A Fal – Klettersteig haladóknak – Egy brutál túra története – írta: Győri Dia, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

A Fal

Klettersteig haladóknak – Egy brutál túra története

 

 

 

A Fal – Klettersteig haladóknak – Egy brutál túra története – írta: Győri Dia, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Egy várva várt július végi pénteken, nyolcfős kis csapatunk egy kilencszemélyes kisbuszba bezsúfolódva együtt vette az irányt Ausztria felé, előre megfontolt klettersteigezési szándékkal. Az elkövetők: Judit, Ildi, Miki, Eszter, Csaba, Gergő, Balázs és jómagam. 

Az időjárás nem kecsegtetett nyugodt, stagnáló napfénnyel, épp ellenkezőleg: változó csapadékot ígért. Néhány lelkes társunk alaposan körüljárta a témát, és hála a hétvége során is érkező friss előrejelzéseket tartalmazó sms-eknek, naprakészek voltunk, s ennek megfelelően tudtuk alakítani a programot. 

 



Péntek - Bemelegítés: Pittentaler klettersteig

 

Péntek reggel tehát reményteljesen indultunk el. Útközben esett, de aztán kiderült az ég, úgyhogy egyenest leparkoltunk a Pittentaler klettersteig alatt. Egyenest, azaz: Miki a kisbusszal betolatott 2 kocsi közötti szűk helyre úgy, hogy a szomszédos Audiba a sofőr minden bizonnyal csak az anyósülés felől tudott bemászni  :-) Nem bánnám, ha én is így tudnék tolatni....

A Pittentaler steig látványos: egy várrom van a tetején, valamint könnyű útvonalnak számít, ezért is választottuk elsőre ezt, bemelegítésnek. (Az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, hogy igencsak szükség van bemelegítésként egy könnyebb steigre.) Felszerelkeztünk, aztán felvonultunk a beszálláshoz, ahol volt időnk kicsit szárítkozni, míg 3 srác átküzdötte magát a kezdeti létrán. Az időjárás igencsak fülledt volt, vízben úsztunk.

 

A Fal – Klettersteig haladóknak – Egy brutál túra története – írta: Győri Dia, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

 

A 80 m magasságot viszonylag gyorsan megjártuk; a falról az alant elterülő lankákra, színes szántóföldekre, erdők fedte magas dombokra tekintettünk. Igazi nagy hegyek itt még nem kellették magukat. 

A steig tetején egy fakereszt van, amit a felirat szerint a két világháború áldozatainak és a hegyek halottainak emlékére emeltek, mögötte pedig a várrom, amit eléggé műnek néztem, és így a varázsa is jelentősen megkopott számomra. Ellőttünk pár fotót a rom körül, aztán indultunk lefelé az ösvényen. Az egyik kanyarban egy jókora sziklatömb tornyosult, s ellenállhatatlan vonzalmat gyakorolt rám, így felkapaszkodtam a tetejére. Ahol is egy kis fenyőhöz erősítve megtaláltam életem 3. véletlen külföldi geoládáját :-)

A Fal – Klettersteig haladóknak – Egy brutál túra története – írta: Győri Dia, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

 

Visszaérve a kocsihoz letelepedtünk egy szusszanásra. Balázs rettentő kedves mód előszedett számomra citromos sört! :-) Sör, cigi, elemózsia, míg aztán az eső rá nem kezdett. Erre összekaptuk magunkat, s elindultunk Eisenerz felé.

Odaérve átcsorogtunk aztán Eisenerzen, majd jobbra fordulva átkeltünk egy hídon, és hamarosan leparkoltunk a Leopoldsteiner See melletti parkolóban.

A tó mellett gigantikusan meredt fel A Fal... Ez számomra A Fal, a maga iszonyatos monumentalitásával... Nagyon ott van!

Itt egyes regék szerint egy kiváló sátrazó hely létezik. Elindultunk hát a tó mellett, hogy körülkémleljünk. A sok behajtani tilos tábla, majd a sorjázó áthúzott piktogramok (búvárkodás, sátrazás, tűzgyújtás stb.) elég jól mutatták, mire számíthatunk.

