"Mátraalján, falu szélén..."– Készült: Győri Dia írása nyomán, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

"Mátraalján, falu szélén..."

Készült: Győri Dia írása nyomán

 

 

 "Mátraalján, falu szélén..."– Készült: Győri Dia írása nyomán, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/


Nemrégiben hatfős lelkes csapatunk (Dóra, Attila, Peti, Zsolti, Andris és én) felkerekedett, és nekiindult az őszi Mátrának. Egy bűbájos vendégházban szálltunk meg Mátraszentimrén. A neve Erdőszéli Vendégház.

 


Kedves, a hagyományost az újjal ötvöző házacska; fafödémmel, a közösségi térben egy csinos kályhával - amely mellé egy meleg peremre le is lehet ülni - a falakba besüllyesztett polcocskákon elhelyezett szép apróságokkal. A hátsó udvarba kinézve juhokat és lovakat láttunk legelészni.

"Mátraalján, falu szélén..."– Készült: Győri Dia írása nyomán, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
A reggeli busszal csak Peti, Zsolti és én rajtoltunk el Budapestről. Mi már délelőtt megérkeztünk Mátraszentimrére. A többieket estére vártuk. Volt élelem-terv bőven, így elballagtunk a kisboltba, hogy beszerezzük a hozzávalókat a paprikás krumplihoz és kürtőskalácshoz, meg ami még eszünkbe jut. 

"Mátraalján, falu szélén..."– Készült: Győri Dia írása nyomán, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/



A boltból hazafelé egy másik utcába kanyarodtunk be, mivel Peti szívesen evett volna valami főtt ételt, és vendéglőt szerettünk volna felderíteni. Ilyet ugyan nem találtunk az utcában, de váratlanul felbukkant helyette egy akrobata-mókus. A fejünk felett egy villanydróton futott át, szájában dióval :-)))

 

Az utca vége felé kék forrásjelzést láttunk leágazni, mely ösvényként az erdőbe vezetett.

Gondolván, hogy most már felesleges visszamenni, és ez a jelzés nagyjából a nekünk kellő irányba visz, rajta mentünk tovább.

Időközben ez az út nem rövidítésnek, hanem kerülőnek bizonyult a szálláshoz való visszajutást illetően, így esett meg, hogy megtúráztattuk karunkban az étolajat, lisztet, tojást is :-))

Jókat kuncogtunk azon, hogy Zsolti kezeiben hogy zörögtek a tojásai :-D

 


Ez a kék forrásjelzéses út egyébként jó kis ösvény. Végeredményben Fallóskútra vezet, ezt azonban akkor még nem tudtuk, mivel, bevallom, a boltba nem vittünk magunkkal turistatérképet :-)

"Mátraalján, falu szélén..."– Készült: Győri Dia írása nyomán, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/


A túrácskán társként hozzánk szegődött két cica, kik az erdőbe is jöttek velük. Egyikük nem díjazta, ha elhagytuk, és ilyenkor keserves vérnyákolással hívta fel magára figyelmemet. A fiúkét nem, nekik mindegy volt, mi van a cicával :-) De nálam elérte célját az állat, mert ilyenkor megálltam, és mézédes hívogató hangon csalogattam, hogy jöjjön utánunk. Jött is. Így aztán macskanyávogással színesített kirándulást csaptunk :-)

Az egyik cicó egy helyütt elmaradt, de ez a nyervákolós visszajött velünk a faluba.

Útközben az erdőben remek kis zömök vargányákat találtunk, melyeket későbbi leszedésig otthagytunk, valamint csodaszép légyölő galócákat is leltünk.

"Mátraalján, falu szélén..."– Készült: Győri Dia írása nyomán, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
A helybéli útviszonyok pontos ismerete híján megint csak egy hosszabb úton jutottunk vissza a házba :-) De így helyismeretünk egyre csak javult.

