Sushi és Shinkanszen – Kilenc nap Japánban – 3/1. rész – írta: Pardavi Tamás, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

Pardavi Tamás:

Sushi és Shinkanszen

Kilenc nap Japánban - 3/1. rész

 

 

 

Sushi és Shinkanszen – Kilenc nap Japánban – 3/1. rész – írta: Pardavi Tamás, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Egy régóta dédelgetett álom kezdett testet ölteni, amikor ez év tavaszán egy japán körutazás szervezésébe fogott jól összeszokott kis csapatunk, amellyel már a Föld több egzotikus helyszínét bejártuk.  A húszfős – nagyrészt jó ismerősökből álló - csapathoz ezúttal 23 éves fiam társaságában csatlakoztam. Minden adott volt egy jó kalandhoz: egzotikus úti cél, kiváló program, nagyszerű társaság.

Sushi és Shinkanszen – Kilenc nap Japánban – 3/1. rész – írta: Pardavi Tamás, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/ Csak egy adat a programhoz: az UNESCO világörökségi listáján szereplő 18 japán helyszínből 6 meglátogatása szerepelt az útitervben…


Manapság nem könnyű munka mellett találni 10-12 napot egy utazásra. Ezúttal is szinte szó szerint az íróasztal mellől felállva, egyszer csak Ferihegyen találtuk magunkat. Persze azért felkészültünk útikönyvvel, újonnan vásárolt fényképezőgéppel (no meg a hozzávaló 32 Gb-os memóriakártyával), és mindenféle ruházattal, mert ki tudja, milyen idő van Japánban október elején (valami tájfunt is emlegettek a hírekben, de hát ki veszi ezt komolyan :-)).

A 11 napos utazásból 1-1 nap elmegy a repülőútra, az időeltolódás Budapest és Japán között 7 óra. Reggeli indulással, Frankfurton keresztül a Lufthansával, kb. 2 + 11 órás repüléssel helyi idő szerint másnap reggelre értünk Osakába, ami jórészt alvás nélkül azért elég fárasztó…

 

1. nap – megérkezés és városnézés Osakában


A hosszú repülést két dolog kompenzálta: a várva várt élmények által felfokozott adrenalin-szint és a repüléstől való félelem csillapítására elszopogatott mindenféle alkoholtartalmú ital (edzeni kellett, mert az előzetes infók szerint a japán whisky és a szaké megéri a befektetett energiát…).

Sushi és Shinkanszen – Kilenc nap Japánban – 3/1. rész – írta: Pardavi Tamás, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Szóval a kezdet – az érkezésünk helyszíne - rögtön különlegesre sikeredett. A Kansai International Airport, Osaka (2001-ben a világ 10 technikai csodája közé sorolták), az 1994-ben átadott, ma két kifutópályával üzemelő reptér, mintegy 4 x 2,5 km-es mesterséges, tengerben feltöltött szigeten épült, összesen kb. 20 milliárd USD befektetéssel! Nem semmi… Teljesen földrengés-, és tájfun biztos, az 1995-ös Kobe-i földrengésnél még az ablakok sem törtek ki, pedig az epicentrum kb. 20 km-re volt innen. A tájfunpróba, meg azt jelentette, hogy állja a 200 km-s szelet is… Építkezni tudni kell! Manapság a legnagyobb probléma, hogy a mesterséges sziget lassan süllyed, állítólag - a japán tudósok szerint - néhány ezer év múlva el fog merülni a tengerben. Azért ez nem tűnik akkora problémának, mint a hajdani Nyugati téri felüljáró építésénél észlelt félméteres szintkülönbség a két irányból közeledő hídelemek között…

A repülőteret a szárazfölddel egy hatalmas kétszintes híd (Sky Gate Bridge) köti össze, biztosítva a vasúti és közúti kapcsolatokat.


