Tibi elment – Volt egyszer egy Fotós, volt egyszer egy Ember – szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

Tibi elment

 
   

Volt egyszer egy Fotós, volt egyszer egy Ember

 

 

 

Tibi elment – Volt egyszer egy Fotós, volt egyszer egy Ember – szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Tatai Tibi elment. Túl hirtelen, túl váratlanul, túl fiatalon. Pár nap híján 57 évet élt.

A "Tilos az A" webmagazin az ő álma volt, s ezt az álmát megvalósítva az eltelt évek során számos alkotótársra és jó barátra talált. Bár az utóbbi időben az "arcvonalból" egy lépéssel hátrébb húzódott, rendszergazdaként továbbra is ő volt a lap lelke és motorja, s a háttérből építő jellegű kritikáival, tanácsaival és tapasztalataival segítette a munkát. Talán legbelül megérzett valamit, mert egy ideje elkezdte magyarázgatni, tanítani a honlapkészítés háttérfeladatait. Mintha tudta volna, hogy hamarosan át kell adnia a stafétabotot...

 

Tibi elment, mi itt maradtunk. Ezután, nélküle kell tovább dolgoznunk. Hiányozni fog az éleslátása, a megingathatatlan értékítélete, és az a magas szintű vizuális kultúra, amit képviselt. Tartozunk annyival az emlékének, és szeretjük annyira ezt a weblapot, hogy Tibi szellemiségét továbbvisszük, és a jövőben is folytatjuk, tovább írjuk a "Tilos az A"-t.

 

 
 
Tibi elment – Volt egyszer egy Fotós, volt egyszer egy Ember – szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Névjegy:
Tatai Tibor (1956.10.25. Debrecen - 2013.10.08. Tatabánya) Tatabányán gimnáziumot, majd Budapesten kirakatrendező iskolát végzett. Diákévei alatt kezdett fotografálni. Eleinte grafikusként, később a fényképész szakmát kitanulva a Tatabányai Múzeumban fotósként dolgozott főállásban, emellett a helyi színház és a megyei lap külsős fotósa is volt. 1984-ben vállalkozást indított el a fotó, a dekoráció és a reklám területén. A Belkereskedelmi Reklám Iskolát ezzel a tevékenységi területtel összefüggésben végezte el. A Fiatalok Fotóművészeti Stúdiójában vendéghallgatóként működött közre 1981-től 1984-ig, ez idő alatt velük együtt mutatta be képeit. Tagja volt a Tatabányán megalakult Panel Művészeti Csoportnak és Fotóműhelynek. 1999-től tagja lett a Magyar Fotóművészek Szövetségének.

 

 

 Tibi elment – Volt egyszer egy Fotós, volt egyszer egy Ember – szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

 

Búcsúzásként barátai, munkatársai segítségével így idézzük meg az emlékét:

 

Tibi elment – Volt egyszer egy Fotós, volt egyszer egy Ember – szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/Tibi elment – Volt egyszer egy Fotós, volt egyszer egy Ember – szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
„44 évvel ezelőtt ismertem meg Tibit. Együtt jártunk általános iskolába. Mi röviddel előtte költöztünk Tatabányára. Éppen alakuló, 6-7 fős baráti körömből kicsit kilógott. A többiek értelmiségi családból jöttek. Volt köztük egy nemesi ivadék, egy aradi vértanú oldalági rokona, egy művész házaspár és több helyi nagy ember gyereke is. Jobban el voltak engedve, mint mi ketten. Az iskolából hazafelé mindig Tibiék háza előtt mentünk el. A földszinten laktak. Papája egy kerékpártárolóból kialakított kis műhelyben farigcsált kis állatszobrokat. Egy kis pénzt lehetett kapni érte. A többiek nem értették a dolgot, de én tudtam, hogy van ez néhány családban.   

Nem járt focizni velünk. Ez akkor nagyon kirívó volt, ezen kívül persze szinte mindig együtt lógtunk.

