Gánttól Csókakőig - avagy: Anett első kéktúrájának krónikája – írta: Győri Dia, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

 
   

Gánttól Csókakőig

avagy: Anett első kéktúrájának krónikája

 

 

 Gánttól Csókakőig - avagy: Anett első kéktúrájának krónikája – írta: Győri Dia, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Anett gyerekkoromban a legjobb barátnőm volt.  Aztán amikor a családommal másik faluba költöztünk, még sok évig leveleztünk egymással (original postai módban, ami szerintem remek volt).  Többször át is bicóztam hozzá, úgyhogy néha személyesen is találkoztunk. Később aztán már döcögött a kapcsolattartás, voltak "néma" időszakok is, aztán időnként valamilyen módon felvettük a kapcsolat elhullajtott fonalát. Az utóbbi időben sűrűbben találkozgatunk ismét, és a napokban közös túrát is szerveztünk.

 

 

Gánttól Csókakőig - avagy: Anett első kéktúrájának krónikája – írta: Győri Dia, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Indulásunk előtt két igény találkozott:

  • - ott volt Anett, akit fűtött a vágy, hogy életének túrázós és kéktúrázós részét elkezdje már végre,
  • - s ott voltam én, akit fűtött az őszi erdő utáni vágy, ezen belül is főként a Gánt környéki vidék őszi pompáját szerettem volna megcsodálni.

Ez a két igény összemosódott és közös utat talált: Irány a Vértes! Járjuk be a Gánttól Csókakőig tartó KÉK szakaszt!

 

Gánt-Bányatelepnél szálltunk le a buszról, s utunkat a közeli felhagyott bauxitbányában kialakított tanösvény irányába vettük. Anettet, mint geológus szakirányos geográfust igen érdeklik a kőzetek, így úgy gondoltam, ez érdekes programpont lesz számára.

Az egész egykori bánya gigantikus, vértől csöpögő tájsebként tátong. Nagyon látványos, az egyszer biztos! Az infós tábla cápafogakat, meg mindenféle maradványos kőzeteket ígért, de gondolom már sokan rámozdultak, így mi most nem leltünk semmi ilyen jellegű leletet.

Nem jártuk be az egész területet, mert még meg sem kezdtük a célként kitűzött 19 km-es utunkat, azonban arra szorítottunk időt, hogy Anett telefonja segítségével felkutassunk egy itt rejtező geoládát. Megleltük, belogoltunk, majd indultunk Gánt felé, méghozzá további felhagyott bányákat érintő turistaúton. Itt egy különösen vörös, Mars-béli táj tárult elénk, leplezetlenül :-)

 

 

Gánttól Csókakőig - avagy: Anett első kéktúrájának krónikája – írta: Győri Dia, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

 

Bámulatos volt! Színével nagyszerűen beillett a fák őszi ruhái közé :-)

Innentől szuper köves-sziklás-füves dombokon keltünk át. Pont az ilyen helyekért rajongok nagyon: dombtető, alant az erdő, köröttem a dombtetőn pedig füves, kőzetkibukkanásos placc, ahol az első gondolatom az: micsoda királyság lenne ilyen helyen sátrazni!

 

Egy újabb dombtetőre érve kőkeresztet s mellé tűzött zászlókat találtunk, mely a térképem szerint kitelepítési és bauxitbányászati emlékhely. 

 

Gánttól Csókakőig - avagy: Anett első kéktúrájának krónikája – írta: Győri Dia, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

 

Kicsivel odébb Anett meglelte a mai első vízművét :-))) Melyeket aztán "gyűjteni" kezdett, majd hozzácsapta a kutakat is, s egészen gazdag kollekcióval zárta a túrát a nap végén :-))) Azt hiszem, ötlete nyomán érdemes lenne megalapítani a Pózolj vízművel!-mozgalmat :-D [Az elnevezés tőle származtatható :-)]

 
A vízmű után letértünk a jelzett útról, mert engem sziklás kinyúlások csábítottak szirénmód. Egy helyütt csinos kövirózsák virítottak, s a sziklákra Anett is kimerészkedett.