Peti pihenni szeretett volna, Zsoltival pedig megbeszéltük, hogy mi még kerülünk egyet a környéken. Úgyhogy a térkép alapján kitaláltuk, hogy a részben már bejárt kék forrásjelzésen átmegyünk Fallóskútra, onnan pedig a zöld + - zöld háromszög - zöld sáv jelzésen Bagolyirtás épphogy-érintésével térünk vissza az Erdőszélibe. Röpke pár kilométeres sétának tűnt, fényképezőgépen kívül mást nem is igen vittünk. 

A felhős és szürke eget időnként felderítették a Nap szép sugarai. Fallóskút felé menet is leltünk szép légyölőket, valamint más gombából álló telepeket. 

Fallóskúton "Szentkút" felirat alatt kegyhelyet és forrást ért a térkép. Van itt kis templom és kálvária is. A forrást nem találtuk meg, de a kálváriát alaposan körülfotóztam.

"Mátraalján, falu szélén..."– Készült: Győri Dia írása nyomán, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Elballagtunk aztán. A zöld háromszög jelzésen őzlábakat, valamint ellenállhatatlan szépségű légyölő galócákat találtunk. Az őzlábak olyan szépek voltak, hogy nem volt mese: leszedtem kettőt. Szép terebélyes tányérjuk volt, s én már rántott őzlábra csorgattam a nyálam :-)

 

A zöld háromszög jelzéstől én valami csúcsot vártam, bár a térkép zöld színéből arra is számítottam, tán kilátás nem nagyon lesz. Olyannyira nem lett, hogy még az állítólagos "csúcsot" is úgy hagytuk el, hogy észre sem vettük. 

Bagolyirtás szélén Zsolti a szeme sarkából fák közt elsuhanó baglyot vélt látni... Tehát nem sikerült rendesen az irtás ;-))

Elég nagy kihaltság uralkodott itt, mondhatni: szél sem rezdült, ahogyan ember és állat sem… Ahogy egy ösvényen újra az erdőbe léptünk, meg is álltunk egy pillanatra, és megfigyeltük, micsoda néma mozdulatlanságba van merevedve a világ...

 

Még nem volt késő, mikor visszaértünk a házhoz. Ahogyan tettünk-vettünk, Petit is felébresztettük, ki morcosan bújt elő, hogy miért nem mentünk egy nagyobb kört...

Peti nekiállt legyártani a vacsorát (tortellini sajttal és tejföllel), mi pedig Zsoltival kimentünk a buszmegállóba Dóra és Attila elé. Eddigre már besötétedett, így fejlámpát is vittünk. A buszmegállóba odajöttek a cicák :-)

Ahogy megjött a busz, örömködve-korholva borultam Dóráék nyakába, hogy ugyan miért csak most jöttek... A fő, hogy itt vannak már :-) Hazavezettük őket, ahol már elkészült a meleg tortellini, aminek roppantmód örültek.

"Mátraalján, falu szélén..."– Készült: Győri Dia írása nyomán, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

Megvacsoráztunk. Én már alig vártam, hogy ivócimborák érkezzenek, mivel sem Peti, sem Zsolti nem ivott. De Dóra és Attila már igen! Nemsokára kimentem megint a buszmegállóba, immár egyedül, mert most még Andris is érkezett. Pont leszállt a buszról, mikor odaértem, úgyhogy nyomban fordultunk is hazafelé. 


A laktól ő is odáig volt, és ő is ivott szerencsére :-))) Kipakoltuk az italkollekciót: volt málna- és cseresznyepálinka, Demänovka és kb. négyféle bor, köztük a nekem nagyon tetsző nevű és logójú Fuxli :-)

Az este további részében játszottunk Scrabble (magyarul mondva: szókirakós) játékot, ahol időnként jókat nevettünk a vicces szavakon. Aztán én jöttem elő a múltkori esős Alpokban megismert parasztactivity nevű nagy sikerű játékkal, s megkíséreltem meghonosítani eme csapatban is.

