Egy falatka Medves – Készült: Győri Dia írása nyomán, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/


Egy falatka Medves

Készült: Győri Dia írása nyomán

 

 


A csillagok szerencsés együttállásának köszönhetően össze tudtunk hozni egy kétnapos közös baráti túrát október utolsó hétvégéjén. Ezúttal a Salgótarjánhoz közeli Karancs-Medves vidéket céloztuk meg.
A felvetés tőlem származott, ugyanis ez egy szűz folt volt a személyes térképemen, és már olyan sokat hallottam felőle, hogy mindez igencsak kíváncsivá tett. Anett és Zoli három hete jártak arrafelé, és nagyon tetszett nekik.

 

Szombat reggel rövid buszozás után érkeztünk meg Salgótarjánba, ahol lepattantunk a buszról, s szaporáztunk a Zoltán által mutatott irányba, hogy elcsípjünk egy helyi járatos buszt, mellyel Salgóbányára utazunk.

Ez sikerült is, s hamarosan már a szálláshelyünkön (a Vár-Lak Vendégházban) málháztuk le magunkat, majd rövidesen indultunk is egészen közeli első célpontunk, Salgó vára irányába, mely túránk szempontjából kiemelkedő jelentőséggel bírt, de ezt csak később tudtuk meg ;-)


A várat a Kacsicsok építették a 14-15. században egy egykori tűzhányóra.

Egy falatka Medves – Készült: Győri Dia írása nyomán, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

Mielőtt a várba léptünk volna, bal kéz felől jó kis szikla kellette magát, úgyhogy felhágtunk rá, s aztán onnan bámultunk le a környékre: a lent a völgyben hosszan kanyargó Salgótarjánra, a homályos horizonton egymás mögött egyre halványabban kirajzolódó vonulatokra, a közeli Boszorkány-sziklákra, a színét lassan vesztő erdőre, a felhők játékára az égen...

Megleltük "Petőfi patájának nyomát" is :-))) Egy legenda szerint ugyanis a várban meg lehet keresni Petőfi lovának patanyomát, mivel népszerű költőnk is járt ezen a helyen anno, mely látogatás emlékét egy tábla is őrzi.

Anettel geoládát kezdtünk vadászni a várfal körül, de sajnos üres kézzel mentünk fel a többiek után a várba, majd az időtényező és hőmérsékleti tényező által sürgetve erőt vettünk magunkon, és odébbálltunk.

 

Egy falatka Medves – Készült: Győri Dia írása nyomán, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Átbaktattunk a Boszorkány-kőre. A legenda szerint itt boszorkányok táncoltak rég, bár egy másik forrás szerint nem is ez az igazi Boszorkány-kő. Mindenesetre nekem igen tetszett a hely, melyre dús birkaürülékkel teli ösvényen kaptattunk fel. Körbetekintettünk, majd két kajla eb kíséretében indultunk lefelé egy másik úton. Az ebek egészen hamar eltűntek, mi pedig nem is oly sokára Zagyvarónát érintve már az aprócska Zagyvát kerülgettük a vadregényes erdőben. Gombát (tinta), madárkákat (cinegék, szajkók), színes avart fotóztunk, s én ámultam a Zagyva piciny méretén, s alig vártam, hogy megpillanthassam forrását ("hol kezdődik a tenger vége?" Alessandro Baricco)

Egy falatka Medves – Készült: Győri Dia írása nyomán, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
A Zagyvának a térkép szerint is kétágú vége, azaz dupla forrása van. De most az a gyanúm, hogy az "y" egyik szára is ráadásul kettéválik, s itt található a Lehel-forrás és a Zagyva-forrás. Zoltán megtöltötte poharát a Zagyva-forrásból, de láttam, hogy habozik, így felajánlottam az előkóstoló szerepét. Kiváló víz íze volt :-)

Előzetes terveinkhez képest rettenetes időhiányban szenvedtünk, így némileg szaporábban indultunk meg. Utunk benőtt felhagyott bánya, forrás és tájékoztató táblák mellett vezetett, majd pedig hamarosan Salgóbánya legszélén a Medves Hotelnél leltük magunkat. Itt a csodás napsütést is kihasználva leültünk egyet szusszanni és étkezni. Utunk során egyfolytában láttuk  Salgó várát hol itt, hol ott (attól függően, merre haladtunk), ez eléggé megkevert bennünket. Ehhez hozzá jött, hogy ezt a vidéket annyira különlegesnek éreztem, ritkának és sajátosnak, az erdő olyan vadregényes, éreztem rajta az ember keze nyomát, de mégis elhagyatott volt, szóval tényleg annyira MÁS volt, hogy megfogott...