 

Gánttól Csókakőig - avagy: Anett első kéktúrájának krónikája – írta: Győri Dia, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

Aztán egy járhatónak tűnő ösvényen leereszkedtünk, s besétáltunk a Märy néni vendéglőjébe, avagy leánykori nevén a Vértes-vendéglőbe, ahol is a kék pecsét lakott.

Bónuszként "őzikés" pecsét is akadt, s azt én is benyomtam a könyvembe. Így aztán dobpergés és tapsvihar közepette [legalábbis képzeletben:-)] Anett begyűjtötte első kék pecsétjét, s ezzel remélhetőleg egy élményekben bővelkedő, csodálatos jövő felé tette meg az első lépést :-)))

 

Miután megállapítottuk, hogy a buszról való leszállásunk óta eltelt 3 (?) óra alatt gyakorlatilag a kiszemelt túraútvonalból még egy lépést sem tettünk meg, szaporázva indultunk tovább.

 

 

 

Persze azért nem lehetett nem megállni a minipóniknál, s Cinci, a majdnem túracicává avanzsálódott macsek elhajtása is időt követelt, hiszen szinte lerázhatatlanul követett minket a falu végéig. 

 

 

Gánttól Csókakőig - avagy: Anett első kéktúrájának krónikája – írta: Győri Dia, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

 

 

Kezdtünk éhesek lenni, és úgy határoztunk, hogy majd a Rédl-emlékműnél megebédelünk. Elviekben elhaladtunk a Gánti-barlang mellett, de az erdőtől nem látszott, s időt nem szántunk a felkutatására. Itt már csodás színekben pompázott az erdő, s akadtak megint sziklás dombocskák, melyekre utunk most nem vitt fel.

Terveztünk néhány kitérőt, de az időtényező miatt most átgondoltuk őket, és Anett javaslatára hármat hagytunk a pakliban: Kápolnapuszta régi temetőjét, a Rédl-emlékművet rejtő gerincet, valamint a Géza-pihenőt.

 

Gánttól Csókakőig - avagy: Anett első kéktúrájának krónikája – írta: Győri Dia, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
A kápolnapusztai temető felé a nagy beszélgetésben majdnem elfelejtettünk kitérni, de még időben feleszméltem, s a susnyáson átvágva odajutottunk. A temető igen aprócska, sok régi síremlékkel, valamint katonai egyen-fejfákkal. Egy tábla elregélte Kápolnapuszta tragédiáját, azaz hogy hogyan néptelenedett el a falucska (véres, II. világháborús történet...).

Maga Kápolnapuszta még némileg odébb lett volna. Oda most nem mentünk el, hanem indultunk vissza a kékre.

Soron következő célunk egy csodaszép gerinc felkutatása volt, melyen egy emlékmű is díszlett. Tudtuk, hogy a kékről le kell térni majd bal kéz felé, a térkép szerint egy jelzetlen úton, úgyhogy mentünk, mentünk, s vártuk az utat. De az nem jött, én pedig haboztam, térképet silabizáltam, majd feltörtettem a domboldalban. Anett lent maradt, s innentől telefonon tartottuk a kapcsolatot - én ugyanis jelzett út, vagy emlékműves gerinc felbukkanásának reményében egyre tovább caplattam. Eme remények egyelőre nem teljesültek, viszont egy fantasztikusan szép kopár gerincekre akadtam, ahonnan pazar panoráma nyílt a színpompás erdőkre. Mivel odáig vagyok az ilyen kopár dombokért, felbuzgó szépségimádattal szemlélődtem.

