Az első űrrepülés – Mítosz és valóság – írta: Schuminszky Nándor, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

 

Az első űrrepülés – Mítosz és valóság

 

 

 

Az első űrrepülés – Mítosz és valóság – írta: Schuminszky Nándor, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Amikor 1961. április 12-én felemelkedett a Jurij Gagarint szállító Vosztok űrhajó, a nyugati világon olyan döbbenettel és csalódással vegyes félelem lett úrrá, mint az 1957. október 4-ei, első mesterséges hold "bip-bip" jelzéseinek hallatán.
A "papírforma" eredmény ismét elmaradt, szovjet ember utazott először a világűrbe, a Szovjetunió ismét megelőzte az Egyesült Államokat. Az első űrrepülés – Mítosz és valóság – írta: Schuminszky Nándor, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
A szovjet politikai vezetés – amelyik már az űrkutatás korai szakaszában felismerte az óriási lehetőséget – most is alaposan kiaknázta a kétségtelenül világra szóló sikert.

Röpke négy hónappal később – a berlini fal építésének kezdetére eső - German Tyitov űrrepülése után Nyikita Hruscsov pártfőtitkár már így fenyegetőzött:

"Ma még csak a 4,5 tonnás Vosztok űrhajó van a rakétáink tetején, de bármikor lecserélhetjük azokat nukleáris bombákra!"

A két világháború ugyan megkímélte, de 1957 októbere óta halálos veszély leselkedett az amerikai kontinensre, amit a folyamatosan fejlesztett, egyre nagyobb teljesítményű rakéták egyenes arányban növeltek. Az USA tehát vészesen lemaradt az űrverseny első szakaszában. A mai olvasót már megmosolyogtatja a világ akkori keleti felén sulykolt szöveg:

"1957 októbere óta az amerikai politikusok, katonák és tudósok ezen a problémán gyötrődnek. De hiába minden görcsös igyekezetük, hogy a maguk javára fordítsák a helyzetet. Ők ezt meg nem érthetik, de mi tudjuk, hogy az emberiség történelmébe elérkezett az a korszak, amikor a nemzetközi porondon a szocializmus erői fölénybe jutottak a kapitalizmus fölött."

 

Gagarin és az Űrhajózás Napja

Az első űrrepülés – Mítosz és valóság – írta: Schuminszky Nándor, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

A megszokott szovjet titkolózás az első űrrepülés részleteit is sűrű homályba burkolta. A kedvezőtlen tények elhallgatása, a kevés számú, ráadásul retusált fényképek, a hibás adatot tartalmazó jelentés, mind-mind ezt a homályt növelte, sőt, egyesekben az űrrepülést egyenesen kétségbevonó érzéseket keltve.

Most azonban hagyjuk figyelmen kívül azokat a legendákat, hogy volt-e már Gagarin előtt is valaki az űrben, illetve hogy az "igazi" első űrhajós balesetét követően, Gagarinnak miért csak az "első űrhajós szerepének eljátszása" maradt.

 Az első űrrepülés – Mítosz és valóság – írta: Schuminszky Nándor, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

 

 

 

A Vosztok űrhajó útját övező "valódi" mítoszok három fő csoportra oszthatóak:

 
 

1. Fals rakéta és űrhajó a képeken

Az első űrrepülés – Mítosz és valóság – írta: Schuminszky Nándor, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Az R–7-es interkontinentális, ballisztikus rakéta igazi alakját csak 10 évvel első indítása után 1967-ben ismerhette meg a világ, a Vosztok hordozórakéta képi megjelenésére is fél évtizedet kellett várni. Az űrrepülés illusztrációjára más rakéták — kisebb teljesítményű, katonai rakéták — képét használták fel.
Az első űrrepülés – Mítosz és valóság – írta: Schuminszky Nándor, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

E tény jócskán magyarázható a szovjet R–7-es fölényével az amerikai Redstone rakétával szemben, márpedig katonai csúcstechnikát nemigen szoktak nyilvánosságra hozni, pláne nem a Szovjetunióban.

Gagarin űrrepülése után, a moszkvai sajtótájékoztatón egy újságíró azt kérdezte tőle, hogy hány szovjet űrhajós van a csoportban. Nyilván össze akarta hasonlítani az amerikai csoporttal, amely hét tagú volt. Gagarin válasza ez volt:

"Éppen elegen ahhoz, hogy a következő feladatokat sikeresen megoldják".


