Ég és föld között kilenc napon át - Sziklamászás alapfokon– írta: Győri Dia, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

 

Ég és föld között kilenc napon át

Sziklamászás alapfokon

 

 

Ég és föld között kilenc napon át - Sziklamászás alapfokon– írta: Győri Dia, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Az idei nyár egy különösen forró időszakában négy kíváncsi és bátor egyén vágott bele a sziklamászás fortélyainak elsajátításába: Anett, Pepe, Péter és jómagam. Az Excelsior Egyesület szárnyai alatt Mészáros Csaba és Harkay Zsolt okított bennünket, s velünk tartott még Judit is.
Kilenc élményekkel, hőséggel, tapasztalatokkal, olasz nyelvleckékkel, fáradtsággal, jókedvvel és bőséggel teli napot töltöttünk Ausztria szépséges hegyei között.

 

 

1. nap – Partiban a Siegenfelder Plattén


Úti célunk egy kis felhagyott bánya volt, ahol 1 kötélhosszas utak vannak, egy amolyan "klettergarten". Remek bemelegítő és gyakorlóhely, kisgyerkőcöket is hoznak ide az osztrák szülők. Itt kezdtünk hát mi is neki a dolgoknak. Anett–Pepe és Péter–Dia felállású volt a két parti.


Ég és föld között kilenc napon át - Sziklamászás alapfokon– írta: Győri Dia, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Parti:
kötélpartit alkot az a két ember, akik együtt másznak, egy kötél segítségével. Ha váltott a mászás, akkor egyikük az elölmászó, a másik a hátulmászó. Ha 1 kötélhosszas az út, akkor egyikük biztosít, a másik mászik. Szóval gyakorlatilag ők a mászótársak.
 

III-as IV-es és V-ös szintű utakat másztunk itt. Nem voltak nehezek, de én eléggé bátortalanul és óvatosan kezdtem neki.


A mászóutak számozása:
I-estől felfelé nehezednek az utak. Nem tudom, a vége mennyi, IX-es jelölést már láttam. Én eddig max. VI-ost másztam, de inkább IV-esek mennek. A nehézségi fokozatot még finomítják + és - jelzésekkel, pl. V+ az V-nél egy picit már nehezebb, de még nem VI-os. Vagy V- az meg V-nél picit könnyebb, de nem IV-es.

 

Pepe és Anett hamar kinőtték a falat, s később próbáltak hátul keresni valami nehezebb terepet. Péternek és nekem pont megfelelő nehézségi fokúak voltak ezek az utak. Jó bemelegítés volt.

Este itt sátraztunk a placcon, miután az osztrák hesszelők elvonultak. Épp esni kezdett az eső, mire a közösségi sátortető elkészült. Már ekkor megindult a kulináris élvezet, azaz a közösségi főzés, mely a kilenc nap alatt szerintem megdönthetetlen csúcsokig jutott :-) Jót ettünk, majd bevackoltunk a sátrainkba, és aludni tértünk. Éjjel szakadt az eső, aminek duplán örültem: jó, hogy nem nappal esett, és milyen jó, hogy egy sátor volt fölöttünk!

Ég és föld között kilenc napon át - Sziklamászás alapfokon– írta: Győri Dia, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

2. nap – Peilstein – Standépítési gyakorlat


Megreggeliztünk, bemálháztunk az autóba, és áttettük székhelyünket Peilsteinre. Itt már az autót távolabb hagytuk, s a napi málhát hátunkra véve indultunk sziklákat keresni, melyek Csaba útmutatása nyomán meg is lettek. Az aznapi gyakorlat standépítéssel vette kezdetét.


Ég és föld között kilenc napon át - Sziklamászás alapfokon– írta: Győri Dia, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

Stand, standépítés:
huhhh, jó feladat ezeket elmagyarázni :-))) Standhely: egy biztos pont kiépítése. Erre vagy rendelkezésre állnak a sziklába épített fém eszközök, amikre a megfelelő csomókkal és a megfelelő eszközökkel odakötjük magunkat, vagy pedig nekünk kell olyan pontokat keresni, ahová az eszközeink segítségével biztonságosan (lehetőleg 200%-osan) kiköthetjük magunkat (lyukak a kőben, azaz homokórák, gyökerek, fatörzs, megköthető sziklakiszögellés stb.). Standolni akkor kell, ha több kötélhosszas utakat mászunk, mivel kötelünk nem elég hosszú az egész út végigmászásához. A standhelyen át kell szerelni a kötelet is, hogy aztán újra teljes hosszában használni tudjuk.