Egy időben barlangászkodtunk. Emlékszem egy esetre, mintha tegnap történt volna. Azzal töltöttük az időt, hogy bemásztunk egy szűk, sötét és hideg járatba, amit a kifolyó víz mosott ki, s leszúrtunk egy kést és a következőnek – bizonyítva bátorságát – be kellett menni érte és még beljebb mászva leszúrni vagy kihozni azt. Én voltam soron, tele is volt a gatyám, de igazából akkor ijedtem meg, amikor beszorultam a járatba. Le kellett vennem benn a ruháim nagy részét, hogy tovább tudjak haladni. Valahogy kijutottam és kihoztam a kést. Tibor nagyon örült, hogy így lett vége a szórakozásunknak – Ő következett volna. Szorongatta a kezem, mintha valami szívességet tettem volna neki. Ez az eset összehozott minket.

Tibi elment – Volt egyszer egy Fotós, volt egyszer egy Ember – szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Kicsit reszelősebb volt stílusa, mint a a többieknek, makacs volt, mint az öszvér. Gyakran volt emiatt vitája velünk. Néha még napokig is eltartott a harag, pedig ez gyerekkorban ritka.

Kicsit koravénnek tartottam, mint akinek már felelőssége van családban. Sosem kaptam füllentésen, hazugságon, pedig az bizony gyakori a srácok között.

A gimnáziumban más lett a kapcsolatunk – erősen kamaszodtunk, bejöttek a lányok is a képbe – de reggel befelé az iskolabusszal együtt mentünk s délután is haza, szinte mindig. A korábbi haverok, egy kivételével, más középiskolába kerültek. Ez a körülmény hatott a mi viszonyunkra is, noha kevesebb időt töltöttünk együtt Tibivel, de a beszélgetések zöme már a világ megváltásáról szólt. Ha láttunk vagy hallottunk valamit, első adandó alkalommal elújságoltuk egymásnak. Konkrétan emlékszem Kazan Látogatókjára. Kicsi szobájában hallgattuk az egyszerű, mono ZRK-n a muzsikákat. gyertyafénynél, vörösborral. A honlapon azt írta, hogy mindig én mutattam az új zenéket neki, de ez nem igaz. Az első füllentése volt, amit elkaptam.

Érettségi után lazult a kapcsolatunk, előbb Ő, aztán én kerültem más városba.  

Majdnem 35 év telt el, leéltük az életünk javát.

A világhálón bukkantam rá, s nagy örömmel vettük fel a fonalat. Ráfutottam a régi cimborákra is, akiket az elején említettem – le is pattantam Róluk, ahogy kell. Megtudtam, hogy milyen karriert futottak be, milyen anyagi helyzetben vannak, de napnál világosabb lett, hogy semmi közünk egymáshoz. Kijózanító volt. Ezzel szemben, a világ legtermészetesebb dolga volt, hogy elkezdtünk Tiborral együtt dolgozni, cikkeket írtam a honlapjára. Nem találkoztunk, a hálón tartottuk a kapcsolatot.

Hihetetlen érzékkel illusztrálta a szösszeneteimet, s bár megpróbált kicsikarni valami összedolgozást a képanyag kiválasztásával és összerendezésével kapcsolatban, nem álltam kötélnek, mert maximálisan megbíztam az ízlésében, s nekem lett igazam.

Neki köszönhetem, hogy megírtam a könyvem. Iszonyatosan lusta vagyok, Tibi szelíd erőszakossága kellett, hogy készüljenek az írások. Elhittem neki, hogy ez fontos, s lassan belejőve a munkába elkészült a könyv. Roppant hálás vagyok ezért neki, s remélem az olvasók is azok lesznek, ha egyszer kezükbe vehetik.

Megérdemli. – Murányi György

 

 

Tibi elment – Volt egyszer egy Fotós, volt egyszer egy Ember – szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/Tibi elment – Volt egyszer egy Fotós, volt egyszer egy Ember – szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

„Ősz van. A kedvenc évszaka. Hóban, sárban, napsütésben járta szeretett parkja útjait hűséges társaival, Almával, majd Csokival. Barangolásai alkalmával barátokra lelt a park kutyásai között. Szerette a közös séták nagy, világmegváltó beszélgetéseit. Néha leült egy padra, és csendben, elmélázva csodálta a természet szépségét. Szép időben, ha a nap sugarai átszűrődtek a fák között, megállt, és felkiáltott: Nézzétek a fényeket! Milyen gyönyörű!
…… Ősz van. Ő elment, és hiába kopogtatunk, többé nem nyit ajtót. A telefonba sem szól bele mély, dörmögő hangján. Keressük, de nem találjuk. Pedig itt van. Hiszen ősz van. Az ő évszaka. Csak ki kell sétálni kedvenc parkjába, és ő ott lesz. Minden sárguló levélben, minden lehulló gesztenyében, és a fák lombjai között átszűrődő napfényben…
Török Karolin