Később sokan felrótták neki a semmitmondó szavakat, de bizonyára elfelejtették, hogy a szovjet űrhajós csoport is kivétel nélkül a légierő pilótáiból tevődött össze.
Már pedig, aki a szovjet légierőről bármilyen adatot átadott volna idegennek, az joggal számíthatott arra, hogy hadbíróság elé kerül.

 


Az első űrrepülés – Mítosz és valóság – írta: Schuminszky Nándor, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Az első űrrepülés – Mítosz és valóság – írta: Schuminszky Nándor, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Részben ide tartozik a Vosztok űrhajó is, hiszen az ember nélküli, az előkísérleteknél használt változatokat nem is Vosztoknak, hanem Korabl-Szputnyiknak (szputnyik-űrhajónak) nevezték, hiszen ugyanazon sorozat tagjai voltak.

Természetesen némi eltérés volt közöttük, mint pl. az amerikai Mercury szuborbitális és orbitális változatainál, de ha a sorszámot valóban sorban adták volna meg, mint az amerikai Mercury programban, akkor be kellett volna ismerniük, hogy az előkísérletek 40%-a vallott kudarcot.

 

Erről pedig szó sem lehetett, ezért nem is hivatalos elnevezése Gagarin űrhajójának a Vosztok-1, hanem csak így, egyszerűen: "Vosztok", azaz Kelet.

 

Az első űrrepülés – Mítosz és valóság – írta: Schuminszky Nándor, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/ 

 

2. Ő is lehetett volna az első

A Szovjetunió minden rádióállomása jelenti (Kattints ide a videó megtekintéséhez!):1961. április 12-én a Szovjetunió területéről földkörüli pályára bocsátották a Vosztok szputnyik-űrhajót, amely a világon az első embert szállító űrhajó. A Vosztok űrhajós-pilótája a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének polgára, Grigorij Grigorjevics Nyeljubov százados. A jellegzetes hang kétségtelenül Jurij Letunové, a népszerű moszkvai rádióbemondóé, és a történelmi bejelentés is valóban így hangzott el, 1961. április 12-én, de a Föld első űrhajósaként Jurij Alekszejevics Gagarint ismerhette meg a világ. De hát ki volt akkor a titokzatos Grigorij Nyeljubov?


2007-ben mutatták be az "On mog bity pervim" (Ő lehetett volna az első) című filmet, amelynek kezdő képsoraiban láthatjuk a nevezetes rádió-bejelentést, majd a hangszalagot gondosan dobozba zárják, és felteszik a polcra, a már elkészült két másik mellé. Tehát három változatban őrizték meg a világ első űrhajósáról szóló közleményt, a teljesen azonos szövegben csak a nevek változtak. A világ első űrrepülésére tehát három jelölt készült: Jurij Gagarin, German Tyitov és Grigorij Nyeljubov.

Az első űrrepülés – Mítosz és valóság – írta: Schuminszky Nándor, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Nyeljubovot fizikai adottságai és képességei az első űrhajós csoport legjobbjai közé sorolták, viszont túlságosan is igyekezett mindenben az első lenni, nem volt meg benne a kellő önmérséklet. Talán ma "űrhajós fenegyereknek" jellemeznénk, hiszen ő volt a társaság lelke, állandóan viccre, tréfás csínyekre kész. Az orvosokkal, feljebbvalókkal azonnal szót értett, széles látókörű, gyors felfogású és kitűnő reflexszel bíró ember volt.

A pszichológusok azonban meglehetősen egocentrikusnak vélték ahhoz, hogy ő legyen az első ember az űrben.
Az orvosok ugyanis tisztában voltak azzal, hogy a világtörténelmi vállalkozásnak nemcsak a végrehajtásához, hanem az utána következő események elviseléséhez, feldolgozásához is jókora, de egészséges lelkierő szükséges.

De nemcsak a dicsőséget, hanem a tartalék keserű szerepét is el kell viselnie az űrhajós jelöltnek, hiszen mindent az kap meg, aki repül: a sikerrel végrehajtott feladat örömét, a tudatot, hogy a felkészülés évei nem vesztek kárba. A hírnév is az övé, aki pedig a Földön marad, keveset kap, nagyon keveset.

Az első űrrepülés – Mítosz és valóság – írta: Schuminszky Nándor, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Miért nem oldható meg a probléma úgy, hogy a kijelölt személyzet közül az repüljön majd, akinek jobb a felkészültsége, akit objektív ismérvek alapján választanak ki a felkészítő szakemberek?

Ez az érv logikusnak tűnik, a jók közül is a legjobbak fognak a világűrbe eljutni. Ekkor azonban a személyzetek között óhatatlanul egy versengés alakulna ki, ami egyre jobban meglátszana az emberek egymáshoz való viszonyán, és a nyugtalanná váló körülmények pszichikailag kikészíthetik a személyzetet még a start előtt.

