Canned Heat – Blueseum 29. rész – Egy erősen szubjektív rocktörténet – írta: Murányi György, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/


Murányi György:

CANNED HEAT

Blueseum 29. rész - Egy erősen szubjektív rock történet

 

 Canned Heat – Blueseum 29. rész – Egy erősen szubjektív rocktörténet – írta: Murányi György, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Canned Heat – Blueseum 29. rész – Egy erősen szubjektív rocktörténet – írta: Murányi György, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/ Két blues rajongó, Bob ’The Bear’ Hite és Al ’Blind Owl’ Wilson – utóbbi még diplomamunkáját is e témakörben írta – alakította a zenekart 1965-ben. 1967 elejére állt össze a csapat – Stuart Brotman basszusgitárossal, Henry ’Sunflower’ Vestine gitárossal és Frank Cooke dobossal.

Az országos ismertséget az 1967. júliusi Monterey Nemzetközi Pop Fesztivál hozta meg nekik. Ekkor már a kilépett Brotman helyén Larry ’The Mole’ Taylor játszott. A Liberty adta ki első albumukat. (Canned Heat) A kezdő zenekarok (rossz) szokásához híven, fekete elődök elcsépelt darabjaival próbálkoztak. Rollin’ And Tumblin’, Evil Is Going On, Dust My Broom. Érdemes összehasonlítani Help Me-t, a Ten Years After első lemezén található változattal, ami ugyancsak ekkor jelent meg és a Catfish Blues-t a Taste első albumán található verzióval! Bizony, itt klasszis különbség van! Vestine teker néhány szépet, ezért a Going Down Slow és a Story Of My Life hallgatható.  Újabb tagcsere következett, Cook helyére Adolfo Fito’ De La Parra érkezett.

 

Canned Heat – Blueseum 29. rész – Egy erősen szubjektív rocktörténet – írta: Murányi György, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
A következő lemezen (Boogie With Canned Heat) található első slágerük, egy régi Memphis Jug Band darab feldolgozása, az On The Road Again. Alig van olyan, a hatvanas évekről készült válogatás, amin nem kapott helyet. A Marie Laveau és 11 perces Fried Hockey Boogie érdemel még említést. Utóbbi jól mutatja, hogy a Canned Heat szalagavatóra illetve szüreti mulatságra való zenekar. Nagyon dicséretes dolog a jó hangulat megteremtése.

 

Még ebben az évben jött ki a Living The Blues dupla album. Az első korongon stúdió felvételek vannak. A gyengécske darabok közül a Going Up The Country sláger lett. A nyavalygós, szenvelgős – John Mayall-ra emlékeztető – Sandy’s Blues jól mutatja, hogy nem érzik a műfajt.  A közel 20 perces Parthenogenesis bonyolult darab. Furcsa, érdekes (Nebulosity, Raga Kafi, Icebag) és gyenge, ötlettelen (Rollin’ And Tumblin’, Bare Wires) tételekből áll. Utóbbiban John Mayall zongorázik, akinek ugyanebben az évben megjelent lemezén van egy Bear című szám. Érezhető a párhuzam, a Canned Heat és John Mayall is a műfaj könnyebb, lötyögős ágát művelik. A második lemezen a hollywoodi Kaleidoscope-ban rögzített 41 perces Refried Boogie található. Egy hosszabb úton, zötyögő kocsiban – vagy inkább szekéren – hallgatva egész jó.

 

1969-ben jelent meg a Hallelujah című album. Célszerű az utolsó kompozícióval kezdeni a hallgatását. A Down In The Gutter, But Free egy jó kis blues, Vestine szépeket gitározik benne. Ezzel el is lőtték a puskaporukat, a többi darabra kár az időt pazarolni.

 

Ekkor tájt jelentek meg az első olyan kiadványok, amik még Frank Cook-kal készültek. A Vintage-n rövid kezdemények találhatók, mint például a Spoonful, a Got My Mojo Working, a Pretty Thing, a Louise és a Dimples. A Live At Topanga Corral – Bullfrog Blues, Sweet Sixteen, I’d Rather Be The Devil,  Dust My Broom, Wish You Would, It Hurts Me Too – mutatja, hogy akár még blues-t is játszhattak volna, de a lötyögős boogie közelebb állt hozzájuk.

Nem sokkal a woodstock-i fellépésük után Vestine elhagyta a zenekart, helyére Harvey ’The Snake’ Mandel (Charlie Musselwhite Band) érkezett. A legjobb muzsikusukat cserélték még jobbra, de segíteni Ő sem tudott rajtuk.

Canned Heat – Blueseum 29. rész – Egy erősen szubjektív rocktörténet – írta: Murányi György, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/  

A Future Blues album „színtelen-szagtalan”számai közül a Let’s Work Together lett sláger. Egyedül a rock-os boogie-ban, a So Sad (The World’s In A Tangle)-ben van fantázia. Az 1970-es európai koncertkörút alatt írták és gyakorolták be a számokat.

 

A következő évben kiadott Canned Heat ’70 Concert lemez jól mutatja, milyen volt a zenekar a színpadon. Némi alkohollal és egy csinos fehérnéppel együtt élvezhető a dolog. Ha az egyik hiányzik, akkor már baj van.

