Blueseum – 24. rész – Soft Machine – írta: Murányi György, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

Blueseum 24. rész - Egy erősen szubjektív rock történet

Soft Machine

 

Blueseum – 24. rész – Soft Machine – írta: Murányi György, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/



A szakírók a Canterbury stílus legnagyobb zenekarának tarják Őket. Ezen a néven nevezik a hatvanas-hetvenes években működött zenekarokat – a Caravan-t, a Gong-ot, a Hatfield And The North-ot, a National Health-et, a Camel-t, a Delivery-t, az Egg-et, a Gilgamesh-t, az Isotope-ot, a Khan-t, az Arzachel-t, a Matching Mole-t, a Quiet Sun-t, a Soft Heap-et és a Short Wave-et – melyek tagjai így vagy úgy a Kent-i városhoz kötődnek.    

 

 

Blueseum – 24. rész – Soft Machine – írta: Murányi György, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Az 1963. júniusában alakult Wilde Flowers-ben kezdte pályafutását Hugh Hopper basszusgitáros és Robert Wyatt dobos. Richard Sinclair ritmusgitározott, Brian Hopper gitározott és szaxofonozott.  Graham Flight volt az énekes, de Őt hamar Kevin Ayers váltotta. Sinclair is távozott, az új gitáros, Pye Hastings lett, Richard Coughlan pedig a dobos, a mikrofont Wyatt vette át, majd rövidesen Ő is kilépett és megalakította a Soft Machine-t. 1984-ben egy 22 számot tartalmazó CD jelent meg a Wilde Flowers anyagaiból. Rövidke, kiforratlan darabok, melyek közül csak három hosszabb három percnél.

 

 

Hastings, Coughlan és a két unokatestvér, Richard és David Sinclair megalakította a Caravan-t.

 

 

A Soft Machine 1966. augusztusában jött létre, melyben Wyatt énekelt és dobolt, Ayers basszusgitározott, egy régi barát, iskolatárs, Mike Ratledge billentyűzött és Larry Nolan gitározott. Utóbbit, néhány hét után Daevid Allen váltotta. A zenekar a londoni underground egyik kultikus zenekara lett a nagyon hasonló eszközökkel dolgozó Pink Floyd mellett. Többek között az UFO-ban, a Middle Earth-ben, a Roundhouse-ban és a Speakeasy-ben léptek fel. Ezek a koncertek valójában fényorgiával és vetítésekkel kísért performance-ok voltak.

 Blueseum – 24. rész – Soft Machine – írta: Murányi György, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

 

 

Daevid Allen kilépett és megalakította a Gong-ot. Egy koncertsorozat erejéig, amikor Jimi Hendrix előtt játszottak, a kanyargós pályát befutó Andy Somers segítette Őket. A gitáros megfordult a Dantalian’s Chariot-ban, aztán már Andy Summers néven, az Eric Burdon and New Animals-ben, a Kevin Coyne Band-ben, a Kevin Ayers Band-ben, a Strontium 90-ben és a Police-ban.

 

 

 


Blueseum – 24. rész – Soft Machine – írta: Murányi György, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/


1968. áprilisban rögzítették első lemezüket (Soft Machine), ami nagyon hasonlít a Pink Floyd The Piper At The Gates Of Dawn című albumára. A szakírók pre-progresszív-nek és post-pszichedelikus-nak nevezték Őket. Szerintem még dolgozni kellett volna rajta.

 

A régi barát, Hugh Hopper érkezett, vele készítették el a második albumot (Volume Two), ami az első lemez vonalán haladt. Rövidke zenei gondolatkísérletek találhatók rajta.    

 

Elton Dean szaxofonos csatlakozott hozzájuk, lejárt a kísérletezgetés ideje, kikötöttek az avantgard- és free-jazz-nél. Harmadik, dupla lemezükön (Third), vendégként több fúvós is játszott. Hosszabb, nehezen emészthető darabok vannak a korongon.  Hopper, Wyatt és Ratledge vendégeskedett Syd Barrett (PinkFloyd)Madcap Laughts albumán. A negyedik album (Fourth) zenei vonala követte az előzőét, ezeket a számokat jobb játszani, mint hallgatni.  

 

 

Blueseum – 24. rész – Soft Machine – írta: Murányi György, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
1971. nyarán lezárult a Soft Machine Wyatt-es korszaka. Kilépett és megalakította a Matching Mole-t, távozásával megváltozott a Soft Machine stílusa, majdnem teljesen eltűntek a fárasztó avantgarde elemek. Az 1972-es Fifth-en Dean, Hopper, Ratledge mellett, a Delivery-ből érkezett Roy Babbington bőgőzött, illetve két dobos, Phil Howard és John Marshall játszott. Az All White egy szépen felépített jazz kompozíció, a Drop is, melynek elején vízcseppek hangját halljuk, majd az aláúszó elektromos zongora indítja a számot. Az MC egy kellemesen széteső darab, mindenki járja a maga útját. Az As If első fél percében mintha Wyatt tért volna vissza, olyan a kezdése – de aztán finom darab kerekedik belőle. Az LBO Marshall másfél perces szólója. A Pigling Bland és a Bone hallatán már egyértelművé vált, a zenekar szakított a Wyatt-os vonallal – ez már rock- és pszichedelikus elemekkel díszített jazz. Számomra ekkor született meg a Soft Machine, korábbi munkáik fennakadtak a szűrőmön. 1972. május 2-án a párizsi Olympia Színházban (Live In France CD), július 20-án a londoni Paris Theater-ben léptek fel. Utóbbi anyagából készült a BBC In Concert CD. A két koncert között fontos változások zajlottak le. Érkezett Karl Jenkins, a Nucleusból, a fúvós- és billentyűs lett az első számú szólista. John Marshall maradt a dobos.

