Izlandi kalandok - 1. rész – írta: Takács Zsolt, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

Takács Zsolt:

Izlandi kalandok

1. rész

 

 Izlandi kalandok - 1. rész – írta: Takács Zsolt, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Egy bő 5 esztendeje Izlandon élő építész, Takács Zsolt 2007 Karácsonya előtt íródott beszámolóiból készült az alábbi összeállítás. Bár a leírtak helyenként (főképpen az azóta lezajlott történelmi és pénzügyi viharoknak köszönhetően) már aktualitásukat vesztették, azért valamennyire bepillantást engednek a (nem is olyan) távoli szigetország, Izland kultúrájába. ("Tilos az A" Webmagazin )

 

 

 

Izlandi kalandok - 1. rész – írta: Takács Zsolt, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

 

                     Munka:


Izlandi kalandok - 1. rész – írta: Takács Zsolt, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Őszintén megvallva, szakmailag nem nevezhető előrelépésnek az itt dolgozás, hacsak nem trendi módon „külföldi munkatapasztalat-szerzésnek” tituláljuk. Megérkezésem óta ugyanannak az építkezésnek a kiviteli tervén dolgozom vagy tizedmagammal, és ha a főnökségen múlik, ez nem is fog változni. 6 nagy épületből 1 van majdnem kész, a másodiknak az alapozása készül, további egynek hamarosan beadjuk az engedélyezési tervét, a többi álom szinten van

Egy 20 fős irodánál természetes módon az egyes nációk érezhetően összetartanak, így van német, brazil, izlandi, és magyar „blokk”, de ezt messze nem külön klikkeknek kell elképzelni. Amúgy a munkatársaim igen jó arcok, velük semmi gond nincs: segítőkészek és jókedvűek. A főnők egy vicces figura, aki egy-egy jól elhelyezett beszólással sokat tud lendíteni a munkamorálon vagy egy érdekfeszítőnek nem mondható meetingen…

Izlandi kalandok - 1. rész – írta: Takács Zsolt, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
A leadásokról: szerencsére más jellegűek, mint otthon, eddig éjfélnél tovább sose kellett maradni, ráadásul a túlórákat busásan megfizetik. A határidőket amúgy sem nagyon tartjuk be, „ha nincs kész, majd elküldjük holnap”. Ha egyszer sikerül is valamit leadni, akkor is biztosak lehetünk benne, hogy ezzel nincs vége, az izlandiak ugyanis az utolsó utáni pillanatban is képesek változtatgatni (és erre roppantul büszkék). Mindennaposnak számít egy vasbeton falon utólagos nyílás vágása, vagy csomópont tervezése oly módon, hogy collstokkal a kézben irány az építkezés, ott jól lemérjük a már megépült szerkezeteket, és ehhez tervezzük a csomópontot.

Ami még szuper jó az irodában, az a sok-sok szociális program, amit Magyarországon eddig nemigen tapasztaltam, itt viszont eléggé ügyelnek rá. Minden csütörtökön más-más kolléga felelős a közös reggeliért, az iroda kontójára (én becseréltem ebédre, és főztem egy 20 fős gulyást… igen jó lett). Mióta itt vagyok, volt iroda-bowlingozás (kötelező jelmezekkel…), építész focibajnokság (megnyertük, azóta ott díszeleg a kupa a bejárattal szemben) pizzázással, néhány közös buli. Legutóbb hétvégén pedig nagyszabású karácsonyi vacsora volt a közeli Viđey szigetén.

