Sorsok – Somogyvári Mari története – szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

Sorsok

 
   

Somogyvári Mari története

 

 

Sorsok – Somogyvári Mari története – szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Hiszem, hogy bizonyos helyekre nem véletlenül jutunk el az életünk során. Számomra ilyen hely Lovasberény, ahol a nyaranta, a régi iskolában rendezett festőtáborban sok különleges, érdekes emberrel ismerkedtem meg. Egyikük az egykori színészlegenda, Somogyvári Rudolf özvegye Mari, aki a legszínesebb, legizgalmasabb idős hölgy, akivel valaha találkoztam.

 Sorsok – Somogyvári Mari története – szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

Villám-portré:
Kedvenc zenéje: jazz
Legkedvesebb írója: Nabokov
Legnagyobb film élménye: Terueli szerelmesek
Példaképe: az Édesapja
Hely, ahová még mindenképpen szeretne eljutni: mindenhova

 

 Sorsok – Somogyvári Mari története – szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Kedves Mari, születésed pillanatában már javában dúlt a Második világháború. Hol élt akkoriban a családod? Hogyan vészeltétek át a háborús éveket?

1941-ben születtem, amikor még Magyarországon nem tombolt a háború, de az én családom már rettegésben élt. Ennek ellenére még egy gyermek érkezett, - szinte hihetetlen optimizmusról téve bizonyságot- 1944-ben. Édesapám szülei öngyilkosok lettek, édesanyám szüleit elpusztították. Testvéremet és engem egy-egy baráti keresztény család fogadott be. A bombatámadások után édesanyám rohant gyalog a városban, hogy megnézze, vajon, ahol mi bujkálunk, az a ház áll-e még?

Furcsa, de nekem csupa jó emlékem van a háborúról. Egyszer a pincébe bejött egy katona - nem tudom milyen- és adott egy doboz csokoládét, barna-sárga kockás volt a teteje. Más alkalommal, már a romos Budapesten mentünk valahova Anyukámmal, és egy betört kirakatüveg mögül kivett nekem egy kis kartonra fűzött baba cumit, csörgőt, és egy cumisüveget. Nagyon boldog voltam.

Érdekes, a szüleim, akiknek csak szörnyű emlékei lehettek, szinte soha nem beszélgettek velünk ezekről az időkről.

Sorsok – Somogyvári Mari története – szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

Milyen gyerekkorod volt?

Nagyon boldog gyerekkorom volt. Szegények voltunk, mint mindenki, de édesapám főmérnök volt egy gyárban, anyukám nem dolgozott, volt mit enni, együtt volt a család. Sok-sok gyerek játszott együtt a “Csicseri “nevű  kis grundon, és telente minden nap találkoztunk a szomszéd sarkon lévő jégpályán. Olyan telek voltak, hogy, ha egy nap kásás volt a jég, felhúztuk a gyászlobogót.

Nagyon jó tanuló voltam, mondhatom azt is, hogy stréber. Rajvezető voltam, selyem vörös nyakkendővel. De ezek a dolgok csak addig érdekeltek, amíg 12 éves koromban szerelmes lettem. Először talán a suszter bácsi fiába, aztán mindig másik-másik fiúba. Szép lány voltam.

Kislányként hogyan képzelted el a felnőtt életedet? Miről álmodtál?

Nem tudom gondolkoztam-e a felnőtt életemről. Nem hiszem, hogy álmodtam volna a jövőről. Hol nagyon boldog voltam, hol nagyon boldogtalan, de éltem a fiatal életem.

Jól tudom, hogy édesapád tehetséges festőművész volt? 

Édesapám Iványi Grünwald Bélánál tanult festeni. Igen, tehetséges volt, de végül mérnök lett, mert festészetből nem lehetett volna eltartani egy családot. Egész életében mindig festett a szabadidejében. Imádtam az olajfesték szagát.

 

 Sorsok – Somogyvári Mari története – szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

Tanított téged is festeni?

Én is jó rajzos voltam, de nem, nem tanított. Viszont nekem volt a világon a legjobb, legszeretőbb, legokosabb, legcsodálatosabb édesapám.

 

Amikor eljött a döntés ideje, milyen pályát választottál?

