Szívkert – írta: Varga Emese, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

 Szívkert

 

 

 

 

Szívkert – írta: Varga Emese, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Cipőtalpra ragadt vizes fű, amin nevetve végigfutottál hajnalban. Meleg kezed érintése a nyakamon, a hajamon, mindenhol. Annyiszor értél már hozzám ott, hogy lassan úgy csillog a szívem, mint a bika heréje a Wall Streeten. Semmi finomkodás, de puhaság, macska talpakkal lépdelsz át a más miatt felállított kerítésemen. Olyan puhán landolsz, hogy meg se szólal a riasztóm, csak egy nyomasztó belső érzék, ami azt súgja, hogy amilyen kecsesen bemásztál, olyan gyorsan ki is másznál, át másnak a szívkertjébe.

Aztán elengedtem magam, el teljesen. Zuhantam bele az öledbe, mint hogyha kifeszített ponyváról pattannék vissza, és nem törhetném össze magam. Összeforrtak már a csontjaim. Minden csóktól egyre jobban, amit a vállgödrömbe adtál. Úgy nézek rád, mint Angelina Brad Pittre. Szeretném, ha másban is hasonlítanánk, de kezdetnek ez is megteszi. Végignyalod a torkomat, mint a sorban harmadik pálinka és te is épp olyan szédültté és őszintévé teszel, pont, hogy még magamra találjak benned.


Előtted mindent kifordítva vettem magamra, hátha szerencsét hoz és működni fog, de aztán rájöttem, hogy elég fájdalmas kifordult végtagokkal élni. Helyreraktál, ne értsd félre. Mondtam, hogy ne értsd félre, ne nevess.

El voltam szállva, mint egy ballagás után levegőbe engedett lufi, és lepkehálóval kellett lehúzni a földre. Vagy fent, vagy lent, a hullámvasutazás sose volt elég elrettentő nekem. Ez már csak ilyen, nem nagyon ismerem a szürke ötven árnyalatát, mert ha valami nincs feketében, vagy fehérben, az nem is érdekel. 

Nem lettél újabb zúzódás a szívkertemben, pedig elég jó voltam mostanában ezeknek a gyűjtésében, mintha csak pokemonos kártyák lennének, de cserébe én nem adtam eleget. Önző vagyok, hogy megtartottam ezeket magamnak, hiszen tudjuk, hogy mostanában mindegy, hogy mit kapsz, csak sok legyen belőle.  A minőség helyett a mennyiség lett a mérce, bár úgyis letagadod, kivel voltál péntek este, mert miért is szeretnéd az embereket, ha használhatod is őket. Ha lehetsz te másnak a hidegrázása egy júniusi hajnalon, az utolsó bűnbánó csók hazug lenyomata az arcán, a hurrikán a lelki bilijében. Legalább tényleg meg fogja érteni, hogy miért nevezik el a természeti katasztrófákat emberek után, te csak segítesz, hogy a való világot lássa. Legalább valami monumentális lehetnél, fekete, vagy hófehér, nem? Talán rájössz, hogy nem kell mindenáron történelmet írni, ha rossz szájízt hagynál magad után.  Hogy talán nem is én hiányzom, csak a hiányom hiánya, mert valamivel meg kell magyarázni a szerda hajnali összezuhanásaidat. Hogy talán lehetnél egyszer a meleg ház is, a számító csábítás helyett.

Még jó, hogy te nem a nagyátlag vagy, és az előző tíz sor nem is rólad szólt. Hogy melletted olyan könnyű elengedni magam. A végén még kiderül, hogy boldogságból is tudok írni.

 

 Szívkert – írta: Varga Emese, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/


Grafikai szerkesztés: P. Horváth Zsuzsi