 

A Fal – Klettersteig haladóknak – Egy brutál túra története – írta: Győri Dia, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/


Egyszer csak keskeny rést pillantottam meg két elkerítő korlát között. Átsurrantam, s máris a tó partján húzódó párkányon álltam. Onnan viszont megláttam egy betonplaccot a tó fölé nyúlni, amelyről lépcsők vezettek lefelé a vízhez. Nem volt kérdéses, hogy megnézem-e, mi van arra. Később jöttek a többiek is, és így derítettük fel és kereszteltük el a helyet "Víziló Istállónak" :-))
Félig beomlott, elhagyatott, szarszagú pincefélék húzódtak itt, és egy betonperem, mely előtt korhadó félben lévő fa mólólábak meredeztek ki a vízből. A víz oly átlátszóan kristálytiszta volt, hogy nem tudta elrejteni a fenekén heverő mindenféle szemetet és lomot: vasdarabok, zsinórok, korlát s más kevésé megfigyelt emberi "szépség" színesítette a természetet…
Oly kettős volt e hely varázsa: egyfelől gyönyörű volt a víz a maga zöld áttetszőségével, a benne úszkáló halacskákkal, a belőle kiálló titokzatos mólólábakkal, a mellette meredő csodaszép hegyekkel - másrészt ember által bemocskolt, összeszemetelt elfeledett randaság mutatta magát…

A Fal – Klettersteig haladóknak – Egy brutál túra története – írta: Győri Dia, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/


Mindenki felváltva örömködött, hogy milyen jó, hogy ráleltünk erre a helyre, merthogy annyira érdekes és izgalmas. Gondolat-szinten eszünkbe jutott, hogy itt is lehetne éjszakai szálláshelyet keresni, de nekem személy szerint - és szerintem másoknak sem - nem volt ebből a szempontból szimpatikus hangulatú a hely…

Visszabattyogtunk a kocsihoz, és közben már megszültük a tervet: hagyományt teremtve most először ugyanott szállunk meg, ahol tavaly is! Az a hely annyira tetszett mindnyájunknak, hogy most győzött a járt út a járatlan fölött. Hamarosan oda is találtunk a patak mellé, ama remekbe szabott placcra! Ildi beparkolta a kocsit, kiugrottunk, s örömmel vizslattuk végig a tisztást. Majd szétszórtuk a málhát, tettünk-vettünk, eszegettünk.

Evés után Gergő előcsomagolta a vízipipa vázáját, s engem bízott meg, hogy hozzak bele vizet, "1000 m mélyről". Mire megjártam a meredek ösvényt a mélyen futó patakhoz és vissza a nehéz és drága vázával, úgy éreztem, ezt a feladatot maradéktalanul teljesítettem :-) Gergő precízen előkészítette a dohányt, alufóliával csomagolt, gyújtott szenet, majd újra belenézett a dobozba a csőért - és azt bizony nem látta sehol... Merthogy otthon maradt, a teraszon… Jókat kuncogtunk a helyzeten, s a csonka pipa látványán, aztán ahogyan Gergő mondta, "rábuktunk a csutorára", s vízipipáztunk gégecső nélkül :-)))

Az idő olyan remeknek ígérkezett, hogy azt a tavalyi hagyományt is folytattuk, hogy nem vertünk fel sátrat, hanem csak hálózsákban bivakoltunk a placcon. Csaba és Balázs még magukra terítettek egy sátorponyvát, Judit pedig a saját ponyváját terítette alánk. A család (Ildi, Miki és Eszter) a kisbuszban éjszakáztak, melyet nagyszerűen át lehetett alakítani alvóhellyé.
Viszonylag korán aludni tértünk, s nekem még jó ideig nem jött szememre álom. Judittal hosszú ideig hangosan mulattunk Gergő mondásain, nem bírtuk abbahagyni a nevetést, a könnyem is kijött belé... :-)) Utána pedig sokáig csodáltuk a csillagpompás égboltot, Balázs több hullócsillagot és műholdat is észlelt, én pedig, ahogy különböző időpontokban felébredtem s az égre néztem, észleltem a csillagtérkép elmozdulását. Hajnaltájt jött be a képbe a Cassiopeia… Csodaszép volt az éj :-)

 

 



Szombat - Támadás: Kaiserschild klettersteig, Kaiser Franz Joseph klettersteig



Épp hasra fordulva mélyedtem volna el újra az álom bugyraiban, amikor Judit felrázott, hogy 5 óra van... Sorra felköltött mindenkit, s most lám, mily csoda: én keltem ki elsőként. Állítólag a többiek nem kaptak elég markáns ébresztőt, de idővel azért nekik is sikerült magukhoz térni.