Apu már elég idős volt, amikor az általánost elvégeztem, ezért úgy döntöttünk, technikumba megyek, hogy négy év után már tudjak pénzt keresni. Az épületgépészeti technikumba kerültem. Szerettem.
28 évig dolgoztam önálló tervezőként egy hatalmas irodában, a KOGÉPtervben. Szép munkákat kaptam, érdekes módon mindig a rajzosakat, szellőzőrendszereket, klímaberendezéseket, gépházakat terveztem.

 

  Sorsok – Somogyvári Mari története – szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

Mai szemmel nézve nagyon korán, 21 évesen mentél férjhez Somogyvári Rudolfhoz. Egy fiatal lánynak hol volt alkalma megismerkedni a kor egyik legsármosabb férfiszínészével?

1956-ban odaköltözött a velünk szemben lévő lakásba. Nem volt tanítás, nem volt színház, otthon voltunk, néztük egymást. Aztán kialakult egy kis közös jelrendszerünk, eleinte játék volt talán, de végül igaz, nagy szerelem lett belőle. Még 16 éves sem voltam, amikor megismerkedtünk, és sok viszontagságos, de gyönyörű év után összeházasodtunk.

 

Mi volt az, ami téged megfogott benne?

Mi fogott meg benne? Csodálatos ember volt, nagy művész, művelt, kedves, lángoló és hát nagyon szép férfi.

 

Sorsok – Somogyvári Mari története – szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/


25 év volt a korkülönbség közöttetek. A szüleid nem féltettek emiatt ettől a kapcsolattól?

A szüleim, amikor megtudták, egymást átkarolva, testvéremmel együtt sírtak. Olyan volt, mint egy színházi bohózat jelenete. Anyu és apu között is 20 év volt, nagyon boldog házasságban éltek. Én nem hiszek abban, hogy korkülönbség ide-vagy oda számítana.
Ha valaki látott minket együtt, biztos, hogy nem jutott eszébe, hogy hány éves ő, vagy hány éves vagyok én. Láttak egy szép, boldog párt.

 

 

Mesélt neked a hadifogsága éveiről?

Persze sokat mesélt a hadifogság négy évéről. És érdekes, nem a negatív emlékei voltak fontosabbak. Úgy vélte, ezek az évek gazdagabbá tették. És hát színházat csinált Ufában is, ahol a foglyoknak sok boldog percet, órát szerzett. Ez nagyon erőteljes emléke volt, sok riportban be is számolt erről a színházról.

 

 

 

Sorsok – Somogyvári Mari története – szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

Gondolom gyakran megnézted a férjedet a színpadon is. Neked melyik szerepében tetszett a legjobban?

Természetesen minden szerepében láttam. Talán legjobban a Hamletet szerettem, Szolnokon játszotta, amikor az 56-os szerepvállalása miatt száműzték Budapestről. Sokat végszavaztam, a Hamletet szinte kívülről tudtam én is. Azóta is minden Hamlet előadást megnézek, és emlékezem közben.

 

Könnyen beilleszkedtél Rudolf baráti körébe? Nem féltél, nem voltál gátlásos, amikor hirtelen az akkori színészóriásokkal kerültél egy társaságba?

Nagyon nehéz volt. Csupa híres ember, színesek, szórakoztatóak, és én még kislány voltam mikor bekerültem közéjük. Mindenki cigarettázott, és persze ittak is, ha együtt volt a társaság. Én éreztem inni nem tudok, nagy nehezen a cigarettára rászoktam, hogy felnőttesebb legyek. De persze befogadtak, már amennyire a színészek egy privátot be tudnak fogadni.

 

 

Sorsok – Somogyvári Mari története – szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

Vannak a mai napig tartó barátságaid az akkori színésztársaságból?

Sajnos elég kevés barátság maradt meg. Sokan el is mentek már a régi barátok közül.

De hálás vagyok a Vígszínház mindenkori vezetésének, mert bár már 37 éve nincs ott Rudi a színházban, engem minden premierre meghívnak. Ez végtelenül jól esik.

 


A férjed nemcsak kiváló színész volt, de jól is rajzolt…

Igen, a férjem is festőművésznek készült, és csak a véletlen vitte a Színművészeti Főiskolára. A legjobb barátja ment felvételizni, hívta, gyere Te is. Elment felvették. A sors így akarta. De híres volt a kiváló karikatúráiról, rajzairól is. Rólam is sok szép képet készített.

