Halálra fagyva a Holt-hegységben – készült: Győri Dia írása nyomán, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

 

 

Halálra fagyva a Holt-hegységben 

Készült: Győri Dia írása nyomán

 


Halálra fagyva a Holt-hegységben – készült: Győri Dia írása nyomán, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Amit most elmesélek nektek, az egy szörnyen csapadékos alpesi hétvége története, melynek során négyfős kis csapatunk klettersteigezni igyekezett. Judit tervezése nyomán, pénteken hajnali negyed 6 helyett 6 felé indultunk el Kelenföldről (mert ugyebár a felső vezetékek, és a fakidőlés... hm, egyszóval lekéstem a pesti vonatot...), majd kisvártatva már autópályán suhantunk az ausztriai Totes Gebirge (Holt-hegység) felé, dacolva a ránk zúduló esővel. Bizony, az időjárás szempontjából nem ígérkezett túl fényesnek a hétvége, de úgy gondoltuk, hogy még mindig jobb közel a hegyekhez, egy alpesi menedékházban, egymás társaságában jól érezni magunkat, mint itthon maradni, mindezt nélkülözve.

 


Az ablaktörlő vadul dolgozott, mi pedig hangosan üvöltő zenét hallgatva közeledtünk a célunk felé. Tartottunk egy kis szüntet egy Landzeit-nél, ahol 3,8 €-ért Kaiser Melange-ot ittunk, majd választhattunk 1-1 évszak mintás bögrét magunknak.


Rammstein Engel-je kísérte parkolásunkat Hinterstoder nevű falucska mellett. A Steyr folyó partján álltunk le, majd Tamással leszaladtunk a vízhez. Ekkor épp nem esett, úgyhogy nagyon reménykedtünk, hogy meg tudjuk mászni a bemelegítő utunkat. A folyó veszettül száguldott és robajlott. Egy látványos, hatalmas szikladarabot körülhömpölygő zuhatagot is láttunk. Félelmetesen szép volt!

Csöppet odébb autóztunk, majd beöltöztünk kletter cuccba, és indultunk fel az ösvényen a lavinafogó hálókat kerülgetve a közeli Poppenberg kletter beszállásához. 

 

A nagykönyv a kletter 200 méternyi szintemelkedését 45 perc mászással ígérte ledolgozhatónak, nehézségét pedig C/D-ben adta meg. Remeknek tűnt egy bemelegítéshez.

Mivel Judit otthon felejtette a sisakját, igyekeztünk nem tudomást venni a beszállásnál elhelyezett "Achtung, Steinschlag" (Vigyázat, kőomlás) feliratról. Ő ment elöl, így maximum a zergék rúghatták a fejére a köveket, más emberfia nem lévén a steigen rajtunk kívül. Utána Trixi következett, majd Tamás, s a sort én zártam. 

Felfelé haladva elénk tárult Hinterstoder falucska, s a rajta átfolyó Steyr folyó. Körben pedig alacsony esőfelhőbe bújt hegyek terültek.

Halálra fagyva a Holt-hegységben – készült: Győri Dia írása nyomán, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/


A steig nem igazán volt nehéz számomra. Útközben láttam egy vöröslő levelű növényt, mely élénk színével az őszt idézte eszembe. Egy repedésben ezernyi kerek vízcsepp csillogott egy pókhálón. Sok helyütt nem is csatoltam be magam, olyan könnyű volt ez a steig.

Halálra fagyva a Holt-hegységben – készült: Győri Dia írása nyomán, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Odafent egy furcsa építmény állt, amely közelebb érve kilátónak bizonyult. Odanyomultunk, s a rajta elhelyezett tájékoztató táblákkal próbáltuk beazonosítani a körben magasló csúcsokat. Láttuk a Groses Priel-t is, amely a másnapi célunk volt.


A felhők változatlanul alacsonyan lógtak, s mi szedtük a lábunk lefelé az ösvényen. Egy csapatfotó erejéig azért megálltunk.