 

A Fal – Klettersteig haladóknak – Egy brutál túra története – írta: Győri Dia, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/


Az esti friss időjárás előrejelzés (melyet Judit sms-ben kapott) azt ígérte, hogy délután egy körül nekikezd majd az eső. Ezért az aznapi terv megvalósítását jó korán kívántuk kezdeni, hogy legyen időnk befejezni a csapadék előtt. Így összecuccolás után hamarosan már indultunk is a nem túl messzi Kaiserschild klettersteig irányába.

A Fal – Klettersteig haladóknak – Egy brutál túra története – írta: Győri Dia, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Ez már egy zúzósabb steig, mely igazán illett a céljainkhoz, miszerint: "haladó kletter, túra brutál" :-) Két helyütt is van benne D/E nehézségű szakasz, emellett sok D van benne. A beszállásig másfél órát kell menni fel a hegy szoknyájára, tehát kezdve a parkoló melletti aszfalton, majd kaviccsal szórt úton, majd földúton, aztán ösvényen fenyvesben, majd abból kibukkanva már törmeléken, mely a hegyről pergett le, míg oda nem érünk a sziklafal tövéhez. Elég jó tempóban haladtunk, nekiállt csöpögni a képemről a víz nem is oly sokára. Egyszer megálltunk szusszanni, inni, majd folytattuk a menetet, egész a beszállás közeléig, ahol megtartottuk a végső pihenőt.

Itt összeettünk mindent, amit felleltünk és körbeadtunk. Megcsodáltunk és körbefotóztunk egy kicsi szalamandrát.

Nekivágtunk azután a falnak.

A kisokos másfél órát írt az útvonal teljesítésére, melyet mi majdnem a duplájára toltunk ki. Azt kell mondanom: igazán combos volt némelyik szakasz! Olyan jóízűeket tudtam szenvedni, hogy ez megadta a zamatát a dolognak :-) Egyszer Balázs a kezét nyújtva húzott fel, a többi részen önerőből jutottam túl, holmi tipródások árán. Többször próbáltunk élménymászást megvalósítani, azaz nem a drótba kapaszkodni, hanem a sziklán találni fogásokat.  Ebben leginkább Balázs jeleskedett, ő próbált engem is lelkesen rávenni erre, de én ezt a steiget már túl nehéznek éreztem ahhoz, hogy tiszta mászásra törekedjek. Sokszor inkább a puszta túlélésre törekedtem. Néhány szakaszon másztam csak tisztán, Balázs viszont igazán ügyes volt, mert sok-sok helyen így tett, és roppantmód élvezte is a dolgot. Judit néha rafinált praktikákkal élt s könnyítette a saját dolgát, pl. egy izmos átakasztásnál először a pihenő karabinert akasztotta át, majd abba belepihenve akasztotta át a két kletter karabinert. Szinte jegyzetelve lestem ezeket a fogásokat :-)

Aztán egyszer csak odaértünk a hídhoz. Volt ugyanis egy drótkötélhíd, azaz alul futott egy drót, kétoldalt két kapaszkodódrót, és felül egy drót. Ez utóbbihoz csatoltuk magunkat, aztán átsorjáztunk szépen, ki-ki a maga módján élvezve ki az átkelést.

A híd után volt elhelyezve a falkönyv, melyben csak egy dolgot néztem meg: egy képet, mely egy egymást ölelő fiút és lányt ábrázolt. A kép a lány emlékére lett elhelyezve, ki tavaly hunyt el, 26 évesen...

 

A Fal – Klettersteig haladóknak – Egy brutál túra története – írta: Győri Dia, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/


Felértünk a platóra, ahol egy tábla írta, hogy itt a steig vége, és maradjunk az ösvényen, még 20 perc a csúcs. Az ösvényen maradás nem volt olyan egyszerű, mert nem mindig látszott, hol is az ösvény. De láttuk aztán a csúcsra helyezett "zászlót", s azt megcéloztuk. Közben a felhők váltakozóan szakadoztak fel körülöttünk, s így időnként látszott a hatalmas eisenerzi bánya is.