 

 

 

Tibi elment – Volt egyszer egy Fotós, volt egyszer egy Ember – szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
„Kedves Tibor!
Én mára már csak hálni járok a jól kitágult bőrömbe, és reméltem, lesz valaki, aki pár jó fényképet csinál majd a temetésemen az unokáimnak. Természetesen Rád gondoltam, aki most csúnyán cserbenhagytál, és nagyon kellemetlen meglepetést szereztél. Nem kevéssé azzal, hogy most majd kivel beszélem meg, ha újra írhatnékom támad a lapunkba, s ki lesz az, aki szolid és igényes hátteret biztosít majd ehhez. Az új kiskutyádat még nem is láttam, és itt az őszi gombaszezon is a nyakunkon. Vedd tudomásul, hogy neheztelek Rád, és nem fogadom el ezt a rossz kifogást...
Őszinte barátsággal: Zábráczki Jóska

 

 

 

Tibi elment – Volt egyszer egy Fotós, volt egyszer egy Ember – szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/Tibi elment – Volt egyszer egy Fotós, volt egyszer egy Ember – szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
„Nehéz megfogalmazni, kit, miért szeretünk, kedvelünk. Ha már sikerül, az baj! Mindig kimarad valami, s csak foszlányok kerülnek egy ilyen emlékezésbe. Már jó ideje ismertük egymást, amikor erre az ismeretségre építve munkakapcsolatot kötöttünk. Naponta sokszor hajnalba nyúlóan dolgoztunk együtt. A munka szinte eggyé tette e néhány évre az életünket, s barátságot kovácsolt. Aztán ahogy változik a világ, később előfordult, hogy hónapokig nem találkoztunk, s ha felhívott, többnyire nem volt konkrét oka. Csak érdeklődött. Ok ez is, a mai világban ritka ok. Szerencsésnek érzem magam, hogy nem csak a munkában, de álmai megvalósításában is itt-ott részt vehettem. Láthattam az izgalmat, az örömöt, mikor fotókiállítására készülve, együtt kereteztük a képeit, vagy amikor az általa létrehozott „Tilos az A” webmagazin emléktáblájának avatójára készültünk. Akkor így ajánlottam az embereknek ezt az internetes oldalt: az emberség, a tolerancia, a kultúra, a művészet, az alkotás, az értékek magazinja. Azért lehetett, lett ilyen, mert ilyen ember készítette, aki minden nehézség ellenére is kitartott az értékbe vetett hite mellett. Az emberi kapcsolatokban is. Kevés az ilyen ember, de annál nagyobb az a hiány, amit a távozása okoz. Sok haverom van, barátom kevés. Mostantól egyel kevesebb. Hiányzol, hiányozni fogsz Tibi! – Szabó Zsolti

 

 

Tibi elment – Volt egyszer egy Fotós, volt egyszer egy Ember – szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/Tibi elment – Volt egyszer egy Fotós, volt egyszer egy Ember – szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
„Tatai Tibi 1979-ben lett a munkatársam. A KOMÉP Művelődési és Oktatási Központban dolgoztunk együtt, ő, mint dekoratőr, én, mint népművelő próbáltuk megváltani a világot. Tibi ekkor kezdett komolyabban foglalkozni a fotózással. Azokban az években minden magyar művelődési intézmény egyik fő attrakciója Hofi Géza fellépése volt. Hosszú és kemény egyeztetések után, 81-ben sikerült nekünk is meghívni őt. Soha nem látott izgalommal vártuk minden idők legnagyobb hazai humoristájának előadását. A kezdés előtt néhány perccel  bekopogtunk az öltözőjébe. Tibor kellő tisztelettel kért engedélyt ahhoz, hogy előadás közben készíthessen a művészről néhány fotót. Hofi azonban elzárkózott ettől: Szó sem lehet "lesipuskás" képekről, de ha az úrnak jó, akkor beáll néhány pózba, amit lefényképezhet. Tibor gondolkodás nélkül nemet mondott. Néhány pillanatra megdermedt a levegő az öltözőben.  Hofi csak annyit szólt: „Ha nem, akkor nem. Viszontlátásra!” Összeszorult gyomorral léptem ki az ajtón. Elsőre én sem értettem mi is volt ez. Egy fotós Magyarországon, aki nem hajlandó képeket készíteni az éra akkori "megasztárjával"! Később értettem meg, hogy Tibi nem olyan képet akart készíteni, ahogy Hofi Géza akarta láttatni magát, hanem olyat, ahogy ő látta a művészt! Tudtommal Tibi nem is készített soha Hofi portrét. Megmaradt viszont az önbecsülése, a fotóművészetbe vetett hite és a hivatásával szembeni alázata. - Tisztelettel: Géko Pista

