Én és az Illés – írta: Schuminszky Nándor, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Én és az Illés

 

 

 

Én és az Illés – írta: Schuminszky Nándor, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/


Bocsássanak meg, ha felfedeznek némi pontatlanságot az írásban, de olyan régen volt, hogy a romló emlékezet szitáján, már ki-kipottyan egy-egy részlet. A lényeg az, hogy a fontos dolgok még fennmaradnak, legalábbis még egy darabig.

A harmadik emeleten lakó, nálamnál 2-3 évvel öregebb, két cimborám csábított el először egy ún. klubba, ahol történetesen az Illés-zenekar játszott. Nagyjából 1963-64-re emlékezem, természetesen még a régi, vagy inkább első felállása volt a zenekarnak. A klubnak nevezett helynek, pedig a Vasas Pasaréti úti komplexuma adott otthont. (Bizonyára mindig más és más együttes zenélt, gondolom heti váltásban, de nagy szerencsémre én az Illést hallgathattam — életemben először — élőben. Mivel a Szabad Európa Rádión nőttem fel, a helyszíni élményt azonnal a hangszórókból felcsendülő, akkori nagy slágerekkel hasonlítottam össze. A Teenager party, illetve a Én és az Illés – írta: Schuminszky Nándor, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/Délutáni randevú szinte mindig ott talált a világvevő készülékünk mellett, ezért az akkori angol-amerikai slágereket viszonylag jól ismertem. Nem okozott nehézséget a rádiós felvételek és a helyszínen hallott zenék összehasonlítása, mert a SzER-t erősen zavarták, és az együttesek akkori felszerelése sem vethető össze a maiakéval. Az angol szöveget úgysem értettem, tehát nyugodtan a zenére koncentrálhattam. Az élő koncert lenyűgözött, bár később a lemezeken hallott, illetve a technika fejlődésével a hang egyre tisztább lett, és én egyre inkább hajlottam errefelé.

Magnón rögzítettem a felvételeket, és vasárnap délelőttökön nyitott ablaknál bömbölhetett a beat! Az Illés felvételeire már a Rádióban történt megjelenésükkor rácsaptam, de dívott a gyűjtők közötti cserebere is. (Az első magnóm egy Koncert típusú készülék volt. Amikor lefutott a szalag, nem kellett megfordítani, hanem egy billentyű lenyomásával, a szalagnak a másik sávját is le tudta játszani – visszafelé!)

Én és az Illés – írta: Schuminszky Nándor, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
1965-ben a híres Bercsényibe terveztük a skacokkal a hét végi bulit, amikor egy iskolai csínytevés miatt, apám szobafogságra ítélt. Ez jobban fájt, mint az esedékes testi fenyítés, hiszen így sok mindenről lemaradtam. Így, erről az Illés koncertről is. Gecse Laci, akivel a legtöbbet lógtam a házból, azonban segített, mert valószínűleg egy roadként dolgozó haverja segítségével, felvették azt a bulit. Mielőtt — pár év múlva — disszidált, a kazettát rám hagyta, egy-két más aprósággal egyetemben.

Akkor már én is lecseréltem az időközben tönkrement Koncert magnómat, előbb egy lengyel gyártmányú Grundigra, majd a BHG MK-21-esére. Ez már kazettás készülék volt, az eddigi szalagosokkal szemben. Így tudtam hallgatni azt az egyre jobban felértékelődő kazettát, amit egy zenekarral történt találkozás során, alá is írattam.

