Ősz a Szlovák-karszton – I. rész –írta: Győri Dia, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

Győri Dia:

Ősz a Szlovák-karszton

I. rész

 

Ősz a Szlovák-karszton – I. rész –írta: Győri Dia, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Kata - akivel számtalan közös túra élménye köt össze - egy remek hagyomány alapjait rakta le  azzal, hogy az október 23-ai időszakban évről-évre, többnapos őszi túrát szervez. Az idén az ajánlott opciók közül Aggtelek környéke nyerte el a többség szavazatát, így aztán Kata lezsírozta a gyönyörű őszi időt, megszervezett mindenfélét, s nekünk más dolgunk nem is volt, mint túrázni, barlangászni, nevetni és jól érezni magunkat.

 

Szombat hajnalban verődtünk össze a Keletiben, s indultunk el vonattal Miskolc felé, ahonnan egy átszállás után már kispirossal zötyögtünk Tornanádaska irányába. Leszállás után a Bódva völgye, s egyben a falut szegélyező "hegy" felé vettük utunkat.

 Ősz a Szlovák-karszton – I. rész –írta: Győri Dia, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

A hegyre felvezető út nem volt könnyű, viszont út közbeni visszatekintgetések során az elénk táruló látvány mindig kárpótolt a fáradtságért.

A fák a színeikkel biztattak, hogy hasonló csodás őszi túrában lesz részünk, mint tavaly ilyentájt Jósvafő környékén.

 

Karsztterület lévén, rengeteg zsomboly mellett vitt el az utunk. Sorban csodáltuk a legkülönbözőbb méretű mélyedéseket. Nagyon szépek voltak. Ősz a Szlovák-karszton – I. rész –írta: Győri Dia, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

Tovább haladva találtunk egy kis részt egy romos házikóval, valamint egy fakupac tetejére helyezett csontokat, amelyekkel aztán Zoltán és én rögtön feltaláltuk magunkat.

Meg kell hagyni: a turistajelzés meglehetősen zavaros ezen a tájékon, így Zsolti folyamatosan figyelte a „Dög” által mutatott utat. GPS-e ugyanis a keresztségben a „Dög” nevet kapta, s mint büszke keresztanya, Zsolti esetleges „röpképtelensége” esetén én tartozom majd felelősséggel érte :-)

„Dög” és a térkép nem mindig értett egyet, de azért valahogy mégis elnavigáltunk.

 

Ősz a Szlovák-karszton – I. rész –írta: Győri Dia, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Ezután megnéztük a Vecsembükki-zsombolyt. Mivel körünkben üdvözölhettük Dénest, aki barlangász, megtudtunk néhány adatot erről az üregről. Számokra nem igazán emlékszem, de az biztos, hogy ez egy igen mély, függőleges akna.

Mindenféle érdekes nevű zsombolyok mellett vitt el utunk, úgymint: Banán-, Iskola-, Őz-, Kifli-zsomboly. Eközben gyönyörű őszi színű erdőben haladtunk. Pólóban, hisz olyan gyönyörű idő volt. Három napig egy árva felhőt sem láttunk a vakítóan kék égen, egyedül az utolsó napunkon felhősödött be kissé.

Így értünk el a Szabó-pallag erdészházhoz, amely egyben kéktúra pecsételő hely is. Itt összefutottunk más túratársakkal, és eszmét cseréltünk velük. Továbbhaladva friss, még alig kinyílt őzláb gombákra akadtunk Tamával, s az ő javallatára megettük azon nyersiben. Hát csodás zamata volt! Imádtam! Tama dobverőnek hívja az ilyen még épphogy csak kinyílt gombát, s azt is tőle tanultam el, hogy az őzláb gallérját lekanyarítva és elfogyasztva szintén remek gasztronómiai élvezetben lehet részünk :-)

Nem messze innen tettünk egy csöpp kitérőt a Baglyak-szakadéka-zsomboly megtekintése okán. Ez szintén egy mély függőleges hasadék, és mi kíváncsian kukucskáltunk a tetejéről lefelé. A zsomboly melletti sziklákon érdekes növényzetet fedeztünk fel, s én azonnal botanikus barátainkra gondoltam, amikor elkérve Kata fényképezőjét készítettem néhány fotót a meghatározás végzett. Aztán egy fa oldalában észrevettünk egy aranyos zöld levelibékát, melyet szintén megörökítettünk.

Vízkészleteink fogytán voltak, így lassan forrást kellett keresnünk, és el kellett döntenünk, hogy meddig megyünk aznap. Így lett a végcélunk a Szád-vár. A vár alatt leltünk egy forrást (Lakatos-forrás), amelynek  a vízhozama sajnos hagyott némi kívánnivalót maga után. Kiépített forrás volt, de a víz csak nagyon lassan szivárgott belőle. Utánanéztünk még két forrásnak, de egyikkel sem jártunk nagyobb sikerrel.