A tartalék problémájára már a korai űrrepülésektől kezdve meg kellett találni a megoldást. A javaslat mindkét űrnagyhatalomnál ugyanaz volt: az űrrepülések tartalékszemélyzetét a következő űrrepülésnél, mint alapszemélyzetet jelölik. Ráadásként még igyekeztek valami újjal is kiegészíteni a programot, mert akkor "abban" az űrhajós lesz az első, kárpótolva az "egyéb" elsőség elvesztéséért.

Nyeljubov tehát joggal reménykedett, hogy a harmadik szovjet űrrepülés — Gagarin és Tyitov után — már az övé lesz. Úgy tűnt, hogy ez a pillanat 1961 novemberében el is érkezett, hiszen a Vosztok harmadik startdátuma a hónap első felére esett. Szergej Koroljov — ígérete ellenére — azonban nem Nyeljubovot, hanem Pavel Popovicsot jelölte a háromnaposra tervezett űrrepülésre.

A harmadik Vosztok startjára mégsem került sor, a szovjet szakemberek egy nagyobb szabású kísérletre, a páros űrrepülésre gondoltak. Szokás szerint ekkor a politika is "rátett egy lapáttal". A két orosz nemzetiségű űrhajós után most egy nem orosz szovjetnek kellett következnie. Ő pedig a csuvas nemzetiségű Andrijan Nyikolajev volt. A páros űrrepülés másik pilótája Pavel Popovics lett, és 1962 augusztusában ismét Nyeljubov nélkül indultak Vosztok űrhajók a világűrbe.

Az első űrrepülés – Mítosz és valóság – írta: Schuminszky Nándor, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Ő azonban nem adta fel. Elszántan készült tovább, és benne is volt az újabb páros űrrepülésre készülő csoportban. Talán mondanom sem kell, a politika ismét közbeszólt. Egy szovjet munkásnőnek kellett példát mutatnia a világ, dolgozó nőinek – a világűrből.

Naptára szerint Nyeljubov 1963. április 19-én tudta meg, hogy megint nem ő következik. Ismét a pohár után nyúlt, de most rajta vesztett. A "fenegyerek" — két jelölt társával együtt — egy vasúti állomáson, katonai járőrrel került összeütközésbe. A járőr mindhármukat igazoltatta, és előállította. Az űrhajósközpont természetesen igyekezett elsimítani az affért, és telefonon kérte a helyőrség parancsnokságának ügyeletesét, hogy ne csináljon "ügyet" az esetből, és elégedjenek meg Nyeljubov bocsánatkérésével. Ő azonban nem tagadta meg lényét, és nem volt hajlandó — még formálisan sem — elnézést kérni. Sőt, amikor parancsnoka behívatta, Nyeljubov még ennek sem tett eleget.

Ez már meghaladta az űrhajóscsoport vezetőjének, Kamanyin altábornagynak a tűrőképességét is. Feldühítette a pökhendi magatartás, és mindhárom jelöltet azonnal töröltette az állományból. A többiek véleménye szerint Anyikejev és Filatyev túl szigorúan bűnhődött, mert csak Nyeljubov állt ellen, de Kamanyin hajthatatlannak bizonyult.

1963. május 4-én a "fenegyereket" a Távol-Keletre vezényelték. Nehéz élet volt ott a faluban, de Nyeljubov hamar úrrá lett a nehézségeken, és hamarosan a repülőezred kedvence lett. Gyorsan visszaszerezte repülőképességét, de természetét nem tudta, és talán nem is akarta megtagadni. Szinte első dolga volt, hogy ott az Isten háta mögött létrehozzon egy klubszerű életet, ahol egymást követték a vigasságok.

Álmát továbbra sem adta fel, de a "boldogulok egyedül is" felkiáltással minden segítő kezet eltolt magától. Még egy levelet is írt Kamanyinnak, amelyben kérte rehabilitálását, és visszahelyezését az űrhajós állományba. Válasz azonban sohasem érkezett…

Az első űrrepülés – Mítosz és valóság – írta: Schuminszky Nándor, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/


Egykori űrhajós jelölt társai közül mind többen jutottak el a kozmoszba, és ez a tény végképp megtörte Nyeljubovot. Bár a tőlük kapott, dedikált fényképeiket mindig magánál hordta, mély depresszióba esett, és egyre többször nyúlt a búfelejtővel csordultig töltött poharakért. Hiába mesélte egyre többször, hogy hajdanán ő volt Gagarin második tartaléka, már senki sem hitt neki. Utolsó szilveszterén egy űrhajósbabát kapott ajándékba, ami örökre félbehagyott múltjára emlékeztette.