 

 

 Sorsok – Somogyvári Mari története – szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Egy lányotok született. Ő most mit csinál? Követte valamelyikőtöket a pályaválasztása során, vagy a saját útját járja?

A kislányunk - Kriszti- volt a férjem legnagyobb szerelme. Úgy tudtak játszani, ahogy talán csak egy színész apukával lehet. Tizenkét évesen felvették az Operaház gyerekkórusába. Szép tiszta hangja volt. Mi Pasaréten laktunk, az Opera iskolája a hatodik kerületben volt. A férjemről akkor tudtuk meg, hogy gyógyíthatatlan beteg. Szeptemberben kezdődött a tanév, és rövidesen azt is közölték velem a kórházban, hogy nincs sok hátra. Lehet, hogy hibát követtem el, de visszavittem Krisztit a megszokott környezetébe. Meg akartam óvni attól, hogy ez a tragédia ismeretlenek között érje. És magam is riadt voltam, nem voltam benne biztos, hogy tudom-e majd vinni-hozni naponta többször is.
Taníttattuk zongorázni, - nem szerette - gitározni, - nem volt kedve -. Végül is beírattam a Madách gimnáziumba, ahol színészelőképző tagozat volt. Érettségi előtt sírva fakadt. Azt mondta, nem szeretne felvételizni a színire, mert biztos felveszik az apja miatt, és ha nem lesz olyan tehetséges, akkor szégyent hoz a nevére.
Végül vendéglátást tanult. Imádták a kollégái, a vendégek, megtelt vele a terem ahol megjelent. Később rábeszélték, próbálja meg mégis a Színművészetit, de mire elhatározta magát, már túllépte a korhatárt.

Sorsok – Somogyvári Mari története – szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

Férjhez ment Németországba, most ott él. Elvált. Az élettársa, meghalt. Egyedül nevelte a fiát, - az én szerelmetes unokámat - aki már szintén felnőtt. Nincs könnyű élete, de mindig nevet. Tüneményes, szorgalmas, jó ember.

 

Húsz közös évet kaptál a sorstól, amit a férjeddel tölthettél. Mindössze 35 éves voltál, amikor meghalt. Hogyan folytattad ez után a törés után az életedet? Miből merítettél erőt?

A közösen eltöltött idő nagy ajándék volt a sorstól. A világlátásomat, a művészetek szeretetét, a nyitottságomat mindenre, az életerőmet, egyszóval mindent ennek a húsz évnek köszönhetek.
Erőt elsősorban a kislányomból merítettem. Felelősséggel tartoztam neki. Pótolni ugyan nem tudtam az édesapját, de igyekeztem kétszer úgy szeretni.

Sorsok – Somogyvári Mari története – szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
A tervezőiroda mellett elkezdtem ruhakészítéssel is foglalkozni. Szerencsére még, amíg jó életem volt megtanultam - csak úgy magamtól - szabni-varrni. Akkoriban még a premiereken szép hosszú, elegáns ruhákban illett megjelenni. Mi mindig elég szegények voltunk, így magamnak kellett gondoskodni a szép öltözékről. És gyerekruhát se lehetett csinosat kapni, így azt is én gyártottam. Nagy hasznát vettem ennek a tudásnak. Húsz évig dolgoztam az úgynevezett “rongyos” szakmában. Minden termékünket én terveztem, bár sokat koppintottam is a barátnők külföldön vásárolt jópofa ruháiról is. Nagyon sikeres évek voltak.

 

Mikor léptél édesapád és férjed nyomdokaiba, és kezdtél te magad is festeni?

Sajnos nem emlékszem. Egy szép napon, itt Sukorón, megpróbáltam, milyen is festeni. Jó volt. Egy festőművész barátnőm szerint az első képeim voltak a legjobbak. Van ebben igazság, mert azok még minden tudás, minden manír nélkül készültek. De azért hiszem, ma már sokkal jobb képeket festek, köszönhetem elsősorban a Lovasberényi Festőkörnek, a „főnöknek”, Horváth Péternek, és az egész ottani közös munkának. Ott vagyok a legboldogabb. Minden gondom-bánatom elszáll. Festek, nézem a többiek munkáit, meghallgatom a tanácsokat, és szívom magamba a szeretetet, amit ott kapok.

