Szilveszter egy háromezer csillagos szállodában

Készült: Győri Dia írása nyomán

 

 

 

A túrázás szerelmeseként az év legnagyobb buliját is legszívesebben a természetben töltöm, így 2012 Szilvesztere kilenced magammal egy „háromezer csillagos szállodában”, a Magas-Bakony rengetegében megbúvó Ráktanya kulcsosházban talált.

 

Szilveszter egy háromezer csillagos szállodában – készült: Győri Dia írása nyomán, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

 

Harmincadikán kis csapatunk Pénzesgyőrbe érkezett tömegközlekedve, s onnan cűgöltünk el a mintegy 4 km-re lévő Ráktanyára.  Már ekkor gyanítani kezdtük, hogy széles e vidéken a turistajelzések nem épp frissek és egyértelműek, s e gyanúnk a három nap alatt csak tovább erősödött.

Miután elfoglaltuk szálláshelyünket, az ún. Ikerbükk Házat, rövid idő alatt valódi terülj-terülj asztalkámat varázsoltunk azáltal, hogy mindenki majdnem minden enni és innivalót közkinccsé tett, amit magával hozott. Eztán pedig elindultunk egy rövidke felderítőútra a környéken.

 

Szilveszter egy háromezer csillagos szállodában – készült: Győri Dia írása nyomán, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

 

Utunk elhagyatott gyümölcsfák közt, majd jobb-rosszabb állapotban leledző tanyák mellett vitt. Egyiket-másikat fel is derítettük. Felidéztem, mit is olvastam a Ráktanya egykori ura, Rák Károly önéletrajzában, s emlékeim vázát a többiekkel is igyekeztem megosztani. Régen nagygazdaság volt a környék. Rák Károly szépen gazdálkodott rajta, újításokat tett, jól vezette tanyáját. Ám az ötvenes években kulákként börtönbe vetették, s amíg ott ült, romlásnak indultak a dolgok a birtokon, majd az állam elvette tőle az egészet, és ezzel megpecsételődött a tanya sorsa. Szerencsére a 80-as években valaki rádöbbent, hogy táborok szervezésére azért alkalmas a hely, s így nem pusztult le teljesen.

 

Szilveszter egy háromezer csillagos szállodában – készült: Győri Dia írása nyomán, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

 

Továbbhaladva csoportfotóztunk egy kút vizében, aztán az útról letérve egy cigája-nyájat (szerk.: Magyarországon őshonos juhfajta) megkerülve tartottuk Gyenespuszta és a Zsivány-barlang felé. A puszta könnyen meglett, a barlang már nehezebben, dacára annak, hogy különleges barlang ez: egy bükkfa gyökerei közt indul a mélybe!

Szilveszter egy háromezer csillagos szállodában – készült: Győri Dia írása nyomán, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Amikor végre megtaláltuk megcsodáltuk, de behatolni nem tudtunk. Talán teljesen hason csúszva lehetett volna valami eredményt elérni, de erre most inkább nem vetemedtünk.

Alkonyat táján visszaértünk kis lakunkhoz. Nekiálltunk össze-vissza enni mindenfélét, amiket hoztunk: bejglit, gyümölcskenyeret, apró diós pogácsát, kukoricakonzervet, linzert, száraz apró sütit, sonkát, szalonnát, sajtot, vajas kenyeret, krumpli salátát stb. Tea is készült, majd utánanéztünk az italoknak: boroknak, Sangriának, házi készítésű Bélíznek, tejszínes-marcipános lötyinek, Suhancosnak...

A cserépkályhánk is serényen dolgozott közben, s nekünk egyre jobban melegünk lett. Később kimentünk az éjszakába baglyokat keresni. Az ég csodásan tiszta volt, sok csillaggal telehintve, a Hold pedig épphogy fogyni kezdett... Hamar elfáradtunk, mint az öregek, nem csaptunk este nagy duhajkodást, és viszonylag korán aludni tértünk.

 

Szilveszter egy háromezer csillagos szállodában – készült: Győri Dia írása nyomán, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

 

Másnap megreggeliztünk, aztán kitaláltuk, hogy egy kondér forralt bort készítünk, s többek között azt visszük magunkkal az aznapi túrára.

Szilveszter egy háromezer csillagos szállodában – készült: Győri Dia írása nyomán, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
A délelőtt folyamán sikerült magunkat menetkész állapotba hozni, s a korábban megbeszélt terv szerint utunkat Bakonybél irányába vettük az elvileg sárga jelzésen. Az "elvileg" szócskát bizony illendő hozzátenni a dolgokhoz, mert ezen a napon is voltak kavarodások a térkép és a valóság nem-egyezése miatt. A jelzések össze-vissza mentek, hol régi, hol új állapotban voltak, s időnként a fák közt mindenféle ösvényt nélkülöző helyeken jelentek meg...  

Egy furcsa, bolygatott, zaklatott hangulatú erdőben haladtunk. Egy helyütt fagyzugos rétre leltünk, ahol zúzmara harsogott a lábunk alatt. A sárga jelzést sikerült valahol elhagynunk, úgyhogy utunkat kavicsoson folytattuk. Fehér sziklák kísértek minket egy darabig, majd egy fagyos, árnyékos részen megálltunk egy kis szíverősítőt inni.

 

Szilveszter egy háromezer csillagos szállodában – készült: Győri Dia írása nyomán, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

Nemsokára elértünk a Bakonybéltől délre lévő Szent-kúthoz (=Borostyán-kút), illetve kis templomhoz és kálváriához.