 

Nagy vonalakban megtárgyaltuk a másnapi menetet is. Később aludni tértünk.

 

Szombaton délelőtt sikeresen felkerekedtünk - Peti kivételével, aki még pihengetett. Erre a napra a terveket két dologhoz igazítottuk: egyrészt én szerettem volna az Ágasvári turistaházban házi készítésű különleges csokikat vásárolni, valamint felmenni Ágasvárra is, másrészt délután 2-kor jelenésünk volt a piszkéstetői csillagvizsgálónál, annak megtekintése okán. Úgy beszéltük meg Petivel, hogy vele itt és ekkor találkozunk. Mi pedig elindultunk a zöld négyzet jelzésen Ágasvár irányába.

Nem sokkal a települést elhagyva ún. állatparkra leltünk. Lakói 1 muflon, 2 szamár és 2 kecske voltak, kik egy beláthatatlanul nagy elkerített részen éldegéltek. A placc mellett volt egy kilátóféle is.
Ahogy odaértünk az állatkákhoz, mindegyik egyből jött oda a kerítéshez. A kis elárvult és szeretetéhes jószágok!! :-) Rögvest ajnározni kezdtük őket.

A kecskék panaszos mekegéssel követelték figyelmünket. Tök meg lehetett figyelni az állatok közötti hierarchiát: a főnök a muflon volt, amerre ő járt, kotródtak az útjából a szamarak. Ők álltak a hierarchia következő szintjén, legalul pedig a kecskék helyezkedtek el.

"Mátraalján, falu szélén..."– Készült: Győri Dia írása nyomán, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Tovább-baktattunk. Elhaladva a Rothadt-bérc oldalában hamarosan a térképen romnak jelölt és "Hutahely"-nek hívott ponthoz értünk. Itt egy újjáépített kis kemencefélét találtunk, fölötte részben beszakadt nádtetővel, és felborult-elhagyatott padokkal... Nem éreztem különösebb szimpátiát a hely iránt, szerintem elég igénytelenül lelakott és elhagyott volt, pedig történelme van. Viszont elég szép itt a Gedeon-patak, a Nárád-patak és a Hutahelyi-patak összefolyása.

Innen vadregényes rész vette kezdetét: a Csörgő-patak völgyében haladt utunk.

"Mátraalján, falu szélén..."– Készült: Győri Dia írása nyomán, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/


Dórával remek beszélgetésbe mélyedtünk. Elvileg jobbra volt egy zöld romjelzés leágazás, de én ezt nem is vettem észre.
Kimelegedve érkeztünk fel az Ágasvári turistaházhoz. Odabent számomra szörnyű meleg volt, ment a fűtés rendesen. Kértük egyből a csoki kollekciót, és nekiálltunk válogatni belőle.
"Mátraalján, falu szélén..."– Készült: Győri Dia írása nyomán, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Én már jó ideje nagyon vágytam ezekre a különleges csokikra, és ráadásul ajándékba is akartam vinni, úgyhogy szinte gondolkodás nélkül választottam 6 félét, 3000 Ft értékben :-))) Miután italt is vásároltunk, a ház előtti padasztalhoz telepedtünk csipegetni némi elemózsiát, és egyből meg is kóstoltunk a csokikból többfélét is.
A turistaházi cicák, kikkel már volt kalandom korábban [belemásztak a kint hagyott zsákjainkba :-)], egyből odatekeregtek hozzánk, s néhány lehulló élelemdarab jutott nekik is.

Kezdtem aggódni, hogy sikerül-e 2-re Piszkéstetőre érnünk, úgyhogy próbáltam indulásunkat finoman sürgetni. Fel is kerekedtünk, s a kék háromszög jelzésen kaptattunk felfelé a meredek emelkedőn, telibe merőlegesen a szintvonalakra. Szuszogva és a fázás gondolatát is feledve értünk fel az Ágasvár 789 m magas csupasz pici csúcsára. A horizont párába merült, így kilátásaink korlátozottak voltak.

