Egy kiállítás margójára - Tarjáni Antal - 60 év, 60 kép – írta: Tatai Tibor, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

 

 

Egy kiállítás margójára - Tarjáni Antal - 60 év, 60 kép – írta: Tatai Tibor, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

Egy kiállítás margójára

Tarjáni Antal - 60 év, 60 kép - Tatabánya, Népház 2012



Tatabányán a Kortárs Galéria szervezésében 60 év 60 kép címmel

2012. december 4-én 16.30-kor nyílik meg Tarjáni Antal fotóművész kiállítása.

Helyszín: Jászai Mari Színház Népház

Köszöntőt mond: Bencsik János országgyűlési képviselő
A kiállítást megnyitja: Wehner Tibor művészettörténész
Közreműködik: Poroszlay Kristóf színművész

A kiállítás megtekinthető 2013. január 4-ig, hétköznapokon 10-18 óráig.

 

 

Az esemény kapcsán beszélgettem a művésszel:

Egy kiállítás margójára - Tarjáni Antal - 60 év, 60 kép – írta: Tatai Tibor, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

Tóni, mi az apropója a most megrendezésre kerülő kiállításodnak?

 

Az apropója hatvan év. Idén nyáron ugyanis betöltöttem a hatvanat és a kerek évfordulókat az ember úgy hiszi, hogy illik valamivel megünnepelnie. Én úgy gondoltam, hogy az ünneplést összekötöm a város „bosszantásával”, és miután 35 éve tatabányai lakos vagyok, s vélhetően már az is maradok, csak tatabányai alkotások lesznek a falon.

 

Egy kiállítás margójára - Tarjáni Antal - 60 év, 60 kép – írta: Tatai Tibor, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Ez egy tematikus kiállítás?

 

A helyszín szempontjából tematikus. A kiállításon az elmúlt tíz-tizenkét évben Tatabányán készült 6×6-os, rollfilmes lyukkamerás felvételeim, részben a 2006 évi pesti Élet-terek címszó alatt már meglévő és korábban kiállított képek, valamint az azóta készült fotók szerepelnek. Az időfolyam miatt szerepeltetem minden képcím mögött a készítés évét. Ha ez tematikának nevezhető, akkor igen, ez egy tematikus kiállítás.

 

Értem. Ezek szerint most is a szívedhez legközelebb álló lyukkamera a főszereplő…

 

Igen, ez a szerelem továbbra is változatlan. Igaz, hogy az analóg technikát két éve gyakorlatilag úgy megcsaltam, hogy már van saját digitális kamerám is, de azt csak a mérnöki munkámhoz, illetve - nem vállalkozás jelleggel, hanem csak saját szórakozásra - riport jellegű rendezvényfotózásra, alkalmi eseményrögzítésre használom. Nem azt mondom, hogy nem követtem el vele pár olyan képet, amikből ne tudnék most már akár egy kisebb kamara kiállítást is rendezni, de még mindig ott tartok, hogy az analóg, a saját magam laborjában, a saját kezemmel, a teljes alkotási folyamatot kézben tartva készített és lyukkamerás felvételek azok, amik megmozgatják az agyamat. Még tart a lendület.

 

Ha visszatekintve átnézed az anyagot, akkor látsz valamiféle személyes fejlődést, esetleg változást a témaválasztásodban?

 

Nyilvánvaló, hogy az ember a korral változik, és azért az eltelt tizenkét év elég sok nyomot hagyott rajtam. Ám kiállításnak a Város a témája, így csak annyi a változás, amennyiben az változott az ezredforduló óta. Változott? Sajnos, ha az évek szerint nézem, kevés a változás. Persze, ehhez azért hozzátartozik, hogy mindig is hajlamos voltam és vagyok a dolgok fonák oldalát észrevenni, amiből talán a szobrok a kivételek.