Canned Heat – Blueseum 29. rész – Egy erősen szubjektív rocktörténet – írta: Murányi György, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Összemosódó, jellegtelen számok, csak az énekből tudjuk, melyiket halljuk, a zenei részek gyakorlatilag egyformák: That’s All Right Mama, Bring It On Home, Pulling Hair Blues, Back Out On The Road – On The Road Again, London Blues, Let’s Work Together, Goodbye For Now.  

Taylor és Mandel John Mayall-hoz csatlakozott és Don ’Sugar Cane’ Harris lemezén (Fiddler On The Rock) is szerepeltek. Visszatért Vestine, Antonio De La Barreda lett a basszusgitáros.

 

Májusban, Los Angelesben rögzítették a Hooker ’n’ Heat lemezt. Az első kilenc számban John Lee Hooker egyedül játszott és énekelt. Két darabban Wilson zongorázott. A Bottle Up And Go gyenge lett, de a második (The World Today) pazar. Különleges hangulatú szám, minimális zene, nagy lélek. Egy darabban (I Got My Eyes On You) Wilson gitározik. Hite-nak a produceri munka marad. A Whiskey And Wimmen’-ben, a  Let’s Make It-ben és a Boogie Chillen No.2.-ben a fehér fiúk – Vestine, Wilson, De La Barreda és De La Parra – testközelből érezhették, milyen is az igazi boogie. Dög van benne! Nem hiába mondják sokan: ha boogie, akkor csak John Lee Hooker. Teljesen egyetértek velük. A Peavine kicsit szürkébb lett, ebben Vestine nem játszott, Wilson nem szájharmonikázott, helyette ritmusgitározott. A Just You And Me komoly blues, Hooker két csodálatos albumára (Endless Boogie 1971., Never Get Out Of These Blues Alive 1972.) is felkerülhetett volna! Ennél nagyobb dicséret nem létezik.

1970. szeptember 3-án elhunyt Alan Wilson, a kábítószer végzett vele. S ezzel le is zárult a Canned Heat történetének első része.  

 

Az 1971. augusztus 20-22. között, Ruissalo szigetén megrendezett Turku rock fesztiválon szerepelt a zenekar – többek között a Jeff Beck Group, az Osibisa, a Pink Fairies, a Kinks, a Fairport Convention, a Juicy Lucy és a Culpeper’s Orchard társaságában. A koncerten felvett anyag 1990-ben jelent a Bear Tracks gondozásában (BTS 964410) – Live At The Turku Rock Festival címmel.

Az új ember, Joel Scott Hill gitározott és három számban énekelt, Bob Hite vette át Wilson szájharmonikáját. Legjobb, legrockosabb lemezük – a számok kidolgozottak, a gitárszólók élvezetesek. Vestine hozta a formáját, a mexikói ritmusszekció pedig nagyon rendben van. Hite kicsit a háttérbe szorult, Wilson nem hiányzott. She Don’t Want Me No More, Let’s Work Together, On The Road Again, That’s All Right, Hill Stomp (instrumental), Long Way From L.A., Watch Yourself, Canned Heat Boogie, Late Night Blues.

Canned Heat – Blueseum 29. rész – Egy erősen szubjektív rocktörténet – írta: Murányi György, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/  

1972-en jelentették meg a Historical Figures And Ancient Heads albumukat. Maradt az alapcsapat és szerepel a lemezen Harvey Mandel, Ernest Lane zongorista, Little Richard, Clifford Solomon (John Mayall Band) szaxofonos, Charles Lloyd fuvolista, Kevin Burton orgonista és Ray Bushbaum zongorista.

Scott Hill viszi a prímet, róla szól – az egyébként roppant eklektikus – lemez. Az Utah emlékeztet csak a régi Canned Heat-ra. Ezzel tulajdonképpen le is zárhatjuk a zenekar történetét. Scott Hill és De La Barreda kilépett, James Shane-nel és Hite öccsével pótolták Őket. Érkezett Ed Beyer billentyűs. Következő albumaik (New Age, One More River To Cross) szánalmasak. Aztán hol feloszlottak, hol újjá alakultak, de már csak visszhang nélküli lemezeket készítettek. 1981. április 5-én elment Bob Hite is.


Gyakori, hogy egy korábban nem publikált felvételeket tartalmazó album finomít a zenekarról kialakult képen – a Canned Heat esetében ez nem így van. A Boogie House Tapes dupla CD végig kíséri a pályafutásukat: Boston Tea Party 1969., Texas International Pop Festival, Summer 1969., Kickapoo Creek Festival, Summer 1970., Stomping Ground Festival, Kralingen Park, Rotterdam, Summer 1970., Montreux, Winter 1970., Campus Berkeley 1971.

Ha könyv formájában is szívesen olvasnál a rockzene történetéről, akkor csatlakozz te is a facebookon a "Blueseum - szubjektív rock történet" című könyv megjelenéséért  létrehozott nyilvános csoporthoz!
 
Kövesd a Blueseumot a facebookon is!

Grafikai szerkesztés: P. Horváth Zsuzsi


Canned Heat – Blueseum 29. rész – Egy erősen szubjektív rocktörténet – írta: Murányi György, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/