Joe Cocker – Megint elment Egy Nagy Fazon – írta: Murányi György, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

Murányi György:

Joe Cocker

 

 

Joe Cocker – Megint elment Egy Nagy Fazon – írta: Murányi György, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Jagger-ék, Burdon-ék pályatársa volt, előbb bátyjával, Victorral alakított zenekart, a Cavaliers-t, majd 1963 nyarán hozta létre saját bandáját, a Vance Arnold and the Avengers-t.
Első kislemeze (I’ll Cry Instead/Precious Words) 1964 októberében jelent meg a Decca-nál. Egy reménytelen Beatles szám és egy kicsit élvezhetőbb rhythm and blues található rajta. A felvételeken a későbbi Yardbirds és Led Zeppelin muzsikus, Jimmy Page közreműködik gitáron.

 


Valami oknál fogva nem tudott az élvonalba kerülni. Egyrészt a beat a zenekarokról szólt, másrészt külseje és reszelős hangja nem illett a kor énekes szólistáihoz. Véleményem szerint az is fontos – mint későbbi karriere is  mutatja – nem rendelkezett azokkal a képességekkel, amikkel ki lehetett emelkedni a sok közel azonos tehetség közül. Nem elég mások kompozícióit elénekelni, mások bőrébe bújni – saját arculattal kell jelentkezni. „Átaludta” a beat fénykorát, amerikai támaszpontokon és kocsmákban játszott – kicsit provinciális maradt.


1966 áprilisában alakult új zenekara a Grease Band, ekkor sikerült leigazolnia az első minőségi muzsikust, Chris Stainton-t. Ő kezdetben basszusgitározott, mert Cockernek nem volt szíve elküldeni a jóval gyengébb képességű billentyűsét, Vernon Nash-t.
Következő kislemeze, a Marjorine/New Age Of The Lily 1968-ban jelent meg a Regal Zonophone gondozásában. Vérszegény kompozíciók. Gondolom, hogy sem Albert Lee, sem Jimmy Page nem büszke rá, hogy közreműködött a felvételeken. A blues és a pszichedelikus muzsikák fénykorában komolytalan próbálkozás volt.


Áprilisban újabb kiváló zenész igazolt hozzá, Tommy Eyre billentyűs. A következő kislemez (With A Little Help From My Friends/Something’s Coming On) listavezető lett. Valamennyit „dobott” a Beatles számon, de így is erősen közepes sláger, a B oldalon helyett kapott Cocker-Stainton szerzemény kifejezetten gyenge. A felvételeken B.J.Wilson  (Procol Harum) dobolt és Jimmy Page gitározott.

Elkészítette  első nagylemezét, a With A Little Help From My Friends-t. Több nagy név is olvasható a borítón: Matthew Fisher (Procol Harum), Stevie Winwood (Traffic), Mike Kellie (Spooky Tooth),  és Jimmy Page. A saját kompozíciók (Change In Louise, Sandpaper Cadillac, Marjorine) erőtlenek. A két Dylan számot (Just Like a Woman, I Shall Be Released) érdemes volt feldolgoznia.  A Feelin’ Alright (Dave Mason – Traffic) csak más, de nem jobb, mint az eredeti. A Don't Let Me Be Misunderstood kiemelkedik a többi közül, jól sikerült darab! Tommy Eyre villant egyet az orgonán! Összességében a lemez erősen soul-os, zavaró a női vokálok erőltetése, a halvány Beatles-utóérzéstől pedig kicsit langyos.



Januárban távozott Eyre (később komoly dolgokat tett le az asztalra, a Jaklin-nel és az Aynsley Dunbar Retaliation-nel.) Stainton végre beülhetett a billentyűs hangszerek mögé, a basszusgitáros Alan Spenner lett.
A következő album – Joe Cocker – egyetlen saját szerzeménye tingli-tangli, a feldolgozások sem sikerültek.  Nagyon nagy feladat mások kompozícióit átgyúrni, azonban lehetetlen próbálkozás, ha az eredeti is gyenge.


Woodstock-ban sikerrel lépett fel, mint jelenség, jó értelemben lógott ki az erősen közepes zenei minőséget hozó fesztivál fellépői közül.

Joe Cocker – Megint elment Egy Nagy Fazon – írta: Murányi György, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/


Innen már nem követtem nyomon a pályáját. Persze mindig meghallgattam aktuális darabjait. A Mad Dogs And Englishmen (1970.) albumon található egy jó blokk.  Blue Medley: I'll Drown In My Own Tears/ When Something Is Wrong With My Baby/I've Been Loving You Too Long. Az 1973-mas Something To Say-en pedig a St. James Infirmary. Szeretem Tőle a Need Your Love So Bad-et, a Chain Of Fools-ot, a Let It Be-t és a Whiter Shade Of Pale-t.


Ilyen elképesztő hanggal nagy dolgokat kellett volna csinálnia. Adott a párhuzam Jim Morrison-nal és Chris Farlowe-val. Előbbinek is csoda hangja volt, azonban 4-5 számát tudom meghallgatni, mert maga a zene gyenge. Utóbbi is kallódott, s ha John Hiseman és Dave Greenslade nem viszi el a Colosseumba, semmi sem marad utána. S ha csak egy lemezzel is – Live Album – de beírta magát a zenetörténetbe.

Könnyebb felsorolni, kikkel nem játszott Cocker a rock elit tagjai közül. A fentieken kívül: Henry McCullough, Paul Humphries, Neil Hubbard, Jim Keltner, Alan White, Randy Newman, Nicky Hopkins, Cornell Dupree, Chris Stewart,  Eric Clapton, Steve Gadd, Eric Gale, David Hood, Roger Hawkins, Mel Collins, Neal Schon, Jeff Beck.

 

Nagyon széles skálán mozgott, szinte minden irányzatból választott repertoárjába slágereket: Leonard Cohen, Procol Harum, Blind Faith, Bob Dylan, Beatles, Lovin’ Spoonful, Bob Marley, Percy Mayfield, U2.

Minden albuma szólólemez – ez mutatja,  hogy nem volt csapatember! A rockban ez komoly hátrány.

Megint elment Egy Nagy Fazon.

 

Grafikai szerkesztés: P. Horváth Zsuzsi

Joe Cocker – Megint elment Egy Nagy Fazon – írta: Murányi György, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/