 

Felbaktattunk az erdőben, majd a Medves Laposa szélén leltük magunkat, s ráláttunk a Medves Magosára, mely a Medves legmagasabb pontját rejti 637 m magas "csúcsa" képében. A Medves Laposa pedig tulajdonképpen a Medves-fennsík maga.

Dóra megrohanta a közeli zöld kaszálón heverő szalmabálákat, hogy bálaugrást prezentáljon nekünk. Vonzott a felmászás lehetősége, így én is csatlakoztam hozzá, majd közösen próbáltunk odébb gurítani egy bálát rajta állva, de sajnos sikertelenül.

Megint csak roppant vadregényes részen jártunk, egy növényekkel benőtt kis tó mellett is elhaladtunk. Ahogy árnyékba értünk, felettébb hűvös lett, s csak a Napon esett jól a járás. Igazán ősz volt.

Egy falatka Medves – Készült: Győri Dia írása nyomán, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

Aztán meg ott volt utunkra merőlegesen a Gortva-völgy. Ezt is Anették harangozták be nekünk, merthogy ez vizének vasas kiválásával igazi különlegesség. Fentről lenézve mély árkába, narancsszínű részeket láttam, s kíváncsiságomban leereszkedtem a forrásig. A víz előszivárgott a völgyfőben a föld alól. Dóra is lejött körülnézni. Megfogdostam egy narancssárga kiválással összemaszatolódott levelet: érdekesen sikamlós volt. A víz elvileg a bányászattal van összefüggésben: talán egy egykori bányajáratban összegyűlt víz tör itt felszínre, hisz bányászvidéken jártunk.

Közelítettük a Szilvás-követ, amely Anett és Zoltán szerint igazi csemegének ígérkezett. A Szilvás-kő Rónafalu fölött van. A falun áthaladva egy eb csapódott a nyomunkba, bár ezt akkor még nem vettük észre, csak később, az erdőben.

A Szilvás-kői vonulatot 3 bazaltkúp alkotja: a Bagó-kő (575 m), a Kis-Szilvás-kő (615 m) és a Nagy-Szilvás-kő (626 m). A kihelyezett tábla így fogalmazott: "A szilvás-kői bazaltok alatti szénrétegeket csaknem mindenütt kibányászták és a felszín megsüllyedt. Az egykori tárnák beszakadtak, a felszín megroggyant, a fák megdőltek, a sziklák megrepedtek. Legyünk óvatosak, a turistaösvényről ne térjünk le!" Mmm, de izgalmas! Az ilyen elhagyott bányás dolgok számomra nagyon vonzóak :-)

Hamarosan már láttunk is mélyedéseket, melyek szerintem töbrökhöz hasonlítottak. Anett szerint ezek a megroggyan tárnák felszíni nyomai. Anett egyébként saját geológusunk volt, a tábláknál sok mindent magyarázott nekünk, amit roppant hasznosnak találtunk. Aztán oda is értünk a bagó-kői bányához, mely nagy öblével elég jól nézett ki, ahhoz képest, hogy bánya volt.

 Egy falatka Medves – Készült: Győri Dia írása nyomán, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

Itt csuda látványos bazaltfalakat láthattunk 5-6szögűre hasadt oszlopokkal, melyek keletkezéséről Anett mesélt. Alaposan körülnéztünk geológiai, morfológiai, botanikai, turisztikai szemmel.

Tovább battyogtunk a Szilvás-kő felé. Egy nyiladékba letekintve vettük észre az ebet, ki kíváncsian figyelt minket. Pár perc múlva már közelebb állt és nézett, aztán kisvártatva már mögöttünk csóválta a farkát. Innentől kezdve hozzánk csapódott, és velünk túrázott, amiben, bevallom, csöppet sem korlátoztam, sőt. :-)

Egy falatka Medves – Készült: Győri Dia írása nyomán, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

A Szilvás-kő teteje csuda jó egy hely: fakorláttal van lekerítve a perem, mely meredeken szakad le, és látványos panoráma kelleti magát. Itt tartottunk egy rövid étkezési szünetet, mely kurtításában az alacsony hőmérséklet és az idő múlása is segédkezett. Kiültem a peremre az ebbel, s megkértem a korlátnál álldogáló többieket, készítsenek rólam és Ebről egy romantikus fotót :-)))

 

