Az Út elején – Interjú Kiss Éva grafikus- és festőművésszel - P. Horváth Zsuzsi írása, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

 
   

 

Az Út elején

Interjú Kiss Éva grafikus- és festőművésszel

 Az Út elején – Interjú Kiss Éva grafikus- és festőművésszel - P. Horváth Zsuzsi írása, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

Éváról akkor még semmit sem tudtam, amikor először láttam az alkotásait az Interneten, de azt azonnal éreztem, hogy nem lehet hétköznapi egyéniség az az ember, aki ilyen expresszív, és ennyire merész képeket tud festeni. Kíváncsi lettem, hogy mi lehet ennek a tehetséges fiatalnak a története, akinek a munkái első látásra ilyen mély benyomást gyakoroltak rám.

 

 

 - Éva, hogyan mutatnád be magad dióhéjban egy ismeretlen számára?

- Számomra mindig nehéz feladatnak bizonyult az ilyen kérdések megválaszolása, mert ha túl sokat gondolkozom, önelemzésbe bocsátkozom, és azt nem szeretném. Mindenesetre keresem az arany középutat a mának élés és a tervszerűség között. Így van ez az alkotó tevékenységemet és személyiségemet illetően is.Tudok lenni szenvedélyes és nyugodt is, dühös és felszabadult, túláradó és görcsös… amolyan emberféle, tudod…

Az Út elején – Interjú Kiss Éva grafikus- és festőművésszel - P. Horváth Zsuzsi írása, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

- Jelenleg mivel foglalkozol?

- Szabadúszóként tengetem a napjaim. Kisebb megrendelésekre, pályázatokra illusztrálok és tervezek. Idén végeztem a Kaposvári Egyetem Művészeti Karán, aztán ha összeszedtem magam, külföldre készülök.

- Milyen szakra jártál az egyetemen?

- Képi ábrázolás-festészet szakra.

- Mit élveztél a legjobban az egyetemi évek alatt?

- Talán a közeg volt a legkellemesebb. Számomra nagy megnyugvás, ha olyan emberek között lehetek, akikkel egy rugóra jár az agyunk. Nagyon sokat segített az egyetem annak a tapasztalatnak a megszerzésében, hogy ha valamit igazán akarsz, akkor azt magadnak kell végigcsinálni, mégpedig teljes erőbedobással. Sajnos manapság az oktatók nem oktatnak (általában az időhiány és az oktatási rendszerünk hibái miatt...), csak azt mondják el dióhéjban, hogy mi az, amit tudnod kéne, és e két dolog közt lényeges a különbség. Szóval nem olyan nagy probléma, ha nincs támaszod, ez csak elszántabbá tesz. Ugyanakkor nagyon hasznos gondolatokat kaptam egy-egy tanártól a művészetről, a különböző irányzatokról, valamint sok forrást, könyvet, értekezést, aminek a segítségével folytathattam a művészet felfedezését.

- Azt mondod, külföldre készülsz. Melyik ország a célpontod?

- A cél egy mediterrán ország, Spanyolország. Kezdetben másfelé szándékoztam menni, de átgondoltam, és rájöttem, hogy mindig is ennek az országnak a kultúrája vonzott leginkább.

Az Út elején – Interjú Kiss Éva grafikus- és festőművésszel - P. Horváth Zsuzsi írása, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

- Csak pár év világlátásra gondoltál, vagy az sem elképzelhetetlen számodra, hogy végleg külföldön maradj?

- Egy-két évre  gondoltam, de később még rengeteg országot meg szeretnék látogatni: Olaszországot, Hollandiát, Törökországot, Oroszországot, ezer és ezer szigetet, völgyet, tengerpartot, mindent, amit még nem láttam, és remélem, hogy meg is tehetem… Egyenlőre elképzelhetetlen, hogy az egész életemet egy idegen országban töltsem. Nem is a kultúra idegensége miatt, hanem mert úgy érzem a magyar nyelv nagyon hiányozna a sokszínűségével… De ki tudja?

 

- Mi a véleményed arról, hogy manapság egyre több fiatal nem lát Magyarországon perspektívát, és egyre nő azok száma, akik elhagyják az országot?