Odalent leszerelkeztünk, majd beautóztunk Hinterstoderbe. Hamar megtaláltuk a Judit által kiszemelt parkolót, amely arra volt hivatott, hogy autónkat őrizze vasárnapig.

Összeszedtük a szükséges holmikat, majd a kocsit bezárva 5 óra tájban elindultunk fel a hegyre. Az eső hamarosan rákezdett komótos szitálással.

Elhaladtunk két kíváncsi lovacska mellett, akik nyomban a villanypásztorhoz siettek, ahogy minket észrevettek. Élvezettel nyaldosták a tenyerünket. Gyönyörű állatok voltak. 

Az eső ellenére, egyre inkább melegünk lett, ahogy felfelé dolgoztuk magunkat. Végül levettük az esőkabátot, hogy legalább szellőzzünk. 

Itt húzott a fejünk felett a "Materialbahn", azaz a cuccfelvonó, mellyel a magasabb komfortfokú turisták holmiját pénzért fel lehet szállíttatni.

Odaértünk aztán egy szépségesen látványos vízeséshez, a Klinser-fall-hoz: alázúduló permetjét a saját szele dobta szanaszét.

 

Halálra fagyva a Holt-hegységben – készült: Győri Dia írása nyomán, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/


Fél nyolc felé értünk fel a menedékházhoz. Jóleső edzés volt! Benyomultunk a csinos ház étkezőjébe, s a pultnál lerendeztük az adminisztrációt (szállás: 20 €/éj). Egy nagyobb asztalnál több cseh srác üldögélt, ők voltak a lakótársaink, más nemigen. Sejtettük, hogy ezen a hétvégén nem lesz nagy tömeg a menedékházban, tekintettel az időjárásra. 

Elfoglaltuk a sarki asztalt, majd kértünk egy Fritatensuppe-t (ez egy olyan leves, amelyben vékony csíkokra vagdosott palacsintatészta van).

Halálra fagyva a Holt-hegységben – készült: Győri Dia írása nyomán, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Az est további részében beszélgettünk, tervezgettünk, majd bevizsgáltuk a Trixi által hozott rettentő édes áfonyás alkoholos italt.

Tíz után aztán elvonultunk megkeresni lakosztályunkat, de előtte még becuccoltuk a bakancsainkat a szárító szobába, ahol meleg ugyan nem volt, viszont annál büdösebb igen, mivel rajtunk kívül a csehek is ott tárolták a bakancsaikat :-)

Elemeltünk egy-egy csinos gumipapucsot (Tamás lábán a rózsaszín különösen szexin mutatott), majd felcaplattunk a második emeletre, s megleltük a 12-es szobát melyben hat emeletes ágy állt. Én egyből egy fenti ágyat foglaltam el (imádom a magaslati helyeket!), a többiek alsó ágyakat választottak, így szét is terültünk a szobában, ahol most 12 helyet 4-en bitoroltunk. Tizenegy táján elszunnyadtam.

 


Szombaton
Judit 5-kor kikukkantott: esett az eső. Én félálomban voltam, rettentően vágyódtam még egy kis alvásra, így megelégedéssel töltött el a fojtott csörgedezés, melyet az eső idézett elő az ereszen. A globális ébresztő így elmaradt, és aztán még egyszer elmaradt, amikor később még mindig esett.

Aztán 7-8 felé rövid időre kitisztult az ég, és az ablakunkból végre megláttuk a hegyeket. Ott trónolt a Spitzmauer nevű csúcs (2446 m) szemben a házzal. Felkeltünk, majd miután a szobában titkon vizet forralva megkávéztunk, levonultunk reggelizni. Mivel továbbra sem esett semmiféle folyékony áldás az égből, mielőbb indulni akartunk. Az időjárás által behatárolt mozgásterünkben aztán azzal a tervvel álltunk elő, hogy felmegyünk a Spitzmauerre, méghozzá az alatta lévő Stodertalersteigen keresztül (könnyű A/B steig). Az egész művelet 4-5 órás, szóval kora délutánra vissza is érhetünk. (Az eredeti tervünk egy távolabbi, egész napos mászás lett volna, melyre a koronát a Totes Gebirge legmagasabb pontjára, a Groses Priel-re való feljutás tette volna fel.) Szóval úgy 9 után kiléptünk a házból.