Látszott azért a Hasznosi-víztározó, s a tájolóval gyakorlásképp bemértem pár dolgot.
Imádom ezt az ösvényt, mely innentől hosszan visz a gerincen! Olyan bűbájos, ahogy tekereg jobbra-balra a szűkös térben, időnként kilátással a már színesedő erdőre... Csodás!!!

 

Most is azt éreztem, amit már többször: hogy sokkal jobban be kellene járni ezeket a tájakat, minél több ösvényt és utat, és igazán megismerni! Mert most csak olyan, mintha a kirakat előtt sétálnánk el...
De most nem volt idő másra sajnos, várt minket Piszkéstető.


"Mátraalján, falu szélén..."– Készült: Győri Dia írása nyomán, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Mátraszentistvánra beérve az út mentén szelídgesztenyefát pillantottam meg. Dóra korábban szólt, hogy ő preferálna majd szelídgesztenye-szedést, így hát itt most leálltunk mind, Zsolti kivételével, s bősz szedésbe bocsátkoztunk. Szatyor is került, s gyorsan összekapkodtunk egy jó adag gesztenyét.

Ahogy tovább baktattunk, újra csak egy villanydróton dióval futó mókusra lettünk figyelmesek.

Mátraszentistván után Mátraszentlászlón is áthaladtunk, s innen már nem volt messze Piszkéstető, szóval már biztos volt, hogy odaérünk időben a csillagvizsgálóhoz. Ezen a szakaszon szét is szakadt a társaság: a botanikusok lemaradtak „botanászni”, mi pedig Zsoltival továbbtúráztunk.
A csillagvizsgáló bejárata előtt már ott várt minket Peti.

A csillagvizsgálót üzemeltető Magyar Tudományos Akadémia Konkoly Thege Miklós Csillagászati Kutatóintézete lehetőséget biztosít a kíváncsi publikumnak arra, hogy eme izgalmas, elzárt létesítménybe egy kis betekintést nyerjenek.
Jeleztem nekik, hogy jövünk szombaton, így már csak az volt a dolgunk, hogy időben odaérjünk, és részt vegyünk az ingyenes "tárlatvezetésen".

Végül elég sok kíváncsi ember gyűlt össze a csillagvizsgáló kapujában, majd egy..... nagy a kísértés, hogy leírjam :-D szóval egy marslakó érkezett!!! :-D
Oké, szóval az ügyeletes csillagász jött ki, tartott egy kis eligazítást, majd a csoport bevonult a telephelyre.

(Ennek az a története, hogy úgy mutatkozott be a csillagász, hogy Marsalkó xy, erre Attila és Peti egyből cinkosan összesomolyogtak, nekünk többieknek meg nem esett le, hogy a Marsalkó az két betűt felcserélve marslakó, és ez annyira passzol egy csillagvizsgálóhoz :-))))

Ködös-párás-hideg idő volt. A négy itt lévő távcső közül sajnos csak egyet mutattak meg nekünk, méghozzá az ún. Schmidt-távcsövet, mely 90 cm átmérőjű tükrével nagynak számít az országban (de kicsinek a világban).

Bevonultunk, majd felcsigalépcsőztünk a felső szintre, ahol az ügyeletes csillagász elmagyarázott és megmutogatott és bekapcsolt és bemutatott mindenfélét. Az észlelőpult határozottan a szocializmus időszakát idézte. Mutatott észlelőcsizmát is, mely jó melegnek hivatott lenni, valamint beszélt fűthető észlelőkabátról is - ezekre régen volt szükség, amikor az észlelők télen is külső hőmérsékletben dolgoztak. Elforgatta még a fából lévő kupolát is, mely közben recsegett-ropogott. Sok érdekes dolgot mondott, melyeket jegyzetfüzet híján nem bírtam tartósan megörökíteni. De aki kíváncsi, elmehet maga is meghallgatni :-)

 "Mátraalján, falu szélén..."– Készült: Győri Dia írása nyomán, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/


Kb. másfél óra után kitereltek minket. Kissé csalódottan vettem tudomásul, hogy nem járjuk be a létesítmény teljes területét, nem nézünk jobban körül. Kifelé menet az ügyeletes csillagásztól kérdezgettünk néhányat.