A megérkezést követően szinte pillanatokon belül és minden nehézség nélkül átjutottunk az útlevélvizsgálaton, és a bőröndöket felvéve már csak azon aggódtunk, hogy hogyan jutunk egy kis helyi valutához, mert az előzetes infók alapján Japánban nem könnyű külföldi kártyával jent felvenni. Bankos csapat lévén, azért ezt kb. 15 másodpercen belül megoldottuk, így nemsokára a transzfer buszon hallgattuk idegenvezetőnk bemutatkozását és bevezető információit az úttal kapcsolatban. A reggeli órákban a városközpontban található szállodánk felé vettük az irányt.  A betonoszlopokra épített autópálya kilométereken keresztül üzemek felett és mellett vitt bennünket, ebből is érezhető volt, hogy a Kansai régió, ahol jártunk, Japán egyik legfejlettebb, legiparosodottabb övezete.

(Néhány adat: a Kansai vagy Kinki régió fő városai: Kyoto, Osaka, Nara, Kobe, területe az ország területének kb. 11 %-a, lakossága kb. 24 millió – a 30 milliós Tokyo agglomerációt követően a második legfontosabb régió. Japán szívének is tartják, mert itt található a legtöbb történelmi és kulturális látnivaló.)

Kb. 1 órás buszozás végén érkeztünk a szállodánkhoz, ahol az első meglepetés fogadott bennünket: Mivel a busz a szállodától kb. 200 m-re tudott csak megállni, ezért vendéglátóink hatalmas bőröndszállító kézikocsikkal jöttek elénk, nehogy elfáradjunk a bőröndök húzogatásától.  Azért ez jól esett, ugyanis rögtön megtapasztaltuk a helyi időjárást, ami meleg és párás, szóval izzasztó volt. Ez egyúttal azt is jelentette, hogy ruhatárunk egy része - kabátok, pulóverek, hosszú nadrágok – kezdett feleslegesnek tűnni :-)!

Sushi és Shinkanszen – Kilenc nap Japánban – 3/1. rész – írta: Pardavi Tamás, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/


A buszozás alatt képet alkothattunk a japán városi közlekedés infrastruktúrájáról is – többemeletes sugárutak haladnak keresztül a városokon. Mi úgy kb. 5-8 emeletnyi magasságban jutottunk be a központba…

Még egy fontos infót szereztünk be az idegenvezetőnktől: 3 éjjel-nappali élelmiszer-lánc boltjait láttuk lépten-nyomon: Lawson, Family Mart és 7-Eleven. Ezt jó megjegyezni, mert a fáradt, éhes és szomjas városlakó (vagy turista) itt mindent megkap!

Lassan 30 órás „talpon létet” követően megérkeztünk a szállodába, túl korán ahhoz, hogy szobát kapjunk, így a recepció előtti fogadótérben oldottuk meg a felkészülést a városnézésre: gyors pálinkakóstoló - hozott, hazai anyagból -, majd könnyített ruházat előkotrása a bőröndből, gyors mosdás, átöltözés és irány a város, pontosabban a metró!

 

Az első helyszín, amit megnéztünk, az Osaka Castle. Nagyjából fél óra metrózás után (érdekes, hogy délelőtt üresek voltak az aluljárók és a metró kocsik, talán itt mindenki dolgozik???), és még mintegy negyedórás sétával értünk az Osaka szívében álló „lakóvárhoz”, amelyről a következőket tudtuk meg:
Sushi és Shinkanszen – Kilenc nap Japánban – 3/1. rész – írta: Pardavi Tamás, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/


  • a vár eredetijét Toyotomi Hideyoshi hadvezér építtette 1583-ban

  • 1615-ben Tokugawa sógun elfoglalta, majd tovább építette, erősítette

  • 1665-ben villám sújtotta és porig égett

  • a teljes rekonstrukció - újjáépítés ideje: 1931 – ezt követően átélte a II. világháború bombázásait

  • a mai 5 szintes betonépületben múzeum, az épület tetején pedig egy kilátó található

 

 

A vár tetejéről kiváló kilátás nyílt a városra, tiszta idő lévén elkezdtük használni élesre töltött fényképezőgépeinket.

Sushi és Shinkanszen – Kilenc nap Japánban – 3/1. rész – írta: Pardavi Tamás, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/


Már az első program alatt két érdekességre leltünk: rengeteg egyenruhás, nagyon vidám, mosolygós kiránduló iskoláscsoportba botlottunk, és kortól-nemtől függetlenül szinte mindenki szelfizett (méghozzá felkészülve: egy un. selfiestickre v. szelfibotra téve az okostelefont, és bluetooth segítségével kattintgatva fényképezték magukat mindenféle helyzetekben és háttérrel…).