 

Izlandi kalandok - 1. rész – írta: Takács Zsolt, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

 

                     Lakás:

Izlandi kalandok - 1. rész – írta: Takács Zsolt, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Amikor megérkeztem, az iroda által biztosított „szolgálati lakásba” költöztem be, ahol egy brazil munkatársammal laktam 1 hónapig, utána hivatalosan hármasban (a barátnőm, Eszter is megjött augusztus elején), gyakorlatilag négyesben (a srác barátnője szinte mindig ott volt).Izlandi kalandok - 1. rész – írta: Takács Zsolt, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/ A kecó meglehetősen lepukkant volt, a szomszédos építkezés miatt rettenetesen poros, a bútorok innen-onnan lettek összelejmolva. Pozitívumként lehet említeni, hogy tágas volt, iroda 1 perc séta, kilátás a tengerre meg a környező hegyekre, és a havi 70.000 korona egy 60 m2-es lakásért hihetetlenül olcsónak számított Reykjavík belvárosának közvetlen szomszédságában. Október elején aztán jött az értesítés, hogy december végéig költözni kell, mert utána bontják az épület… úgyhogy lázas keresésbe kezdtünk ismerősökön, interneten keresztül, ami több tanulsággal is szolgált. Először is keserűen konstatáltuk, hogy az izlandiak elvétve válaszolnak angol nyelvű e-mailekre. Amikor a főnököm írt izlandiul, akkor érkezett válasz… Másodszor bepillantást nyertünk abba, hogy milyen elképesztő lukakat, pincéket, garázsokat, kerti tárolókat alakítanak át „lakássá” és adnak ki vagyonokért…

Szerencsénkre Eszter egyik munkatársnője épp megbízható albérlőket (ezek volnánk mi) keresett házának toldaléképületébe a régi nem-fizető, bíróság-útján-eltávolítottak helyére.  Az utca nagyon csendes, tipikus belvárosi házakkal. A lakás pici, de saját kerttel rendelkezik így már látom magam előtt a nyári kerti partikat az éjféli világosban.

 

Izlandi kalandok - 1. rész – írta: Takács Zsolt, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

 

                     Étel-ital:


Izlandi kalandok - 1. rész – írta: Takács Zsolt, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Meglepő módon ebben a fejezetben is rengeteg érdekes dologról lehet írni, bár előzetesen az ember azt gondolná (én legalábbis így voltam vele), hogy Izlandon van hal, aztán csókolom. Ezt annyival azért ki lehet egészíteni, hogy van birka is...

A halat persze sokféleképpen készítik. Néhány példa erre: a rothadt cápahús (nem valami finom, viszont állítólag nagyon egészséges), a szárított nyers hal (harđfiskur – remek csemege, csak meglepő módon rendkívül drága), a füstölt vagy befűszerezett és elásott lazac (reggelinek szuper). Ugyanez a helyzet a birkával, melynek a fejétől kezdve a heréjéig minden porcikáját fogyasztják, változatos módokon (tisztára azt teszik, mint mi a disznóval). A birkahere (=hrútspungar)-szezon februárban van, izgatottan várom… Létezik a mi disznósajtunkhoz hasonlatos „birkasajt” (muhaha), amit a birka gyomrába töltenek, és összevarrnak, kb. kézilabda méretű gombóccá. A legjobb azért mégiscsak a boltban kapható fűszerezett bbq-husi, amit csak ráhelyezünk az izzó grillre, és kisvártatva már fogyasztható is… remek nyár esti elfoglaltság!

 

Izlandi kalandok - 1. rész – írta: Takács Zsolt, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

 

Ezen kívül a teljesség igénye nélkül néhány alap kajaféle, amit az izlandiak széles körben és előszeretettel fogyasztanak: reggelire a skyr nevezetű, a joghurt és a krémtúró keresztezéséből létrejött kenőcs, ami nekem speciel nemigen jött be. Nagyon sok mindenhez esznek vajas kenyeret (a legfinomabb vajakkal eddig itt találkoztam, egyszerűen fenségesek). Elég trendi ebédre ilyen-olyan salátákat enni, ebben az általam ismert emberek közül Eszter kollégái járnak az élen, nekik már nem sok hiányzik a nyúllá váláshoz. Ja, és a helyiek kedvenc csemegéje: a lakris, azaz bocskorszíj. Lehet kapni szögletes, kerek, lyukacsos, mogyorós meg egyáltalán mindenféle változatban.

