Én leszek – írta: Varga Emese, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

Én leszek

 

 

 



Én leszek – írta: Varga Emese, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/ Én leszek

a kétoldalas szerelem az újság hátoldalán. Hívhatsz egypercesnek is.
Pont addig leszek veled, amíg megköszörülöd a torkod és elnyomod a cigit a talpadon.

 

Én leszek

a felismerés az ajkadon, hogy rosszkor értek hozzá, és a rajta kicsúszott káromkodás, hogy már megint hétfő van.

A vörös körömnyom a hátadon, mert pont csak egy pillanat volt, amivel többet adtál magadból, pont egy lüktetéssel többet.

 

Én leszek

a gondolat, amivel megkavarod a kihűlt kávédat; nem érzed már sem a fahéj, sem az ölelés ízét, csak a felismerést, hogy minden közhely azért közhely, mert az élet szép. „Mert így kellett lennie.”

Összehúzod a kabátod és forrót lehelsz kínodban. A szemüveged üvegére rajzolt két pont lennék, hogy ne csak nézz; láss is. Tisztán.

 

Én leszek

az összes december, a hófödte tájaid, az utolsó gyermeki hóangyalod. A száz éves írógépedben a fekete patron, mert én is alig fogok már, meg elegáns is vagyok. Elegánsan emésztem magam miattad, de legfőképp magam miatt.

 

Én vagyok

a kezdődő mandulagyulladásod, a torkodra fagyott szavak halmaza, unió, komplementer, nem eleme B-nek, de a közös részük az, hogy nem elégítik ki a feltételt. Ahogy te se. Hogy önző módon, megadóan szeretsz. Hogy mindig előbb lesz a lelkem csupasz, mint a testem, bár lehet, hogy fordítva kellene, hogy legyen. Hogy megfeleljek az elvárásoknak, hogy illeszkedjek a normákhoz, akikbe pedig mások illeszkednek.

 

Én vagyok

a meg nem értett utolsó mondatod, ami anélkül csattan az aszfalton, hogy bárki mentőt hívna. Megáll a szíved, mint mikor tüsszentesz; én vagyok a dobpergés életed színpadán, és talán az ok is, amit nem értenek.

 

Én vagyok

a figyelmeztetés, hogy lehetne rosszabb is, és a pont a mondat végén, hogy már az. Már megtörtént.

Fel se tűnt- mondod majd, de fennakad a karod a köztünk feszülő kérdések hálóján, pont mikor átvetnéd a vállam fölött.

 

Én lennék

a szemrebbenés, amiben benne van minden, minden, amit tudsz szavak nélkül, és minden gondolat, amit úgy terítesz magad mellé, mintha megint csak huszonegyeznénk.

Remegő kézzel várnám, hogy húzz egy lapot tizenkilencre, vagy húzz el, de most már tényleg!

 

Te leszel

a döntés súlya a vállamon és te leszel a langyos csók a homlokomon, hogy végre megtanuljak várni…

 

 
 Én leszek – írta: Varga Emese, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Grafikai szerkesztés: P. Horváth Zsuzsi