 

 

Tibi elment – Volt egyszer egy Fotós, volt egyszer egy Ember – szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Szevasz, Tibi!

Röviden írunk, tudod, nem szoktunk a hosszú tirádákhoz.
Fáj, hogy elmentél, fáj mindannyiunknak az Agorában. Része lettél az életünknek, a mindennapjainknak, a munkánknak. Megdolgoztál ezért, megdolgoztál a respektért, az elfogadásért. Ott voltál minden rendezvényen, programon, ahonnan kértük, hogy tudósíts. Színvonalas, igényes fotóidon keresztül az Agora honlapjának látogatói is képet kaphattak tevékenységünkről. Megküzdöttél azért, hogy maximalizmusra törekvő közösségünk tagja légy. Szomorúak vagyunk, hogy munkád gyümölcsét nem élvezheted, hogy megkezdett Agorás utadat nem folytathatod. Szomorúak vagyunk, hogy a betegséget nem tudtad legyőzni. Hiányzol, hiányozni fogsz. Megőriznek fotóid, megőrzünk mi is az emlékezetünkben. - Az Agora munkatársai

 

 

Tibi elment – Volt egyszer egy Fotós, volt egyszer egy Ember – szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/Tibi elment – Volt egyszer egy Fotós, volt egyszer egy Ember – szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
„Kedves Tibi!

Sok emlékem van az életünkből. Néhány villanást felidézek.
Fiatal húszas éveinket egy munkahelyen, egy csapatban kezdtük. A KOMÉP művelődési házát építettük fel a semmiből, az akkori munkásszállón. 
Mérivel, Pistával, Annával, Magdi nénivel, Edittel egy csapatot alkottunk. Akkoriban ismerkedtél meg a fotózással, akkoriban ragadott meg a műfaj, talán éppen Féner Tamás kiállításának rendezése kapcsán. Attól kezdve előadásokat fényképeztél, portrékat készítettél, és egyfolytában kísérleteztél a fénnyel és a térrel.

Ifjú emberekként együtt mentünk el Ruttkai Évához, aki sokszor szerepelt a művelődési házunkban. Szerettünk volna egy barlangszínházat létrehozni a Szelim Barlangban, s Ruttkaival ennek kapcsán készítettünk egy interjút. Te fotóztál, én kérdeztem. Emlékszem, annyira meg voltunk rémülve, ahogy közelítettünk az Endrődi Sándor utcai villa felé, hogy egymást is alig tudtuk támogatni. Az interjú és a fotók elkészültek, és máig őrzik azt a pillanatot 82-ből, a Ruttkai hagyatékban is megtalálhatók, sőt valamelyik fotódat fel is használták a "Parancsolj velem Tündérkirálynő!" című kötetben.

Aztán egy újabb kép, ami bennem él: Ülünk a kertben egy késő tavaszi napon. Kati, Gabi, te meg én. Az élet nagy dolgairól beszélgetünk, hosszan, pokrócba burkolózva, egészen reggelig. Nem tudom, már miről volt pontosan szó, de bennem maradt a hangulat, a közös együttlét jóérzése.

A következő kép, a jelenből, a közelmúltból való.  Beálltál az Agorába. Elkezdted a munkát, keményen érvényesítve az elképzeléseidet, de mégis megtalálva a kompromisszumokat. Elfogadtattad magad. Elfogadtattad magad a munkáddal, azzal, hogy szeretted, amit csináltál, szerettél dolgozni. Az Agora indulásának, az első néhány hónapnak te voltál a legfőbb krónikása. Örülök, hogy velünk dolgoztál. – Salamon Hugó

 

Tibi elment – Volt egyszer egy Fotós, volt egyszer egy Ember – szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/Tibi elment – Volt egyszer egy Fotós, volt egyszer egy Ember – szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
„Szia, Tibor!