Egy kiállítás margójára - Tarjáni Antal - 60 év, 60 kép – írta: Tatai Tibor, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

Én a fotózást szórakozásból űzöm. Nekem ez a pihenést, a kikapcsolódást jelenti, és ebből a lyukkamera egy véresen komolyan vett élvezetes játék. Ugye itt az egész folyamatban benne vagyok, a kamerakészítéstől, a végső fázisig a falra tett alkotásig, a téma „meglátásától” -ami néha egy pillanat, de gyakran inkább egy rendszeres visszatérés eredménye-, a „képrögzítő” eszköz megfelelő elhelyezésén át, a sötétkamrában megjelenő kép fixálásáig, hiszen én magam nagyítok még most is. Hogy meddig, azt nem tudom, hiszen a mostani kiállításra elnagyítottam az utolsó, még Forte gyártmányú 30 x 40-es papírjaimat, amiket erre az alkalomra tettem félre, a gyár bezárásakor beszerzett utolsó tíz csomagból.

 

A korábbi 2002 évi kiállításom hengerlyuk kamerái után fabrikáltam két 6x6-os kamerát, sőt a Pentacon Six-re is készítettem egy lyuk „objektívet”, hogy ne csak nagy látószögű felvételeket tudjak készíteni. Utóbbit már kicsit a jövő érdekében, hogy tárgy- és emberfotókat is tudjak készíteni. A „játék” lényege, hogy az eddigi lyukkameráimnál, kereső hiányában nem látom fizikai valóságában a negatívra kerülő, kiragadott térrészletet.

 

Egy kiállítás margójára - Tarjáni Antal - 60 év, 60 kép – írta: Tatai Tibor, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

 

Épp erre akartam kitérni. Hogyan kalkulálod be azt a lyukkameránál, hogy nem nagyon tudod, hogy mi lesz a végeredmény?

 

Ez adja a lényegét, az élvezetét a dolognak, az alkotási folyamatnak. Amikor kint elképzelsz valamit, megpróbálod az agyadban, vagy a zsigereidben összeállt képnek megfelelően „letenni” a kamerát. A mostani kiállításomon szerepelő képek esetében, a régi keresőből durván tudtam, hogy hol van a képtengely, de nagyon durván, és igazából sem a kivágás széleit nem láttam, és ami lényeges, nem láttam a különböző hossztorzításokat a gépdöntések miatt. Ugye itt nincs korrigált lencse, tehát elég jelentősen módosul a képelemek egymáshoz viszonyított helyzete, elég jelentősen elhúzza a párhuzamosokat a gép döntése esetén, jelentősen megváltozik az előtér-háttér viszonya. Következik az expozíció, ami pár másodperctől, több percig is tarthat, vagyis ha valaki átmegy a kiválasztott térben, csak akkor „jelenik” meg a negatívon, ha legalább az expozíció feléig mozdulatlanná merevedik. Persze ezt ki lehet használni a különböző képelemek megjelenítésénél. Lezárod a lyukat, de még mindig nem tudod, hogy milyen lett a negatívon látensen már rögzült kép.

 

A szabadidőd függvényében, vagy a türelmed mértéke szerit azonnal, vagy napok után nekiállsz és előhívod a filmet. És csak akkor, a fixirből kiemelt filmen látod meg először, hogy mi született meg abból, amit a terepen láttál.

 

A fény aztán ráadásul még külön tud örömet vagy bánatot okozni, hiszen ha a felvétel készítésekor a napfény felé fordulsz, akkor az biztos, hogy lesznek különböző mértékű fénybeszűrődések, ami teljesen kiszámíthatatlan, de ha a jó sors veled van, ez is hozzáad egyfajta pluszt a képhez. Van például egy felvételem, amit a megyeházáról készítettem, és amelyen azt a pontot sikerült elcsípni, amikor az ellenfény még épp azon a határon belül volt, amikor még nem verte szét a képalkotó fényeket. Így a felvételen alul megjelent egy íves, kellemesen sejtelmes, az egész épületet körülölelő fényszóródás, de közben meg az épület is egyben maradt a maga eklektikusságával, és a kettő együtt adott egy különleges képhatást.

