Expedíció a paradicsommadarak földjére – Pápua Új-Guinea egy magyar természetfestő szemével – szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/


Expedíció a paradicsommadarak földjére

Pápua Új-Guinea egy magyar természetfestő szemével

 

 

 Expedíció a paradicsommadarak földjére – Pápua Új-Guinea egy magyar természetfestő szemével – szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Néhány éve Edit barátnőm a magyarországi madárillusztrátorokról készítette a diplomamunkáját. Vérbeli könyvtároshoz méltón jó nagy fába vágta a fejszéjét - nem aprózta el a dolgot -, rögtön egy egész lexikont állított össze róluk. Anyaggyűjtés közben aztán teljesen „beleszerelmesedett” ebbe a világba, s heteken keresztül másról sem beszélt, csak a szebbnél szebb madarakról és azokról a különleges emberekről, akik gyönyörű képeket festenek róluk.
Expedíció a paradicsommadarak földjére – Pápua Új-Guinea egy magyar természetfestő szemével – szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/ Kókay Szabolcsról ekkor hallottam először.

A minap aztán megtudtam, hogy Szabolcs nemrégiben egy tudományos expedíción vett részt a Föld túloldalán, a távoli Pápua Új-Guineán. Mindez persze felkeltette az érdeklődésemet, ezért rögtön interjút kértem tőle.
A természetjáró művésszel a Skype segítségével beszélgettem.

 

Expedíció a paradicsommadarak földjére – Pápua Új-Guinea egy magyar természetfestő szemével – szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Névjegy:
Kókay Szabolcs magyar természetfestő és illusztrátor. Budapesten született 1976-ban. Gyermekkora óta készített rajzokat, és érdekelte a természet, kezdetben elsősorban a madarak. Komolyabban csak 1996-ban kezdett el állatokat rajzolni. Az 1996 és 2001 közötti időszakban a magyar természetvédelemben dolgozott, először a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesületben, majd a Természetvédelmi Hivatalban, ahol a Washingtoni Egyezmény (CITES) végrehajtásában látott el feladatokat. 2001 óta főállású illusztrátorként, természetfestőként dolgozik. Képzőművészeti iskolát nem végzett, minden tudását autodidakta módon szerezte meg. (forrás: Wikipédia)

 

Van kedvenc madara?

Konkrétan egy nincs, de több is van, amit nagyon szeretek, például a Magyarországon ősszel és tavasszal átvonuló vadlibákat. A vadludazás hangulata nagyon közel áll hozzám. Nagyon szeretem még a baglyokat, meg egy gyönyörű pici madarat, a tüzesfejű királykát is.

 

Hogyan kell elképzelni egy madárillusztrátor hétköznapjait? Sokat van kint terepen?

Hát sajnos kevesebbet vagyok terepen, mint amennyit szeretnék, mert a határidős munkák miatt sokszor muszáj, egész héten itthon lennem. Pont most fogok leadni egy nagyobb munkát, és utána remélem, hogy azért augusztus-szeptemberben talán már kiszabadulok a négy fal közül. Általában reggel nyolctól este tízig-tizenegyig dolgozom kisebb megszakításokkal.

 

Expedíció a paradicsommadarak földjére – Pápua Új-Guinea egy magyar természetfestő szemével – szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Leginkább könyveket illusztrál?

Igen. Könyveket és egyéb kiadványokat, de Nemzeti Parkoknak is szoktam az információs anyagaikhoz illusztrációkat készíteni, és a tanösvényekhez is festek képeket az oda kihelyezett táblákra. Ezen kívül időnként poszterekre is kapok megrendeléseket.

 

Milyen tulajdonság kell ahhoz, hogy valaki jó madárillusztrátor legyen? Türelmesnek kell lenni?

Igen, türelmesnek is kell lenni hozzá. Amúgy azt figyeltem meg, ahogy jártam-keltem a világban és találkoztam hasonló érdeklődésű kollégákkal, hogy többen vannak azok közöttünk, akinek nincs képzőművészeti végzettsége. Inkább biológiai képzettségű emberek vagyunk. Ebből valahogy azt látom, hogy ehhez a pályához fontosabbak a biológiai, természeti ismeretek és kevésbé fontos az iskolában elsajátítható képzőművészeti ismeret. A legtöbben autodidakták vagyunk.