A 2084 m magas Kaiserchild csúcson elmolyoltunk: ettünk, fotóztunk, nézelődtünk, szusszantunk. Készítettünk sisak-csúcs-csapatfotót, és Mikit nélkülöző csúcs-csapatfotót is.

Kisvártatva érkezett egy helikopter. Először ment egy kört a csúcs körül, majd visszatért, és lebegve szemlélt minket pár percig. Mi pedig őt, találgatván, ugyan mit akar. Tán a közeledő eső miatt van itt? Vagy valaki mentést kért, s azt figyelte, mi voltunk-e azok? Nem tudtuk. Aztán odébbállt, mi pedig indultunk lefelé.

 

A Fal – Klettersteig haladóknak – Egy brutál túra története – írta: Győri Dia, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/



Sziklás ösvényen leóvakodás volt a program most egy ideig, majd pedig fakultatív választhatóként kavicsos törmeléken való sízés, melyet Gergő, Csaba és Balázs vállalt be. Mi többiek a hivatalos ösvényen mentünk, mely egy idő után megegyezett a felfelé jövet használt ösvénnyel. Nem voltunk már messze az autótól, mikor az időjárás előrejelzésnek igaza lett, s nekieredt az eső. Felponcsóztunk/felkabátoztunk, de igazából nem esett sokáig. Az út mellett legelő tehénkéket próbáltam szelidítgetni, mérsékelt sikerrel.

A Fal – Klettersteig haladóknak – Egy brutál túra története – írta: Győri Dia, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Leérve beültünk a szomszédos hüttébe egy sörre, kapucsínóra, sütire. Átbeszéltük a steig nyújtotta élményeket.
Közben az eső elvonult, a Nap is kisütögetett. Utunkat újra a Leopoldsteiner  See felé vettük, mert egyesekben felmerült az igény, hogy némileg megmosdjanak a tóban (én ezt nem értettem...). A másik megjelenő igény pedig az volt, hogy esetleg nekirugaszkodhatnánk még A Falon lévő Kaiser Franz Joseph klettersteignek, egy darabig megcsinálhatnánk, aztán az egyik menekülő útvonalon lejöhetnénk. Judit belelkesített engem is, majd az üléseken heverésző Balázshoz fordultunk, hogy jön-e. Kókadtan rávágta, hogy "nem". "De hát a falra, nem fürdeni!" - mondtuk, mire - mintha rugóra járna - felpattant, hogy naná hogy jön! Rábeszéltük még Esztert is, úgyhogy így négyen szerelkeztünk megint fel, s vettük az irányt a beszállás felé.

Ez a steig volt az, aminek tavaly irtó nehezen tudtam nekikezdeni, konkrétan Balázs tolt fel az elején :-) Úgyhogy kissé aggódva közelítettem. Meglepetésünkre mintha két beszállási pont lett volna, tippelgettünk, tavaly melyiken mentünk, végül nekivágtunk. Judit, Eszter, én és Balázs volt a sorrend. Eszti úgy nekiment a falnak és felszaladt rá, mint a pókember, hogy csak pillogtunk, hogy most majd jól megszégyenülünk... De aztán nekem is sikerült haladnom ügyesen, ám nem túl könnyen több helyütt. Egyszer szükségem is volt Balázs szavaira, aki közölte, hogy ő nem biztat engem, hanem egyszerűen azt mondja csak, hogy ő tudja, hogy megoldom... Tényleg úgy éreztem, hogy ez egy olyan pont volt, ahol szükségem volt biztatásra, valamint hogy megmondja valaki, hogyan tudok átjutni ezen a darabon, hová lépjek, és aztán így tényleg sikerült is... Pszichológia.
Szóval, fárasztó volt, ha jól emlékszem, ebben megegyeztünk. Pedig csak D nehézségű részek voltak ezen a szakaszon...
Megcsodáltuk megint a Leopoldsteiner See-t a falról, oly szép és tiszta volt...
Aztán a tervezett kiszállási pontnál lecsatlakoztunk a steig útvonaláról, s a levezető ösvényen lebaktattunk.