 

Főleg a biztosítási pontok keresésével lehet jól eljátszani.
Ezen a napon még picit hűvös volt, így mikor kora délután felkapaszkodtuk a sziklák tetejére megebédelni, igen jól esett a napfürdőzés. 

 


Délután másztuk a Zsigmondi Riss-t (IV.), a Fuxriss-t (III.) és mellettük további utakat. Ezek is 1 kötélhosszosak voltak, és jelentős kihívást tartogattak mindannyiunk számára.

 

 1 kötélhosszas út: sajnos szakszavakkal tudom magyarázni, és úgy hangzik, hogy nem standolunk benne, és nincs átszerelés, hanem addig mászunk, amíg fel nem érünk, és utána leereszkedünk. Tehát a fal nem magasabb egy kötél hosszának a felénél (a kötélhossz általában
60 m, de vannak más méretű kötelek is használatban).

 
Estefelé levonultunk a sziklákról, és a parkoló melletti vendéglátó egységbe ültünk be 1-2 sörre, amitől egészen jó kedvünk kerekedett :-)

Ég és föld között kilenc napon át - Sziklamászás alapfokon– írta: Győri Dia, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Eztán lecsorogtunk az autókkal egy közeli beálló helyhez, majd rengeteg málhát magunkra aggatva megindultunk az erdőn át, hogy éjszakázó helyünkhöz jussunk, ami egy barlang volt, melyet kíváncsian vártunk. De előtte még elhaladtunk egy eldugott várrom mellett, majd azt nagy ívben megkerülve alá értünk, s a nagy „tátott szájú” barlang ott várt minket.Ez volt az Arnsteiner Höhle. Az alkony csodálatos, vöröslő fényjátékot varázsolt a barlang falára.
Éjjel a tágas barlangban készültünk bivakolni, de előtte még este tüzet raktunk és mennyei falatokat fogyasztottunk.



Bivakolni
- azaz megaludni valahol. Nem sátrat verni, hanem csak derékaljon hálózsákban szunyálni, így mi a barlangban nem állítottunk sátrat, mert minek. Létezik bivakzsák is, azzal a funkcióval, hogy belebújsz a hálózsákba, aztán azzal együtt a bivakzsákba, és még az összes cuccodat is magad mellé pakolod.


Éjjelre az egerek ellen felakasztottuk az elemózsiás szatyrokat a barlang falának nittjeire.



Nitt:
előre elhelyezett biztosítási pont a falban (fém fülecske), amibe a mászás során a kötelünket is elhelyezzük köztes eszközök segítségével. Esésnél a legutolsó nittben elhelyezett köztes fog minket megfogni, s megóvni a földre zuhanástól.


Ég és föld között kilenc napon át - Sziklamászás alapfokon– írta: Győri Dia, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/


3. nap – Pruszikolásos önmentés az Arnsteini barlangnál


Ezt a napot a barlangnál töltöttük, ahol Zsolt és Csaba önmentésre, ereszkedésre, 2 kötélhosszas váltott mászásra okítottak minket, és ráadásként esésgyakorlat is volt. 

Ég és föld között kilenc napon át - Sziklamászás alapfokon– írta: Győri Dia, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
A pruszikolásos önmentés igen tetszett nekem, igencsak hatékony módja annak, hogyan segítsük ki magunkat pl. egy gleccser- vagy sziklahasadékból.
Ennek ellenére most hirtelen nem tudnám megcsinálni, sokat-sokat kellene még gyakorolnom! 



Pruszikolásos önmentés:
na, ezt tuti nem tudom elmagyarázni... Pruszik: egy kötél, amit a főkötélre megfelelő csomóval rákötve bele tudjuk magunkat terhelni, és segítségével a főkötélen felmászni, ha mondjuk beleestünk egy gleccserhasadékba, vagy túlereszkedtünk a standhelyen. (tuti nem érteném, ha ezt nekem próbálnák magyarázni, és még nem csináltam volna...)