 

Mi a munkamódszere? Hogyan készülnek a képei? Fotókat készít, és az alapján rajzol, vagy a helyszínen készít élesben vázlatokat?

Is-is. Rengeteget fotózok, meg hát próbálok azért kint is dolgozni, vázlatokat készíteni. Amikor olyasmit kell festenem, amit még nem láttam sosem, akkor az internetet nézem át, képeket keresek, esetleg a YouTube-on videókat - ez segíteni szokott.

 

Mennyi ideig tart, amíg egy vázlat, vagy egy fotó alapján elkészül egy-egy kép?

A nagyobb képeket olajjal szoktam festeni. Egy A/3-as, vagy egy annál nagyobb kép olyan egy hetet vesz igénybe, ha kicsit nagyobb, vagy bonyolultabb, akkor beletelhet tíz napba vagy két hétbe is.

 

Expedíció a paradicsommadarak földjére – Pápua Új-Guinea egy magyar természetfestő szemével – szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Amikor a helyszínen fest, akkor akvarell technikával dolgozik?

Igen. Viszonylag kis helyen elfér. Ez a legegyszerűbb és a leggyorsabb technika.

 

A madárfigyelő teleszkóppal milyen távolságról lehet a madarakat megfigyelni?

A közel pontja olyan 5-6 méter lehet, annál közelebb már nem lehet élesre állítani. Nagyobb madarakat pedig egy kilométerről is lehet vele figyelni.

 

Tehát, ha távolabb van a megfigyelni kívánt madár, akkor nem kell les, de ha közelebb, akkor építeni kell valamilyen rejtekhelyet?

Igen, néha szoktam lest építeni. Például Pápua Új-Guineán is, a paradicsommadarak tánchelyénél.

 

Egyébként mekkora kör a madárillusztrátorok köre világszerte? Ismerik egymást, akik ezzel foglalkoznak?

Persze. De nem csak madarakkal foglalkozunk. Aki így illusztrál, az minden egyéb élőlényről készít rajzokat, főleg állatokról, de növényekről is. Itthon egy barátom van, aki szintén komolyabban foglalkozik ezzel, de nemzetközi szinten rengeteg hasonló érdeklődésű kollégával állok kapcsolatban.

 

Expedíció a paradicsommadarak földjére – Pápua Új-Guinea egy magyar természetfestő szemével – szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Sokat utazik?

Próbálok, amennyit csak így család mellett tudok. Azért anyagilag is át kell gondolnom a dolgokat. Igyekszem úgy kiválasztani az utakat, hogy visszahozzák az árukat, hogy profitálni is tudjak belőlük. Úgy évente, kétévente próbálok egy-egy utat beiktatni.

 

Merre járt eddig a nagyvilágban?

Egyszer voltam Trinidadon. Oda egy madárfestőknek szóló ösztöndíjjal jutottam ki 2011-ben két hétre. Indiában már háromszor jártam, és tavaly eljutottam Kínába is. Megfordultam Marokkóban - Afrikában sajnos még máshol nem - és hát Európában többfelé, például Skandináviában, és most május végén jártam Skóciában is.

 

Ilyenkor, ha nem nyer ösztöndíjat, akkor saját zsebből kell finanszíroznia ezeket az utakat?

Van, amit saját zsebből, de például az idei március-áprilisi Pápua Új-Guineába tett utazás egy szervezett expedíció volt, amelynek minden költségét a szervezők fedezték.

 

 

 

Expedíció a paradicsommadarak földjére – Pápua Új-Guinea egy magyar természetfestő szemével – szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

 

Mi volt ennek az expedíciónak a célja?

Egy amerikai egyetem szervezte. A fő cél egy kb. 100 km-es turista ösvény, a Kokoda-ösvény bejárása volt. A tájidegen, behurcolt állat- és növényfajokat vizsgáltuk útközben.


Expedíció a paradicsommadarak földjére – Pápua Új-Guinea egy magyar természetfestő szemével – szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
És miért gondolták a szervezők, hogy ehhez egy illusztrátorra is szükség lesz?