Egy falatka Medves – Készült: Győri Dia írása nyomán, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Indultunk hamarosan, de nem túl messzire: a közelben kezdődő szurdokszerű szakadékot közelítettük gyanús határozottsággal. Kiderült: ebbe fogunk leereszkedni, s ezen megyünk végig.
Épphogy a szurdok kezdetén voltunk, mikor is Anették mondták, hogy itt van egy olyan rész a falban, amely eltéríti a tájoló mutatóját. Úgyhogy elővettem a tájolót, s detektálni kezdtük ezt a pontot Anett és Zoli emlékei nyomán. Meg is lett aztán, s Attila videózásán felbuzdulva Dórával ismeretterjesztő kisfilmet próbáltunk előadni a jelenségről, mely próbálkozások felettébb kacagtatóra sikeredtek :-)

Eztán behatoltunk a szurdokba, s bár a fényképezőm akksija erősen halódott, lőttem vele kifulladásig, s  felváltva örömködtem és ájuldoztam, hogy micsoda egy szuperkirály titkos helyre hozott minket Anett és Zoli!! Ebben a szurdokban ugyanis nem vezet jelzett út, s aki ismeri, az megy végig rajta szerintem :-)

 

Egy falatka Medves – Készült: Győri Dia írása nyomán, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Két helyütt létra is volt. Az első helyen néhány fokot felfelé kellett menni rajta, s itt bizony szegény ebecske elakadt, mivel nem tudott létrázni. Aggódva jött-ment fel-alá s nézett minket, majd megfordult s eltűnt.
Később derült ki, hogy megkerülte a hasadékot, és a túloldalon várt bennünket :-)

Aztán jött a másik létrás szakasz, no, ez már durvább volt, mondhatnám: fele sem tréfa. Ide már bárkit nem hoznék el. Itt egy szikláról kellett alápillantani úgy 2-3 m mélybe az út folytatására, a kettő között egy rövid létra volt hivatott kapcsolatot teremteni, mely azonban kurtaságából kifolyólag nem ért fel a felső szikláig. Egy kötél volt a létrára kötve, fent pedig egy kicsi, de erős fához volt erősítve, s eme kötél segítségével lehetett a létrát a helyére rántani, azaz beállítani megfelelőnek tűnő pozícióba. Az első ember számára tűnt a legnehezebbnek a leereszkedés, s Dóra bevállalta ezt a szerepet. Levette zsákját, majd ügyeskedve lemászott. Utána ő onnan lentről koordinálta a lépéseinket, illetve elkapta a ledobált zsákokat.

Én másztam le utoljára, s a dolog bizony inkább élvezetes volt, mint parás :-)

 

Még egy keveset gyalogoltunk a hasadékban, aztán már látszott a vége, ahová fel kellett kapaszkodni a köveken. S ott várt minket Eb, töretlen lelkesedéssel :-)

Kimászva újra erdei ösvényen jártunk, s visszafelé tartottunk Rónabányára.

 

Megnéztünk még Rónabányánál egy lezárt bányabejáratot, melyre már vastag földmennyiség hullott, növényzet nőtte be a ráborogatott betonkockákat is. Bárhogy is jártam rajta, nem leltem bejáratot...

Egy szomorú feladat várt még ránk: meg kellett értetnünk Ebbel, hogy ő nem jöhet velünk tovább... Szép testű állat volt, barátságos, és nyakörve is volt, bizonyára lakott hát valahol. De ő mégis töretlen örömmel kísért minket... Nekem nem volt elég vér a pucámban, hogy határozott fellépéssel hozzam tudtára, hogy itt kell maradnia, így Dóra és Attila vállalták magukra ezt a feladatot. Határozott, hangos mondatokkal és hozzá irányjelző mutogatással tudatták vele, hogy menjen vissza... Még 1-2 km-en át láttam, hogy messziről követ minket, meg-megáll értetlenül... Aztán elmaradt, remélem, hazament.

 Egy falatka Medves – Készült: Győri Dia írása nyomán, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/


Az igazi Medves-fennsíkon jártunk. Erősen szürkült, s elég hűvös volt. Földutakat róttunk, nem jelzett turistautakat, ráhagyva magunkat Anett és Zoli emlékeire. Közben alkonyi fényekben láttuk Salgó várát, melyet elkezdtünk Hókuszpók várának hívni :-)

Jó hideg volt, és sötétedett. Siettünk a kis lakunkba. Előkerültek a fejlámpák is, melyeket aztán a Medves Hotel mellett kapcsoltunk le, mert onnantól utcai világítás figyelt. Hamarosan a szállásunkra értünk.

 

A lakban kellemes hőmérséklet fogadott - a házinéni begyújtott nekünk estére. Felderítettük a házat, kipakoltuk kajakészletünket az asztalra, aztán Zoltán megkezdte nagy szakértelemmel a forralt bor készítését.