Ezt követően siettünk vissza a szállodába, mert várt bennünket az első japán étkezés (ebéd). Ahogy kell: levest ettünk pálcikával, majd mindezt megunva a többi kaját már „normál” evőeszközzel). Rögtön feltűnt az átlagosnál nagyobb halkínálat…

A szobák elfoglalása, pakolás és pihenés után folytatódott a napi program egy kis délutáni-kora esti sétával Osaka szórakozó negyedében – a Dotonbori utcában, amely kb. 10 perces sétára (egy metrómegállóra) volt szállodánktól.

Sushi és Shinkanszen – Kilenc nap Japánban – 3/1. rész – írta: Pardavi Tamás, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/


Itt már tömeg, keleti nyüzsgés, harsogó színek és különleges ételek fogadtak minket. Rögtön ki is próbáltuk az egyik legnépszerűbb helyi gyorskaját, a tako-yakit, ami kis tésztagolyókba sütött polip némi fűszerrel és zöldséggel… Nagyon finom, mindenkinek ajánlom, 8-10 darabot adnak egy adagban.

Sushi és Shinkanszen – Kilenc nap Japánban – 3/1. rész – írta: Pardavi Tamás, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Egy másik érdekesség: mivel a szerencsejáték Japánban tiltott, ezért egy különleges játék hódít, az úgynevezett „pachinko”, amelynek során kis fémgolyókat lehet nyerni a „félkarú” rablókhoz hasonlító automatákból. Az őrült zaj közepette nyert fémgolyókat be lehet váltani egy karórára, amit egy szomszéd utcában meg pénzre cserélnek – szóval kis trükkel, de működik a szerencsejáték itt is. Állítólag a yakuza felügyeli…

Séta közben kezdtük érzékelni, hogy nap vége lévén egyre több ember jelenik meg az utcában, így nemsokára egy kisebb május elsejei felvonulási tömeg kellős közepén találtuk magunkat.

Az utcákat járva vettük észre, hogy szinte minden elektromos közművezeték oszlopokon kerül elhelyezésre (a földrengésveszély miatt) és az épületek nem közvetlenül épültek össze, hogy a földrengések által okozott kilengések számára biztosítsák a helyet.

Hosszú nap lévén, az ezt követő szabad program a többség számára alvás volt. Számunkra viszont még nem ért véget a nap, mert egy Japánban dolgozó ismerősömmel randevút beszéltem meg. Este 7-kor találkoztunk a szálloda halljában és elmentünk egy helyi étterembe vacsorázni, na és természetesen szakézni… Az este különlegességét még az adta, hogy péntek lévén rengeteg munkahelyi csapatba ütköztünk, akik a 10-12 órás műszakot követően együtt mentek el „levezetni” a heti feszültséget.

 Sushi és Shinkanszen – Kilenc nap Japánban – 3/1. rész – írta: Pardavi Tamás, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

 


2. nap – Kyoto – a császári Japán fővárosa

 

Kipihenve az előző másfél-két nap fáradalmait, úgy döntöttünk, hogy a szállodai lehetőségek közül a japán reggelit próbáljuk ki. Ez utóbb is jó döntésnek bizonyult, hiszen a finom (halas :-)) reggelit nem zavarta meg a zsúfoltság és evőeszköz-csörgés (a pálcikákkal viszonylag halkan lehet csipegetni…)

Sushi és Shinkanszen – Kilenc nap Japánban – 3/1. rész – írta: Pardavi Tamás, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/



Autóbusszal kb. 1 óra időtartamú volt az út Osakából Kyotóba az autópályán, amely végig a talajszint felett, betonoszlopokon vitt, megkímélve ez által a környezetet.

A buszozás során - hála idegenvezetőnknek - némi bepillantást kaptunk Japán két meghatározó vallásába: a sintoizmusba és a buddhizmusba, amelyek jól megférnek egymás mellett, sokszor közös szentélyekbe járnak a hívők.