- Nem meglepő, hogy rengetegen máshol próbálnak szerencsét. Itthon sok tekintetben ellehetetlenítik a helyzetünket, s ha nem vagyunk képesek vagy elég bátrak egységet komponálni abból a dühből, ami felgyülemlik bennünk kisemberekben, akkor el kell menni. Nem menekülni, csak felfedezni, hogy lehet másképp is… Ebben csak az a szomorú, hogy nagyon sokan nem szívesen hagyják el a hazájukat, mégis erre kényszerülnek…

- Mikor vált nyilvánvalóvá számodra, hogy a festészet és a grafika a te igazi utad?

- 6-7 évesen már imádtam a mesekönyveket (melyik gyerek nem?), de én szinte mindig a benne olvasott élmények kavalkádjával álmodtam. Az időm nagy részét a rajzolás töltötte ki. Szóval már akkoriban eltántoríthatatlan voltam a rajzolástól, viszont festeni nagyon sokáig gyűlöltem, mert idegen volt számomra az anyagok kezelése. Úgy gondoltam, hogy én egy grafikus alkat vagyok (az egyetem előtt szereztem meg a sokszorosító- grafikus szakmát), így önmagam generáltam magamban az indulatot a festészet ellen. Aztán az évek múlásával a Mestereim segítségével kellően fel tudtam szabadulni, és ma már ott tartok, hogy gyakrabban festek, mint rajzolok.

- Mi volt a kedvenc meséd?

- A Vuk. Olyan kedves volt nekem, mert magyar, mert szomorú, mert olyan kis falusi…


- Volt  a családodban, vagy a közvetlen környezetedben olyan személy, aki szintén szívesen rajzolt, és akinek a példája téged is inspirált?


- Senki sem volt soha, akitől meríthettem volna, nálam mindez ösztönös volt.

Az Út elején – Interjú Kiss Éva grafikus- és festőművésszel - P. Horváth Zsuzsi írása, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/- Mit szeretnél a képeiddel kifejezni?


- Mindegyikkel mást. Bár lehet, hogy a többségük alaphangulata ugyanaz, de a témákban vannak különböző korszakaim. A diplomamunkámban például George Orwell 1984 című regényét illusztráltam festményekkel. Ez nem egy vidám téma. Egy nyomorult és megvezetett társadalom disztópikus víziója, amelynek légkörét a mai kor társadalmi problémáival is vegyíteni kívántam, kiemelve az elidegenedés jelenségét. Szóval ebben a sorozatban ilyesfajta érzelmeket akartam kifejezni. Az Út elején – Interjú Kiss Éva grafikus- és festőművésszel - P. Horváth Zsuzsi írása, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/Viszont van, mikor belefáradok szellemileg az ilyen munkákba, és egyáltalán nem gondolkozom, csak az aktuális lelkiállapotom lelhető fel a képeimen. Vagy nem lelhető fel. Ezzel azt akarom mondani, hogy természetesen nem mindenki számára közvetítem ugyanazt, de ezt nem tartom problémának. Szerintem a képekre való reagálás sokat elárul magáról a szemlélőről is.

 


- Van kedvenc technikád?


- Talán akrillal szeretek festeni leginkább. Festés után a felvitt felületet visszakaparom. Ez olyan mintha a visszakaparó szerszámmal rajzolnék. Így vegyítem e két technikát mostanában.

- Nem vagyok egy képzett művészettörténész, de nekem a festményeid láttán az expresszionizmus, és a vadak festészete ugrott be.  Egyetértesz velem?


- Valójában egyetértek veled, bár azért ez nem olyan egyszerű, hiszen a stílusomat nem igazán lehet behatárolni több szempontból sem. Egyrészt, mert nem mindegyik munkám fauvista és expresszionista, bár azért mégis helyes ez a két jelző, mert egy alapvető érzetet, hangulatot fejeznek ki, s ezek minden alkotásomra igazak. Másodszor, természetesen nem tudatos ezeknek az érzeteknek a szabályozása, s ettől lesznek a képek változatosak számomra. Változnak, ahogy én is változom, és ez szerintem így van jól. Úgy vélem, nem természetes, ha egy alkotó egész életében ugyanolyan képeket fest, mert sem a művészet, sem a világ, sem az ember, az egyén nem állandó. Fiatalnak érzem magam ahhoz (is), hogy be tudjam határolni az irányzatot, amiben alkotok. Tudom, hogy nagyon változatos lesz még… és alig várom!



- Melyik stílusirányzatot kedveled leginkább?