 

Az esésgyakorlás számomra nagy kaland volt. Csaba [a „veccio” :-), azaz „öreg”] mutatta be: felmászott a barlang falára, Anett biztosította, aztán leugrott, némileg kilengve oldalirányba… Mi is utánapróbáltuk. Hát, nekem nem ment olyan simán, mint ahogy én azt képzeltem magamról. Már a felmászás is kicsit nehézkes volt, majd egész sokat haboztam és tipródtam, hogy le merjek-e ugrani. Megtettem aztán, s kis félelmem el is múlt, majd visszamásztam és újra ugrottam :-) Hadd szokjam. Érdekes volt annak megtapasztalása, hogy nem nyúlik meg úgy a kötél, nem esek olyan mélyre, mint ahogy én azt hittem. 


Aztán a barlang melletti falhoz vonultunk, s ott másztunk olyat, hogy beleépítettünk egy standolást, és így ez váltott mászás volt.
Az Anett-Pepe parti többet és magasabbra mászott, mi lassabban és megfontoltabban haladtunk. 

Ég és föld között kilenc napon át - Sziklamászás alapfokon– írta: Győri Dia, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Végül felmentünk egy sziklafal tetejére, hogy onnan gyakoroljuk az ereszkedést, és minden ezzel járó dolgot. Az egyik ereszkedési útvonalban volt egy nagy áthajlás, és az jelentett számomra egy kis izgalmat, mert először mindig olyan bizonytalanul közelítek hozzá. Ki kell gondolnom, hogy hogyan is lehet hatékonyan és fájdalommentesen elhaladni ott. Ami amúgy tök nem nehéz, csak mindig újra és újra rá kell jönnöm.

 
Áthajlás:
a fal nem függőleges, hanem csak egy darabig az, utána pedig kidudorodik, és azon is át kell mászni, vagy ereszkedésnél, ha a dudoron ereszkedsz, akkor utána meg hirtelen elfogy a lábad alól a fal, mivel az utána már más szögben van.

 

Illetve még az ereszkedés elkezdése érdekes nekem, mert azt is el tudom picit szerencsétlenkedni, és olyan nehezen indul meg a kötél a kezem alatt… No, ezt is gyakorolni kell. Viszont mikor már gördülékenyen suhantam, azt nagyon élveztem :-) 

Estefelé aztán fogtuk az összes cókmókot, s elhagytuk ezt a remek bivakhelyet. Az erdőn át masíroztunk, némileg szenvedve a fenekünket verdeső hálózsákokkal, vagy épp karjainkat lehúzó kajás szatyrokkal, vagy épp a több darab magunkra aggatott hátizsákkal.
Bele is gondoltam: reggel, mikor én visszaszaladtam a kocsihoz a mászó cuccomért, milyen üdén és felhőtlen vigyorral kocogtam ezen a csinos erdei ösvényen, most meg, mint a terhes éti csiga, úgy vonszolom hatalmas málhámat, miközben melegem van s mindenemet húzza valami túrázáshoz nem illő dolog (szatyor, 2 hátizsák). 

 Ég és föld között kilenc napon át - Sziklamászás alapfokon– írta: Győri Dia, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

Kremsbe autóztunk, ahol most kettőt egy kempingben aludtunk. Este lezuhanyoztunk (irtó kulturált kemping ez, akinek fontos a civilizáció, de mégis sátrazni akar, mindenképp ajánlom), Anettel tettünk egy kis sétát a szomszédságban kanyargó Duna (Donau) partján, megcsodálva a szemközt emelkedő apátságot, majd az alkonyban padokhoz-asztalokhoz telepedett a csapat, s megkezdődött a változatos és fenséges vacsorák elkészítése és elfogyasztása.

 


4. nap – Ha Dürnstein, akkor egy kis reibungolás!


Nagyjából egyszerre ébredt fel az egész társaság. Már a reggelizés közben érződött, hogy aznap igen jó idő lesz. S valóban, a nap folyamán pörkölődtünk a sziklán alaposan. 

Ég és föld között kilenc napon át - Sziklamászás alapfokon– írta: Győri Dia, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Elautóztunk a közeli Dürnsteinbe, ahol gránit-gneisz tornyok sokasága emelkedik a dombok közt kanyargó Duna fölé egy csinos várrom szomszédságában. Ez bizony egy álomszép hely, csodálatos fényképek születtek!