Az objektum területét elhagyva tartottunk egy kis kupaktanácsot. A botanikusok a közeli Lengyendi-galya nevű csúcsot fedő rétet kívánták átmolyolni (élőhely-faj szempontból), Peti és Zsolti pedig hazafelé indultak volna. Én kicsit tanácstalan voltam, de aztán a botanikusokkal tartottam végül.
A Lengyendi-galya itt volt a közelben, s Dóra, Attila és Andris hamar szétszéledtek fényképezőgépükkel. Én elég hamar rájöttem, hogy nem jól választottam, és egyre jobban éreztem azt, hogy Petiékkel kellett volna most tartanom. Eme késztetés erősödésével megnéztem a térképen, hogyan jutok "haza", majd azt Attilának adtam, s mondtam nekik, hogy én leléptem :-)

 

Hazafelé ballagva megpróbáltam ráhangolódni arra, hogy én vagyok itt, meg a Mátra, és hogy erdő, meg természet... Megpróbáltam figyelni a környezetemet, megpróbáltam tényleg ITT-LENNI. Több-kevesebb sikerrel.
A piros sávon ballagtam lefelé, majd a piros +-en közelítettem Mátraszentimrét. Ez egyben a Szénégetők Útja nevű turistaút is, információs táblákkal flóráról és faunáról, s egy pihenőhellyel, melynek Cserkő-bánya a neve, azaz egy felhagyott andezitbánya.

"Mátraalján, falu szélén..."– Készült: Győri Dia írása nyomán, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

Egyenest hazamentem, aztán segédkeztem Peti Chef-nek a paprikás krumpli előkészületekben. A botanikus csapat később érkezett, s ők most tették meg azt a kurflit a kék kör jelzésen, amit mi első nap. Útközben leszedték az általunk korábban még otthagyott vargányákat, s hozták haza élelemnek kakukkfű társaságában.
Eszegettünk hideget, aztán paprikás krumplit, aztán Dóra sütött gesztenyét, majd nekiállt kürtőskalács-tésztát készíteni. A fiúk faragtak (azt hiszem, mert nem figyeltem eléggé) valami fát, ami jó lesz kürtőskalács-feltekerőfának, közben Peti beröffentette a kályhát.
Én aznap este nem voltam a topon, nem éreztem magam jól. Fáradt is voltam, némileg kedvetlen is, s csak a kandalló mellé kuporodtam egy könyv társaságában. Aztán viszonylag hamar nyugovóra is tértem, s nem használtam ki kellőképp az adott remek társaságot...

Másnap felkeltünk, s a mi szorgos Dóránk vargányás tojásrántottát készített számunkra :-)) Roppant finom volt :-) Én ekkor kóstoltam csak bele a kürtőskalácsba, amit szintén ízletesnek találtam.
Megtárgyaltuk a napi menetet (a zöld négyzeten lemegyünk Lajosházáig, onnan kisvonatozunk Gyöngyösre, majd nagyvonatozunk Budapest felé.

"Mátraalján, falu szélén..."– Készült: Győri Dia írása nyomán, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

Széles erdei úton mentünk. Nem volt túlságosan agyonjelezve a turistaút, egy helyütt le is tévelyedtünk róla, de aztán a patakhoz leereszkedve újra megleltük azt. Itt a Bögös-réti-folyás mentén haladtunk, ahová meredeken szakadt le a partoldal. Kimondottan kedvelem a patakmederben/patakmeder mentén való túrázást :-)

"Mátraalján, falu szélén..."– Készült: Győri Dia írása nyomán, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Egyszer csak az elöl haladó Dóra, Attila és Andris megálltak, s integetni kezdtek nekünk. Elcsendesülve siettünk oda, s lám: egy foltos szalamandra ücsörgött egy kövön :-) Vad fotózás vette kezdetét.