Kyoto Japán egykori fővárosa egy szerencsés véletlennek köszönhetően megúszta a II. világháború borzalmas befejezését, és ennek köszönhetően rendkívül sok látnivalót kínál a turistáknak. (Kyoto műemlék együttese a világörökség része, ebből négy került be a napi programba…)

 

 

 

Az első csodát, egy rövid bazársori látogatást követően pillantottuk meg: a Kiyomizu-Dera (Tiszta Víz) Templomát.


Néhány tudnivaló róla:

  • Sushi és Shinkanszen – Kilenc nap Japánban – 3/1. rész – írta: Pardavi Tamás, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/ 778-ban alapították, többször újjáépült, ebből a legjelentősebb Tokugawa sógun idején történt, a korai Edo-korszakban 1631 és 1633 között

  • fő szentje: Kannon Bodhisattva

A templom együttesnek több érdekes részét sikerült felfedeznünk:

  • Ilyen volt pl. a hatalmas, fa cölöpökön álló, 13 méter magas terasz, amelyről gyönyörű kilátás nyílik Kyoto városára, és ahonnan a legendák szerint az Edo korszakban 234-en ugrottak le, bizonyítva bátorságukat. Állítólag, ha valaki innen leugorva túléli a zuhanást, akkor teljesül a leghőbb kívánsága. A korabeli statisztikák szerint eddig a próbálkozók 85,4 % élte túl a halálugrást a sűrű aljnövényzetnek köszönhetően. Ma már ez a „sport” tiltott… (A terasz a panorámával feltűnt a Wasabi – mar, mint a mustár című Jean Reno akció-vígjátékban is.)

  • A másik érdekesség a Jishu-jinja –a szerelmesek szentélye, ahol egymástól 18 méterre található a szerelmesek két köve. A feladat, hogy csukott szemmel kell eltalálni az egyiktől a másikhoz – ha ez sikerül, akkor az illetőt megtalálja a szerelem…(Amennyiben valaki segít, akkor ez azt jelenti, hogy párja megtalálásához is külső segítségre lesz szüksége…)

 

Sushi és Shinkanszen – Kilenc nap Japánban – 3/1. rész – írta: Pardavi Tamás, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

A templom a nevét tulajdonképpen az Otowa vízesésről kapta, amelynek három szent forrásából jön a tiszta forrásvíz (a három forrás, három dolgot jelképez: hosszú élettartam, szerelem és tudás – ezek miatt szinte minden látogató szeretne kóstolót vinni a vízből, nagy is a tülekedés, sorban állás…)

A japánok vallásgyakorlásához több érdekes szokás is kapcsolódik: a szentélyek előtt látható kis kívánságtáblák, a templomlátogatók által folytatott „ima-gyakorlat”, amelynek során zajkeltéssel – tapsolással és csengetéssel - hívják fel a kamik (szellemek) figyelmét, valamint a megtisztulási rituálé, amelynek során a hívők kezeik után a szájukat is megmossák.

 

 

Utunk következő állomása pár perc buszozást követően a Nijo Castle volt, amely egykor Japán első sógunjának – Tokugawa Ieyasunak – a rezidenciájaként szolgált.

Mondanom sem kell, hogy ez is világörökségi helyszín.

Sushi és Shinkanszen – Kilenc nap Japánban – 3/1. rész – írta: Pardavi Tamás, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/


Néhány adat róla:

  • A Tokugawa Sógunátus alapítójának rezidenciájaként 1601 és 1626 között épült, körben kőfalakkal védett épületegyüttes, összesen 275000 m2 területen áll (ebből épület: 8000 m2).

  • A központi épület – az ún. Ninomaru palace. Mint a legtöbb tatamiborítású termekkel tűzdelt épületbe, itt is cipő nélkül jutottunk csak be (Japánban nem árt turistaként odafigyelni a reggeli öltözködés során, hogy mit veszünk fel, esetleges rongyos vagy lyukas zokni okozhat kellemetlen perceket… :-)).

