El Camino – két szólamban – szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

 

 

El Camino – két szólamban

Egy fiú – egy lány – 27 nap – 900 km

 

 

El Camino – két szólamban – szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
El Camino
, egy ősrégi zarándokút. Vannak, akik évekig csak álmodoznak róla, mások viszont felkerekednek, és útra kelnek, hogy a valóságban is átélhessék a csodáit. Anikó és Gergő, a fiatal jegyespár 2012 nyarán vágott bele az embert próbáló nagy kalandba. A zarándokút  során szerzett élményeiket most a „Tilos az A” webmagazin olvasóival is megosztják.

 

Névjegy: Dr. Bujáki Anikó friss diplomás joghallgató, jelenleg közjegyzőjelöltként dolgozik, 24 éves. Párja Dr. M. Nagy Gergő ügyvédjelölt, 25 éves. 2013 nyarára tervezik az esküvőjüket.

 

 

Mikor született meg bennetek az elhatározás, hogy végigjárjátok a Szent Jakab-utat?

Anikó: Körülbelül két évvel ezelőtt határoztuk el, hogy megcsináljuk a Caminot. Mindig is szerettünk túrázni. Itthon a Kék túra útvonalat próbáljuk teljesíteni, körülbelül a felénél járhatunk. Amikor egy ismerőstől hallottunk a Caminoról, úgy éreztük, hogy nekünk is látnunk kell.

Gergő: Én sokáig azt hittem, hogy Ancsi csak viccel, aztán egyszer csak azon kaptam magam, hogy megvannak a repülőjegyek.

 

El Camino – két szólamban – szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

Vallásos meggyőződésből, vagy egyéb okokból vágtatok bele a zarándokútba? Mit vártatok a zarándoklattól?

Anikó: Mindketten vallásosak vagyunk. Szerepe volt ennek is, de nem csak Istenhez szerettünk volna közelebb kerülni. Kíváncsiak voltunk, hogy képesek vagyunk-e rá, vonzott egy ekkora kaland.

 

Mit szóltak a tervetekhez a családtagok és a barátok? Támogattak benneteket?

Anikó: Mindenki támogatott. Azt mondták mindenképpen menjünk. Nem féltettek. Sokat voltunk már külföldön együtt, - főleg ösztöndíjjal, tanulni.

 

 



Hogyan készültetek fel? A lelki, a fizikai és az anyagi felkészülés egyaránt érdekel…

Anikó: A fizikai felkészülés volt a legizgalmasabb. Gergő elég sportos, rendszeresen kondizik, és túrázik is, de azért a folyamatos gyaloglás egy hónapon át, neki sem volt átlagos feladat. Én nem vagyok különösebben erős, sportos vagyok, de már régóta semmilyen rendszeres sportot nem űztem. Kezdetnek sokat túráztunk. Ezek egy-, két-, maximum háromnapos túrák voltak. Ahogy közeledett az indulás, elkezdtünk kocogni, üres, majd vízzel és egyéb felszerelésekkel töltött hátizsákokkal. Pénzt még a Skóciában töltött éveink alatt gyűjtöttünk. ERASMUS ösztöndíjjal tanultunk kint, és egy óvodában, részmunkaidőben dolgoztunk. Persze a szüleink is támogattak amennyire tudtak.

Gergő: Csak annyit fűznék hozzá, hogy az összes hegyre én húztam fel Anikót a hátizsákomra csatolt bottal. Ezt egyébként TGV-nek (szerk.: francia nagy sebességű vonat) neveztük és a végére már minden emelkedő előtt felhangzott a jelszó: TGV. :-) Ennek mindenki csodájára járt.

 El Camino – két szólamban – szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/El Camino – két szólamban – szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

Honnan szereztetek információkat az Útról? Aprólékos útitervet
dolgoztatok ki, vagy úgy gondoltátok, hogy minden jó lesz úgy, ahogy az élet hozza?


Anikó:
Nagy segítséget nyújtott a tervezésben (Gergő: Gergő tervezési készsége és) Gergő anyukája, aki már végigcsinálta a Caminot. Ő mondta meg, hogy mennyi dolgot vigyünk/vihetünk magunkkal, de direkt másik útvonalon mentünk, nem a francián, hanem az északi úton, amelyik hosszabb és jóval nehezebb is, valamint sokkal kevesebb a peregrino (zarándok). Tudtuk mikor indulunk és hogy honnan, és azt is, hogy hogyan jutunk oda, de onnantól kezdve nem voltak terveink. Egyetlen kis füzetünk volt, amit kb. a negyedik napon szereztünk be és mindent abból néztünk ki. Ez elég is volt.