Halálra fagyva a Holt-hegységben – készült: Győri Dia írása nyomán, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/


Mialatt reggeliztünk, a cseh srácok is elindultak. Még előtte Trixi megtudta tőlük, hogy ugyanoda tartanak, mint mi.

Persze aztán nekiállt megint az eső szemetelni. Viszont mivel a hegymenettől megint nem fáztunk, lekerültek a kabát alól a pulcsik. Esővédő huzat a zsákokra, majd akinek volt esőnadrágja, azt is felhúzta, mivel egyre jobban esett. Aztán már a szél is feltámadt, csősálat és sapkát húztam. 

Halálra fagyva a Holt-hegységben – készült: Győri Dia írása nyomán, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Roppant látványos volt a hegyek közt kavargó felhőréteg, mely ki-kinyíló ablaktáblaként mutatta a kilátást. Rengeteg zergét láttunk! Egészen sötétbarnák is voltak köztük. Ezek is kíváncsi állatkák voltak, akár lent a lovak, s viszonylag közelről figyeltek minket legelészés közben.

Egy különösen szeles nyeregben kénytelen voltam kesztyűt húzni, oly mértékben fáztam már. A nadrágom úgy 60-70%-ban átvizesedett, nem túl nagy komfortfokozatot nyújtva. Törtettünk tovább, s már láttuk a cseheket. Milyen lassan haladnak! - állapítottuk meg. Hamarosan aztán már úgy megközelítettük őket, hogy Judit mondta: mivel közeleg a kletter beszállása, most vagy várunk úgy fél órát, és hagyjuk őket elhaladni, vagy belehúzunk, és még a beszállás előtt lehagyjuk őket. Ez utóbbi lett, úgyhogy szépen sorban elhaladtunk az egész bagázs mellett. Úgy tűnt, bámulnak minket, s én ettől úgy éreztem, hősök vagyunk: lehagytunk egy csapat komoly túrázós arcnak tűnő srácot hegymenetben :-)) 

Hogy bámulhattak aztán még, amikor a beszállás előtt tartott pillanatnyi evés után felszerelés nélkül kapaszkodtunk fel a steigre! :-))) Nekivágtunk pusztán sisakban, átvizesedve, elázva, szél által fagyasztva. Az első pár drótra való ráfogás után a kesztyűm átázott, a kezem pedig erősen gémberedésnek indult. A szél a lelket is ki akarta fújni belőlem, a csatakos nadrág jéghidegen tapadt a lábamhoz, tocsogós fagyos kezem a jeges drótot és köveket tapogatta - elég kemény volt. Elgondolkodtam azon most, mennyire is vagyunk mi őrültek??? Biztosítás (szett) nélkül, átfagyva, átázva, esőben és szélben mászunk a függőleges falon, amin fémkapcsokon kell haladni...

Judit tempózott elöl, és igyekezett figyelni a mögötte haladó Trixire. Én most beelőztem Tamást, de meg-megvártam, és próbáltam rá odafigyelni. Ez nem is ártott, mivel utólag megvallotta, hogy számára igazán parás volt ez a mászás, és rengeteget dobott volna a biztonságérzetén, ha rá van kötve a drótra.

Halálra fagyva a Holt-hegységben – készült: Győri Dia írása nyomán, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/


Időnként megálltunk kicsit, ilyenkor aktív mozgatásnak vetettem alá az ujjaimat, és ez elég jó eredményhez vezetett: éreztem a meginduló vérkeringést, és vissza is tudott volna üzemi hőfokra melegedni, ha nem kell megint nekiindulni, és újra a fagyos fémet és köveket markolászni... Akkor hamar megint gémberedésnek indult szegény kezem. Közben az eső egyenletesen kopogott a kabátokon... Siettünk, hogy mielőbb letudjuk a steiget. 