Sushi és Shinkanszen – Kilenc nap Japánban – 3/1. rész – írta: Pardavi Tamás, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/


Az épület számos érdekességéből három dolgot emelnék ki:

  • védelmi célokat szolgált az ún. fülemüle padló (nightingale floors) – ez azt jelenti, hogy ha valaki sétál rajta, akkor állandóan zajt csinál, megakadályozva ezzel az ellenség és a bérgyilkosok illetéktelen behatolását

  • az épület termei és szobái úgy lettek kialakítva, hogy minél magasabb rangú személy volt valaki, vagy minél közelebb állt a családhoz, annál beljebb juthatott, ily módon a ház urának személyes lakosztálya (szobája) volt legbelül, egyúttal a legvédettebb helyen

  • szinte az összes terem/szoba fala elhúzható paravánokból épült, így a paravánok mögött észrevétlenül tudtak közlekedni a testőrök, őrök és szolgálók

 

Sajnos a palota kertje nem látogatható, amit azért is sajnáltunk, mert éppen ottjártunkkor érkezett a palota elé egy frissen esküdött pár fotózásra… Valószínű, hogy a helyszínválasztásuk nem volt véletlen.

 

 

 


Folytatva a túrát újabb „csoda” várt minket, az ún. Arany Pavilon (japán nevén: Kinkaku-ji Temple - Rokuonji Garden).

Érdekesség, hogy ez egy zen (buddhista) templom Kyoto északi, dombos részén. Felső két szintje aranyborítással fedett. Ashikaga Yoshimitsu sógun nyaralója volt egykor, és 1408-ban bekövetkezett halála után - végrendelete alapján – lett zen templom. A korábbi nyaralókomplexumból ez az egy, tóra néző épület maradt fenn.

Sushi és Shinkanszen – Kilenc nap Japánban – 3/1. rész – írta: Pardavi Tamás, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/


Az épület számos alkalommal leégett, legutoljára 1950-ben egy fanatikus szerzetes gyújtotta fel. A jelenlegi formájában 1955 óta látható – de bemenni nem lehet, csak kívülről nézhető meg.

A templomot körülölelő parkban (kertben) további érdekességek találhatók, pl. egy Edo-korszakbeli teaház, és egy kis buddhista templomocska (Fudo Hall).

 

Három ilyen szép helyszínt követően azt gondoltuk, hogy további meglepetés már nem érhet minket, de csalódtunk (pozitívan…).

Sushi és Shinkanszen – Kilenc nap Japánban – 3/1. rész – írta: Pardavi Tamás, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Némi hazai pálinka „erősítéssel” érkeztünk a 4. úti célunkhoz: a Ryoanji Temple, és Zen kerthez.

Egy kis tavat körülvevő kert egyik eldugott zugában találtuk meg az 1450-ben alapított Zen templomot, amely különlegessége egy sziklakert (japánkert). A sziklakert ismerői szerint, pont a Zen lényegét/egyszerűségét mutatja. A látvány: 15 szikla, fehér kavicsokkal körbevéve, 248 m2-en, nincs fa, és nincs tó.

A neve: Karesansui Garden, amely egy stílusirányzatot is jelent, és amely így mutatja be a természet szépségeit: az óceánt, folyót, szigeteket és hegyeket.

Még egy érdekesség: 1975-ben II. Erzsébet is meglátogatta.

 

Azt hittük, hogy eléggé elfáradtunk, ezért a finom, „japános” vacsora után bátortalanul indultunk el egy kis esti sétára. Ebből aztán egy elég jól sikerült névnapi sörözés lett annak köszönhetően, hogy kb. 10-15 percre a szállodától felfedeztük Kyoto valószínűleg egyetlen Irish Pubját… (azért nem kell félni, hogy csak külföldi sört kóstoltunk, mert alapos tesztelésnek vetettük alá az út folyamán a japán söröket is, mint pl: Asahi, Kirin, Sapporo, Suntory …)

 

 

3. nap – Nara – Japán első fővárosa

 

Fáradtan, de kíváncsian vágtunk neki a harmadik napnak. Kyotóból kevesebb, mint egy óra busszal Nara, amelynek műemlékei szintén a világörökség részét képezik.

 Sushi és Shinkanszen – Kilenc nap Japánban – 3/1. rész – írta: Pardavi Tamás, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/


Az első állomásunk a Kasuga Taisha Sinto szentély és a körülötte lévő lámpások parkja (neve: Kasuga erdő) volt, ahol ráadásként szelíd őzek százai fogadják a látogatókat és követelik, hogy adjunk nekik élelmet.