Korábban már részt vettem egy Pápua Új-Guinea madarairól szóló könyv illusztrálásában. A könyv amerikai szerzője - aki jó barátja volt az expedíció szervezőjének - ajánlott be engem. Szerintem kísérleti jelleggel szerették volna megnézni, hogy egy festő-illusztrátor milyen pluszt adhat hozzá egy ilyen expedícióhoz, valamint szeretnének a későbbiekben egy útikalauzt is kiadni erről a tanösvényről, és ahhoz majd kellenek illusztrációk.

 

Hányan vettek részt az expedícióban?

Két amerikai - a könyv szerzője és az expedíció vezetője - ők Hawaiin élnek. Volt velünk még egy fiatal egyetemista, aki kétéltűekkel és hüllőkkel foglalkozik. Ő angol, de Tel-Avivban jár egyetemre. Mi voltunk négyen, akik nem helyiek voltunk. A helyi természettudományi múzeumból is jöttek legalább hatan. És hát aztán volt velünk egy hatalmas kisegítő személyzet, hordárok, szakácsok, túravezetők. Meg volt adva, hogy hány kilót cipelhet egy-egy hordár, úgyhogy szét kellett osztani alaposan a felszerelést és az ennivalót.

 

Akkor ez egy igazi romantikus vállalkozás lehetett…

Igen, az volt.

 

Egy-egy ilyen expedíció előtt mennyire szokott felkészülni?

Most nem sok időm volt a felkészülésre, mert valamikor február közepén szóltak, hogy lenne ez a lehetőség, és március közepén már indultunk is. Mivel egy ennyire szervezett kutatóútról volt szó, én abszolút rájuk bíztam magam. Nem néztem utána szinte semminek, csak annak, hogy milyen oltásokat kell beszereznem. Szinte csak felálltam a dolgozó asztalomtól, és elindultam…

Expedíció a paradicsommadarak földjére – Pápua Új-Guinea egy magyar természetfestő szemével – szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

Mennyi ideig volt távol?

Maga a túra négyhetes volt, és az utazás még plusz egy hetet vett igénybe.

 

Milyenek voltak a Pápua Új-Guineán szerzett első benyomásai?

Nekem nagyon tetszett az ország. Nagyon barátságosak ott az emberek, nagyon közvetlenek, nyitottak, meg hát maga a természet, az hihetetlenül gazdag arrafelé.

 

Őserdei tájakat kell leginkább elképzelni?

Igen. Új-Guinea szigetén két ország van. A nyugati fele Indonéziához tartozik, a keleti fele Pápua Új-Guinea, ami egy önálló állam. Az egész sziget nyolcvan százalékát esőerdő borítja.

 

Olvastam az interneten, hogy elég kemény hegyek vannak azon a vidéken, olyan 3-4000 méteresek…

Igen.

 

Ezek szerint hegyet is kellett mászniuk?

Hát az ösvény, az föl-le ment. Fárasztó volt, mert néhol elég kemény tereppel kellett megküzdenünk

 

Expedíció a paradicsommadarak földjére – Pápua Új-Guinea egy magyar természetfestő szemével – szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

 

Milyen körülmények között éltek? Hol aludtak? Hol szálltak meg?

Expedíció a paradicsommadarak földjére – Pápua Új-Guinea egy magyar természetfestő szemével – szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Sátrakban laktunk. Két hosszabb táborhelyünk volt, ahol egy-egy hetet töltöttünk el, és közben voltak helyek, ahol csak egy-két éjszakát. Ezek mind kijelölt táborhelyek voltak az ösvény mentén. Voltak növényi részekből és fából épített nyitott oldalú vendégházszerűségek is, ott is lehetett aludni, de általában kifeszítettek nekünk egy nagyobb ponyvát, és az alá vertük fel a sátrakat.

 

Tehát végül is ez a tanösvény olyan vállalkozó kedvű természetbarát turistáknak készült, akik menet közben, ugyanígy, ahogy most az expedíció tagjai, megszállhatnak ilyen táborhelyeken…

Igen. A Kokoda-ösvény a második világháborúban egy fontos frontvonal volt. Az ausztrál és a japán hadsereg csapott össze itt. Jó egy évig folytak a harcok, rengetegen haltak meg mindkét oldalról. Azóta főleg az ausztrál turisták látogatják, és járják végig ezt az utat.

 

Nem veszélyes a környék a fel nem robbant lőszerek miatt?