Az 1966-os Táncdalfesztiválon a "Még fáj minden csók" című Illés szám, óriási felháborodást váltott ki, mármint az idősebb korosztályból. Nekem, és gondolom nagyon sokunknak viszont nagyon tetszett. Innen, öt évtized távlatából visszagondolva, ez inkább egyfajta ellenállásnak tűnik az idősebb generációval szemben, egy "csak azért is" érzésnek. Tehát az ember az Illés-számok mögé, mindig belevitte, vagy inkább beleképzelte ezt az "ellenálló" érzést. A Bródy Tini meg ki is mondta, nem véletlenül lett a zenekar "balhés sráca"…

Én és az Illés – írta: Schuminszky Nándor, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Az Egyetemi Színpad lett a következő állomás. A Királyhágó utcai szomszéd házban lakott a Wiener Öcsi, akit csak Teofilnak becéztünk. Rengeteg utcai focizás után, szétváltak útjaink. Mindegyikünk dolgozni kezdett, első munkahelyén. Nos, Teofil az Egyetemi Színpadon kapott munkát, mint technikus. Nem felejtett el engem sem, úgy hogy állandó vendég lettem az Illés-koncerteken. Sőt, az idő tájt már volt menyasszonyom is elkísért oda. És, ha már ott volt, bizony ő sem maradt ki a különböző huncutságokból. Szörényi Szabolcs akkor már egy alumínium létrának tűnő ülőkén ülve játszott, egy óriási kalapban. Teó révén szabad bejárásunk volt a színpad közönség elől elzárt részeiben is, ezt használta ki a volt menyasszonyom. Gyakran lekapta Szabolcs fejéről a kalapot, és kezdetét vette a fogócska.

Nem lehetett kétséges, hogy ott is meg kellett kísérelnem a koncertek felvételét. Az MK-21-es azonban többször is csődöt mondott. Egyszer torz lett a felvétel, másszor a fordulatszámmal volt a baj; egy macska is megirigyelhette volna a nyávogását. Savanyú arccal hallgattam a "nyávogást" a folyóson, amikor az öltözőjébe siető Levente — ezt meghallván — hangosan nevetett. Szinte hihetetlen, de többszöri próbálkozásomat sem koronázta siker, nem maradt meg egyetlen felvételem sem, az Egyetem Színpad koncertjeiből.

Én és az Illés – írta: Schuminszky Nándor, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/


Most már bevallhatom, hogy egy, máig ható kellemetlen emléket azért megőriztem. Az Illésnek volt egy majdnem állandó elő zenekara, a Török Ádám vezette Mini együttes. Nos, amikor már vagy századszorra hallottam a "Jön a gőzhajó" refrénjét, ráadásul a Mini többnyire túllépte a műsoridejét, az Illésékre várva, kezdtem nagyon utálni őket. Ha néha, a rádióban ismét jön a gőzhajó, hát…

Bocsásson meg Ádi, minden elismerésem a munkásságáért, de még ma sem váltanék jegyet arra a bizonyos gőzhajóra…

Egy nap viszont hiába mentünk az Egyetemi Színpadra, a koncert elmaradt. Nemsokára megjött a hír: az Illést letiltották! A büntetés ideje alatt nem játszhattak a fővárosban, számaikat nem adhatta le a Magyar Rádió. Bródy Tini szavai szerint ekkor "nyerték el a vidék legjobb zenekara" címet. 


Mi, Illés rajongók ekkor is túljártunk a hatalom eszén. Nem volt nehéz. A népszerű kívánságműsorban (pl. Komjáthy György) olyan számokat kértünk, ahol az előadókat — akiket csak rendkívüli ismeretekkel lehetett hozzájuk kapcsolni — az Illés-zenekar kísérte.

Ki hinné, hogy Aradszky László "Pókháló", Máté Péter "Úgy várom, jössz-e már?" című számát ők kísérték! De a nyilvántartásban csak az előadók neve szerepelt, így Illésék a letiltás ideje alatt is "szerepelhettek".

 

Én és az Illés – írta: Schuminszky Nándor, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

 

Az 1970-es évtizedtől minden nyarunkat — a volt menyasszonyommal — Siófokon töltöttük. Pontosabban ez inkább Széplak-felső volt, közigazgatásilag Siófokhoz tartozott. Gyerekkori barátom és osztálytársam (általános iskola) nagyanyjának, családi villáját vettük igénybe. A szomszéd nyaralóban a szüleivel töltötte a nyarat a lányuk, aki mai mércével szemlélve, is egy bombanő volt. Körül is dongták a fiúk, sokukkal inkább csak játszadozott. Volt olyan eset is, hogy az egyik "dongó" nem akart hazamenni az este beálltával, de a házban sem aludhatott. Az éjszakát a család kikötött vitorlásában töltötte, de mi nem irigyeltük ezért.