 Sorsok – Somogyvári Mari története – szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Miért szeretsz festeni?

Mert mindig meglepem magam mikor kész a kép, hogy lám ezt én festettem!

 

Hogyan kerültél Sukoróra? Miért pont ezt a szegletét választottad az országnak?

A sógoroméknak Agárdon volt nyaralójuk, ott volt együtt az egész hatalmas család. Mindenkit szívesen láttak, de úgy éreztem már alig férünk el, és mi azért nem tartoztunk szorosan a családhoz. Agárd drága volt, az északi part viszont még viszonylag megfizethető. Átjöttünk körülnézni. Megtaláltuk ezt az eladó parasztházat. Szörnyű állapotban volt, nem volt víz sem, de szerelem volt első látásra. Több, mint 30 év szépítőmunkájának az eredménye, hogy ma csodájára járnak, újságok közlik  a fotóit, televízió látogat ide filmezni.

Nem féltél itt mindent újrakezdeni?

12 évig éltem együtt egy barátommal, de  egyszer csak elege lett belőlem, már nem szeretett, és én nem tudok szeretet nélkül élni. Összepakoltam és ideköltöztem. A pesti lakásomat bérbe kell adnom, mert a nyugdíjamból hamar éhen lehetne halni. Így lettem  “lipótvárosi úrilányból” ” kedves idős parasztasszony”. Féltem, és nem is volt könnyű. De az élet igazolta jó döntés volt. Itt csend van és béke.

 Sorsok – Somogyvári Mari története – szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/


Nem hiányzik Budapest?

Nem hiányzik, mert, ami fontos nekem belőle azt élvezem változatlanul.
A zaj, a szemét, a tömeg nem hiányzik.
Bár néha, ha itt egyedül sétálok, és egy teremtett lélekkel sem találkozom, azt gondolom, hogy Pest azért mozgalmasabb.
Amúgy, hipp-hopp Pesten van az ember, ha kiállítást, színházat, koncertet vágyódik látni. És megkaptam ráadásnak Székesfehérvárt, ami nagyon kedves, hangulatos város, jó színházi élettel.

És Sukorón is kedvelik a művészeteket. Minden évben kiállítást rendeznek az itt élő amatőr művészeknek. Sok új barátom lett itt, akikkel  jó együtt lenni.

 
Sorsok – Somogyvári Mari története – szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

Itt, a sukorói házadban komoly népművészeti gyűjteménnyel rendelkezel. Honnan szerezted be a darabjait? Mindegyik darabnak saját története van?

Biztos meglep a válasz. Nem emlékszem melyik darab honnan került hozzám. Sokat hoztak a vendégek, barátok. Van egy érdekes darabom - erre véletlenül emlékszem is - ez egy ötvösművész eszköz, egy úgynevezett húzópad, amit a Régiposta utcában találtam egy lomtalanítás alkalmával.

 

Gyönyörű, vadregényes a kerted, ahol látszik, hogy a növények jól érzik magukat. Pesti lány létedre hol tanultál kertészkedni?

Szeretem a kertet, de nem értek hozzá. Azt szoktam gondolni, ha megnyerném a lottó ötöst, elvégezném a Kertészeti Egyetemet, és megtanulnék tangóharmonikázni.
Sajnos még nem nyertem meg.

 

 Sorsok – Somogyvári Mari története – szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

Hetvenen felül is vonzó nő vagy, annak ellenére, hogy nem törekszel mindenáron a korodnál fiatalabbnak kinézni. Valami különleges kisugárzásod van és egy olyan veleszületett stílusérzékkel rendelkezel, ami ritkaságszámba megy. Mi a titkod? Teszel valamit a szépséged megőrzése érdekében?

Kedves a kérdés. Igen, szép voltam, de hol van már az? Semmit sem teszek. Szépen lassan megöregszem.

 

Kaptál valaha az életed során modellkedésre való felkérést?

Igen kaptam. Rövid pár alkalommal manökeneskedtem. Szörnyen éreztem magam ebben a világban.