Halálra fagyva a Holt-hegységben – készült: Győri Dia írása nyomán, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/Halálra fagyva a Holt-hegységben – készült: Győri Dia írása nyomán, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Egyszer csak felértünk. Balra kellett volna indulni a Spitzmauerre, ahová még úgy 30 perc séta vezet, de Juditék másfelé bóklásztak, és én követtem őket. Egy relatíve szélárnyékos szikla mögött csoportosultunk, és 3:1 arányban megszavaztuk, hogy a csúcsra ma nem megyünk, annál inkább hamar irány vissza a menházba... Én folyamatosan vacogtam, az ujjaim olyan érzéketlenek voltak, hogy nem bírtam a saját kesztyűmet lehúzni, Judit segített. Káromkodva hámoztam le magamról a kabátot (esőben-szélben-hidegben lelkileg is szörnyű, hogy levegyek valami ruhadarabot...), hogy egy pulcsit fel tudjak húzni alá. Annak is a cipzárját kínos lassúsággal tudtam csak összehúzni. Hát szörnyű volt ez az állapot... Az, hogy nemet mondtam a csúcsra, jól mutatja, hogy komfortzónám határához érkeztem. Hm, ezek szerint nekem is van olyanom :-) Judit csúcsra mondott neme szintén efféléről tanúskodik. Nála is nagy szó és sokatmondó, ha kihagy egy 30 percnyire lévő csúcsot. Tamás ment volna a csúcsra, ő (utólag úgy mondta) kevésbé volt átfagyva. Elfogadta viszont a többségi döntést, bár némi hiányérzet maradt benne.



Szaporán indultunk el az ösvényen. Most egy jókorát kellett kerülnünk, és olyan hosszúnak tűnt ez az út, hogy szóval nagyon hosszúnak tűnt... Térdemen a mozgás során habot vetett a nadrág (Trixinek szintén), s minden egyes nagyobb lépés kellemetlen érzetet keltett azáltal, hogy más helyeken ért a bőrömhöz a fagyos ruhadarab. Bugyimban és bakancsomban egyaránt tocsogott a víz. Kesztyűtlen ujjaimat folyamatos mozgatással igyekeztem életben tartani. Közben mélyen a kapucnimba húzódtam, és szótlanul csak a lábam elé meredve meneteltem, akár egy túraautomata. A menedékház melegére gondoltam közben...

 

Hozzátartozik viszont, hogy gyönyörű tájon jártunk. Judit korábban elmesélte, miért Holt-hegység a neve ennek a helynek, s ez a mese most itt szemléltette magát. A hegység mészkőből áll, és mint ilyen, elnyeli a vizet, így aztán kopasz és élettelen. A morfológiája viszont annál gyönyörűbb és sokfélébb: csodaszép karrmezőkön mentünk át, ahol csipkés, fogazott mélyedések vezettek a lábunk alá, éles és keskeny tarajokon jártunk. Gyönyörű szép volt! Egy idő után már a felfelé is használt ösvényen haladtunk, így nagyjából tudtuk: nincs messze már a ház. Most is rengeteg zergét figyeltünk meg. Az ösvény mentén legeltek, és épphogy odébb rugaszkodtak, amikor közeledtünk.

Halálra fagyva a Holt-hegységben – készült: Győri Dia írása nyomán, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/


És aztán odaértünk a házhoz! Halleluja!!

Rongyoltunk be a szárítószobába, ahol határtalan boldogságunkra csodálatos forróság fogadott minket! Olyan mennyei volt a meleg, hogy az sem érdekelt, hogy micsoda bűz társul hozzá :-D Ugyan a cseh srácok még nem értek vissza, de voltak mások a házban, s az ő bakancsaik száradtak és szaglottak ott. Ahogy a mondás is tartja: ahol büdös, ott a meleg! :-)

Kényszerű lassúsággal sorban szabadultunk meg csatakos ruházatunktól. A helyiség közepén lévő lefolyóba sorra facsartuk bele a zoknikat, kesztyűket, végül megkoronázásként belelocsoltuk a „kakaót” a bakancsokból :-))) A lábbeliket ezután speciálisan kiképzett fém alkalmatosságokra kellett ráhúzni, melyek fűtöttek voltak, ezáltal szárítva a lábbelit. A többi ruhát vállfákra lehetett akasztani, és sorra fellógatni mindenfelé. Ezt-azt még radiátorra is tudtunk helyezni.