1966. február 18-án ért véget hétköznapinak egyáltalán nem mondható élete. A jegyzőkönyv tanúsága szerint, ittas állapotban érte utol a halál a Távol-Keleti Vasút Ippolitovka nevű állomásánál; a vasúti hídon átrobogó vonat gázolta halálra. Sokáig kérdéses volt, hogy baleset érte, vagy öngyilkos lett, de a választ csak a 2007-es film adta meg azzal, hogy bemutatta Nyeljubov búcsúlevelét.

A Távol-Keletre száműzött "fenegyerek" méltatlanná vált a szocialista embertípushoz. Az első Vosztok űrrepülésének konkrét körülményeivel kapcsolatban addig is kevés kép látott napvilágot, de a mégoly kisszámú fotókról is el kellett tüntetni Nyeljubovot, mintha sohasem létezett volna. Nem lehetett ott a többiekkel az indítóhely felé tartó autóbuszban, hiába készült együtt a Vosztok készenléti csoportban Gagarinnal, nem vethetett rá árnyékot, még fényképen sem. A megmaradt képek többsége így vált meglehetősen szegényessé, szinte bántóan nyilvánvalóvá téve a retusálást.

 

3. Hibás adat, eltitkolt leszállási mód

Az első űrrepülés – Mítosz és valóság – írta: Schuminszky Nándor, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Jurij Gagarin 1961. április 12-én, magyar idő szerint reggel 7 óra 7 perckor indult el az ismeretlen felé. Ha megnézzük az Esti Hírlap rendkívüli kiadásának április 13-ai dátumát, már-már hajlamosak lennénk elírásnak vélni, hiszen az űrrepülés április 12-én délelőtt zajlott le. Internet még nem lévén, a legkorábban déli 12 óra tájékán megjelenő Esti Hírlap is csak másnap, azaz 13-án számolt be a nagy eseményről. Gagarin két üzenet is küldött a világűrből: az egyiket 7:22-kor, amikor Dél-Amerika, a másikat pedig akkor, amikor Afrika fölött repült el.

Évtizedeken keresztül senki — még a szakemberek sem — tették fel a kérdést: a 7:07-kor startoló űrhajó miként ért Dél-Amerika fölé már negyedóra múlva az út kb. háromnegyedét megtéve, míg a Dél-Amerikától Afrikáig tartó sokkal rövidebb utat pedig hosszabb ideig, 53 perc alatt tette meg. Szinte természetesnek vehető, hogy sokan ezt a megmagyarázhatatlan dolgot a meg nem történt űrrepülés legfőbb bizonyítékaként tálalták.

Ha megvizsgáljuk a Vosztok pályagörbéjét, akkor az egyes megadott pontok egyikénél sem találunk 7 óra 22 perces időpontot. Már-már elismerhetnénk a kétkedők igazát, de tegyünk még egy próbát. Induljunk ki abból, hogy a Vosztok Dél-Amerika fölött repült el. Ismét elbizonytalanodhatunk, hiszen jól látható, hogy az űrhajó sosem repült el Dél-Amerika fölött, attól jóval messzebb volt, mint a Föld felszínétől (lásd 07:57). A rádióüzenetet az orosz nyelvű források 07:52-re teszik, és ezt már megtalálhatjuk a képen 07:51 és 07:53 között.

Az első űrrepülés – Mítosz és valóság – írta: Schuminszky Nándor, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

 

A megoldás egyszerű: az orosz szövegben lévő 07:52-öt a magyar fordításban "elütötte" valaki, az 5-ös helyett a 2-es billentyűt nyomta le az írógépen. A Magyar Országos Levéltárban megtalálható az eredeti dokumentum, és bizony, jól látható a 07:22-es időpont.

Ezzel érthetővé válik a szakemberek "némasága" is. Hiszen ki, mert volna — 1961-ben Magyarországon — egy TASzSz közleményt kijavítani…?  