Szilveszter egy háromezer csillagos szállodában – készült: Győri Dia írása nyomán, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Úgy tűnt, ez amolyan turistacélpont, mert rajtunk kívül többen is voltak itt, sőt sokan kocsival érkeztek. A kis templom előtt egy befagyott tó didergett, s pirosas stációk sorjáztak felfelé a fák közt. A kápolna környékén remetéskedett a XI. században Gellért szerzetes (a későbbi Szent Gellért püspök vértanú, a Gellért-hegy névadója), aki Szent István király fiának, a szintén szentként tisztelt Imre hercegnek nevelője volt.

Itt egy kicsit piknikeztünk, eszegettünk, körülnéztünk. Szép volt maga a kút is, és a magasabban fekvő szentélyekhez is fel lehetett lépcsőzni.

Miután mindent felfedeztünk, visszafordultunk, és egy jelöletlen útra tértünk, hogy aztán a Gerence-patak, majd a Fekete-séd mentén haladva felkeressük a Tiszta-víz-forrást, mely a térkép szerint a Bakony legnagyobb forrása. Hamarosan egy csapat bivaly mellett haladtunk el, kik a tőlünk jobbra lévő sásos-zsombékos tisztáson legelésztek elkerítve. Hatalmas és nagyon szép állatok voltak, ráadásul kíváncsiak is, mert végig minket figyeltek, ahogy elhaladtunk mellettük.

 

Szilveszter egy háromezer csillagos szállodában – készült: Győri Dia írása nyomán, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

 

A patakok mentén csodaszép és kalandos útvonal várt minket. Eleinte a meder üres volt, ám később víz is került bele. Több helyen is átkeltünk a patakon - ki ilyen, ki olyan technikával :-) Csodáltuk a sokféle gombát, s a szintvonalszerűen befagyott tócsákat (még curlingeztünk is!), majd egyszer csak rábukkantunk egy nagyszerű leletre: egy különleges ősmaradványos kőzetre!

 

Szilveszter egy háromezer csillagos szállodában – készült: Győri Dia írása nyomán, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

 

Még néhány mozgalmas patakátkelés, és ott voltunk a Tiszta-víz-forrásnál. Találtunk egy asztalkát padokkal, így ott kicsit letanyáztunk.

A forrás egyébként nem kiépített. A talajból szivárog elő, és egy tekintélyes "tócsába" gyűlik egy kidőlt és a gyökereit az ég felé meresztő fa mellett. Nagyon szép!

Hamarosan továbbálltunk, s a célunk a piros jelzés megtalálása volt. Térkép, GPS, tájoló, józanész, majdhogynem mind kevésnek bizonyult hozzá, mivel a jelzés felbukkanása meglehetősen kaotikus és eseti volt.

Végül eljutottunk egy tisztásra, ahol érdekes hosszú lécfélék voltak a fákhoz támogatva, tollak a bokrokra kötve, és egy csontsíp, kicsit odébb pedig pár kikészített szőrme lógott az ágakon, ja, és egy szőrtarisznya! Arra jutottunk, hogy valószínűleg a Cseh Tamás-féle indián tábor maradványaiba botlottunk.

 

Szilveszter egy háromezer csillagos szállodában – készült: Győri Dia írása nyomán, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

 

Nemsokára elértük az Öreghálást (egy üresen álló házikó és egy felriasztott és menekülő nyuszi volt a menü), utána pedig egy szántóföld szélén haladtunk tova. Lecsorogtunk a Galla-patak völgyébe, majd a Farkas-réten kezdtünk felkapaszkodni. Hát ez csuda egy rét volt! A Nap szikrázóan sütött, a rét füve az évszakhoz képest szép zöld volt, s egyszerre azt éreztük, hogy de jó volna itt megpihenni. Le is heveredtünk kicsit. Édes hallgatásba ernyedtünk, s csak élveztük a Napot, a füvet, a csendet, a kellemes hőmérsékletet... Remek volt!

Szilveszter egy háromezer csillagos szállodában – készült: Győri Dia írása nyomán, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Megkezdtük aztán kapaszkodásunkat a Hajag oldalában. Itt most sokáig emelkedett az út az erdőben, s erősen sötétedni is kezdett. Megkísértett bennünket egy kósza gondolat, hogy csúcstámadást indítunk a Középső-Hajag ellen, de aztán már annyira esteledett, hogy inkább kihagytuk. Hamarosan előszedtük a fejlámpákat, és libasorban haladtunk, mint a bányából este hazatérő törpék. Elértük közben Augusztintanyát (nagyjából semmit sem láttunk már belőle), és az erősen elhagyatott SP+ jelzésen tartottunk szállásunk, a Ráktanya felé, ahová hamarosan meg is érkeztünk. Fáztunk, és éhesek is voltunk, úgyhogy sürgősen csillapítottuk is az étvágyunkat. Az est folyamán később elkészült az általam beígért puncs is, mely ugyan nem olyan lett, mint ahogy azt elképzeltük (azaz nem lett sűrű rózsaszín bugyborékoló jóság), ám végül így is igen gyorsan elfogyott. 

Szilveszter egy háromezer csillagos szállodában – készült: Győri Dia írása nyomán, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
A Szilveszter este a játéké volt! Activityztünk, bassoztunk, majd jött a tavalyi hagyomány: a fejreragasztós-ki-vagyok-én játék!
Éjfél környékén koccintottunk pezsgővel is, aztán nem emlékszem, hogy mi volt… valamikor aludni tértem (állítólag már legalább másodszor azon az estén)…

B.Ú.É.K.!

 

Fotók: Győri Dia
Szerkesztés és grafika: P. Horváth Zsuzsi                                                                       Az eredeti, bővebb élménybeszámoló itt olvasható: Vadregényes túrablog

 

Szilveszter egy háromezer csillagos szállodában – készült: Győri Dia írása nyomán, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/