Hamarosan odaértünk Bagi Jóska keresztjéhez. Komplett síremléknek tűnt, amit ott láttunk, rajta Jóska és hű ebe képével, s a történettel: Jóska erdész volt, s 1964-ben egy vadászaton egy eltévedt golyó terítette le szegényt. Jelentős, hogy ennyi év után is még ilyen tartalmas emlékhelye van!
"Mátraalján, falu szélén..."– Készült: Győri Dia írása nyomán, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

Itt már láttunk régi vasúti pályára utaló nyomot, konkrétan egy egykori fahíd korhadt maradványait a patak felett. Innentől egykori vasútvonalon jártunk, ez mindig nagyon izgalmas számomra! Szalajkaházig tartott az ilyen rész, s addigra nekiállt az eső is szemetelni.

 

Szalajkaháztól már jár a kisvasút. Megnéztük, mikor fog menni, s mivel addig még bőven volt időnk, úgy voltunk vele, hogy még legyalogolunk a következő megállóhelyig, Lajosházáig. Nagyjából Szalajkaháztól van az, hogy nincs külön turistaút és vasúti sín, hanem az utóbbit az előbbi nyomvonalára helyezték. Így aztán mi is lábaink alá vettük a talpfákat, s azon baktattunk. Zsolti és Peti előrehaladtak, mi Dórával tartottunk össze, Attila és Andris pedig elmélyült társalgásban maradtak hátra.

 

Egy idő után már untam a sínek közötti bóklászást főleg annak kényszerű lépéstávolsága miatt. Egyszer jött szembe a kisvonat, jó előre elhúzódtunk oldalra. Aztán odaértünk Lajosházára, s mivel újra kisütött a Nap, napozva-pihengetve vártuk a vonatot, ami egy idő után meg is jött, s mi felszálltunk. Egyből megcsapott minket az utastérben uralkodó forróság, melynek döbbenten pillantottam meg forrását: egy fatüzelésű kályhát! :-) Roppant érdekes volt, nem emlékszem, hogy már láttam volna ilyet: kályhát vonaton :-)

Az utazásért kemény 600 Ft-ot számoltak fel fejenként, ez igen...
Nem baj. Egyszer lehet.
Az utazás remek volt :-) Kinyitottam az ablakot, kilógtam rajta, s nézelődtem. Megálltunk Őrlőműnél, Cserkőnél, Gyöngyössolymoson (itt nagyon muris volt, hogy közvetlenül a házak előtt ment el a vonat, karnyújtásnyira a falaktól!), Zemaneken, a Toppancs hídnál, Jánoskánál, aztán kereszteztük a közutat, méghozzá úgy, hogy a kalauz leugrott egy láthatósági mellényben és egy piros-zöld jelzőtáblával a kezében, s feltartóztatta az autókat, míg áthaladtunk. Gyöngyösön két helyen álltunk meg, melyből a második a végállomás volt.


Gyorsan szaporáztunk a nagyvasútállomás felé, mely elég közel volt ide. Gyorsan megvettük a jegyeinket, és már szálltunk is fel a vonatra. Búcsút intettünk a Mátra szelíd lankáinak...


Egy örökbecsű mondattal búcsúzom melyet az Erdőszéli Vendégház gondnokától, Istvántól hallottam:

Az öreg hegymászó a jó hegymászó.

 

A cikkben felhasznált fotók forrása: Győri Dia, Kerekes Zsolt és Lengyel Attila - Még több a túráról: itt
Grafika: P. Horváth Zsuzsi

"Mátraalján, falu szélén..."– Készült: Győri Dia írása nyomán, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/