Az első űrrepülés – Mítosz és valóság – írta: Schuminszky Nándor, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Tovább elemezve a pályagörbét, 08:25-kor kapcsolt be a fékező hajtómű, majd két perc múlva le kellett volna válnia a műszaki egységnek a gömb alakú űrkabinról. A piropatronok hibás működése miatt, azonban ez nem történt meg; a két egységet egy pánt, meglehetősen lazán, de még összetartotta. A laza kapcsolat miatt a két egység szinte önállóan mozgott, "nyeklett ide-oda", és hajszál híja volt, hogy nem csapódtak egymáshoz, ami azonnali katasztrófához vezetett volna. A sűrűbb légkör egyre jobban érvényesítette a hatását, és a felizzott pánt végül is elporladt, és 08:35-kor az űrkabin rátért a leszállópálya végső szakaszára. Zárójelben jegyzem meg, hogy erről a majdnem tragédiáról csak évtizedek múltán szerezhettünk tudomást.

Az ominózus Esti Hírlap így számolt be a földet érésről:

"A repülőút megtétele után, magyar idő szerint ma, szerdán, 1961. április 12-én 8 óra 55 perckor, az űrhajó sikeresen földet ért a Szovjetunió előre megadott területén, miután végrehajtotta az előírt kutatási programot. Gagarin őrnagy visszatérése után kijelentette: "Kérem, jelentsék a pártnak és a kormánynak és személyesen Nyikita Szergejevics Hruscsovnak, hogy a leereszkedés zavartalan volt, jól érzem magam, sérülésem, vagy zúzódásom nincs".

A Népszava 1961. április 13-ai száma kissé továbbment:

"Ivan Boriszenko sportbiztos 15-20 perccel az űrhajó leszállása után ért Gagarin földet érésének helyéhez. Meglepetésére az embergyűrűben álló Gagarin kissé csalódottnak tűnt, olyan benyomást keltve, mintha nem egészen tudná, mi is történt vele. A sportfelügyelő mindjárt a Vosztok leereszkedésének helyén hivatalosan nyilvántartásba vett; három olyan világrekordot, amelyet Jurij Gagarin szovjet űrhajón állított fel. A múlt év őszén ugyanis Barcelonában a Nemzetközi Repülési Bizottság ülésszakán kidolgozták az új rekord nyilvántartási rendszert olyan űrutazásokra, amelyek a Föld felszínétől 100 kilométernél nagyobb magasságokban zajlanak le. Jurij Gagarin szovjet űrhajós mai példátlan repülőútjával egyszerre három világcsúcsot állított fel - kozmikus magassági csúcsot, kozmikus repülési időtartam-csúcsot és az embert szállító űrhajók teherbírási csúcsát. Ilyen eredmények eddig még nem voltak a történelemben".

Az első űrrepülés – Mítosz és valóság – írta: Schuminszky Nándor, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
A leszállás körülményeit — a már jól ismert módon — egyszerűen elkenték. Az űrhajó alapos ismeretének, és a leszállás után készített felvételek birtokában a szakértők könnyűszerrel megállapíthatták volna, hogy az űrhajós nem az űrkabinban, hanem külön, ejtőernyővel ért földet. Ezt a módszert mentőrendszernek titulálták, de ez csak részben volt igaz. A Vosztok leszállásánál nem tudták megoldani azt, hogy az űrkabin ne az űrhajósra veszélyes sebességgel érjen földet, ezért kb. 7 km-es magasságban katapultálnia kellett.

Márpedig ez esetben a FAI, a Nemzetközi Repülési Szövetség nem deklarálhatta volna a Gagarin által felállított űrrepülési rekordokat, mert a szabályzat egyik pontja értelmében "a pilótának ugyanazzal az űrjárművel kell földet érnie, mint amelyikkel elindult".

Mivel Gagarin nem teljesítette ezt a feltételt, bizony oda lett volna a szovjet elsőség, vagy még inkább a szovjet szocializmus felsőbbsége a nyugati kapitalizmussal szemben. A szovjetek keserves harcot folytattak ezután, míg végül 1963-ban módosítottak a szabályokon: egy kompromisszumos egyezmény értelmében a Vosztok pilóták űrrepülési idejét a starttól a katapultálásig számítják.

A gagarini 108 perc azonban tabu maradt, és a mai napig nem derült ki, hogy az első űrrepülés valójában mennyi ideig tartott.

 

Ahogy az első Holdra lépő ember, Neil Armstrong mondta: "Mindnyájunkat Gagarin hívott a világűrbe." Ha e nagyszerű tényről lehántjuk az egykori szovjet politika hámját, méltán emlékezhetünk meg minden évben - április 12-én - az Űrhajózás Napjáról.

 

 

Kapcsolódó írások: A 95. földlakó a világűrben - A magyar űrrepülés 35. évfordulóján   Lehet az emberből is marslakó?

Grafikai szerkesztés: P. Horváth Zsuzsi

 

Az első űrrepülés – Mítosz és valóság – írta: Schuminszky Nándor, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/