Aztán hosszú csend a papíron…

Mázsás súlyok döngöltek a földbe halálhíred hallatán. Először még haragudtam is rád, mert úgy döntöttél feladod, és azért, hogy önkéntelenül is emlékeztetsz az idő múlására, arra, hogy a hajamba keveredett ősz hajszálak látványa nem tréfadolog..

Közös múltunk 25 évvel ezelőtt kezdődött, amikor kb. 2 x 15 négyzetméteren fotósként képviseltük két önálló intézmény: a Közművelődés Háza és a Tatabányai Múzeum eltérő vezetési elveit, mint két skorpió jegyű dudás egy csárdában. Különbözőségeinkben csapnivalóak, szövetségeinkben bajnokok voltunk. Ezekből a különbözőségeinkből támadtak viták, veszekedések, amelyek gyakran oldódtak fel a vodkás és sörös üvegek koccintásával. Emlékszem, volt egy szigorú alkoholtilalmi időszak a munkahelyeinken, amikor is az volt a nagy ötlet, hogy a hűtőszekrényben a fixir elnevezésű üveg tárolja a bármikor rendelkezésünkre álló sztalicsnaja vodkát. Ha nem szerettük volna, hogy a munkahelyen eltöltött nyugalmas időnket bármely kolléga is lealacsonyító feladatokkal zavarja meg, egyszerűen kitettük a külső ajtóra az erre a célra készített hatalmas behajtani tilos táblát, amelyen nagy betűkkel ez állt: „Laborálok”.

Köszönöm, hogy fiatal fotósként megtanultam melletted a rendet. Választhattam: vagy elpakolom magam után a laborban a hívós és fixires tálakat, vagy egy 190 cm-es, fölém magasodó arc kiabálja le a fejemet.

A kitartásodat a fotózásban mindig becsültem, egy-egy általad megoldani kívánt technikai kérdést ízeire tudtál szedni és elemezni, sokszor dolgoztál ezeken éjszakákon át.

Tibi elment – Volt egyszer egy Fotós, volt egyszer egy Ember – szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Otthonod ajtaja mindig nyitva állt előttünk és számtalan buli előtt. Sok esetben ezeknek a féktelen együttléteknek a szomszédok egyet nem értése vetett csak véget.

Korunk előrehaladtával, és miután elváltak munkahelyi útjaink, az egymás iránt érzett szeretet és elfogadás, a közös kirándulásokban és állataink iránt érzett rajongásunkban öltött testet és fűzte szorosra kettőnk és családjaink barátságát.

Idén augusztus végén láttunk Téged, ami aztán az utolsó találkozásunk lett. Felugrottunk Hozzád egy kávéra Tomival… atyáskodóan jó tanácsokkal láttál el a magyar fotóművészeti élet útvesztőiről. Örültünk, hogy újra dolgozol, büszkén és vidáman dicsekedtél az új szőrgombóc jövevénnyel, Szaffival.

Aztán a döbbenet. A lelked már nem tudta elviselni fizikai tested korlátait, a távozás mellett döntött, és hitem szerint újra bekerült a nagy körforgásba. Neked már biztosan van válaszod a létünk értelmét és végét jelentő nagy kérdésekre.

Látod? A haláloddal is tanítasz. Fiatal koromban rendre, rendszerességre, fotó technikára, most arra, hogy hátralévő életem minden percét tudatosan éljem, - és szeressem, hogy élhetem. – Harmos Csilla

 

 

Tibi elment – Volt egyszer egy Fotós, volt egyszer egy Ember – szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/Tibi elment – Volt egyszer egy Fotós, volt egyszer egy Ember – szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
„Találkozásunk idején Tibor és én, mindketten nagy tervekkel, komoly elképzelésekkel készültünk fotográfusi munkánkra, s rövidesen nemcsak szakmai, hanem baráti kapcsolatba is kerültünk. Tibornak köszönhetem, hogy megismertem a város környékét, Tarjánt, Várgesztest, a Vértest és a Gerecsét. Sok-sok közös erdei bicózásunk emléke ugrik be. Akkor nem vállaltam be vele a kerékpártúrát a Dalmát tengerpartig, de hazatérése után csodálhattam kitartását és képeit a Jajce-i vízesésről, meg a többi „Jugoszláv” érdekességről. Megismerkedésünk, és a Cementgyár bezárása előtt fejezte be a cementgyári dolgozók fotografálását, aztán 1999-ben közösen megrendeztük a Volt egyszer egy Cementgyár kiállítást, ahol ő portrékat mutatott be, nekünk, többieknek pedig csak a bezárt üzem maradt témaként.