Olyan fenséges volt felolvadni itt a szárítószobában, hogy jó darabig meg voltam győződve róla, hogy én ide fogok beköltözni az elkövetkezendő időkre :-) Lassan azért elhagytuk ezt a nagyszerű helyet, felvonultunk a szobába, megtörölköztünk és száraz, meleg ruhát húztunk. Ez szintén isteni volt...

Halálra fagyva a Holt-hegységben – készült: Győri Dia írása nyomán, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Eztán bevettük magunkat a közösségi érkező részbe, ahol egy tekintélyes búbos kemence trónolt. A kemence melletti asztalhoz telepedtünk, és hátunkat a meleg kemencének nyomva pihentünk... Ó, hisz ez a tökéletes állapot... 

Miután ettünk-ittunk és melegedtünk (végül odébb kellett ülnünk egy asztallal, mert túlmelegedtünk), felvetődött, hogy játsszunk valamit. Így aztán először parasztactivityztünk, majd pedig szóbridzseztünk. Hatalmasakat kacagtunk közben, remekül éreztük magunkat! :-)))

A parasztactivity úgy nézett ki, hogy felírtunk fejenként 4 szót papírfecnikre, melyeket gondosan összehajtottunk, és beledobáltunk egy üvegpohárba. Felváltva húztunk belőlük, és első körben körülírással, aztán mutogatással, utána 1 szóval, majd egyetlen hanggal jellemezve kellett a többieknek kitalálniuk a szót. Striguláztuk a pontokat. 

Óriási volt ez a játék :-)))) Állati vicces dolgokat írtunk fel, úgy mint: kergemarhakór, végbélfekély, bipoláris, József, negyvenkettő, UFO, hajszálcsövesség, boszorkányszombat, végfelhasználó, plágium, fülzúgás, orrpolip stb. :-))))) Időnként fetrengtünk a nevetéstől :-)))

Halálra fagyva a Holt-hegységben – készült: Győri Dia írása nyomán, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Két kört játszottunk ebből, a másodikban háromszoros holtverseny lett az eredmény a Holt-hegységben :-)))

A szóbridzs is roppant vicces játék volt. Itt párokba rendeződtünk, majd mindkét pár 1-1 tagja elvonult. Az egyik kitalált egy szót, amit megosztott a másikkal, majd visszajöttek, és aztán felváltva kellett a saját párjuknak szavakat mondaniuk, amikből a párok a kitalált szóra kellett, hogy asszociáljanak. Mi Tamással voltunk párban, és időnként annyira elképesztő gyorsasággal találta ki a szót, hogy azt sem tudtam, merre dőljek a nevetéstől :-))))

 

Szóval, igazán remek délutánt és estét töltöttünk itt el. Nagyon jól éreztük magunkat :-)))

Megjöttek idővel a csehek is, egyikük odajött hozzánk, és angolul váltott velünk néhány mondatot. Olyasmit mondott, hogy jó, hogy szerencsésen visszaértünk :-)

Miután irtózatos agymunkával Trixi összeírta, ki mennyit fizet a házért, és elrendeztük az anyagiakat, 10 felé összekotortuk szétterült holminkat, és felvonultunk a szobánkba. Édes szunnyadás következett, melyre fájó fejemnek igencsak szüksége volt.

 

Halálra fagyva a Holt-hegységben – készült: Győri Dia írása nyomán, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Vasárnap
Judit egy reggeli mesével nyitotta meg a napunkat: felkapaszkodott az egyik felső ágyra, és felolvasott egy részt az Orvos az Everesten című könyvből. Utána felkeltünk, és lementünk reggelizni. Most már lent forraltunk magunknak vizet a kávéhoz. Az eső a szokásost játszotta: hol esett, hol meg nem. 