Mire a parkolótól felvonultunk a sziklákhoz, mindenhol folyt rólunk a víz. Elsőre a találóan Spiegel (tükör) nevű reibungtáblánál álltunk meg, ahol egy sajátos falon másztunk II-III-IV-V+-os utakat. Felettébb érdekes dolog ez a reibungolás, teljesen más és egyedi, és alapvetően tetszett, bár azért bizonyos helyeken elég parásnak éltem meg :-) A lényege, hogy egy egészen élhető dőlésszögű, viszont lépés és fogás nélküli táblán kell haladni. A titka, hogy lehetőleg ki kell dugni a feneket, és egyenes lábakkal, kézen-lábon támasztani a falat, így lehet fennmaradni. Ahogy ráhasalunk a falra, a lábunk lecsúszhat. Erre vonatkozóan is gyakoroltunk: mi a teendő, ha megcsúszunk? Akkor arccal lefelé kell fordulni és el kell kezdeni szaladni, amíg a kötél rántása vissza nem fordít minket a fal felé :-) Alapvetően egész vicces dolog, hogy le kell szaladni a falon :-) És itt is bekapcsolt a frissen megismert parám: némi habozást követően mertem csak elkezdeni futni. Aztán ez is eléggé megtetszett, s még egyszer kipróbáltam :-) Ami nagy örömmel töltött el, hogy elölmászásban felmentem egy számomra elég nehéz úton, s bár eléggé paráztam és feszültem, mégis sikerült teljesíteni, és ez igencsak jó érzés volt!

 

Anett ezen a napon is gondoskodott olasz sziklamászó szókincsünk bővítéséről. Repdestek a „molla tutto!” (stand, kivehetsz!), „libera corda!” (szabad a kötél!), „roccia!/pietra!” (kő!) kifejezések :-) 

Ég és föld között kilenc napon át - Sziklamászás alapfokon– írta: Győri Dia, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

Miután kireibungoltuk magunkat, szedtük a motyót, s átvonultunk a várrom melletti sziklákhoz.
Itt a Narrenturmon és környékén másztunk még.

Anett és Pepe nehezebb utakat élveztek, mi Péterrel inkább csak közepeseket, de számunkra munkásakat vállaltunk.

Volt egy szép torony, tetején egy pár embernyi placcal, arra feljutni csodás érzés volt: ott álltam a magasban, a Nap sütött, fújt a szél, láttam a kanyargó Dunát, a várromot, s a környező szebbnél szebb sziklákat, köztük lévő völgyekkel…
Ez igen, ez így tökéletes volt! 

 

Némi kéménygyakorlás is történt: top-ropban másztuk meg a Pichlkamin-t. 

 


Ég és föld között kilenc napon át - Sziklamászás alapfokon– írta: Győri Dia, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Top-rop mászás:
a mászótermekben alapból ez van, azaz a kötél az útvonal tetején át van vezetve egy fémen, és így mindkét vége lelóg. A biztosító ember beveszi biztosításba (a megfelelő eszközbe, ami a beülőjére van erősítve) a kötél egyik felét, a mászó pedig ráköti magát a másik felére a kötélnek, és a biztosító ember folyamatosan húzza be a kötelet és feszesen tartja azt, miközben a mászó halad felfelé a falon. Ha felért, akkor visszaereszti. Ez könnyebb mászásnak számít, mert eléggé biztonságos: ha elfáradsz, csak beleülsz, ahol vagy, és a biztosító ember megtart.

 



Kémény:
önmagáért beszélő szó: mintha egy kéményben akarnál felmászni. Hosszú magas és keskeny nyílás, a hátadat nekinyomod az egyik falának, lábadat a szemközti falának, és araszolsz felfelé.

 

Késő délután lefelé menet megálltunk a várromnál. Itt raboskodott anno Oroszlánszívű Richard. A hely aktuális híressége pedig, hogy itt készítettünk csapatfotót magunkról :-)

Kicsit sétáltunk lent a településen is, csodáltuk apró és ízléses mivoltát, majd hazatértünk a kempingbe.
A már megszokott esti vacsorai íz élmények közben kaptunk elméleti oktatást is (ahogyan előző estéken is), s igen későn tértünk aludni.