Én és az Illés – írta: Schuminszky Nándor, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

 

 

Nem csoda, hogy a nagy csajozós hírében álló Tini is felbukkant a szomszéd kertben.

Néha az egész társaság jött, és nagyokat nevettünk volt menyasszonyommal a következő eseten.
A szomszéd családfő kissé korábban érkezett haza a vártnál, a fiúknak menekülniük kellett.
Szabolcs is a kerítésen ugrott át, de menet közben azért visszakiabált:
"Nem baj, a sörödet azért megittuk…"

 

A lány később férjhez ment egy ma is ismert emberhez, megszülettek a gyerekek, ezért a nevét nem írhatom le. 

 

 

Egy régi telefonos trükköt alkalmazva, ismerkedtem meg Tinivel az 1970-es évtized közepén. A Fiat-127-es autóját szinte naponta láttam a területemen, hiszen alközpontos műszerészként nemcsak gyakran gyalogoltam, hanem a Krisztinához közel is lakott.

Én és az Illés – írta: Schuminszky Nándor, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

A trükk a következőképpen festett: a kábelrendezőben kiszigeteltük az adott állomást, vagyis kivettük a vonalbiztosítékait. Ezáltal a kipécézett telefonkészülék elnémult. A címlistából gondosan kikeresett lakcímre most már csak el kellett menni, sőt, meg sem kellett várni az "ügyfél" bejelentését.

Egy gyors kiérkezésnél nagyobb volt a borravaló, de a szólistákkal ellentétben én nem a pénzre mentem.

Becsöngettem Tinihez, gyakorlott mozdulatokkal cseréltem ki készülékének a mikrofonját, és közben néha az órámra pillantottam.
Ezt a "javítást" ugyanis az előre megbeszélt időpontig kellett folytatni, mert a kábelrendezős kolléga ekkor tette vissza a vonalbiztosítékokat. Mire "végeztem", már meg is jött a vonal a készülékbe.

 


Tini közben elmesélte, hogy ő a Puskás Technikumban végzett, de a zenének szentelte az életét, feladva a szakmáját, végzettségét. Szakmai becsületére legyen mondva, azért kicsit furcsállotta, hogy egy mikrofoncserével megoldódott a készülék hibája, hiszen nem igen látszott, és nem is volt összefüggés közöttük.

 

Én és az Illés – írta: Schuminszky Nándor, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/


Az Illés – 50 beatünnep előtt megpróbáltam ezt a pótolhatatlan értéket megosztani.

Nem a Facebookon, hanem magazinok kiadványaként, Szörényi Leventének és fiának ajánlva, hogy az esetleges lemezkiadásból, tovább tudja folytatni a Holdvilág árok feltárását, a pilisi ásatást.

Válasz — akár nemleges is — nem érkezett még meg.

 

Én és az Illés – írta: Schuminszky Nándor, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/  

Gellért András a riportjában meg is kérdezte tőlem, hogy nem lehet, hogy én túlértékelem ezt a 26 perces felvételt? A válaszom az, hogy egyáltalán nem, de ennek a kérdésnek a végleges megválaszolását, nyugodtan bízzuk inkább, a még mindig szépszámú rajongókra.

A műsorban sajnos egy hiba is fellelhető. A bekonferált "Séta az aranyhúrokon' című szám helyett, más forgott. Ez az igazi:

Én és az Illés – írta: Schuminszky Nándor, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

 

 

Utóirat: a félreértések eloszlatása érdekében, a "volt menyasszony" megjelölés a feleségemet takarja.

 Én és az Illés – írta: Schuminszky Nándor, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

 
A fotók és a hanganyagok forrása: Schuminszky Nándor
Grafikai szerkesztés: P. Horváth Zsuzsi