N-1 Ha egy szerelem véget ér… – írta: Dénes Ágnes, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

N-1

Ha egy szerelem véget ér...

 

 

 

 

N-1 Ha egy szerelem véget ér… – írta: Dénes Ágnes, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Ahol N azt a pozitív egész számot jelöli, ami osztható hárommal, az esetek egy részében néggyel vagy többel, de mindenképpen több, mint 2.

Tart, amíg tart. Esetünkben konkrétan ma reggelig.
A kezdetek kezdetén tudtam, hogy szívtipró, tudtam, hogy változni akart, és tudom, hogy törekedett is, az ő szavával élve "normális párkapcsolatban" létezni. Nem jött össze. Van ilyen.


Szeretem Lacit.
És most neheztelek is, rá, magamra, a sorsra, vagy mittudoménkiremire.
Mert Lacival jó volt.
Mert a jelenben tartott. Mert önfeledten meg tudott nevettetni. Mert megszerettem magam mellette. Mert érzékeny, figyelmes és amikor szükségem volt rá, gondoskodó. És szerettem az együtt töltött időt, a játékokat, a sétát, a mozit, szerettem a vidéket, ahol lakik és szerettem még az állatseregletét is.

Nem szívlelem azonban a tömegjeleneteket. És az a kapcsolat, amiben N nem egyenlő kettővel, számomra már tömeg. Maradi vagyok, tudom.

A legelején azt mondtam, tartson amíg mindkettőnknek jó, amíg átadjuk egymásnak, amiért találkoztunk. Azt nem tudom én mit adhattam. Talán egy pillanatra a szerelem illúzióját?

Ő akart változni, és én változtam, és ezért nagyon hálás vagyok neki. És magamnak.

Egy ideje sok apró jele volt, hogy valami nincs a helyén, de amikor együtt voltunk, akkor jó volt, nagyon jó. Hozzám ez a kulcs, a "minőségi együtt töltött idő." Tegnap is, nevettünk, mint máskor, Dunát néztünk, mint máskor, de sokszor messze járt. Tudtam. Amikor éjjel magához húzott, másként ölelt. Férfiasabban, de idegenebbül. Életem talán legnagyobb extázisával ajándékozott meg, és rajtam a halandóságunk suhant át. Az övé, az enyém, a kapcsolatunké. Megkönnyeztem.

Iszonytató fejgörcsre ébredtem hajnalban, és ahogy felültem az ágyban, az futott át rajtam, rossz helyen vagyok. Mintha valaki nagyon nem akarná, hogy itt legyek.
És eszembe jutott az esti telefonbeszélgetése, és az, hogy tudni szeretném, kinek mondta, hogy most nála vagyok. És mielőtt megnézhettem volna a híváslistáját, tudtam, hogy itt van vége.

Nem azért, amit majd látnék, hanem mert ez egyáltalán eszembe jutott.

Reggel elég gyorsan lezártuk. Három kérdés, három válasz.
Ő azt mondja, "visszaszivárogtak" életébe a rég árnyai.
Én meg azt, hogy akkor most hagyjuk abban, ennél többet érdemlek.
Amit ő él és amit én, egyszerűen nem tud elegyedni.
Azt mondta, nem tudta, hogy ez ilyen könnyű lesz.
Nem az. Kicsit sem könnyű, de szükségszerű.

N-1 Ha egy szerelem véget ér… – írta: Dénes Ágnes, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

Amíg mindkettőnknek jó.

Játszottunk, és most befejezzük. Sajnálom.
Az elmúlt időben sokat élesedtek az eddig is érzékeny szenzoraim - talán ha nem vagyok ilyen, még sokáig langyos-boldog pillanatokra találkozunk.

Ehelyett egyszerűen csak redukáltam az N-ek számát egyel.
Az én egyenletem így megoldást nyert.
Jó vagy rossz? Számít az?


Legyen úgy, ahogy az mindkettőnknek a legelőnyösebb.
Innentől - különvált utakon.

 

 
 
Grafikai szerkesztés: P. Horváth Zsuzsi