 

 Mekkora felszereléssel indultatok el? Mit tartalmazott a hátizsákotok, milyen ruhákat és cipőket vittetek?

Anikó: Szerintem ez az egyik legfontosabb kérdés! Meghatározza az egész utat. A hátizsák nem lehet nehezebb, mint a túrázó testsúlyának 10 százaléka! Én közel 50 kg vagyok, tehát maximum 5kg-os táskát vihettem. Gergő segített néhány dolgomat cipelni, ő kb. 8 kg-t pakolt össze.
Ami nálam volt: 2 póló, 2 pár zokni, 2 bugyi, 2 melltartó. Ezeket minden este mosni kellett. Volt még egy hosszú szárú nadrág, ami lecsatolható rövidre is, egy termo pulcsi, egy fürdőruha, hálózsák, egy vékony hőszigetelő fólia, egy szappan, egy pici neszeszer pici tusfürdővel, fogkefe fogkrém, egy pizsama (amit az utcán is hordtam, az volt a pihenő ruha is). Mindennek nagyon könnyűnek kellett lennie. Volt ezen kívül szatyrom, zseblámpám, fejkendőm, napszemüvegem, egy pár szandálom és egy pár bakancsom, amiket felváltva hordtam, és a legfontosabb: túrabotok!!!

Gergő: Ancsi kifelejtette a biztosító tűket. Ezek nagyon fontosak voltak a száradó ruhák felakasztása miatt.

Anikó: Ez volt minden! Gergő hozta a törölközőmet és az esőkabátomat meg a gyógyszeres, ragtapaszos neszeszert.

Gergő: Meg néha a szandálját, vagy a komplett táskáját, vagy Ancsit magát táskástul. :D

Anikó: Több dologra nem is volt szükségem és semmi nem is hiányzott. Bármi más felesleges lett volna.

 El Camino – két szólamban – szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

 

Már az elejétől kezdve egyértelmű volt, hogy ketten vágtok bele ebbe a kalandba? Voltatok már korábban is ennyire egymásra utalt helyzetben?

Anikó: Egyértelmű volt, hogy ketten megyünk. Nyárra tervezzük az esküvőnket, és ha nem is kapcsolatpróbának, de a kapcsolatunk megerősítésének is szántuk.
Voltunk már korábban is egymásra utalt helyzetben (amikor külföldön tanultunk, dolgoztunk, éltünk együtt), de az más jellegű volt. Ehhez hasonló szituációban még nem voltunk.

 

Mi volt a legelső állomásotok? Hogyan jutottatok oda?

Anikó: Irunból indultunk, oda pedig vonattal érkeztünk, Párizsból.

 El Camino – két szólamban – szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

 

900 kilométer 27 nap alatt. Azért ez nem kis teljesítmény. Ez azt jelenti, hogy átlagosan naponta több mint 33 kilométert gyalogoltatok. Hogy bírtátok? Voltak közben lelki és fizikai mélypontok, amikor úgy éreztétek, hogy nem bírjátok tovább?

Anikó: Napi 20 kilométeres átlaggal kezdtük, amit szépen, fokozatosan emeltünk. Az utolsó héten már napi 40 kilométer volt az átlag, és a legutolsó napon végül 60 kilométert gyalogoltunk.
A mélypontok nálam mindennaposak voltak, Talán a 23-26. nap környékén mondtam azt, hogy most már bírom, megyek akármeddig, de aztán jött a 60 kilométeres nap, úgyhogy megint nagyon kifáradtam…

 

És milyen érzés volt az Utat járni?

Anikó: Fantasztikus kaland és erőpróba, ugyanakkor meghitt és gyönyörű.

 

Milyenek a zarándokszállások? Barátságosak voltak veletek a helybéliek?

Anikó: Többnyire barátságosak! A szállások fantasztikusak. Persze volt köztük jobb, és rosszabb is, de összességében elmondható, hogy a tengerparton akár teljesen ingyen is ott tölthet valahol egy éjszakát az ember. (Általában nincsenek fix árak mindenki annyi pénzt ad amennyit tud.) Vannak 5 fős és 100 fős szállások is, mindegyiknek megvan a maga hangulata.

