Hangposta – írta: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

Hangposta

 
   

 

 

 

Minden nagyon gyorsan történt. A láz, a fájdalom, a kórház. A rosszullét. A két hét rémálom az intenzíven. Aztán az a telefon a kórházból…  A férfi délben halt meg. A nő magára maradt.

Hangposta – írta: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
A legfurcsább az volt, hogy semmi sem változott. A Nap ugyanúgy kelt fel, s az emberek ugyanolyan fázósan siettek reggelenként az utcán.
Az ősz talán még sohasem volt ilyen verőfényes. A színes lombú fák csöndes derűvel sütkéreztek az októberi napsütésben.

A nő nehezen engedte el a férfit. Megpróbálta legalább a kedves tárgyaival még egy kis ideig itt tartani. Elhozta a hirtelen rideggé vált lakásból a sokat látott öreg bőr fotóstáskát, az ütött-kopott rézmozsarat, amiben a férfi a sót tartotta, a fatányért, amiből reggelizni szokott. Tőle kapta ajándékba pár éve, egy erdélyi utazás után.

De mindenekfelett az életet mentette. A kiskutyát - pár hete vették egy ácsi tenyésztőtől -, s az egy szem szobanövényt, amelyik oly sok éven át kitartott a férfi mellett. Valami pálmaféle volt. Túlélte a kis tetőtéri lakásban a láncdohányos éveket, a forró nyarakat, de még a dermesztő hideget is a téli hónapokban.

 

A nő jeleket keresett. Valamit, valami kézzelfoghatót, de semmi sem történt.

Az utóbbi hetekben emberkerülő lett. Nem akarta újra és újra elmesélni, hogy mi történt, nem akarta ismét feltépni a sebeket. Persze az ugyanolyan rossz volt, ha közömbösek voltak, ha nem kérdeztek semmit az ismerősök. Legjobban talán a kölyökkutyával szeretett sétálni. Elnézte, ahogy a kis állat önfeledten szimatolt a rozsdabarna falevelek között, s közben legalább nem gondolt semmire.

Hangposta – írta: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
A beszélgetéseik hiányoztak igazán. Nem költöztek össze, de a hétvégéket szinte mindig együtt töltötték már évek óta. Hét közben meg telefonáltak. Reggelente munkába menet, gyakran napközben is, de este, lefekvés előtt mindenképp. A férfinak saját csengőhangja volt. Már hetek óta nem szólalt meg az „Otherside”.

„Otherside”. Rossz ómen. A férfi most már végképp a másik oldalra került… Egy nap, amikor újra munkába állt - valami furcsa, önkínzó sugallatnak engedelmeskedve - ebédidőben leült egy padra a közeli parkban, és elindította a mobilján a jól ismert Red Hot Chili Peppers számot. Rossz ötlet volt. Nem segített. Csak a gombóc lett egyre nagyobb a torkában.

A szürke napok egymás után peregtek. Néha azzal ámította magát, hogy minden ugyanúgy van, mint azelőtt, csak épp most pár napig nem találkoznak. A következő gondolattal azonban megérkezett, és gyorsan fejbe vágta a kijózanító valóság. Egy este aztán nem bírta tovább. Ki tudja mit remélve felhívta a férfi telefonszámát. Egy ideig kicsengett, aztán megszólalt a géphang: Ön a 0620….. telefonszámot hívta. Kérjük, a hangjelzés után hagyjon üzenetet. Sípolás, aztán süket csönd. A nő csalódottan kinyomta, és félredobta a telefont.

Másnap a szokásosnál is nyúzottabban ébredt. Első pillantása az ablak elé tolt virágállványra esett. És akkor meglátta.

A férfi egyetlen növénye kivirágozva állt a hajnali derengésben…

 

Fotók: Tatai Tibor
Grafikai szerkesztés: P. Horváth Zsuzsi

 

Hangposta – írta: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/