Charlie Musselwhite – Blueseum 30. rész – Egy erősen szubjektív rocktörténet – írta: Murányi György, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

 

   

 

 

Murányi  György:

CHARLIE MUSSELWHITE

Blueseum 30. rész - Egy erősen szubjektív rocktörténet

 

Az amerikai szájharmonikás Mississippi államban látta meg a napvilágot, majd Tennesse-ben nőtt fel. 18 éves korában pedig a blues fővárosába, Chicago-ba ment szerencsét próbálni. Játszott Mike Bloomfield zenekarában, a Group-ban, majd mindketten közreműködtek John Hammond 1965-ös, So Many Roads című lemezének elkészítésében.

Az 1966-ban, az Epic-nél megjelent, Barry Goldberg Blues Band albumon (Blowin’ My Mind) Charlie Musselwhite, Harvey Mandel (gitár), Roy Ruby (basszusgitár) és Maurice McKinley (dob) is játszott. 

Charlie Musselwhite – Blueseum 30. rész – Egy erősen szubjektív rocktörténet – írta: Murányi György, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Kaliforniába költözött és a Vanguard kiadónál kötelezte el magát. A közös munka eredménye 3 LP lett. Első albumán (Stand Back! Here Comes Charley Musselwhite’s South Side Band) Barry Goldberg és Harvey Mandel mellett Bob Anderson basszusgitározott és Fred Below dobolt. A nyitószám a lendületes, önéletrajzi vonatkozású Baby Will You Please Help Me. Egy jó kis blues követi, Williamson No More Lonely Nights-ja. Két instrumentális kompozíció, a játékos a Cha Cha The Blues és a légies Christo Redemptor (csúnyán lekeverték a végét), majd a Help Me egy szépen szerkesztett zenei blokkot zár le. A Chicken Shack-ben mindhárom szólista lehetőséget kap a bizonyításra, élnek is vele. Musselwhite két szerzeményéről, a Strange Land-ről és a 39th And Indiana-rólazt hihetnénk, hogy valami klasszikus fekete darab. Olyanok, csak jobbak. A My Baby és az Early In The Morning, az utóbbiban hallható gitárszóló ellenére is, talán kicsit halványabb lett.  Harvey Mandel szerzeménye a 4 P.M. és Barry Goldberg Sad Day-je szép lezárása ennek a míves albumnak.

Charlie Musselwhite – Blueseum 30. rész – Egy erősen szubjektív rocktörténet – írta: Murányi György, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
A szájharmonikás új társakkal rögzítette második albumát. (Stone Blues) Tim Kaihatsu (Buddy Guy) és Larry Welker gitárosokkal, Clay Cotton billentyűssel, Eddie Hoh (Bloomfield-Kooper-Stills Super Session, Graham Bond,) dobossal és Carl Severeid basszusgitárossal. Már a borító árulkodó. Vigyázat! „Vissza gyökerekhez!” zene következik! Négy (!) Walter Jacobs (Everything’s Gonna Be Alright, My Baby’s Sweeter, Gone And Left Me, Juke) egy-egy Elmore James (Cry For Me Baby), Albert King (Hey Baby), Corthon (My Buddy Buddy Friends) és Maghett-Benson (She Belongs To Me) feldolgozást tettek fel a lemezre. Becsülettel végig is hallgatja őket az ember – egyszer. A zongorista kompozíciója (Clay’s Tune) már izgalmasabb darab. Éppen beírná a noteszébe a hallgató, hogy ezt a lemezt soha többet nem szabad kézbe venni, amikor megszólal a szólókkal teletűzdelt Bag Gloom Brews. 11 perc igazi muzsika. Szerzőként a zenekar tagjait tüntették fel, de ez érezhető is az összhangon.

 

Charlie Musselwhite – Blueseum 30. rész – Egy erősen szubjektív rocktörténet – írta: Murányi György, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Musselwhite következő lemezét (Tennessee Woman) Kaihatsu-val, Welker-rel, Severeid-del, Skip Rose zongoristával, Lance Dickerson dobossal és Fred Roulette steelgitárossal rögzítette. A feldolgozások (Tennesse Woman, Everybody Needs Somebody, I Don’t Play I’ll Be Your Man Some Day, Little By Little) nem túl izgalmasak. A két Musselwhite kompozíció közül, a Blue Feeling Today-ben Rod Piazza (Bacon Fat) is harmonikázik – s ez jót tesz neki, a másik, az I’m Stranger még elmegy. Rose darabja (A Nice Day For Something) laza jazz. Megint csak került egy komoly szám is a lemezre, a Christo Redemptor. Most aztán rendesen ki is dolgozták! Közel 12 perc gyönyörűség!