 

Mindemellett viszont a fotóimat akkor tartom kiállíthatónak, ha a kompozíció feszes, ha minden a helyén van. Ez így együtt már egy maximalista kívánalom, és bizony néha emészti a filmet, de csak akkor van értelme a játéknak és ennek az egész folyamatnak, hogyha a végén az ember csettint saját magának, hogy most tényleg az van a képen, amit én akartam.

Egy kiállítás margójára - Tarjáni Antal - 60 év, 60 kép – írta: Tatai Tibor, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

Mégis mennyi ebben az esetlegesség?

 

Sok. Amellett is, hogy nyilván egyre jobban ismerem a kameráimat. Most már háromféle lyukkamerát is használok. A harmadik kamerát most próbálgatom, ott még mindig követek el hibákat, de a másik kettőt - mondhatom ezt minden nagyzolás nélkül -, már tényleg annyira ismerem, hogyha leteszem őket a földre, az állványra, vagy ha döntök rajtuk, akkor az esetek 70-80 százalékában szinte biztos, hogy már az első beállítás sikerül.

 

És abból az anyagból, amit majd most láthatunk a Népházban, mit ajánlanál különös szeretettel a kiállítás látogatók figyelmébe?

 

Az utóbbi időben elkezdtem a témáimnál a másodlagos jelentéstartalomra is rákoncentrálni. Ennek a tükre a most először, itt Tatabányán kiállított Emlék-művek sorozat. Itt már nem a tér szerepel önmagában, hanem inkább az objektum, és az objektumhoz kapcsolódó eszmerendszer és annak a jelenkori tükröződése, értelmezése a lyukkamera esetleges torzításainak segítségével.

 

Egy kiállítás margójára - Tarjáni Antal - 60 év, 60 kép – írta: Tatai Tibor, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Szoktál embereket is fényképezni?

 

Az emberek fotózása számomra mindig egyfajta többletet, egyfajta pluszt, és egyben felelősséget is jelent. A nyári táborokban a fiatalokkal nemcsak a tárgy és az épület valamint a környezetfotózást gyakoroljuk, hanem az emberfotózást is. Most is látható kettő vagy három olyan kép a kiállításon, ahol már én is szerepelek, egyrészt, mint képelem, másrészt, mint modell. Van több olyan felvételem, portrék is, amik már lyukkamerával készültek fiatalokról, meg különböző szituációkról, de ez inkább a jövő, ha tényleg nyugdíjas leszek.

 

Mivel ajánlanád a kiállításodat az embereknek?

 

Remélem, hogy sokan lesznek kíváncsiak rá. Bízom benne, hogy a képek láttán az első ránézés után azt is észreveszik, hogy ezek a szerkezetükben és textúrájukban, és éppen ezért a rendszerükben egy kicsit eltérnek a hagyományos fekete-fehér fotóktól. Gondoljanak bátran a látvány mögé. Gondolják végig a rendszerváltás óta eltelt időszakot. Véleményem szerint az alkotó embernek nem szabad lemondania arról – még ha nem is akar direkt politizálni –, hogy az ábrázolt tárgyakon és embereken keresztül a saját érzéseit kivetítse az elmúlt időszak történései, változatlan változásai kapcsán. Mi hatvanasok, akik negyvenévesként kvázi elindítottuk –mondhatom így, kívülről-belülről– a rendszerváltást, nem azt kaptuk, amit akkoriban reméltünk. Egyrészt nem kaptuk vissza az értékek megbecsülését, pedig azt hittük, hogy ezek a dolgok végre a helyükre kerülnek. Másrészt a lendület átment rajtunk, gyorsan, mint a fénynyaláb suhanása és súlyosan, mint egy úthenger, s végül arra eszméltünk, hogy 60 évesek lettünk.

 

Grafika: Tatai Tibor, P. Horváth Zsuzsi
Szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi

 

Egy kiállítás margójára - Tarjáni Antal - 60 év, 60 kép – írta: Tatai Tibor, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/