 

Később kisebb vita bontakozott ki a csapat tagjai között: Tama mindenképp a forrásnál akart maradni éjszakára, és azt mondta, hogy egy tapodtat sem bír tovább menni. Itt a víz közelében viszont hűvös volt, és éjszakára is hideg ígérkezett. Többen viszont a várban szerettünk volna sátrat verni. Nem jutottunk dűlőre, így aztán Tama kivételével elindultunk azért megtekinteni a várat, bár közben már erősen alkonyodott.
Ősz a Szlovák-karszton – I. rész –írta: Győri Dia, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
A várba három részletben értünk fel: Pali és Zsolti minden bizonnyal a turistaösvényen haladtak, de mi többiek elvesztettük az utat is és őket is szem elől, így bóklásztunk. Kata és Zoli végül toronyiránt másztak fel a várhoz, Vera, Dénes és én pedig egy idő után rábukkantunk az útra, és a váron átvezető meredélyen érkeztünk meg.

A látvány pazar volt. Sokkal enyhébb idő volt itt fent, mint lent a forrásnál, és olyan helyet találtunk, amit a várépítők is minden bizonnyal sátorhelynek álmodtak meg. Bennem erősen munkált a vágy, hogy bizony itt verjek sátrat, így meg is tárgyaltuk, hogy mi tévők legyünk. Végül arra jutottunk, hogy szakadjunk többfelé, s mindenki ott aludjon, ahol akar. Palit a közös sátor Tamához kötötte, Dénes és Vera egy lejjebb fekvő helyet szemelt ki. Mi négyen viszont úgy döntöttünk, hogy lemegyünk a cuccokért a forráshoz, s dacára a cipekedésnek és az addigra beköszöntő csont-sötétnek, visszamászunk a várba az idilli sátorhely kedvéért. Így is tettünk: a hivatalos levezető jelzett úton leereszkedtünk vissza a forráshoz, ahol Tama már megvacsorázott, felmálháztunk, s fejlámpáink fényében felimbolyogtunk újra a sötétben a várba. Mint a hét törpe, amikor hazatér a sötétben a bányából :-)

Ősz a Szlovák-karszton – I. rész –írta: Győri Dia, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/


Én maradtam a sor végére, nekem ment a legnehezebben a mászás. A többiek fokozatosan lehagytak, s mire felértem, Kata már épp indulni akart vissza, drukkolni nekem.
Végül ott voltunk minden cuccal az egyik legszuperebb sátorhelyen, ahol csak jártam! Ez pedig a vár legmagasabb részén vala, csodás füves placcon, fákkal körülvéve. Idilli.

Ősz a Szlovák-karszton – I. rész –írta: Győri Dia, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Igyekeztünk gyorsan felverni a sátrat, majd leültünk a gázfőző köré a közös vacsorára. Kata kitette a felfújhatós derékalját, arra ültünk, s ki-ki nekilátott az elemózsiájának a fejlámpák cikázó fényében. Annyira kellemes idő volt, hogy szinte nem is mertük elhinni, hogy ilyen szerencsénk lehet az időjárással.
Éjszaka három hosszú ujjú pulcsiban aludtam, de meg kell mondanom, hogy melegem volt!



Reggel szörnyen korán kellett kelnünk, mert hétre beszéltünk meg találkozót a többiekkel a kék és a kék várjelzés keresztezésénél. Így aztán már hat előtt keltünk, amikor még a Nap sem volt sehol, pedig nagy vágyam volt napfelkeltét fotózni. Ez most elmaradt, viszont a hajnali völgy látványát azért megörökítettem.

Ősz a Szlovák-karszton – I. rész –írta: Győri Dia, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

Gyönyörű volt minden: nem volt hideg, sőt a sátorhelyünk környékén a fű is csontszáraz volt (jóllehet néhány méterrel odébb már nedvesen csillogott). A környező völgyekben köd terült szét, amelyből dacosan emelkedtek ki az erdős dombok, fölöttük pedig már a pirkadat fényei sejlettek fel. Hát ez az, amiért érdemes létezni...

Ősz a Szlovák-karszton – I. rész –írta: Győri Dia, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

Összekaptuk magunkat, s elindultunk a találkozási ponthoz. Hamarosan megérkeztek a többiek is. Ez egyben az utolsó hely volt, ahol mind a nyolcan jelen voltunk: ugyanis Tama bejelentette, hogy ő hazamegy. Úgy érzi, nem bírja, s nem akar minket visszatartani. Így elköszöntünk tőle, s mi indultunk tovább a kéken Derenk irányába.



Ahogy völgybe értünk, s tartósan ott is haladtunk, vacogni kezdtünk. Nekem a kezeim jégcsapokká váltak, s erősen hiányoltam valami kesztyűfélét. A völgyekben ez volt a jellemző: köd és hideg. Ami érzetre nem biztos, hogy a legkellemesebb - ám látványra annál szebb. Derenk halványan derengett fel előttünk a fehér ködpaplan alól.

Ősz a Szlovák-karszton – I. rész –írta: Győri Dia, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

Szeretem ezt a vidéket! Derenk valamiért a szívem egyik csücske.
Behatoltunk ködös vidékére. Megtekintettük az egykori házhelyeket jelölő táblákat, majd a zsákokat lemálházva felzarándokoltunk a valamikori iskolához, amely ma múzeumként működik.
Én már harmadszor jártam itt, így felületesebben nézelődtem, de többen voltak köztünk, akik most csodálták először e vidéket.