Nem tudom… Magán az ösvényen biztosan nincs ilyen veszély. Mi ugyan le-letértünk időnként az ösvényről is, és nem történt semmilyen baleset, de az is lehet, hogy csak szerencsénk volt.

 

Milyen állatokkal találkoztak az útjuk során?

Én főleg a madarakra, azon belül is a paradicsommadarakra koncentráltam, de persze egyéb madarakat is láttunk útközben. Ezen kívül - mivel a kutatócsoport elsősorban a hüllőket és a kétéltűeket fogdosta össze - rengeteg békát, gyíkot és kígyót is láttam. Emlősből nem sokat, csupán egy-két erszényes emlőst láttunk, kisebb kengurufélét, rágcsálókat.

 

Expedíció a paradicsommadarak földjére – Pápua Új-Guinea egy magyar természetfestő szemével – szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
A rovarok nem voltak zavaróak?

Nem, abszolút. Volt ugyan szúnyogriasztónk, de én nem is használtam minden helyen.

 

És a klíma milyen volt?

A magasabban fekvő területeken hűvösebb volt, és sokat esett az eső, de lentebb, ha sütött a nap, akkor 30 fok fölé emelkedett a hőmérséklet. Ennek ellenére elviselhető volt, nem volt vészes.

 

Melyik állat fogta meg leginkább?

A paradicsommadarak. Ők jelentették a legnagyobb élményt számomra. Ezen belül is volt egy faj, a galléros paradicsombanka, amelyiknek a táncolóhelyére (amit kitisztított magának az erdőben) sikerült beülnöm egy lesbe, és akkor ott órákon keresztül figyelhettem. Az utolsó néhány napban sikerült meglesni egy másik látványos fajt, a Raggi-paradicsommadarat is táncolás közben.

 

Miért olyan különlegesek a paradicsommadarak?

A külsejük is az, és a viselkedésük is. A legtöbbjük nagyon színes, és nagyon extravagáns a tollazatuk. Nagyon furcsa extra tollaik vannak, amiket a dürgéskor, a tánckor szoktak használni.

 

Expedíció a paradicsommadarak földjére – Pápua Új-Guinea egy magyar természetfestő szemével – szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
A paradicsommadarak Új-Guineán kívül még hol élnek?

Két faj él Ausztráliában, a többi mind Új-Guineán. Ez a fő élőhelyük.

 

Mi okozta a legnagyobb nehézséget - amire nem volt felkészülve, vagy amire nem számított - az expedíció során?

Egyértelműen az étkezés. Az nagyon monoton, nagyon egyhangú volt. Egy ekkora kutatócsapatnak ilyen hosszú időre igencsak át kellett gondolni, hogy milyen élelmiszer ellátmányt vigyenek, úgyhogy szinte minden nap csak rizst ettünk konzervekkel, illetve a helyi falvakban tudtunk vásárolni különböző gumós zöldségféléket, édesburgonyát, répaszerűségeket. Egy idő után ez nagyon unalmassá vált.

 

Ezek szerint helyi lakossággal is kapcsolatba kerültek…

Igen. Sok táborhelyünk közvetlenül egy-egy falu mellett volt, és hát ott a helyiekkel, főleg a falu vezetőjével mindig találkoztunk. Mivel mi nem sima turistacsoport voltunk, ezért sokszor még a segítségüket is kértük. Például nekem több helyen is segítettek a madarak megtalálásában. A paradicsommadarak dürgőhelyeit és tánchelyeit is megmutatták.

 

Milyen körülmények között élnek ott az emberek?

Az erdőben található anyagokból épített házakban laknak. Ezek nagyon profin megépített, cölöpökön álló házak. Azért kellenek a cölöpök, mert rengeteg eső esik, plusz a rovarok és egyéb állatok ellen is védelmet nyújt az ilyen típusú építkezés.  Akik tehetősebbek, azoknak fémlemezekkel van borítva a házuk. Mindent úgy kell kisrepülővel odaszállítani, úgyhogy ez komoly pluszköltséget jelent.

Expedíció a paradicsommadarak földjére – Pápua Új-Guinea egy magyar természetfestő szemével – szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

Arrafelé kiépített országutak nincsenek?

Nincsenek.

 

Akkor csak gyalogosan vagy repülővel lehet közlekedni?