 

 

Szerinted a szép embereknek könnyebb, vagy nehezebb az élete? A szépség garancia a boldogságra?

Nem garancia, sőt. De azért jó szépasszonynak lenni. Akarom mondani jó volt.

 

Sorsok – Somogyvári Mari története – szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

Sokan idősebb korukban visszahúzódóvá, zárkózottá, megkeseredetté válnak. Ehhez képest te internetezel, utazgatsz, koncertekre jársz, baráti társaságot hívsz meg magadhoz, egyszóval mozgalmas életet élsz. Hogyan őrizheti meg az ember ezt a fiatalos hozzáállást a dolgokhoz, hosszú távon?

Én tényleg nagykanállal eszem az életet. Mindenhol szeretek ott lenni, részt venni, megnézni, meghallgatni. Szeretem az embereket, kíváncsi vagyok rájuk, igyekszem fenntartani a kapcsolataimat. Szeretem az életet.

 

Sikerült rátalálnod még egyszer a szerelemre?

Én nagyon szerelmes természetű nő voltam mindig. Igen jöttek még szerelmek az életemben.

 

Sorsok – Somogyvári Mari története – szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Jól érzed magad a bőrödben?

Jól, jól, de azért jobb lenne újra fiatalnak lenni.

 

Ha újra élhetnéd az életedet, csinálnál valamit másként?

Biztos, hogy nem.

 

 Készült: 2013 novemberében

 

 

Utóirat – Készült 2020. novemberében

 

Somogyvári Mari története 2020-ban véget ért.

Ha egy évvel ezelőtt valaki azt mondta volna nekem, hogy néhány hónap múlva egy vírustól rettegve, maszkban járnak majd az emberek az utcán, biztos, hogy bolondnak néztem volna. Aztán eljött 2020 tavasza, s vele együtt a koronavírus. Váratlanul fenekestül felfordult a korábbi jól ismert világunk. Ami korábban elképzelhetetlen volt, egyszer csak rideg valósággá vált. Ahogy telnek a hónapok, egyre nő az áldozatok száma, és nem csak azok lettek áldozatok, akiknek a halálát konkrétan a vírus okozta.

Marit utoljára 2019. nyarán a lovasberényi festőtáborban láttam. Akkor már súlyos beteg volt, nem tudott eljönni, hogy együtt fessen velünk, de legalább meglátogatott minket. Látszott rajta, hogy nincs jól, bár a kisugárzása azért még a régi volt. Lelkesen mesélt a kiscicájáról, akivel az ő szavaival fogalmazva akkoriban nagy „szerelemben” éltek.

Aztán májusban egy e-mailben kaptam a hírt, hogy Mari örökre itt hagyott bennünket. A részleteket nemrégiben az unokatestvérétől tudtam meg.

Mari állapota állítólag tovább romlott, amihez a betegségén túl az is hozzájárult, hogy egy nap vérbe fagyva találta szeretett bundás barátját a háza előtt. Bekerült a kórházba, ahol utoljára az unokatestvére látogatta meg őt, mielőtt a koronavírus miatt látogatási tilalmat rendeltek el. Egy darabig telefonon tartotta a kapcsolatot a külvilággal, de amikor egyszer lemerült a telefonja, nem tudta újraindítani, mert elfelejtette a kódját.
Így történt, hogy az az ember, akit világéletében családtagok, barátok és szerelmek vettek körül, élete utolsó hónapjait magányosan töltötte egy kórházi ágyban. A vírus miatt lezárták az országhatárokat is, emiatt a lánya sem tudott hazajönni Németországból, hogy elbúcsúzhasson tőle.
Úgy hiszem, hogy Marit - amilyen szeretetre méltó volt – az utolsó időkben a kórházi személyzet is a szívébe zárta.


Egy csodálatos ember távozott közülünk, aki nélkül szegényebb lett a világ.
A sors, vagy a vírus miatt sajnos még hagyományos temetése sem lehetett, de mi, akik ismertük és szerettük, magunkban azért elbúcsúztunk tőle, és a szívünkben őrizzük az emlékét.

 

Isten veled Mari!

 
Fotók forrása: Somogyvári Mari
Szerkesztés és grafikai szerkesztés: P. Horváth Zsuzsi

 

Sorsok – Somogyvári Mari története – szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/