 

 

Ég és föld között kilenc napon át - Sziklamászás alapfokon– írta: Győri Dia, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/ 

 

5. nap – Mélyponton Aggstein váránál 

 

A reggeli melegben mindenünket bepakoltuk a kocsiba, s indultunk a Duna mentén tovább. Aggstein vára mellett parkoltunk, majd röpke sétával eljutottunk a Spiralturm, illetve Zwillinge nevű sziklákhoz. 

Ég és föld között kilenc napon át - Sziklamászás alapfokon– írta: Győri Dia, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Én pedig eljutottam a mélypontomra. Ezen a napon még a nagyon könnyű utakkal is kutyául megszenvedtem, s nemcsak fizikálisan volt nehéz szinte minden, hanem még fejben is… Másztam egy II-t elöl, de ez is nehéz volt. Utána hátul másztam egy IV-t – azt a szenvedést, amit itt levágtam, maestro-nk (Csaba) a Spiralturm tetejéről full HD minőségben szemlélhette végig :-) Akár egy nagy bogár, próbáltam felkapaszkodni egy gömbölyded tetőre. Nem volt elegáns, de sikerült :-) Eztán folytattam a kínlódást: egy kitett peremen kellett volna áttraverzálni.


Traverzálás
: vízszintes haladás a falon. Néha van olyan útvonal, ahol nem mindig függőlegesen felfelé kell haladni, hanem kell valamennyi oldalirányban is menni.
Ez a traverzálás.
 

Itt már menekülőutat is kutattam, de nem leltem, végül nem túl sportszerűen egy expresszbe kapaszkodva átszenvedtem magam a necces helyen, s fújtatva érkeztem a standoló Péterhez… Na, ez igen rémesen ment… Ráadásul a standépítés lépései sem voltak meg, úgyhogy miután földet értem, Csabával lediktáltattam magamnak pontról pontra. 

 Ég és föld között kilenc napon át - Sziklamászás alapfokon– írta: Győri Dia, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

 

Közben az Anett-Pepe páros kihívásokkal kecsegtető, nehéz utakat mászott. Egy mozizós kőre telepedve szemléltük szemlátomást komoly erőfeszítést kívánó teljesítményüket. Pepe többször visszaesett egy perem aljáról, majd a maestro megmutatta, hogyan lehet ezen átjutni, s aztán Pepének is ment. Anett máshol próbálkozott, szintén sikerrel. Közben Judit top-ropban mászott egy VI- utat, melyet aztán én is megpróbáltam, bár igencsak nehezen ment… De sikerült, így kicsit a lelkem azt hihette, hogy ezzel túl vagyok a nehezén, azaz a mélyponton. Hát csúnyán tévedett… :-)

Még egy váltott ereszkedést gyakoroltunk el: az „Arena”-ba ereszkedtünk le. Aztán autóba csomagoltuk magunkat, s irány Kaiserbrunn, ahol – hét közben lévén – rengeteg hely volt még a kempingben. Mi azonban a Schwarza partján vertünk tanyát, s négy éjen át ezen a remek helyen laktunk. S négy estén át fürdőztünk a csodálatos Schwarza hideg habjaiban, mely fürdőzés feledhetetlen élményekkel ajándékozott meg engem, oly nagyszerű volt! Miután kidobtuk a „házakat”, elindult a szokásos vacsoraparti, amit sörrel öblítettünk le.  

Ég és föld között kilenc napon át - Sziklamászás alapfokon– írta: Győri Dia, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/ 

 

6. nap – Schneeberg – Hűha! Itt hullanak a kövek! 

 

Ég és föld között kilenc napon át - Sziklamászás alapfokon– írta: Győri Dia, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Átautóztunk a néhány percre lévő parkolóba, majd egy csodás erdei ösvényen mászó cuccunkkal felszerelve elindultunk a beszálláshoz. Kettészakadtunk: Csaba Anettékkal tartott a Peternpfad-ra (V-), minket pedig Zsolt istápolt a Plattenführe nevű (V-) falon. A kalauzt bogarászva keresgéltük a beszállást, mert a szemünk még nem állt rá igazán, majd pedig indult a mászás. 

Izgalmas volt az első több kötélhosszas (6) fal, tetszett! Itt aztán tudtam gyakorolni a standolást. Ez az út tele volt homokórával, amiket tök jó megfűzni.

