Fejben utazom – írta: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/


Fejben utazom

 

 


Ha én gazdag lennék…


Mert a Föld gyönyörű, és rengeteg felfedezni való van rajta.Számtalanszor eljátszottam már a gondolattal, hogy mit tennék, ha mondjuk, megnyerném a lottó ötöst.

Hát, elsőként biztosan megszépíteném néhány számomra kedves ember életét, vennék egy-két dolgot, és aztán… aztán bejárnám a világot. Nem vágyom ékszerekre, drága autóra, és ugye a szekrénybe is csak véges mennyiségű ruha fér. Na jó, egy barátságos kis házra a Balaton partján azért még költenék valamennyit. De amire igazán vágyom, az nem kézzelfogható. Élményeket, kalandot szeretnék. Amióta az eszemet tudom, arról álmodoztam, hogy utazni fogok, eljutok távoli tájakra, megismerek más kultúrákat, érdekes embereket. Szeretném hallgatni a tenger morajlását, szeretnék formás kavicsokat gyűjteni a parton, bóklászni színes-szagos egzotikus piacokon, megkóstolni furcsa nevű ételeket, eltévedni szűk sikátorokban, és szeretnék lenézni szédítően magas hegycsúcsokról. Mert a Föld gyönyörű, és rengeteg felfedezni való van rajta.

 

Fejben utazom – írta: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Bár az utóbbi tíz évben nem jártam külföldön, (bocs’, nem mondok igazat, mert egy fél napra átruccantam nemrég Révkomáromba) mégis szerencsés embernek mondhatom magam, hiszen azelőtt sok-sok helyre eljutottam, és olyan pillanatokat élhettem át, amiket becses emlékekként őrzök magamban.

Például azt az időutazásszerű élményt, amikor egy este Görögországban elsétáltunk a Meteorák lábához, és hallottuk, hogy odafent a sziklák tetejére épült kolostorokban a szerzetesek gregorián dallamokat énekelnek… és a kabócák zümmögő hangját a dubrovniki éjszakában sem veheti el tőlem senki.

Vagy amikor Rodosz szigetén a Pillangók Völgyében egy hirtelen mozdulatom nyomán több száz pillangó rebbent fel a sziklákról, és azt a szédítően szabad érzést sem feledem, amikor egy bérelt nyitott terepjáróval száguldottunk a görög hegyi utakon…

Bulgáriában a Napos Parton illatos masztikát ittunk és bámultuk a csillagokat. Üldögéltem az Olümposz oldalában egy zöldellő réten, és olyan nyugalmat és békét éreztem, amit az óta sem.
Megküzdve a tériszonyommal, egy minaret tetejéről csodáltam Mostar híres, régi kőhídját, majd pár évvel később egy toronyház méretű komp fedélzetéről, szorongással vegyes izgalommal bámulhattam a háborgó Északi tenger hullámait.
Nem felejtem el azt a hűvös nyári hajnalt sem, amikor egy az erdő közepén megbújó kis skandináv tavacskában magányosan úszkálva köszöntöttem az új napot.
Fejben utazom – írta: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Láttam Moszkva széles, monumentális utcáit, és láttam, hogy a fiatalok ott is csak olyanok, mint nálunk: vidámak és önfeledtek.
Rómában a vállam felett pénzt dobtam a Trevi kútba, remélve, hogy így talán visszatérhetek még egyszer. A tengeribetegségtől elzöldült arccal érkeztem meg Capri szigetére, majd a Limoncselló citromos zamatával a számban távoztam.
Erdélyben az első perctől otthon éreztem magam, mert lépten-nyomon tiszta magyar szó csendült a fülembe, és mert olyan szeretettel fogadtak…

 

Mindez sajnos már a múlté, pedig nyitva vannak a határok, és szabadon, korlátok nélkül lehet, lehetne utazni bárhová. Mármint azoknak, akik meg tudják fizetni, de én sajnos nem tartozom ebbe a körbe. Minden hónapban befizetem a sárga hasú csekkeket, veszek egy kis ennivalót, időnként egy-két ruhát (mert azért valamiben járni is kell)… és ennyi az élet. A „szárnyaim” le vannak kötözve, nem tudok repülni. Most már azt is kétszer meg kell gondolnom, ha csak Budapestre szeretnék felutazni. Pedig a mi fővárosunk a világ egyik legszebb fővárosa teli sok-sok izgalmas látnivalóval.

 

A szabadság illúzióját dédelgetve - nem tehetek mást-, az igényeimet a lehetőségeimhez igazítom… és fejben utazom.  Bámulom a tévé képernyőjét, így nyitva ablakot a világra, és megragadok minden alkalmat, ha mások meséit, élménybeszámolóit láthatom, olvashatom, hallgathatom. Képzeletben velük együtt én is ott vagyok. Nézem a Grand kanyon képét, közben elmajszolok egy „grand” minyont, s a Camino helyett a közeli park ösvényeit koptatom. Álmodozok, vágyakozok, s reménykedek, hogy egyszer talán mégis megnyerem azt a fránya lottó ötöst.

Ha én gazdag lennék…

 

Grafika: P. Horváth Zsuzsi