A sinto szentély és a park lámpásait évente kétszer – februárban és augusztus közepén – meggyújtják.


A szentély, amelybe itt is a megszokott Torii (sinto) kapun keresztül jutottunk be, a történelem folyamán 20 évente újjáépült, egészen az Edo-korszakig.

 

 

 

Rövid templomlátogatás és parkban való séta után elindultunk a következő állomásunkra: a Todai-Ji Templomhoz.

 

Sushi és Shinkanszen – Kilenc nap Japánban – 3/1. rész – írta: Pardavi Tamás, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/


A templomról több dolgot is érdemes megjegyezni:

  • a templom belseje Japán legnagyobb, 15 méter magas Buddháját őrzi, amely egyúttal a világ legnagyobb bronz Buddhája, súlya kb. 500 tonna

  • ez a világ legnagyobb faépülete és Japán leghíresebb temploma, kb. 57 x 50 m alapterületű

  • az eredeti templom leégett, a mostani kb. 30 %-kal kisebb annál, és 1709-ben épült

  • az eredeti épületegyütteshez tartozott két 100 m magas pagoda is, amelyeket földrengés pusztított el

  • 743 és751 között épült, kb. 2,6 millió ember vett részt az építésében, Japán bronztermelése több évig ide került és az ország majdnem becsődölt…


Sushi és Shinkanszen – Kilenc nap Japánban – 3/1. rész – írta: Pardavi Tamás, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/


A parkolótól a templomig tartó séta elég veszélyes, mert őzek tucatjai próbálnak elemózsiát kunyerálni a turistákról, és elég egy rossz mozdulat ahhoz, hogy egy jól irányzott harapással is jelezzék eltökéltségüket…

Persze nem kell megijedni, mert a „szokásos” bazársor első árusa éppen őzeledelt árul!

 

A Todai-Jit és Narát magunk mögött hagyva délutánra még terveztünk egy rövid programot (azért rövidet, mert már előző nap óta az a hír járta, hogy elkap minket is egy tájfun, szerencsére az egészből kb. fél óra esőt éreztünk csak meg…)

 

 

 

Kyoto egyik leghíresebb látnivalója a Fushimi Inari Taisha, amely narancssárga Sinto (Torii) kapuk ezreit sorakoztatja. A hely védőszelleme: Inari, aki a rizs védőszentje, és mint ilyen a jólét őrzője is egyben.

A szentély mögötti erdőben és dombon sinto kapuk ezrei sorakoznak alagútszerűen, amelyek mind magánszemélyek, családok, cégek adományai. (Olyan sűrűn épültek egymás mellé, hogy még az eső ellen is védtek bennünket…). Érdekesség, hogy ez a helyszín szerepelt az „Egy gésa emlékiratai” című filmben is.

Sushi és Shinkanszen – Kilenc nap Japánban – 3/1. rész – írta: Pardavi Tamás, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/  

Az este aztán még egy különlegességet tartogatott: a programunk részeként a vacsorát egy igazi japán teaházban fogyasztottuk el, ahol kis csoportunkat egy gésa-tanonc, ún. maiko fogadta és szórakoztatta. A 19 éves hölgy több éve készül arra, hogy 1 év múlva, húszévesen gésa lehessen, belépve ezzel egy olyan világba, amely a hétköznapi emberek számára nem egykönnyen fizethető meg.



A japán üzleti élethez szorosan hozzátartozik, hogy a házigazda a meghívott vendégeket azzal is megtiszteli, hogy gésát hív, aki gondoskodik mindenről, ami a kulturált szórakozás része: segít az étkezésnél, táncol, többféle hangszeren játszik és nagyon jó társalkodó partner...

Az általunk látott maiko gyönyörű kimonójában akkor kezdett kicsit lazább lenni, amikor látta, hogy a japán ételek összeállításával mit szenvedünk és kedvesen segített... Mondjuk nélküle és vele is éhesek maradtunk, de az élmény ismét felejthetetlennek bizonyult!



Folytatjuk…  --> Ugrás a második részre

 


Fotók és videó: Pardavi Tamás
Grafikai szerkesztés: P. Horváth Zsuzsi

 

Sushi és Shinkanszen – Kilenc nap Japánban – 3/1. rész – írta: Pardavi Tamás, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/