 

Homokóra és annak befűzése:
sokszor a homokkőben találkozunk ilyennel, de előfordul más kőzetben, pl.a mészkőben is. Van egy átjárható lyuk a kőzetben, azon át tudsz fűzni egy kötélgyűrűt, és arra biztosítási pontot eszkábálni.

 

A mászás nagyjából rendben ment, egy helyen szenvedtem meg: amikor egy fenyő és egy szorosan mellette lévő fal között próbáltam felkúszni, s a hátamon lévő zsák egyfolytában elakadt a fenyő egy vízszinten ágában. Felettébb bosszantó volt, mert úgy véltem, más úton nem tudok feljutni. Végül miután kellőképp elfáradtam az újra- és újrapróbálkozásokban, levettem a zsákot, és hátulra felkötöttem a beülőmre. Meglehetősen húzta hátrafelé a csípőmet, de legalább a makacs ág mellett el tudtam így kúszni. Majdhogynem káromkodva értem fel, s utáltam szegény hátizsákot igencsak :-) 





Amíg a falon voltunk, szemtanúi lehettünk annak a jelenségnek, ahogyan az ereszkedés kőzáport idéz elő. Az egyik szomszédos úton mászott két nő, fentről pedig ebbe az útba ereszkedett bele két srác, akik a mozgásukkal kövek áradatát indították meg a nőkre… Elég durva látvány volt így is, hogy a nők ép bőrrel megúszták a dolgot.


Mi körben gyalog jöttünk le. Mivel már megtanultam a kötelet babába kötni, azt én vittem a hátamon. Vidám voltam, és olyannyira jól éreztem magam, hogy vállalkoztam még egy út kipróbálására.



Kötelet babába kötni:
a 60 m-es kötelet összekötni, hogy utána el tudod tenni akár a kötélzsákba, akár lehet rá még füleket kötni, és hátizsákként viselni a háton.

 

Ez 1 kötélhosszas volt, s időtöltésnek is kiváló volt, amíg az Anett-Pepe parti a második útját vagy az ereszkedését befejezi.
Így ugrottam neki nagy bátran a VI+ nehézségű Grasharfe-nek.
Kihívások bőven voltak benne, s fent az átszerelést is volt módom gyakorolni.

Tetszett ez az út! Közben egyszer a falhoz lapultam, amikor néhány fallal odébb óriási robajjal egy rakás kő zúgott el…
Valószínűleg kidőlt egy fa, és magával vitte kis túlzással a fél hegyet. Elég durva volt.


Este várt minket Kaiserbrunn, és sör került a hűtőnkből: a Schwarza-ból. Megmerítkeztünk mi is a csodafolyóban, aztán kezdetét vette a szokásos kulináris élvezkedés, majd a pihenés.

 

 

Ég és föld között kilenc napon át - Sziklamászás alapfokon– írta: Győri Dia, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/ 

 
7. nap – Hohe Wand – A határaimat feszegetem…  


Másnap elég sokat autóztunk Hohe Wandig. Az aljában parkoltunk, aztán a szokásos forróságban megint izzasztó gyaloglás következett a beszállásig. Ezen a napon a variálható Draschgrat-ra mentünk, melynek már az első kötélhosszánál is két út közül lehetett választani, így vált megint ketté a csapatunk.

Ég és föld között kilenc napon át - Sziklamászás alapfokon– írta: Győri Dia, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Az első hosszt Péter mászta elöl, a következőnél pedig választani lehetett egy nehezebb és egy könnyebb út közül. Itt még bevállalós voltam, és a nehezebbet választottam. Valóban egészen nehéz volt, sokszor kitett helyen kellett mászni, s itt már éreztem, hogy elsősorban nem fizikálisan nehéz számomra, hanem inkább fejben. Erősen kezdett kimerülni a mentális erőm, s bizony már félelmet is éreztem itt-ott. Szépen haladtunk váltott mászásban, szerintem mindketten találtunk kihívásokat az útban.

Én különösen a 6. kötélhosszon leltem rá a kihívásomra: Zsolt már korábban beharangozta, hogy ez itt nagyon fincsi lesz. Zsolt mellettem volt a falon, s elsőre abban maradtunk, hogy én megyek előre, nem pedig ő. Mentem is, de csak egy darabig jutottam, onnan aztán hiába volt minden verbális segítség, félelmeim úgy elhatalmasodtak, hogy nem bírtam továbbjutni.