 

A Vanguard-os időszakban a szájharmonikás több album elkészítésében is részt vett. Harvey Mandel első lemezén (Cristo Redentor), Goldberg, Steve Miller, Eddie Hoh, Graham Bond, Armando Peraza és Musselwhite is játszott. Kiváló muzsikusok, érdekes, elvarázsolt zene.

Szerepelt a Barry Goldberg Reunion albumán Eddie Hoh, Don MacAllister és Harvey Mandel társaságában. Csalódás. Gyengécske, rövid számok vannak a lemezen. Hole In My Pocket, The Fool On The Hill (Lennon-McCartney), Capricorn Blues, Another Day, Sugar Coated Love.

Musselwhite játszott a kanadai énekes-gitáros, Neil Merryweather 1969-es Word Of Mouth LP-jén, Dave Mason-nal, Barry Goldberg-gel, Steve Miller-rel. A legjobb darab rajta a Mrs. Robert’s Son. Goldberg és Bloomfield 1969-es, Two Jews Blues albumán is szerepelt a szájharmonikás – Eddie Hoh, Harvey Mandel, Duane Allman, David Hood és Don McAllister társaságában. Egy nagyon komoly kompozíció található rajta. A Blues For  Barry And (dedicated to Big John’s).

Charlie Musselwhite – Blueseum 30. rész – Egy erősen szubjektív rocktörténet – írta: Murányi György, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/  

Musselwhite kínosan ügyelt arra, hogy az első három lemezén egy-egy fajsúlyos darab is legyen. A következő, Paramount-os és Cherry Red-es albumokra ez nem igaz. Ki is lógnak az életműből.

A Louisiana Fog albumon  Robben Ford, Ed Carter, Mike Osborn, Stan Poplin és Tim Kaihatsu gitározott, Pat Ford és Michael Kowalsky dobolt, Cly Cotton és Daryl Dragon zongorázott, Stu Feldman és Victor Vigeant basszusgitározott illetve Norm Bellas orgonált. Hihetetlen gyenge lemez. Ugyancsak a Cherry Red adta ki a Blues From Chicago albumot, melyen Musselwhite, Goldberg és Mandel is játszott. Ez is vékonyka zene, valószínű, hogy gazdasági okok vannak a kiadás hátterében. Egyedül a Cherry Jam-et (15:46) érdemes meghallgatni.

Charlie Musselwhite – Blueseum 30. rész – Egy erősen szubjektív rocktörténet – írta: Murányi György, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
1976-ban került a boltokba a Barry Goldberg And Friends Recording Live LP. A keletkezés idejéről nem árulkodik a borító. A közreműködőket – Eddie Hoh, Neil Merryweather, David Hoh, Harvey Mandel, Mike Bloomfield, Charlie Musselwhite, Vincent Bell – és a számok – On The Road, Chicago My Hometown, I Got A Woman, That’s All Right Mama, Milk Cow, A Taste Of Honey, Josephine, Suzie Q, California Earthquake Medley, Blue Suede Shoes –  címét árulja csak el. Nagyon rock’n’roll-osra vették dogot.

 Az Arhoolie jelentette meg 1971-ben a Takin’ My Time albumot. A két Ford testvér (Robben és Pat), Rose és Gerald Pedersen basszusgitáros szerepel a lemezen. Két Musselwhite kompozíciót kell kiemelni, a Love Me Or Leave Me-t és a címadó számot. Utóbbi a szokásosnak megfelelő, lemezenkénti egy komoly kompozíció. 1974-ben, ismét az Arhoolie gondozásában készült el a Goin’ Back Down South LP. Két szám még 1971-ben, a korábbi zenészekkel, az előző albumhoz készült. A többi felvételen Lafayette Leake (zongora), Tim Kaihatsu, Larry Martin (dob) és Karl Severeid játszik. Megint csak két kompozíció emelkedik ki a többi közül, a Blue Steel és az If Trouble Was Money.