Előtte még bemutattam nekik az általam hozott, nagy eszmei értékkel bíró bort: a szekszárdi borvidékről származó, Rapp Mátyás által készített Kadarkát, melyet az ügy háttere iránt tanúsított tisztelettel magában fogyasztottunk el, koccintva. Azután jöttek a finom forralt borok, meg eszegettünk, utána pedig parasztactivityt játszottunk.

Megbeszéltük azt is, hogy, hogyan legyen a másnap, majd elszivárogtunk vackunkra.

 

Reggel gyorsan felkeltünk, eszegettünk, teáztunk, aztán összemálháztuk a cuccosunkat, és nekivágtunk az aznapi terveink megvalósításának. Úgy gondoltuk, Somoskőre megyünk az ottani várat megnézni (mely közvetlenül a határ túlsó oldalán van), méghozzá az eresztvényi bányákon keresztül. Utána Somoskőújfalunál át akartunk menni a Karancsra, hogy annak legmagasabb csúcsát is megjárjuk (727 m), majd aztán a karancsi kápolna megtekintése után lecsorogjunk Salgótarjánba, s ott egy buszt fogva hazautazzunk. Tök jó terv volt, csakhogy - mivel nem teljesítménytúrán voltunk - a későbbiekben kiderült, hogy az időnkbe sajnos nem fér mindez bele.

Egy falatka Medves – Készült: Győri Dia írása nyomán, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
A Salgó vár figyelte távozásunkat, mely eleinte aszfalton zajlott, majd erdei ösvényre tértünk. Régi térképünk nem jelölte az eresztvényi bányákon át vezető jelzett utat, viszont egy kirakott tájékoztató tábla kirajzolta azt. Itt tanösvény haladt, úgyhogy azt követtük. Egészen hamar odaértünk az egyik bányaudvarhoz, melynek Nap nem sütötte zugait zúzmara borította, s jó hideg volt a sok kis nyírfa között.

Itt megint csak geológiailag jó érdekes jelenségeket lehetett megfigyelni a bazalttal kapcsolatban, így pl. az ún. gömbköveket, melyek kialakulásáról tájékoztató táblák meséltek szépen.

Tovább indultunk, s egy helyen rossz felé fordultunk, de ezt nemsokára korrigáltuk egy hátraarccal, s a helyes útra térve hamarost ott voltunk a következő bányánál. Ez még látványosabb volt, hisz egy tó is keletkezett az alján. Ki kerülő úton és épen, ki az oldalban lecsúszkálva és combját lehorzsolva (ez lenne Dóra) ereszkedett le a tó partjára.


Itt jó sok időt eltöltöttünk. Leraktuk zsákjainkat, s fényképezve-nézelődve lebzseltünk. Én elindultam a másik parton, mikor is hirtelen mozgást láttam a kövek közt. Közelebb osontam, s lám: egy patkány volt az! De nem egy olyan randa hullazabáló vérben forgó szemű példány, hanem egy formás állat csinos kerek fülekkel, szép bundával, folyton mozgó orral. Közelebb-közelebb lépkedtem, mire ő beosont a közvetlenül a víz szélén lévő kövek alá, egy kis alagútba. Közben jött Anett is, és együtt figyeltük várakozva, mikor jön elő őpatkánysága. Aki elő is jött, s nem félt túlságosan tőlünk. Komótosan odébb kocogott, majd az oldalban valamit előtúrt és rágni kezdett.

Egy falatka Medves – Készült: Győri Dia írása nyomán, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Attila megszakértette, és szerinte vándorpatkány, mely mindenfélét megeszik a magvaktól a rovarlárvákig.
Beszélgettünk aztán egy biológus tanáremberrel, aki szerint medúzák is élnek eme kis tóban, valamint időnként elvetemült fiatalok ugrálnak a sziklatetőről a vízbe, mely ezek szerint több méter mély.
Továbbálltunk, s aztán Somoskőre értünk, a buszfordulóhoz, ahol előző nap a mi buszunk is járt. Innen már közel volt a vár, ahol kissé szétszóródtunk, mert ki Petőfi-emlékszobát nézett, ki az árusított ásványok ismeretével bűvölte el az eladót, ki vízművet s tájékoztató táblát tekintett meg. Átlépve a ma már képletes országhatárt, megvettük aztán a kb. 400 Ft összegű belépőt a várba, s körülnéztünk.

Ezt a várat szintén a Kacsics nemzetség építtette az 1240-es években. Hányatott történetét táblán olvashattuk. Volt egy terasz-szerű placc asztalokkal és padokkal, oda telepedtünk, eszegettünk, és megvitattuk, hogy eme rettentő időszűkében mi légyen most velünk. Az már körvonalazódott, hogy a távolban emelkedő nagyságos Karancsot nem valószínű, hogy meg tudjuk mászni.

