Számomra Erőss Zsolt –írta: Győri Dia, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/..

 

Számomra Erőss Zsolt…

[Emlékéül egy Szabad Léleknek]

 



… évekig a háttérben létezett. Eleinte annyira, hogy nem is láttam. Idővel a látókörömbe került, de még csak homályosan, a szemem sarkából tekintettem felé. Tudtam, hogy létezik, nagyjából, hogy mit csinál, ám ennyi mindösszesen.

 Számomra Erőss Zsolt –írta: Győri Dia, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Akkor került tekintetem középpontjába, amikor egy munkatársam elmesélte, hogy olvas róla egy könyvet. Mesélt a könyvről, és még el sem jutottam odáig, hogy elkérjem, már ajánlotta, hogy szívesen kölcsönadja. Tudta, hogy a magam módján a hegyek szerelmese vagyok – ahogyan a maga módján ő is az -, és méltán gondolta, érdekel a könyv. Kaptam az alkalmon hát, és elolvastam a Földes András által írt „Erőss Zsolt – A Himalájánál magasabbra” c. könyvet.

 

Elmondhatatlanul megragadott. Nehéz szavakba önteni… Éreztem, hogy rendkívüli, amit Zsolt véghezvisz, hogy messze túlmutat azon, amit a társadalom „valóság”-nak gondol. Hogy őt a Szíve, az Útja viszi a hegyre, ez az Élete, és az életében a körülmények is ehhez a tényhez igazodnak. Vállalja az Életét, nem keseríti a pénztelenség, nem tántorítják el a közösségi konfliktusok. Sosem dönt úgy, hogy nem megy többé a Hegyre – hisz ez olyan volna számára, mint úgy dönteni: nem veszek többé levegőt!

 

Menni kell, és kész. Számára nincs „miért?”. Nincs kérdés, csak kijelentés.

 

Azt is éreztem a könyvből, hogy itt még rengeteg olyan dolog van, amit én, aki eddig 3340 m-nél magasabban nem jártam, fel sem tudok fogni. Ezeket a dolgokat csak ők tudják, az igazi nagyok, akik Odafent jártak. De átadni nem tudják senki emberfiának, aki nem járt ott velük együtt. Sőt. Még talán azoknak sem. Hisz az élmény – egyedi.

 Számomra Erőss Zsolt –írta: Győri Dia, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

 

A kérdés még azután sem vetődött fel benne, hogy roncsolódott a lába. Nem hitte, hogy ez a körülmény gátat vethet Útja elébe. Ennyit tesz a Hit önmagunkban: hitte, hogy műlábbal is fel tud menni a Hegyre. Aki pedig elhiszi, hogy ilyenkor vége az Álomnak – annak valóban vége is van. És keserű lesz.

 

Zsolt nem mondott le az álmáról. Ezzel számomra azt mutatta, hogy az ő felfogása bőven több a hétköznapi felfogásnál. Hogy ledobta a társadalmi láncokat. Nem engedte, hogy mások véleménye alakítsa az életét, hanem ment tovább a Saját Útján. Ez akár egy próba is lehetett, amit ő kiállt!

 Számomra Erőss Zsolt –írta: Győri Dia, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

Ha megnézek egy fényképet egy emberről, és látok a szeme sarkában nevetőráncokat, abból következtetek arra, hogy az illető optimista életszemléletű, vidám ember. Zsolt képeit elnézve ugyanerre jutok: a szeme, a szája majd’ minden képen nevet! Még az amputáció utáni lábadozó, ágyban fekvő képeken is. Nem látok rajta kétséget, bizonytalanságot. Azt látom, mintha mi sem változott volna.

 

Miután elolvastam a könyvet, mindenkinek a környezetemben, akiről úgy véltem, valamennyire érdekelheti a téma, meséltem róla. És attól kezdve követtem a „Magyarok a világ nyolcezresein” projekt alakulását is. Láttam, hogy közeleg a Kancsendzönga-expedíció ideje. Aztán láttam, hogy elrajtoltak.

 

Úgy érzem, a könyv alapján közel kerültem az expedíciók mibenlétéhez. Az alaptábor, a serpák, a kuloárok (jégfolyosók), az akklimatizáció, az elfagyás, a hegyen hagyott és szabadon befoglalható sátrak és egyéb holmik, az ottmaradt halottak, a „csúcsengedély”, a helyszínre utazás kínjai, az időjárási ablak fontossága, a halálzóna és a szervezet leépülése, az a pár perc a csúcson, melyben kikristályosodik az összes addigi és hátralévő tényező – mind-mind mélyen belém égtek. Távolról sem gondolom, hogy szakértője lettem a dolognak, mert ez botor nagyképűség volna. Tudom, hogy ez csak a váz, amit én innen távolról láthatok – de ez a váz is nagyon belém épült.