A Tatabányai Múzeum fotósaként dolgozott, jól felszerelt laborral rendelkezett, művészeti kérdésekben is felkészültebb volt, mint én. Sokat segített tapasztalatával, de főleg elszántságával, és a fotográfia iránti szeretetével.

Tibor három másik fiatal művész társával - Szunyogh Lászlóval, Gerber Pállal és Kungl Györggyel - alapító tagja volt az 1978-ban létrehozott Panel Csoportnak. A jó indulást bizonyítja, hogy az óta mindannyian komoly, elismert alkotók lettek saját művészeti águkban, a lexikonok szócikkei a mai napig a „Panel legénységének” nevezik őket.


Gyakran jöttünk össze egy-egy baráti beszélgetésre Tibor lakásán, ahol egy tea mellett, megvitattuk a művészetről vallott nézeteinket. Ezek az eszmecserék segítettek abban, hogy mindenki megtalálja a neki legjobban megfelelő utat. Tibor először a szobrászat felé fordult, ennek emlékét őrzi egy erőteljesen megmintázott női portré, azután rátalált a fényképezésre, ami végleges kifejezőeszközévé vált.

Tibi elment – Volt egyszer egy Fotós, volt egyszer egy Ember – szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Lakásához tartozott szürke színű macskája is, akit nemes egyszerűséggel Egyszínűnek hívott, s aki nem egy képének volt remek modellje. 

A Magyar Fotóművészek Szövetsége Fiatalok Fotóművészeti Stúdiójának vendéghallgatójaként olyan szakembereket tekinthetett mesterének, mint Féner Tamás és Dr. Albertini Béla. Sorozatai, akkor alkotott szekvenciái komoly értéknek számítanak.

A nyolcvanas évek második fele szép és aktív időszak volt a számunkra, sokat dolgoztunk és állítottunk ki. A Tatabánya Fotóműhely is akkor volt a legeredményesebb, amikor még Tibor vezette. A baráti, viccelődő rivalizálás a nálunk nagyobb hagyományokkal rendelkező Esztergomi Fotóklubbal ugyanúgy előre vitt minket, mint a közös munka. Nemcsak fotósként, de a dekoratőrként is számíthattunk Tibor tapasztalatára.

Tibi elment – Volt egyszer egy Fotós, volt egyszer egy Ember – szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
A „Buborékban”, a tatabányai uszodában készített képanyagával került be a Magyar Fotóművészek Szövetsége tagjai közé. Ez a sorozat kiemelkedő kísérleti sorozatként, színes fotográfiai anyagként kapott elismerést.

Az alkotóművészekre jellemző érzékenysége egyszerre volt erénye és gyengesége is, talán ennek is tulajdonítható, hogy később, magánéleti és egészségi problémáinak köszönhetően is - az internetes kapcsolattartás kivételével - egyre jobban visszavonult.

Az utóbbi években a Tilos-az-a.hu oldal szerkesztésével foglalkozott. Kultúraközvetítő, közösségi feladatként élte meg ezt a munkát is, de az általa működtetett fórumon nem jelent meg műveivel, azok az elmúlt években már fiókban maradtak. Nem vett részt kiállításokon, fotográfiai rendezvényeken, kivéve a 2009-es Bányásznapot, amikor elszánt szervező munkája eredményeként Tibor, Tarjáni Antal és jómagam együtt állítottunk ki ismét.