 
 
 
 
 
 
 

A hetvenes évek közepétől készült albumai sem a közönség, sem pedig a szakma elismerését nem nyerték el. Ezt részben magyarázza, hogy a blues iránti érdeklődés jelentős mértékben csökkent. Kiemelkedő darabok nem születtek, de azért egy-egy kompozíciót meg kell említeni. A Leave The Blues To Us-on a Candy Kitchen és az Early In The Mornin’ a legjobb. A Times Gettin’ Tougher Than Tough albumon pedig a Help Me. Kivétel a Harmonica According To Charlie Musselwhite – amin semmi nincs.

 

A nyolcvanas évek elején a Dynatones-szal – Rick Welter (gitár), Steve Ehrman (basszusgitár), Walter Shuffelsworth (dob) és Senor Renaldo Arvizu (szaxofon) – készített felvételeket. Az 1982-es Curtain Call (Recorded Live At The Belly Up Tavern, Solano Beach, California) találunk egy Christo Redemptor-t. 1984-es albumánról (Tell Me Where Have All The Good Times Gone) a címadó szám érdemel említést. Robben Ford, Steve Ehrman, Clay Cotton, Pat Ford játszott a felvételeken.

1985 nyarán, Brémában rögzítette következő albumát (Mellow-Dee), ami a következő évben jelent meg. Jim Kahr gitáros, Andy Steil dobos és Anselm  Zueghart basszusgitáros alkotta a zenekart. A Coming Home Baby-t, a Christo Redemptor-t és a Baby, Please Don’t Got meg lehet hallgatni. Az első kettő számban Kahr helyett Rudi Schmuecker játszik, zongorán. 1986. augusztus 14-én, a Cambridge-i Folk Fesztiválon rögzítették a Blue Horizon gondozásában, 1988-ban megjelent Cambridge Blues LP anyagát. Bob Hall (Savoy Brown, Groundhogs, John Dummer Blues Band) zongorista és Dave Peabody gitáros kísérte az Öreget. Folkos-unalmas zene született. (Miss Bessie, Big Legged Woman, Key To The Highway, Take A Little Walk With Me, Up And Down The Avenue, Need My Baby, Skinny Woman)


1990-ben a Chicago-i Alligator kiadóhoz szerződött. Az Ace Of Harps lemezre feltett egy súlyos darabot, a She May Be Your Woman-t. A felvételeken, Artis Joyce basszusgitározott, Andrew Jones gitározott és Tommy Hill dobolt. Három számban pedig Jimmy Pugh billentyűs besegített nekik. 1991-ben készült a Signature album, maradt az alapcsapat, a Cheatin’ On Me-ben John Lee Hooker énekelt és gitározott. Musselwhite megőrizte jó szokását, erre a lemezre is felkerült egy komoly darab, a .38 Special.

Charlie Musselwhite – Blueseum 30. rész – Egy erősen szubjektív rocktörténet – írta: Murányi György, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Az 1993-mas In My Time-ról lemaradt a szokásos hosszú, kidolgozott kompozíció. Két csapat játszott a lemezen. Jones, Hill és Felton Crews basszusgitáros illetve Mike Watson (gitár), Gene Taylor (zongora), Larry Taylor (basszusgitár) és Steven Hodges (dob) – két számban pedig a Blind Boys Of Alabama működött közre. A további albumait – az 1997-es Rough News-t, az 1999-es Continental Drifter-t, a 2000-es Up & Down the Highway-t, a 2002-es One Night In America-t (Robben Ford-dal), a 2003-mas Darkest Hour-t, a 2004-es Sanctuary-t, a 2006-os Delta Hardware-t, a 2010-es The Well-t és a 2012-es Juke Joint Chapel-t – meghallgattam, de már nem tartottam meg.  

A 2007. május 20-án, Seattle-ben, a Triple Door-ban rögzített Rough Dried albumon található She May Be Your Woman  és a Cristo Redentor hallgatható. Musselwhite napjainkban is a blues kimagasló alakja, nem az Ő hibája, hogy a közönség és a lemezvásárlók elfordultak a műfajtól.

 
 
Ha könyv formájában is szívesen olvasnál a rockzene történetéről, akkor csatlakozz te is a facebookon a "Blueseum - szubjektív rock történet" című könyv megjelenéséért  létrehozott nyilvános csoporthoz!
 
Kövesd a Blueseumot a facebookon is!

Grafika: P. Horváth Zsuzsi

 

Charlie Musselwhite – Blueseum 30. rész – Egy erősen szubjektív rocktörténet – írta: Murányi György, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/