Mindenesetre úgy döntöttünk, ideje indulni, úgyhogy lebaktattunk, s a pénztár mellett az ellenkező irányba fordulva mentünk megkeresni a közelben lévő hírneves bazaltzuhatagot. Meg is lett, és jó darabig csodáltuk, oly különleges és szépséges jelenség ez.

Egy falatka Medves – Készült: Győri Dia írása nyomán, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

Ennek kialakulását is egy érthető tábla prezentálta rajzokkal, mégis nagyon fel kell kötnöm a gatyámat, ha megpróbálom elmagyarázni :-) Szóval, ezek az oszlopok itt egy egykori tűzhányó kráterében alakultak ki, a lehűlés miatt hasadtak ilyen szögletes formákra. Mindig a felszínre (jelen esetben a körtő oldalára) merőlegesen hűlnek, ezért ilyen hajlottak. Felszínen pedig most azért vannak, mert körüle kibányászták a vár építéséhez a nyersanyagot (talán homokkövet). Mindenesetre ez a jelenség, melyet itt most láthatunk a saját szemeinkkel, igazi ritkaságszámba megy világviszonylatban is.

Később visszabaktattunk a pénztár irányába, majd újabb határátlépés után elindultunk a faluban a piros jelzésen. Jött egy szakasz, ahol mindenki a gondolataiba mélyedve bandukolt, majd aztán felrázott minket egy alagút látványa, mely előttünk tűnt fel. Közelebb érve oly hosszúnak ígérkezett, hogy még fejlámpát is kapcsoltunk. Az alagút két vége kőből ki volt rakva, de beljebb már nem, ott látszott, hogy homokkőből van kivájva. Igazán érdekes volt!

Átbandukoltunk rajta, majd egy rekultivált szemétlerakó mellett elhaladva csinos ösvényre tértünk, aztán pedig már ott voltunk Somoskőújfalu fölött, a Kerek-domb tájékán. Itt egy remek napsütötte tisztás kellette magát szép kilátással, úgyhogy letanyáztunk, s feléltük a maradék édességünket.

Egy falatka Medves – Készült: Győri Dia írása nyomán, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

Miközben hallgattuk a közeli vendéglátóhelyről idehallatszó dáridót, meghoztuk a döntést: nem loholunk most fel a Karancsra, azt eltesszük egy legközelebbi alkalomra, hisz egyszerűen muszáj ide még jönni megint, most pedig inkább lebaktatunk Somoskőújfalura, és a Somosi Fogadóban megebédelünk. Utána fogunk egy buszt, irány Salgótarján, majd pedig Budapest.

A döntés meghozatalának feszültsége lekerült vállunkról, úgyhogy nyugodalmasan sziesztáztunk egy ideig a napsütötte füvön. Utána továbbindultunk, földutakon haladtunk, majd már egy telephely mellett, s már láttuk, hogy mindjárt beérünk a faluba, amikor is konstatáltuk, hogy utunk egy bezárt kapuban végződik. Mellettünk egy Tüzép volt, ahonnan előjött egy ember, és miután én már leugrottan a Tüzép udvarára, hogy annak nyitott kapuján menjek ki, elmondta nekünk, hogy az önkormányzat záratta be a kaput, de ott mellette a kerítésen átlépve szoktak a hasonló sorsú turisták távozni. Úgyhogy a többiek kisorjáztak, azután a főúton északnak baktattunk, és bevettük magunkat a Somosi Fogadóba.
Egy falatka Medves – Készült: Győri Dia írása nyomán, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Egy óránk volt az étkezésre, mely igen jól esett, utána kibaktattunk a buszhoz, s annak tömöttségéhez hozzájárulva elheringeztünk Salgótarjánba, ott szaporáztunk a buszpályaudvarra, ahol már bent állt a buszunk. Nem tudtunk teljesen egy kupacba ülni, úgyhogy a sötétben bóbiskolva, gondolatainkba mélyedve utaztunk hazafelé.

Ó, Medves! Épp hogy csak belekóstolhattunk szépségeidbe, és nekem nagyon-nagyon megjött a kedvem a folytatáshoz. Mily titkokat rejtesz még? Úgy gyötör a kíváncsiság, hogy megtudjam :-) S persze párod, a rejtélyes Karancs, kit még nem érintett lábam: téged is látni vágylak!

 

 

Fotó: Győri Dia, Bálint Anett, Vaskor Dóra, Lengyel Attila
Grafika: P. Horváth Zsuzsi
Még több a túráról: itt