Találkozásom egy kötelezővel - Színházban jártam: Moliére – Parti Nagy Lajos: Tartuffe – írta: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

 

Találkozásom egy kötelezővel

Színházban jártam: Moliére – Parti Nagy Lajos: Tartuffe

 

 

 

Találkozásom egy kötelezővel - Színházban jártam: Moliére – Parti Nagy Lajos: Tartuffe – írta: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/


Ugye megvan az az emlék, amikor ülünk a padban a középiskolai irodalomórán, és a tanárnő lelkesen egy újabb kötelező olvasmányt ad fel házinak? Nem tudom, ki hogy van vele, de számomra az, ami kötelező, valahogy rögtön sokat veszít a vonzerejéből. Így voltam egykor az iskolai kötelező olvasmányokkal is. Tessék-lássék elolvastam, átfutottam őket, de sohasem tartoztak a kedvenceim közé.

Ráadásul meggyőződésem, hogy egy tizenéves fiatal sok tekintetben még nem is elég érett ezeknek a műveknek a befogadására. Abban az életkorban voltunk a kötelezőkkel megkínálva, amikor még nem igazán tudtuk értékelni őket. És azt hiszem ezen a téren a helyzet a mai napig, nem sokat változott.

 

Mindezek után elég vegyes érzelmeim voltak, amikor az egyik barátnőm felajánlott két ajándék színházjegyet, mivel ők épp nem értek rá aznap a párjával. Moliére: Tartuffe, Jászai Mari Színház Kamaraterme, Tatabánya. Hát mit mondjak? Elsőre nem igazán hozott lázba a dolog… A Tartuffe-ról tanultunk annak idején a gimiben, meg valamikor láttam a TV-ben egy régi színházi előadás felvételét is, és ennyi. Nem túl izgalmas. – gondoltam.

De hát két színházjegy azért mégsem mehet veszendőbe, úgyhogy minden ellenérzésem dacára mégiscsak ott találtam magam az előadás kezdetét várva a kamaraterem előterében.
Találkozásom egy kötelezővel - Színházban jártam: Moliére – Parti Nagy Lajos: Tartuffe – írta: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
És nem bántam meg, mert életem egyik legjobb színházi élményében volt részem. Mindebben persze nem kis szerepe volt Parti Nagy Lajos drámaírónak, aki átdolgozta, leporolta, és a jelenkorra hangolta Moliére klasszikusát. Parti Nagy Lajost eddig csak a Fülkefor meséin keresztül ismertem, de most a Tartuffe feldolgozás által egy másik oldaláról is bemutatkozott nekem.

Pergő, túlfűtött érzelmekkel átitatott párbeszédek, és sok-sok áthallás a mai magyar valósággal kapcsolatban – ezek jellemezték a darabot. Amúgy meggyőződésem, hogy az igazán jó színház valamennyire mindig ellenzéki, mert a színjátszás egyik fontos feladata a szórakoztatáson túl az is, hogy tükröt tartson elénk, és ebben a tükörben bizony rendszerint nem csak pozitív dolgokat láthatunk. A Parti Nagy féle Tartuffe a sok mulatságos jeleneten felül egy elég kemény társadalomkritikát is megfogalmaz, és meglepetésemre nem csak a sorok között elbújtatva. Emlékezetes előadás volt igazságról, hamisságról, a gátlástalan szócsavarásról és képmutatásról, a bigott vallásosságról, a szemellenzős hiszékenységről, és szisztematikusan a víz alá nyomott gondolatokról. És a záró kép: Tényleg szabadon szárnyalhatsz, boldog és elégedett lehetsz pusztán attól, hogy nap, mint nap módszeresen azt sulykolják az agyadba, hogy szabad vagy és jól élsz?
 

Találkozásom egy kötelezővel - Színházban jártam: Moliére – Parti Nagy Lajos: Tartuffe – írta: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
A mondanivalón túl pár szó a színészi játékról is: a sokarcú Crespo Rodrigot (Tartuffe) és a finoman nőies Major Melindát (Elmira, Orgon felesége), már láttam együtt szerepelni a Tribádok éjszakájában. Az az előadás is mély nyomot hagyott bennem, csak épp negatív előjellel. A Tribádok után szabályosan felzaklatott lelkiállapotban mentem haza a színházból, annyi agresszív, durva párbeszéd volt a darabban. Órákig tartott, amíg végre sikerült megnyugodnom. Pedig a színészek jól játszottak akkor is…

Ebben a Tartuffe-ben viszont szerencsére összeállt minden, amiért érdemes színházba járni: minimális, de kreatív, és sokoldalúan használható díszlet (Varga Járó Ilona), szemet gyönyörködtető jelmezek (Kis Julcsi), jól felépített rendezés (Szikszai Rémusz), és egy gondolatébresztő darab kiváló színészek által előadva.


A legszórakoztatóbb talán Dorine (Danis Lídia), a felvágott nyelvű komorna játéka volt számomra, de összességében tetszett - mert nagyon testre szabott volt - a szereposztás. Az Orgont alakító Megyeri Zoltán például olyannyira beleélte magát a szerepébe, hogy szabályosan aggódtunk érte, hogy nehogy gutaütést kapjon az előadás végére.

Az új felfogásban előadott darab számos meglepő, sőt időnként elég felkavaró jelenetet is tartalmaz, de nem szeretnék lelőni semmilyen poént, mert remélem, rajtam kívül még sokan részesülnek abban a szerencsében, hogy láthatják.

 

Úgy hiszem, időnként érdemes túllépni a saját árnyékunkon és új esélyt adni a dolgoknak. Érdemes néha felülbírálni a korábbi, megcsontosodott előítéleteinket (lásd pl. kötelező irodalom), mert ha így teszünk, esélyt kínálunk magunknak is egy nyitottabb, árnyaltabb világlátásra, egyfajta építő jellegű változásra és mellesleg mindezeken túl, újabb élményekkel lehetünk gazdagabbak.

 

 Találkozásom egy kötelezővel - Színházban jártam: Moliére – Parti Nagy Lajos: Tartuffe – írta: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/


A cikkben felhasznált fotók forrásai: jaszaiszinhaz.hu (a két előadásfotó készítője: Szvatek Péter), asztali.lutheran.hu, lepetitlitteraire.fr
Grafika: P. Horváth Zsuzsi