Összeszedelőzködtünk aztán, mert aznap még igencsak hosszú út várt még ránk.

Ősz a Szlovák-karszton – I. rész –írta: Győri Dia, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
A terv a következő volt: megyünk még egy kis darabon a kéken, majd letérünk jelzetlen utakra, s a határ felé vesszük az irányt. Rácsatlakozunk a szlovák oldalon a sárga jelzésre, és eljutunk Szilicére (Silica).

Mindez sikerült is, és közben eszméletlen gyönyörű őszi tájakon jártunk!

Volt ugyan némi kóválygás a jelzetlen utakon, de hála remek térképolvasóinknak és persze Zsolti kézi készülékének, Szilice házai is hamarosan a látóterünkbe kerültek. A falut kerülő úton vettük be. Ekkor már a vizünk erősen fogytán volt, így elsődleges célunk valami vízvételi lehetőség felkutatása volt. A fáradtság is kezdett elhatalmasodni rajtunk, így én sem bántam volna, ha lepihenünk egy szusszanásnyi időre.
Nyitott kocsmát nem találtunk, ezért valami művházféle aljába telepedtünk le. Kata ekkor bedobta a csábító szöveget: van a közelben egy jégbarlang! Elmehetnénk megnézni cuccok nélkül, feltéve, ha vagy nem jön mindenki, vagy több részletben megyünk, így a málhákra is mindig vigyáz valaki. Ez volt a hírös Szilicei-jégbarlang. Ősz a Szlovák-karszton – I. rész –írta: Győri Dia, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

Nem mindenkiben volt elég kedv és energia elindulni és felkeresni a kissé odább lévő jégbarlangot, így végül négyen vágtunk neki az útnak: Kata, Vera, Dénes és én. Bár én is eléggé fáradt voltam, de azért egy jégbarlang még belefért :-)

Pólóban mentem, s nem nagyon tudtam elképzelni, mennyire lehet jeges ilyenkor egy barlang. Aztán megláttuk. A barlangnak hatalmas tátott szája volt, s ahogy közelítettük, úgy hűlt egyre jobban a levegő. A barlang belsejéből fagyos homály gomolygott elő. Hamar fázni kezdtünk.
Lépcsőn lehetett egy darabig lemenni, s hivatalosan egy kiépített betonplaccról kellett csodálni a jeges barlangot. Ám a barlang belseje felé vezető, szanaszét-ösvények ékesen mutatták, hogy a korlát nem mindenkit állít meg. Körünkben most én voltam a rendbontó egyén, aki gyorsan átmászott a korláton, s elindult lefelé, felderítő útra. Jeget csak két belső zugban leltem, viszont rettenet hideg volt, úgyhogy nem is maradtam soká.

Eztán visszasorjáztunk a többiekhez Szilicére, s én boldogan dobtam le magam a talajra csemegézni egy kicsit. Pali, majd Kata is a kocsmába ment (mely azóta kinyitott), mi pedig felváltva vízért vonultunk, aztán összevakartuk magunkat, mert még mindig jó nagy adag út állt előttünk.


Szilice fölött megint egy gyönyörű szakasz várt bennünket: a Szilicei-fennsík (Silická Planina). Nem győztük csodálni ezt a csodás színekben pompázó karsztfennsíkot, miközben átszeltük.

Egyre fáradtabbak voltunk - ez a nap kezdett igen hosszúra nyúlni. Zsolti GPS-e minden nap tudatta, mennyit mentünk, én ezeket nem jegyeztem meg, de azt hiszem, húszon felül voltunk általában. Nagy zsákokkal a hátunkon azért ez nem is olyan kis teljesítmény…

[Ja: és nem mellesleg a szlovák KÉKen mentünk :-)]



Elértük a kék és zöld túraút kereszteződését, majd a zöldön haladtunk tovább még egy darabon. Végül már nem lehetett tovább halogatni, s a fáradtság és a lemenő Nap egyre sürgetőbb ingerének engedelmeskedve sátorhely után kellett nézni. Így végül az ösvénytől némileg távolabb a fák közt, egy nagy zsomboly mellett vertünk tanyát. Felhúztuk a „házainkat”, majd összeültünk a szokásos közös vacsorára, immáron sötétben. Pali korán aludni tért, s én is viszonylag hamar búcsút vettem a többiektől, és elvonultam vackomba. Itt nem volt annyira enyhe a hőmérséklet, mint ahol az előző éjjelt töltöttük, de a három réteg ruha most is elég volt, nem fáztam szerencsére. Megkerestem a mára esedékes göcsörtöt a derekam alatt, majd nyugovóra tértem…

Ősz a Szlovák-karszton – I. rész –írta: Győri Dia, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

Folyt.köv.!

 

 
 
 
Grafika:P. Horváth Zsuzsi

 

Ősz a Szlovák-karszton – I. rész –írta: Győri Dia, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/