Végül Zsolt mellettem elmászva megmutatta, hogyan is lehetne ezt a szakaszt teljesíteni. Nem tűnt úgy, hogy ettől könnyebben ment volna nekem, de valahogy átvergődtem rajta.

Ahogy felértünk, a csapat másik fele már ott hesszelt jó ideje, mivel ők gyorsabban másztak. Kissé lehangolt voltam attól, hogy ilyen nehézkesen sikerült a mai mászás, ugyanakkor fejben már valóban fáradt voltam, s elég is lett volna nekem most ennyi. Határaimat feszegettem. 

Mellettünk high line-osok feszítették ki pont egy hatalmas nyiladék fölött a szalagjukat – elszörnyedve néztem az egészet. Most először éreztem azt, hogy micsoda félelem lenne úrrá rajtam, ha én ezt a dolgot kipróbálnám…


High line: a slack line magashegyi változata :-) Utóbbi: amikor fiatalok két fa közé térdmagasságba kifeszítenek egy szalagot és azon grasszálnak. High line: mikor mindezt kegyetlen magasságokban űzik, pl. mi a Hohe Wandon egy hatalmas szakadék közé kifeszített sok-sok-sok méter hosszú ilyen szalagot láttunk, azon akarnak átmenni a szakadék fölött. Ők már rá is kötik magukat erre a kötélre, hogy ha leesnek a szalagról, akkor sem zuhannak le a mélybe :-) Elvetemültek...

 

Mielőtt indultunk volna le a hegyről, még kitekintettünk a helyi Sky Walk-ra, azaz a hegy peremére épített, meredély fölé kinyúló fémszerkezetre. Láttunk magunk alatt mászóutakat, felettünk pedig egy rakás paplanernyős röpdösött, akár a színes virágszirmok. Némelyikük egész közel húzott el, s ámulva lestük, hogy a mai ember már megteheti, hogy csak ül a levegőben, s közben irtó gyorsan suhan… Elképesztő! És eléggé vonzó :-)

 

Ég és föld között kilenc napon át - Sziklamászás alapfokon– írta: Győri Dia, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

 

Ahogy indultunk le az ösvényen, mellettünk az oldalban csupán néhány méternyire két kőszáli kecske bukkant fel. Nyugodtan legeltek, egyáltalán nem zavartatták magukat. Tündériek voltak :-) 


Tettünk egy apró kitérőt, hogy megnézzük a Frauenlucke nevű barlangot. Ide síkossá koptatott köveken és csámpás fémeken kellett felmászni, majd pedig egy hosszú létrán. Bevallom, ez fizikálisan is elfárasztott, viszont ahogy előbújtunk az üregből, a magaslatról remek kilátás nyílt. 

Le --> autó --> utazás vissza Kasierbrunnba --> fürdés --> vacsi + sör --> alvás.

 Ég és föld között kilenc napon át - Sziklamászás alapfokon– írta: Győri Dia, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

 

8. nap – Rax – Nem mozdulok, inkább itt öregszem meg a falon!


Ezen a napon csak a közelbe autóztunk, s a Grosses Höllental-on indultunk el. Ma a „vecchio maestro” [öreg mester = Csaba :-)] gondozta a mi partinkat. A Gaisbauer-Jug-Weg nevű 6 kötélhosszas, V- nehézségű utat másztuk. Mint kiderült, szemünk még mindig nem állt rá a mászókalauz és a terep azonosságának megtalálására, mert a beszállás keresésével is elég időt eltöltöttünk. Megbeszéltük Péterrel a beosztást, s az első kötélhosszt ő mászta elöl. A második hossz egy kémény volt, s mikor a standból neki kellett indulnom, már akkor éreztem, hogy nem akarom… Nyaff.

Ég és föld között kilenc napon át - Sziklamászás alapfokon– írta: Győri Dia, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Mentem azért, de irtózatos szenvedést valósítottam meg a kéményben, melyet a maestro megint végigszemlélhetett. Szerintem alaposan megnehezítettem a saját dolgomat, viszont most már aztán valóban fáradt voltam fejben, s megint sok helyen féltem.