 

Számomra Erőss Zsolt –írta: Győri Dia, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/ 

Úgy esett, hogy nem követtem elejétől kezdve Kollár Lajos közvetítéseit az expedíció hivatalos honlapján, de valahol azért bekapcsolódtam, bár a csúcsörömből kimaradtam (a bejegyzést utólag olvastam).

 

Számomra Erőss Zsolt –írta: Győri Dia, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Azt a pillanatot nem tudom felidézni, mikor megtudtam, hogy gond adódott. Emlékszem a „Baj van” c. bejegyzésre, és hogy a hírekben is elkezdte az örömöt az aggodalom felváltani. Zsolttal és Kiss Petivel, a két magyar Kancsendzönga-csúcsmászóval az alaptáborban elvesztették a rádiókapcsolatot. Innentől kezdve engem is marcangolni kezdett az aggodalom, és napi sokszor ránéztem a hivatalos honlapra, hogy mi az új hír.

 

Ezekben a napokban a munkatársam, akitől a könyvet kaptam, Lengyelországban volt, úgyhogy sms-ben osztottam meg vele a szörnyű hírt: „Erőss Zsolték a csúcsról lefelé jövet eltűntek…” A híreket olvasva egyre többször szorult össze a torkom, lepték el könnyek a szememet. Amikor a munkatársam először jött dolgozni, azonnal futottam hozzá, és csak ránéztem szomorú aggodalommal – az arca máris tükrözte az enyémet… Egy helyzetben voltunk: veszteséget éreztünk.

 

Az egész dolog számomra május 23-án csúcsosodott ki, amikor már biztosra vették a hozzáértők, hogy Zsolt és Peti nincsenek életben. Más dolgok is összejöttek nekem aznap, de ezek a hírek, a felelősségre vonó és felelőtlennek ítélő (!) netes kommentek, valamint az ismerőseim hasonló véleménye – nekem sok volt. Nem tudtam dolgozni, csak folyton a híreket kerestem, sírtam, majd hisztérikusan nevettem más dolgokon…

 

Úgy hiszem, hogy a halál miatti sírás a mi társadalmunkban hagyomány. Mert milyen is lehet ott, ahol az emberek boldogok, ha valaki meghal, hisz ez által új életet kezdhet…? (Ez az igazi önzetlenség, hisz a halott érdekére tekintenek, nem a saját veszteségükre.)
Hiába hiszem ezt a szívemmel, a könnyeimnek és szomorúságomnak nem tudok parancsolni.

 

Számomra Erőss Zsolt –írta: Győri Dia, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/



Megsirattam Zsoltot. Aztán utánaolvastam Kiss Petinek is, hisz róla szinte semmit nem tudtam (számomra annyira Zsolt volt a Fő), majd őt is megsirattam. És többször is, több napon át.

 

Hiszem, hogy tudták, mivel jár a hegymászás. Ismerték a veszélyeit, de mivel bátor volt a szívük és merték az Utat követni, ez nem tántoríthatta el őket.
Elfogadták azt, hogy nem mindig sikerül a terv, és ha ez történt, azt nem kudarcként élték meg.
Zsolt önmagáért ment a Hegyre, nem mások elismeréséért. Azért ment, mert ott volt egy hegy, s az ő útja azon vezetett át.

 

Számomra Zsolt élete példaértékű (már az, amit a könyvből, hírcsatornákból és képekből levonhatok a magam számára).
Ő Bátor és Szabad Lélek, aki már korán felismerte, mi az ő Útja, és mindig minden körülmények közt mert rajta járni, nem térítette el semmi!
Számomra, ismétlem, példakép.

 

 

 

 

Eszembe jutott, hogy a könyv olvasása után elkapott a vágy, hogy elmenjek egyszer meghallgatni őt egy élménybeszámolóján, előadásán. Most erről lecsúsztam…

A könyvet viszont megveszem. Emlékül Zsoltnak – vagy magamnak? Hogy sose feledjem.

 

Csodálatos létet a továbbiakban, a családnak pedig megbékélést és elfogadást kívánok!

 

Grafikai szerkesztés: P. Horváth Zsuzsi

Számomra Erőss Zsolt –írta: Győri Dia, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/