 

El Camino – két szólamban – szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Megismerkedtetek útközben más zarándokokkal is? Kötöttetek mélyebb barátságokat? Milyen nyelven kommunikáltatok a többiekkel?

Anikó: Angolul beszéltünk mindenkivel és sokakkal megismerkedtünk, nagyon jó emberekkel. Volt, akikkel végig együtt haladtunk, és volt, akikkel egy hétig vagy csak egy napig, de ez nem azt jelenti, hogy végig együtt mentünk, csak azt, hogy újra meg újra összetalálkoztunk.

 

Melyik volt az Út legnehezebb szakasza?

Anikó: Talán a legeleje, az első 8-10 nap. Akkor még olyan sok van hátra, hogy az ember el sem hiszi, hogy ennyit bír gyalogolni!

 

 

És melyik szakasz volt a legszebb, a legkülönlegesebb?

Anikó: Én nagyon szerettem a tengerparti részeket, a sziklákat, a napfelkeltéket. (Mindig hajnalban indultunk, hogy elkerüljük a forróságot és legyen helyünk a zarándokszálláson.)

Gergő: A legelső nap az egyik legszebb, persze, ha szép az idő. És nekünk szerencsénk volt…

El Camino – két szólamban – szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/ 

Volt olyan váratlan élményetek, vagy nehézségetek, amire nem voltatok felkészülve?

Anikó: Nekem nem igazán jut ilyesmi az eszembe. Számítottunk rá, hogy nem lesz könnyű. Inkább az volt a váratlan, hogy alig voltak vízhólyagjaink meg sebek a lábainkon. Mindig szellőztettük a lábunkat, sokszor levettük a bakancsot. Szerintem ez volt a titka.

Gergő: Azért ide be tudnék vágni egy olyan képet a lábamról, ami romba dönti ezt a bekezdést. (De nem volt fájdalmas).

 

Mi az a legfontosabb tanács, amit azoknak adnátok, akik a jövőben járják végig a Caminot?

Anikó: Élvezzék minden percét!

Gergő: Szerintem lehetetlen minden percét élvezni, de utólag varázslatossá fog válni, úgyhogy ne adják fel!

 

El Camino – két szólamban – szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Lenne bármi, amit így utólag már másképp csinálnátok?

Anikó: Talán érdemes lett volna vinni egy sátrat, mert az tényleg a teljes szabadság lett volna, hogy akkor állhatunk meg, amikor csak akarunk, ott alszunk, ahol kedvünk tartja. Így azért kötve voltunk a zarándokszállásokhoz.

Gergő: Persze, egy kacsalábon forgó várat is feltett volna még a hátamra... :D

 

Mit éreztetek, amikor megérkeztetek Santiago de Compostelába?

Anikó: Nagyon nagy boldogságot, hogy sikerült, és egy kis szomorúságot is, hogy véget ért. Megható volt.

Gergő: Pláne, hogy Bruce Springsteen Paradise című számát tettem a fülünkbe pár száz méterre a céltól, amitől már önmagában libabőrös lesz az ember. Ajánlom mindenkinek.

 

Hogy érzitek, a zarándoklat hatására megváltozott bennetek valami? Másképp gondolkodtok az óta a világ dolgairól?

Anikó: Szerintem nem gondolkodunk másképp, de gazdagabbak lettünk egy csodás élménnyel. Megtanított ez az egész arra, hogy bármi lehetséges, ha az ember igazán akarja.

Gergő: Szerintem formált minket, méghozzá a javunkra.

 

El Camino – két szólamban – szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
A kapcsolatotokra milyen hatást gyakorolt a közös zarándoklat?

Gergő: Nem ezen múlt :D

 

Ha lehetőségetek lesz, visszamentek még valaha a Caminora?

Anikó: Gergő tudom, hogy szeretne, de nekem egyelőre elég volt :D

Gergő: Egészen biztosan. Felhívnám a figyelmet arra, hogy Ancsi „soha többé” hozzáállása pár hónap alatt „nekem egyelőre elég volt”-ra enyhült! :D

 

Szerkesztés és grafika: P. Horváth Zsuzsi
Korábbi cikkünk a Caminoról: Miért éppen Camino?El Camino – két szólamban – szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/