 

Blueseum – 24. rész – Soft Machine – írta: Murányi György, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

Következő munkájuk (Six Album) első része brightoni és guildfordi koncertjeik anyagát tartalmazza. A Fanfare, All White, Between, Riff, 37 And Half, Gesolreut, E.P.V., Lefty, Stumble, 5 From 13 (For Phil Seamen With Love & Thanks), Riff II. szépen összefűzött tételek láncolata. A jazz-rock egyik alapdokumentuma. A dupla LP második, stúdió lemezét a The Soft Weed Factor nyitja. A billentyű alap furcsa módon végig megy a szám alatt, csak a másik zongora „színez” időnként. Közel négy perc után lép be a ritmusszekció és úszik be a Jenkins szólója. Aztán jön a meglepetés, mert az újabb improvizáció helyett, a dob és basszusgitár percei következnek, majd visszatér a szaxofon. Úgy bontják le a kompozíciót, ahogy felépítették. Érdekes, egyszerűségében is nagyszerű darab. A Stanley Stamps Gibbon Album (for BO) kicsit nehezen indul, de egy jó kis lendületes szám lesz belőle – illik is ide.

A Chloe And The Pirates-ben Jenkins csodaszép dolgokkal lep meg minket. Dean nagyon jó volt, ellenben Ő zseniális. Az 1983-banHopper különböző hangeffektekkel játszik.

 

 

 

1973 májusában Hugh Hopper kilépett, később az Isotope, a Gilgamesh és a Soft Heap formációkban játszott. A Soft Machine következő albumán (Seven) már Roy Babbington szerepelt. Kiváló ízléssel szerkesztett album, jól illeszkednek egymáshoz a tételek. Gyakorlatilag egységes mű az egész. A Penny Hitch a legjobb kompozíció.

 

A sok pozitívum mellett figyelmeztető jel volt, hogy muzsikájuk az egyetlen szólistára épült. Talán épp ezért igazolták le Allan Holdsworth gitárost, aki korábban a Tempest-ben játszott. Vele készült a Bundles album, melyen, vendégként az ausztrál zenész, Ray Warleigh (Alexis Korner, John Mayall) fuvolázott.  Jót tett a zenekarnak a gitáros érkezése, színesebb lett a muzsikájuk, ugyanakkor már nagyon eltávolodtak az alapoktól. Mike Ratledge a háttérbe szorult, ezért aztán ki is lépett. Holdsworth is távozott, később Tony Williams-szel, Jean-Luc Ponty-val, Bill Bruford-dal és Stanley Clarke-kal muzsikált.

 

Blueseum – 24. rész – Soft Machine – írta: Murányi György, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

John Etheridge
(Darryl Way’s Wolf) érkezett a helyére. Az 1976-os Softs-nál pedig besegített Alan Wakeman szaxofonos, Rick Wakeman (Strawbs, Yes) unokatestvére is. A zene már csak nyomokban emlékeztet a korábbi Soft Machine-re. Kellemes, dallamos, könnyen vehető – ugyanakkor igényes – muzsika, itt-ott elképesztően nagy gitártekerésekkel. Nyáron kilépett Wakeman és Babbington, érkezett Steve Cooke (Gilgamesh, Mirage) basszusgitáros és Rick Sanders hegedűs. Az Alive And Well, ami 1977. júliusában készült Párizsban (Theatre Le Palace), tulajdonképpen a zenekar utolsó munkája. A gitáros és a hegedűs némi színt visz a dologba, de érezhető, hogy vége, nincs tovább. Utolsó koncertjüket 1978 decemberében tartották Brémában.

 

 

 

A nyolcvanas évektől napjainkig felbukkantak, különböző neveken, különböző felállásban, de ezt már érdemes külön kezelni. A The Land Of Cockayne-en Jenkins, Marshall és Holdsworth mellett Jack Bruce (Cream), Dick Morrisey (If), Ray Warleight, a Live In Zaandam-on (2005. május 10.), a Soft Machine Legacy-n és a Live At The New Morning-on (2005. december 12., Párizs) pedig Dean,  Etheridge, Hopper és Marshall szerepelt.

 

1995-ben az Karl Jenkins, Mike Ratledge és Miriam Stoklee Adiemus Project néven adta ki a Songs of Sanctuary című albumot. Többszörös platina- illetve aranylemez lett. Jenkins a Royal Academy of Music tagjává választották, 2005-ben lovaggá ütötték, a Brit Birodalom Érdemrendjének tiszti fokozatát viseli. 2006-os, Kiri Sings Karl albumán Kiri Te Kanawa énekel. 2011-ben megzenésítette Arany János A walesi bárdok című balladáját.

 

A fordulatos pályát befutott zenekar – noha csak rövid ideig tartozott a rock élvonalához – megkerülhetetlen, figyelemre méltó műveket tett le az asztalra.

 

 

Rövid részlet a szerző megjelenésre váró könyvének (Blueseum – egy erősen szubjektív rock történet) a Canterbury-stílusról szóló fejezetéből.

 

Ha könyv formájában is szívesen olvasnál a rockzene történetéről, akkor csatlakozz te is a facebookon a "Blueseum - szubjektív rock történet" című könyv megjelenéséért  létrehozott nyilvános csoporthoz!
 
Kövesd a Blueseumot a facebookon is!
Grafika: P. Horváth Zsuzsi

 

Blueseum – 24. rész – Soft Machine – írta: Murányi György, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/