Úgy érzem tehetsége nem érhetett be, az igazi elismerés még várat magára. Igaz, váratlan hirtelenséggel záródott le munkássága, mégis komoly életművet hagyott hátra maga után, amely megőrzésre méltó, és helye lenne, vagy helye van közgyűjteményekben.
Szamódy Zsolt Olaf

 

 

Tibi elment – Volt egyszer egy Fotós, volt egyszer egy Ember – szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Tibi elment – Volt egyszer egy Fotós, volt egyszer egy Ember – szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
„Utolsó utáni telefon Tatai Tiborral:

 - Szia, Tibor! Nem ezt ígérted!

- Szia, Tóni! Bocs', de másképp alakult!

- De Tibor, azt mondtad a nyáron, hogy ősszel újra kezdjük!

- Akkor komolyan gondoltam Tóni!

- Igen, Tibor azt is mondtad, hogy nagyon szeretnéd, persze ha én is újra benne vagyok.

- S Te megint igent mondtál Tóni!

- Igen Tibor, mert úgy mondtad, ahogy szoktad, kedves akaratossággal. Nem tudtam ellenállni.

- De ugye nem gondoltad meg magad Tóni!?

- Nem Tibor, de hiába vártam a hívásod! Hívtál?

- Te is hívhattál volna Tóni! Hívtál?

- Nem, de ugye még nem késő Tibor?

- Már késő Tóni! Csoki hívott!

- De Én hívni szeretnélek! Vissza! Tibor!?

Tarjáni Antal

 


 

Tibi elment – Volt egyszer egy Fotós, volt egyszer egy Ember – szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/Tibi elment – Volt egyszer egy Fotós, volt egyszer egy Ember – szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
„Tibor volt az első fotótanárom.

Találkozásaink alkalmával, értékelte a legújabb munkáimat, útmutatást és bátorítást adott az elképzeléseimhez, egy friss kávé és szeretett kutyája, Csoki társaságában.

Egyszer azt mondta, az a legfontosabb, hogy mindig legyen nálam a fényképezőgép, mert sohasem tudhatom, hogy mikor talál rám a téma. Ha a fotós elszalasztja az alkalmat, akkor később már biztos, hogy nem lesz lehetősége még egyszer ugyanazt a pillanatot megörökíteni.

Tibor hirtelen távozásával rájöttem, hogy a rég tervezgetett találkozásokat sem szabad halogatni, mert az élet bármikor közbe szólhat.

Nyugodj békében Tibor! – Nagy Imre"

 

 

Tibi elment – Volt egyszer egy Fotós, volt egyszer egy Ember – szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
„Tibi 45 volt, amikor összehozott minket a sors. Akkor már túl volt több szerelmen és csalódáson, elkövetett hibákon, súlyos betegségeken. Sok tekintetben egyformák voltunk. Független, szabad lelkek, nem akartuk megbéklyózni a másikat. Ugyanazok a dolgok érdekeltek, és ugyanúgy gondolkodtunk a világról. Sokat tanultam tőle. Vizualitást, lényeglátást, kreativitást.
Megtanultam, hogyan lehet túlélni nehéz körülmények között, s azt, hogy a boldogságra akkor is törekedni kell, ha úgy tűnik, bármelyik pillanatban összecsaphatnak a fejünk felett a hullámok. S ami a legfontosabb: mindig éreztetni kell a másikkal, hogy szeretjük, mert nem tudjuk, mennyi időnk van, nem tudjuk, mit hoz a holnap.

Hát, Tibinek eddig tartott az élet... Remélem békére lelt, s ezután odaát, egy betegség és fájdalom nélküli világban sétál, egy másik gyönyörű parkban Almával és Csokival az oldalán. Ajándék volt az élettől az a közel 12 év, amíg vele lehettem. – P. Horváth Zsuzsi

 

 

"Már minden helyen kerestelek, ahol nem vagy, csak azt a helyet nem találom, ahol vagy. Csak azt tudom, hogy ott vagy, ahol én nem vagyok. De hol vagyok én? Azt kívánom, bár itt lennél, hogy megmondd. Esetleg ha nagyon-nagyon erősen kívánnám, akkor itt lennél?"

(Idézet a Micimackóból)

 

Fotók: Tatai Tibor, P. Horváth Zsuzsi, Pardavi Balázs - a profilfotók többsége a megemlékező barátok facebook oldaláról származik
Szerkesztés és grafikai szerkesztés: P. Horváth Zsuzsi
 

 Tibi elment – Volt egyszer egy Fotós, volt egyszer egy Ember – szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/