 


Közben kerestem a nekünk kellő gerincet, meg kerestem Anettet is, aki időközben szintén felkapaszkodott, csak nem tudtam, hová. Egy kinyúló gerincről még kiáltoztam is utána, de választ nem kaptam. Aztán akkor valahogy telefonon mégis elnavigáltunk, s kisvártatva egymásra bukkantunk. Kószáltunk még valamennyit, s a gerincekről tekintettünk körbe. Tanácstalanok voltunk: semmi nyomát nem láttuk az emlékműnek, körben csak erdő, lent a völgyben megy a kék - úgy sejtettük -, s ennyi. Mivel amúgy időhiányban éreztük magunkat, a döntést sem lehetett a végletekig halogatni, úgyhogy leereszkedtünk egy bevágásba, ahol is hirtelen szalagozásra figyeltem fel a fák között. A jelek határozottan vezettek felfelé a szemközti domboldalba. Teljesítménytúrás élményeim alapján azt gyanítottam: vagy volt, vagy lesz erre teljesítménytúra, s ha már itt viszik őket, akkor valószínűsíthető, hogy az emlékműhöz vezetnek a jelzések. Javasoltam is Anettnek, hogy kövessük őket, úgyhogy felkapaszkodás vette kezdetét a "hegyoldalba". Felérve a szalagozás tovább folytatódott a fák közt, de kopasz gerincnek egyelőre nyoma sem látszott. Nem voltam azért teljesen biztos fenti okfejtésem helyességében, s mivel már elég régóta masszívan éheztünk is, így Anett úgy döntött: itt eszünk. Úgyhogy letelepültünk, s majszoltunk egyet. Igazán jól esett!

Eztán követtük tovább a szalagozást, s egyszer csak megleltük a keresett gerincet, rajta az emlékművel. Tyű, az áldóját, jól megdolgoztatott minket! :-)

 

Gánttól Csókakőig - avagy: Anett első kéktúrájának krónikája – írta: Győri Dia, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

 

Az emlékmű kisebb volt, mint vártam. Ez a Rédl-emlékmű, mely állítólag egy orvvadászok által lelőtt erdésznek állít emléket, immáron kb. 170 éve.
Utunkat folytattuk tovább ezen a gerincen, ugyanis az itt rejtező geoládát is le kívántuk vadászni. A láda aztán meg is lett, belogoltunk, majd a domboldalban leereszkedtünk a fák közt, hogy reményeink szerint a kékre jussunk vissza. Ez be is teljesült, s hosszasan emelkedve, s tartalmas beszélgetésbe mélyedve masíroztunk tovább kedvenc színű turistajelzésünkön. Elhaladtunk a Hajdúvári vadászház mellett, majd hamarosan odaértünk ahhoz az elágazáshoz, ahol időszerű volt megtenni harmadik kitérőnket: ezúttal a Géza-pihenőhöz (Nevét Göblyös Géza fehérvári ügyvéd, túravezetőről kapta, aki a megyében elsőként fejezte be az országos Kék-túrát. Kedvenc pihenőhelye volt itt, az oszlopot turistatársai emelték.), ahol a térkép szép panorámát is kilátásba helyezett.

Gánttól Csókakőig - avagy: Anett első kéktúrájának krónikája – írta: Győri Dia, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

 

 

Teszteltük: bejött. Nem töltöttünk túl sok időt itt, „kipanorámáztuk” magunkat, majd indultunk vissza, s a kékre újra rátérve azon folytattuk tovább utunkat.

Hamarosan ereszkedőre vettük a dolgot, immáron Csókakőhöz közeledve. A vár volt a következő célpontunk.

A hosszas ereszkedésben Anett már buzgón hadakozott első bevetését teljesítő túracipőjével, s bizony nem bánta volna már, ha egyenesre érünk, s nem köveken kell bukdácsolni. Elvékonyodott bakancstalpamban már én is egyre jobban éreztem a köveket.

Megláttuk aztán a lépcsőt, melyen hátulról támadva be lehet venni a várat. Felszaporáztunk rajta, majd viszonylag sok ember között elvegyülve körbekószáltuk a várat. Felmentünk a legfelső traktusba is, ahol már intenzíven fújt az alkonyi hűvös szél.