A csapat egy része tó körüli sétát tett, a fiúk pedig - természetesen - a helyi büfénél kortyolgatták a sörüket. Judit céltudatos volt, hogy ő most megmosdik a tóban, és Eszti is vele tartott. Én pedig rá kellett jöjjek, hogy már igencsak összeragad a karom, ha behajlítom, ám mégsem ez volt a legfőbb oka, hogy szintén csatlakoztam a fürdőzők csapatához, hanem annak a lehetősége, hogy esetleg lehetne egyet úszni ebben a csudagyönyörű áttetsző vízben! Úgyhogy elindultunk keresni valami elhagyatottabb partszakaszt. Ebből meg az lett, hogy "betörtünk" egy privát stégre, s ott tobzódtunk.

 

A Fal – Klettersteig haladóknak – Egy brutál túra története – írta: Győri Dia, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

 

Fürdés után visszabaktattunk, majd nemsokára elindultunk megint a már megszokott szálláshelyre. Estére komoly főzési terveink voltak: halas tészta, tuningolt zabpehely, Csabáék pedig egy többféle levesből álló finom kotyvalék legyártásának álltak neki.

Elkészültek az ételek, s éhesen rájuk vetettük magunkat.

Alighogy megvacsoráztunk, nekikezdett az eső. Gyorsan összepakoltunk, és most már kénytelenek voltunk felverni a sátrat. A fiúk Gergő sátrában aludtak, mely egy éve vizesen lett összepakolva, így a vecsési káposzta szagát produkálta, a fiúk nem kis sajnálatára :-)
Mi Judittal a megszokott Husky-ban laktunk, mely változatlanul tágas és szuper vízálló volt. Egy darabig közösségi sátorként is funkcionált: 5-en kuporogtunk benne, beszélgettünk és iszogattunk, és néztük Gergő családi fotóit, míg kint kopogott az eső a sátron, majd a hangokat még színesítette Csaba csendes hortyogása, merthogy elszunnyadt :-) Én is egyre álmosabb voltam, majd a fiúk egyszer csak átvonultak a káposztasátorba, én pedig boldog elégedettséggel nyúltam el fészkemen.

 

 




Vasárnap - Levezetés: Bürgeralm klettersteig

 

Reggel tömény esőfelhőbe keltünk bele. Nem esett, de mintha ködben lett volna minden körülöttünk. Sajnos így a mára tervezett Eisenerzer klettert el is kellett vetnünk. Szerencsére Judit olyan, akár egy élő Klettersteig-führer: azonnal ajánlott egy másik steiget, mely rövidebb idő alatt bejárható, közelebb van a beszállás a parkolóhoz, így ha ránk szakad az ég, hamarabb vissza tudunk menekülni a kocsihoz. Így aztán a 2 hónapja már megjárt hely felé vettük az irányt: ez volt a Bürgeralm, ahol a kezdő kletteren is voltunk májusban, viszont akkor egy másik steiget jártunk be, mint most. Felszerpentineztünk a parkolóig, s már itt szép, völgyeket kitöltő paplanfelhőkről tudtunk fotókat lődözni.

 

A Fal – Klettersteig haladóknak – Egy brutál túra története – írta: Győri Dia, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

 

Felszerelkezés után minimál cuccal indultunk a Bürgeralm klettersteig felé. Ez egy viszonylag könnyű steig, zömében B, C, néhány D-s szakasszal, s lényegében harántolás (vízszintesen haladás a falon) az egész (no azért vannak benne fölök is...). Valamint egy fakultatív válaszható variánssal, mely F-es. Ezt meglátva a táblán felmerült, hogy mivel úgyis olyan könnyű lesz ez a steig, majd ezen az F-es részen mászunk falon kötéllel, játszunk kicsit. Legalábbis így terveztük nagy lelkesen...

Belevágtunk. Csaba hamar elhasított előre, utána jöttem én, már lassabban, majd Balázs, majd Judit, Eszter, Ildi, Miki és Gergő. 