Boldogan standoltam, majd jött Péter, s én akkor már szavakba is foglaltam, amit éreztem: nem akarok már elöl mászni. Így aztán most Péter – mivel olyan előzékeny – úgymond rákényszerült, hogy ő másszon elöl, s tök ügyes volt, mert V-ös utakat is mászott elöl! Partinkban az erőviszonyok felcserélődtek, s így kiderült, hogy én el tudom hagyni magam, s az is, hogy Péter pedig többet bír, mint hitte :-) Szóval ő ügyesen mászott elöl, én pedig kutyául szenvedtem még hátulmászásban is…

A 4. kötélhossz végén lévő standhely közelében volt az abszolút mélypontom: nem bírtam a tőlem pár méterrel feljebb lévő Csabához odamenni, s néhány perc csendes tipródás után elszakadt a cérna, s nekiálltak potyogni a könnyeim… A bennem lévő fáradtság és feszültség áttörte a gátat… Jó ideig sírdogáltam ott, s közben arra gondoltam, hogy én innen semerre nem akarok (nem hogy nem tudok, hanem egyszerűen nem akarok!) mozdulni, és inkább itt öregszem meg a falon… Aztán befejeztem, és felmásztam Csabához. 

Stand. Huhh.

Eléggé el voltam kenődve, kudarcélményként éltem meg a történteket. Ez az elkenődött hangulat csak este oldódott. 

Továbbra sem akartam már elöl mászni, de a legutolsó (és elég könnyű) kötélhosszra a maestro rábeszélt, s ennek sikeres teljesítése picit megápolta a lelkemet. 


„Hazafelé” menet megálltunk, hogy a Weichtalhaus-ban legurítsunk egy sört, a ház viszont még felújítás alatt áll, s nem üzemel. Így aztán aznap relatív korán visszaértünk Kaiserbrunnba. Fürdés és némi vacsi után beültünk a helyi vendéglátó egységbe sörözni. Népes asztal lett, mert a hétvégére több Excelsior tag is kijött a hegyre, s mind egybeültünk. Beszélgettünk, nézegettük egymás fényképeit, s közben folyamatosan korrigáltuk a magyar pincér által eltévesztett rendeléseket.

Pepe és én is éhesek voltunk még, így este főztünk még egy kicsit egy pótvacsi erejéig, mely egyben a búcsúvacsoránk is volt. Ez volt az utolsó így együtt töltött esténk…

 

 

9. nap – Bad Fischau – Túl a saját határaimon


Ég és föld között kilenc napon át - Sziklamászás alapfokon– írta: Győri Dia, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Összepakolás, majd a Schwarza-ra és a környékre vetett utolsó simogató búcsúpillantások után a már megszokott rekkentő hőségben indultunk hazafelé, ám még egy felhagyott kőbányánál megálltunk Bad Fischau-nál, hogy itt homokkő-konglomerátum sziklán másszunk.

Sajnos nekem ez a nap már valóban a határaimon túl volt, s nem nagyon akaródzott másznom, de azért ímmel-ámmal kipróbáltam egy IV-es utat, de itt is végig szenvedtem amiatt, hogy valójában már nem is akartam mászni…

Utána még egy utat megpróbáltunk, de azon már csak illetlen módon tudtam feljutni: az expresszbe kapaszkodva. Ezzel már Péter is megszenvedett, ezért úgy döntöttünk, most már inkább csak nézzük a többieket, s ezzel be is érjük mára.


A többiek gyönyörű, kihívásokat nyújtó utakon másztak igen élvezeteseket.

 

Közben Zsolt slake line-t is felkötött két fa közé, és azon is lehetett gyakorlatozni. 

A délután közepe táján indultunk hazafelé. Egy autópálya melletti pihenőhelyen még megálltunk, és a fák árnyékában piknikezve még utoljára együtt elfogyasztottuk a maradék élelmet. 

Aztán már csak a búcsú maradt.
Örök emlékű kilenc nap volt :-)

 

Fotók: Győri Dia, Harkay Zsolt, Petri Sándor
Grafikai szerkesztés: P. Horváth Zsuzsi

 

Ég és föld között kilenc napon át - Sziklamászás alapfokon– írta: Győri Dia, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/