 

 

 

Gánttól Csókakőig - avagy: Anett első kéktúrájának krónikája – írta: Győri Dia, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

 

 

A várat egyébként most újítják fel. Egyes részei vakító fehér kövekből vannak kirakva, valamint a munkagépek és – az építőanyagok is ott várakoznak a vár aljában.

Még volt in situ egy kis dolgunk: itt is lapult ugyanis geoláda. Mivel Anett telefonja immáron akkufeszültség híján teljesen beadta a kulcsot, csak az én sebtiben felírt tájékoztatásomra hagyatkozhattunk. Ennek nyomán kezdtünk el keresgélni a vár melletti sziklafalon, ketten kétfelé. Én felmásztam egész magasra, a vár tetejével egy szintbe, ahol találtam a falon nitteket, valamint egy felcsavarozott emléktáblát. Elég nehezen lehetett kisilabizálni cikornyás betűit, de megtettem. Ez állt rajta:

Gánttól Csókakőig - avagy: Anett első kéktúrájának krónikája – írta: Győri Dia, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

 

Miért lobog örökkön életünk lángja;

Nem érti, ki a földön áll, bilincsbe zárva.

"A sorsot kísértik - mondja -, de ugyan mi végre,

Miért hajtja az embert nyughatatlan vére?"

Várjunk talán merengve, míg leszáll az alkonyat?

Nem nyerünk egyebet, csak elveszett álmokat.

 

Nekem nagyon tetszik ez a néhány sor, mert pont azt fejezi ki, amit én érzek. Hogy az én életem nem szólhat a biztonságos, otthonülős dolgokról, mert úgy semmi értelme nem lenne. Érzem, miket kell megtennem, s ezeket bizony meg kell tennem, dacára az esetleges veszélyeknek. 

 

 

Számomra ez az emléktábla arról mesél, hogy itt valaki lezuhant és meghalt, de volt valaki, aki megértette, hogy mi is mozgatta ezt az embert... 

 Gánttól Csókakőig - avagy: Anett első kéktúrájának krónikája – írta: Győri Dia, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

 

Mivel a ládát nem leltem meg, visszaereszkedtem. Anett nem volt sehol, majd egyszer csak kiszúrtam őt fentebb a kövek közt. Aztán kiáltott is: "megvan!". Felkapaszkodtam hozzá, áttúrtuk a láda tartalmát, belogoltunk, majd visszarejtés után nézelődtünk is kissé. Volt mit: alattunk volt az alkonyuló Csókakő, mellettünk a vár - szép volt.

 

Gánttól Csókakőig - avagy: Anett első kéktúrájának krónikája – írta: Győri Dia, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
A buszig pont kényelmesen volt időnk lesétálni a faluba, betérni a pecsétért a Vadász-sörözőbe, s esetleg még ott fogyasztani is. Minden jól alakult! A kocsmában Anett meghívott egy forró csokira. Jólesően ereszkedtünk le az asztalhoz, s elszopogattuk a csokinkat. Mivel nekem csókakői pecsétem egyáltalán nem volt (lévén a pecsételő hely itt opcionálisan választható Bodajk és Csókakő közt), most benyomtam én is a kéket és az őzikést is.

 
Már sötétben ballagtunk ki a buszhoz, s jólesően elfészkeltük magunkat a méhében :-) Utaztunk...

Anettnek szívbéli gratuláció az első kéktúra szakaszának sikeres és élvezetes teljesítéséhez! Nagyon szépen dolgozott, elfáradt, de sok szépet látott. Örülök, hogy én is részt vehettem az országos kéktúrája megkezdésében.


Készült: 2013 őszén

Fotók forrása: Győri Dia
Szerkesztés, grafikai szerkesztés: P. Horváth Zsuzsi

 

Gánttól Csókakőig - avagy: Anett első kéktúrájának krónikája – írta: Győri Dia, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/