Igen.

 

És a civilizáció mennyire érte el őket?

Hát valamennyire elérte. Például sok helyen volt mobiltelefon hálózat, tudtunk azért telefonálni innen-onnan. Aggregátor segítségével elektromosság is volt sok faluban. A nagyobb városokban már eléggé kezd ott is előretörni a fogyasztói társadalom, ennek az egyik jele, hogy nagy bevásárló központok épültek. Szerintem most kezd nagyon fejlődni, most kapott egy erőteljes lökést Pápua Új-Guinea. Amúgy a közbiztonság nem volt túl jó a nagyvárosokban. Nagyon változatos a lakosság, rengeteg törzs él Új-Guinea szigetén, könnyen alakulnak ki konfliktusok. Például a megérkezésünk éjszakáján volt egy koccanás, egy kisebb karambol. Abból valami olyan forrongás alakult ki, hogy három embert is megöltek azon az éjszakán. Nehéz a közbiztonságot megszervezni a sok nyelv és a különböző kultúrák miatt.

 

Végül is milyen nyelven beszélnek az országban?

Új-Guinea szigetén több mint 800 nyelvet használnak. Rengeteg különböző törzs él ott, és hogy ne legyen egy hatalmas káosz az egész, emiatt kreáltak egy mesterséges nyelvet, egy úgynevezett pidzsin nyelvet. A sokféle helyi nyelvből és az angolból is van benne rengeteg. Az expedíció többi tagjai, akik már többször is jártak a szigeten, már egész rendesen beszélték ezt a nyelvet.

 

Expedíció a paradicsommadarak földjére – Pápua Új-Guinea egy magyar természetfestő szemével – szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

 

Maradt valami Pápua Új-Guineán, amit még szívesen lefestene, de most nem sikerült?

Expedíció a paradicsommadarak földjére – Pápua Új-Guinea egy magyar természetfestő szemével – szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Most tízféle paradicsommadarat sikerült megfigyelnem a létező negyven faj közül, ezért szeretnék egy túrát, ahol még tudnék találkozni a többivel.
Amikor a paradicsommadarakat festettem a korábbi madárhatározóhoz, akkor egy ismerősöm - aki időnként szokott venni tőlem képeket - nagyon belelkesedett, nagyon tetszettek neki ezek a madarak. Ő gondolkodik abban, hogy adjunk ki egy könyvet, ami kifejezetten csak a paradicsommadarakról szól. Fotós könyv nemrég jelent meg róluk, talán amellett még lenne keletje egy festményes könyvnek is. Ő már pedzegette, hogy el kellene menni Pápua Új-Guineára ismét. Ezúttal egy másik részre szeretnék majd kijutni.
Ezen kívül az amerikai kutatócsoport is említette, hogy ha esetleg lesz ilyen expedíció újra, akkor majd szólnak ismét. Úgy látszik, hogy érdekesnek találták a munkámat...

 

 

Amúgy mik a tervei a közeljövőben? Készül valahová?

Igen, úgy néz ki, hogy jövő év márciusában visszamegyek Indiába megint. Eddig kétszer jártam már fönn Ladakhban, ami a Himalájában található. Ott nem madarakat, hanem hópárducot fogok keresni.

 

Úgy tudom azt elég nehéz megtalálni, nem?

Régebben úgy gondolták, hogy majdhogynem lehetetlen. Én viszont kétszer voltam arrafelé, és ezalatt háromszor is sikerült már látnom. Most meghirdettem a lehetőséget, felmértem, hogy van-e eziránt érdeklődés, és sikerült is egy csoportot összehoznom. Kapcsolatban vagyok a kinti turista irodával, és ha viszek nekik kuncsaftokat, akkor az út számomra nem kerül semmibe. Március második fele pont a párzás időszaka a hópárducoknál. Ez az egyetlen időszaka az évnek, amikor a hangjuk alapján is meg lehet őket találni.
Ha úgy gondolja, erről az utamról is szívesen mesélek majd…

 

Készült: 2014 nyarán
A cikkben felhasznált fotók forrása: Kókay Szabolcs
Grafika: P. Horváth Zsuzsi

 Expedíció a paradicsommadarak földjére – Pápua Új-Guinea egy magyar természetfestő szemével – szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/