Mivel a kint ebédelés meglehetősen drága mulatság, ezért általában főzni szoktunk. Ebben nagy segítségre voltak a szüleim, akik októberben hatalmas fűszermennyiséget csempésztek az ország területére… erre nagy szükség is volt, mivel pl. a pirospaprika kilója kb 6000 korona… brrr!


Izlandi kalandok - 1. rész – írta: Takács Zsolt, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Az éttermeknél sem jobb a helyzet: egy átlagosnál valamivel jobb helyen egy főfogás 3500-5000 korona. Bár az átszámításról már rég leszoktam, azért ez még forintban is sok…

És akkor az italok… Sört és töményebb italokat csak a vínbúd nevezetű szeszboltokban lehet vásárolni. A szupermarketekben a „Maltextrakt” nevű, általunk Beerjuice-nak, azaz sörlének elkeresztelt cuccot kapni, ami 2-2,5%-os alkoholtartalommal bír (mint nálunk a Radler, kábé). A leggyakoribb sörfajták a Víking (személyes kedvencem), Thule és Egils, de a szeszboltokban vagy százféle (nem vicc) sört lehet kapni a világ minden tájáról. Borokban a dél-amerikaiak a menők, azt látni legtöbbet a polcokon… Ami új és vicces volt, hogy 3 literes zacskós bort is árulnak. Kartondobozban lapul az ezüstszínű zacsi kis csappal az alján… elképesztő látvány. Sajnos a helyi tömények nem valami jók, egyedül a Brennivín nevezetű nedű méltó említésre, mely a rothadt cápahús állandó kísérője. Így ezek helyett marad a pálinka és az Unicum (köszi, apa!).

Zárásként pedig álljon itt kedvenc receptem, ami egyszerű és elképesztően finom:

Végy 4 főre 80-90 deka lazacfilét, mosd meg a halat, szórd meg alaposan Vegetával, feketeborssal és „Seafood & fish” fűszerrel. Csomagold alufóliába, és tedd forró sütőbe 40-50 percre. Néha csekkold villával, és amikor teljesen megpuhult, lehet tálalni, pl. rizzsel vagy salátával. Jó étvágyat!

 

Izlandi kalandok - 1. rész – írta: Takács Zsolt, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

       

                     Szórakozás:

Izlandi kalandok - 1. rész – írta: Takács Zsolt, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Vaskos téma… Kezdem a legautentikusabb szórakozási formával, a péntek és szombat esti belvárosi kocsmatúrákkal, ami egészen elképesztő méreteket ölt. Nyáron mondjuk még durvább volt, mint most, de azért ez sem semmi. A legfőbb sétálóutca egyszerűen csatatérré változik, mindenhonnan üvegcsörömpölés, dorbézolás hallatszik. Az egymást támogató, jól öltözött, részeg 40-es hölgyek éppúgy teljesen megszokott látványnak számítanak, mint a danolászó-dülöngélő idős házaspárok. Kérdeztem izlandiakat, miért van ez. Szerintük nem a sötétség miatt, hanem mert a nyolcvanas évekig tilos volt, még a sör is… Az idősebbek az óta vedelnek örömükben, a „mai fiatalok” meg pont a tivornyázás közepette nőttek fel.

A másik fene nagy izlandi specialitás a másság elfogadása, erre rettenetesen büszkék az itteniek. Ennek örömére minden augusztusban hatalmas gaypride (melegfesztivál) van Reykjavíkban, ahol kicsik-nagyok együtt ünneplik a melegeket. A várost már egy héttel előtte elborították a szivárványos zászlók, a felvonulás napján pedig teljesen megtelt a városközpont: idén 150ezren vettek részt, ami Reykjavík teljes lakosságának felel meg. Őszintén szólva fél évvel ezelőtt nem gondoltam volna, hogy egy hasonló rendezvényre valaha is elnézek, de hát hiába, fel kell venni a helyi ritmust...