- A modern művészeti irányzatokat. Az ipari forradalom utáni avantgárd művészetek közül kevés az a stílusirányzat, ami ne állna hozzám közel… Imádom az absztrakt expresszionistákat, a dadaistákat, brut- artosokat stb. de legelöl a szürrealizmus és a graffitiművészet áll…

Az Út elején – Interjú Kiss Éva grafikus- és festőművésszel - P. Horváth Zsuzsi írása, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

- Érdekes, hogy a graffiti van nálad a rangsor élén. Szerintem a graffiti egy eléggé megosztó dolog. Sokaknak - főleg a fiatalok körében- tetszik, az idősebbek viszont többségükben elutasítják...

- A graffitiművészet alatt természetesen nem a falakra firkált tegekre gondolok, és nem is az igénytelen fújkodásokra. Kezdetben a falakra, az utcára, metró aluljárókba, szánt kinyilatkoztatások voltak ezek, de később nem feltétlenül kellett üzenetet hordozniuk. Egyre inkább automatizálódtak a komplex jelrendszerek, elterjedtek a hangutánzó szavak és a gátlástalan színhasználat… és itt kapcsolódik össze a szürrealizmussal a történet. Tehát azért a graffiti a favorit, mert mintha abban minden kedvelt stílusirányzatom összpontosulna.

 

- Vannak a világon már nemzetközi hírnévre szert tett graffitiművészek, vagy ez még mindig az underground-művészet kategóriájába tartozik?

- Sajnos elég kevés azoknak a graffitiművészeknek a  száma, akiket az elismert kategóriába lehet sorolni, de ez tulajdonképpen normális, hisz a graffiti, mint művészet az 1970-es években kezdett terjedni a társadalom perifériáján élők közt, elsősorban Amerikában.

 

- Te művészként mit gondolsz arról, hogy mi is lenne a graffiti valódi szerepe, és melyek lennének azok a közterületek, ahol igenis létjogosultsága lenne?

 - Ezt a köznek kell eldönteni, az pedig sok esetben konzervatív. Természetesen nem magánházakról lenne szó. Ha az embereknek tetszik, hogy egyforma szürke vagy babakék az otthonuk, ám legyen.Például az egyik legnevesebb   graffitiművész; Banksy egyszer engedélyt kapott az illetékesektől, hogy  Londonban egy nemibeteg gondozó épület falára festhessen  egy olyan képet, amelyen az ablakpárkányon kapaszkodik egy meztelen férfi (nem látható a nemi szerv). Az ablakból látszik még egy nő is, amint a hazatérő férjével találja szemben magát. Nos, az ilyenfajta graffitiknek eléggé társadalomkritikus hangvétele van, ami szerintem mókás, tanító jellegű és még a város arculatát is esztétikusabbá teszi. Viszont sokaknak nem tetszett, így elérték a prűd városlakók, hogy lemázolják. Mindez arra utal, hogy az emberek nem igazán akarnak szembenézni problémáikkal. Szóval sok esetben függ ez a létjogosultság a földrajzi helyzettől, a kultúrától, az emberek műveltségétől, és a szűk vagy széles látókörűségüktől…

Az Út elején – Interjú Kiss Éva grafikus- és festőművésszel - P. Horváth Zsuzsi írása, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

- Van példaképed?


- A példakép szerintem kicsit vicces szó. Nem szeretném, ha lenne olyanom, de jó pár művész van, akinek munkássága előtt nagy tisztelettel adózom és szeretnék hasonló energiákat magamnak. Gondolok itt Frida Kahlora, Hirenoymus Boschra, Lautrecre, Gauguinre, Banksyre, de legfőképp Jean-Michel Basquiatra.

 


- Mit vársz az élettől? Mi az, amit a legjobban szeretnél elérni?

- A távlati terveim mindenképpen a festészethez, az alkotáshoz kapcsolódnak. Nem mondom, hogy sok esélyt látok arra, hogy csupán ezzel keressem a kenyerem, de örülnék, ha a célállomás könyvek illusztrálása lenne. Ez talán számomra a legfontosabb, hisz imádok alkotni, illusztrálni, és hát ugye a könyvek szintén felszabadítanak…

 
(Kiss Éva elérhetősége: ITT!)

 

 

 

 

 

 

Készült: 2012 őszén

Szerkesztés és grafikai szerkesztés: P. Horváth Zsuzsi

 

 

Az Út elején – Interjú Kiss Éva grafikus- és festőművésszel - P. Horváth Zsuzsi írása, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/