Úgy éreztük, nem kívánunk még egy olyan elázást, mint a tegnapi volt. Ezért erre a napra már csak azt terveztük, hogy megkísérlünk kifogni egy esőmentes időszakot, és akkor megindulunk le a hegyről a parkolóhoz. Bakancsaink nem száradtak meg maradéktalanul, de lényegesen jobb volt a helyzet, mint tegnap, mikor konkrétan ki lehetett önteni belőlük a lét. A többi ruháink lényegében szárazak voltak. 

Összepakoltunk, felöltöztünk és távoztunk a tetthelyről. 

Két óra volt kb. lefelé az út. Közben szitált az eső. 


Odalent megint odafutott hozzánk a két lovacska, akiket most 1-1 fél almával halmoztam el. Beszippantották a kezemből, s élvezettel rágták el. Utána még a másik almámra is szemet vetettek, de abból csak 1-1 harit kaptak.

Halálra fagyva a Holt-hegységben – készült: Győri Dia írása nyomán, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/ 

A kocsihoz érve átöltöztünk száraz holmiba (nem voltunk most ronggyá ázva, de azért nedvesek voltunk), majd befészkelve elindultunk Budapest irányába. Még azért nem adtuk fel, hogy ha majd olyan vidéken járunk, ahol Judit, az élő Klettersteig-führer tud steiget, és épp jónak tűnik az idő, akkor megállunk mászni még egyet. 

Halálra fagyva a Holt-hegységben – készült: Győri Dia írása nyomán, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Hallgattunk Quimbit és énekelgettünk vele, volt még Yonderboi és Röyksopp is, aztán megint jött Rammstein :-)

Most is megálltunk egy Landzeit-ban, és az ajándék bögre érdekében ittunk újra 1-1 Kaiser Melange-ot. Én most tél bögrét választottam a korábbi nyár mellé, hogy meglegyen az egyensúly :-)


Hol aggódva, hol morcosan, hol derült reménységgel lestük az eget. Judit végül a Pittentaler steiggel állt elő, melyen nemrég jártam, ő pedig már háromszor. Közel van az autópályához, nem is hosszú, közepesen nehéz - befejezésnek épp megfelelő! 


Az időjárás a kegyeibe fogadott minket, esőmentes időjárási ablakban gurultunk oda a steig alá. Átvettük a már használt ruhákat, hátha még megázunk majd, aztán felöltöttük a szettet, és indultunk is a beszálláshoz. Odaérve most is vízben úsztunk, ugyanolyan pára volt kb., mint mikor júliusban itt jártunk. 


Aztán nekiálltunk és megcsináltuk a steiget. Én a végén voltam, és eleinte csak úgy mentem a drótot fogva, de egyszer csak átálltam az élménymászásra, és már a fogásokat és lépéseket egyaránt a köveken kerestem. Micsoda remek élmény és edzés volt! Azonnal nagyon élvezni kezdtem a dolgot. Imádtam a Pittentalert, mert annyira tökéletesen alkalmas edzésnek! 


Sietősen indultunk lefelé. És még mindig nem esett az eső! Elégedettségünk nem ismert határokat :-) A hétvége tökéletes zárása volt, hogy ezt a steiget még meg tudtuk csinálni! Nem maradt hiányérzet, minden nagyon-nagyon kerek volt most :-)


Lentről visszanézve a steig tetejét már felhők lepték be. Most már szakadhatott az eső, bántuk is mi :-) Márpedig szakadt, rendesen. 


Az Orvos az Everesten című könyvből vett idézettel búcsúzom, amely bevállalós és vakmerő hétvégénkre illik:


"Ha van egy álmod, kezdd el.

A vakmerőségben van zsenialitás, erő és varázslat." 

 

Készült: 2014 szeptemberében
A cikkben felhasznált fotók forrása: Győri Dia és Tóth Judit - Még több a túráról: itt
Grafika: P. Horváth Zsuzsi

 

Halálra fagyva a Holt-hegységben – készült: Győri Dia írása nyomán, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/