 

Izlandi kalandok - 1. rész – írta: Takács Zsolt, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

 

Színházba meg moziba otthon sem gyakran jártam, és ezekre itt sem sikerült rászokni. Persze az ország legnagyobb filmes eseményére (Reykjavík International Film Festival, szeptember végén) váltottunk bérletet, és meg is néztünk két izlandi és két cseh filmet, mindegyik  igen jó volt. Színházba csak egyszer mentünk, viszont az nagyon megérte: az egyik munkatársam húga szerzett jegyeket a főpróbára. Amolyan bennfentes móka volt ez, helyi sztárok között ültünk a nézőtéren. Maga az előadás is bejött, igazi beteg izlandi darab orosz nyelven, sok-sok abszurd helyzettel… kitűnően szórakoztunk.

Kicsit más jellegű, de hasonlóan remek élmény volt meccsre menni.  Kora ősszel a helyszínen tekintettük meg az Izland-Spanyolország EB selejtezőt az ország legnagyobb futball szentélyében, a mintegy 7200 néző befogadására alkalmas Laugardalsvöllur Arénában (ezt a ronda hosszú szót kábé löjgadalszvötlür-nek kell ejteni…). Izland kb. 70 percet emberelőnyben játszva, heroikus küzdelemben rabolt értékes pontot jóval esélyesebb ellenfelétől, szóval igazán megérte kimenni. Csak úgy tombolt a hatalmas tömeg: „Áfram Ísland!” Pár napja meg a Veszprém kézilabdacsapata játszott BL meccset a Valur Reykjavíkkal, és nagyon meglepődtem, hogy pár száz magyar szurkoló is volt… Remek érzés volt újra igazi anyázást hallani meccsen... Szerencsére a bíróverés elmaradt, mert a Veszprém simán nyert, más kérdés, hogy sajna ezzel se jutott tovább.

 Izlandi kalandok - 1. rész – írta: Takács Zsolt, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

                 

                  Sport:


Izlandi kalandok - 1. rész – írta: Takács Zsolt, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Sajnos ez az a terület, ami egyértelműen hanyatlásnak indult a sötétség támadása miatt. Nyáron szinte verekedni kellett a focipályáért, ami nem mellesleg egy ingyenes, műfüves, éjjel kivilágított placc. Este 10-kor még simán rúgtuk a bőrt a lenyugvó nap utolsó sugaraiban, heti háromszor.

Izlandi kalandok - 1. rész – írta: Takács Zsolt, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Mostanság örülök, ha kéthetente egyszer sikerül kifogni egy esőmentes napot, mikor kint van két csapatnyi ember. Főleg helyiek használják, rajtuk kívül lengyelek, litvánok, brazilok akadnak még, bár a déliek csak nyáron merészkednek ki.


A sok-sok természetes meleg víznek köszönhetően az uszodabelépők nevetségesen olcsók. Ennek ellenére uszodába kevesebbet járunk mostanában, amit a lustaságon kívül csak arra tudok fogni, hogy –nyitott medence lévén- hideg szélben elég kellemetlen vizes fejjel úszkálni… de amikor el-eljutok, mondjuk havi 3-4-szer, akkor azért megadom a módját, és legalább 3 órát töltök úszással, szaunával, pezsgőfürdővel.

 

Amit borzasztóan várok, az a síidény kezdete. Az itteni bennfentesek szerint Reykjavík környékén már nemigen van hó telente, és amikor egy-egy rövidebb időre mégis alkalmas mennyiség hullik, akkor a két közeli sípálya csordultig telik. Északon viszont szuper síterepek vannak (Akureyri, Ísafjörður), április végéig síelhető hóval…

Folytatjuk...

 

Grafika: P. Horváth Zsuzsi

                    Izlandi kalandok - 1. rész – írta: Takács Zsolt, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/