Nem kellett sok szakaszt megtennem, hogy rájöjjek: el vagyok fáradva, és még ez a steig is nehezen megy... Igazán jókat kellett nekirugaszkodnom, illetve sokszor beakasztottam a pihenőszárat is... Ez egy csodatalálmány, az egyszer biztos!

Úgy éreztem, nincs elég erő bennem. Mikor aztán ezt megemlítettem a mögöttem haladó Balázsnak, magyarázva ezzel haladási tempómat, kiderült, hogy ő is hasonlóképpen érez. Később aztán Csaba is efféléről számolt be. Szóval az előző napi megerőltetés keményen éreztette a hatását... Így el is töprengtem, hogy sokadik nap még egy C-s kletter is kemény lehet, ha úgy elfárad az ember.

 A Fal – Klettersteig haladóknak – Egy brutál túra története – írta: Győri Dia, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

Két híd is volt ezen a steigen: az első drótverziós volt, amin Balázs függeszkedett is, a másodikon már falécek is voltak lépegetőnek, valamint kötélkorlát, de ez utóbbi bennem inkább instabilitást idézett elő. Ezen én is függeszkedtem egyet.

Aztán Csaba javaslatára kihagytuk az F-es variánst - mire ugyanis idáig eljutottunk, éreztük magunkon és láttuk a többieken, hogy nem vagyunk túl frissek. Csaba szerint egyikünk sem bír volna felmenni az F-esen... Nem bántam, hogy kihagyjuk, nem volt túl sok erőm már...

Utunk áthaladt a sífelvonó alatt, majd hamarosan a végéhez ért. A steig vége egy függőleges fal volt. Mire odaértem, Csaba már a fal tetején állt, és épp standot épített. Ledobta aztán a kötelet, és mondta, hogy aki most itt akar egy kis falmászással próbálkozni, az most megteheti. 

Mire én odaértem, megfelelően fáradt és erőtlen voltam ahhoz, hogy erről a próbálkozásról ez alkalommal lemondjak. Úgy éreztem, emberhossznyit sem tudnék felkapaszkodni a falon, hiába van tele fogásokkal és lépésekkel. Ahogy aztán elnéztem a bátor próbálkozókat, ez a gondolatom csak még inkább erőre kapott. 

A Fal – Klettersteig haladóknak – Egy brutál túra története – írta: Győri Dia, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/  

Végül négyen tettek próbát. Először Gergő volt a bátor, aki fel is ment végig, igaz küzdött jóízűeket, valamint mellőzte a tiszta mászást. Utána Balázs indult, rajta éreztem igazán, milyen lett volna, ha én is megpróbálom, ugyanis középtájról visszafordult, mert elfogyott az ereje. Csaba egyre gyorsuló tempóban eresztette le, melyet Balázs igen élvezett. Miki került sorra, aki fel is ment végig, új útvonalat használt, és nem feledkezett el közben a fal tisztogatásáról sem :-) Közben vérét adta a sikerért. (Megvágta magát.) Végül egy kis rábeszélés után még Eszti is nekiment a falnak, és a kemény kihívást sikerrel teljesítve ért fel.

Judit, Balázs és én felmentünk ezután szintén a falon, de már csak kletterezve, nem falmászva. Alighogy felértünk, csepegni kezdett az eső, úgyhogy el is indultunk vissza a kocsihoz. 

És aznapra ez pont elég is volt. A kezeim enyhén remegve jelezték, hogy az Erő most nem nagyon van velem. Combjaimban jólesően éreztem az izmokat, mely másnapra izomlázzá változott. Megegyeztünk abban, hogy ez a nehézségű steig pont jó zárása volt a hétvégénknek.

Egy szó, mint száz: újabb csodálatos hétvégét töltöttünk el, melyben minden fantasztikus tényező adott volt:

  • klettersteig
    hegyek, sziklák
    nagyszerű arcok, remek csapat, barátok!!
    az időjárás adta lehetőségek tökéletes kihasználása

Együtt voltunk újra a hegyekben, s már a következő utakat terveztük... :-)

 

Készült: 2014 nyarán
A cikkben felhasznált fotók forrása: Győri Dia - Még több a túráról: itt
Grafika: P. Horváth Zsuzsi

A Fal – Klettersteig haladóknak – Egy brutál túra története – írta: Győri Dia, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/