A toldi modell – Fiatalok a kilátástalanság ellen – szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

A toldi modell

Fiatalok a kilátástalanság ellen

A toldi modell – Fiatalok a kilátástalanság ellen – szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Told. Aprócska zsákfalu valahol a keleti határszélen. Úgy is fogalmazhatnék, hogy az Isten háta mögött bújik meg alig több mint 300 lelkével.
Hajdan a híres Toldi család birtokában volt ez a vidék, amelynek ma szinte minden lakója mélyszegénységben él.


Munkanélküliség, és kilátástalanság. Ez jellemezné ma is a toldi hétköznapokat, ha az Igazgyöngy Alapítvány munkatársai és önkéntesei nem nyújtottak volna segítő kezet az itt élőknek.

Hervai Sárával, az alapítvány munkáját segítő fiatal önkéntesek egyikével beszélgettem.

 A toldi modell – Fiatalok a kilátástalanság ellen – szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/



Névjegy:
Hervai Sára, 25 éves. Nagycsaládból származik. Magyarországon és Lengyelországban folytatta az egyetemi tanulmányait. Jelenleg egy Waldorf iskolában dolgozik logopédusként.

 

 

 


Sári, elmondanád, hogy mivel foglalkozik az Igazgyöngy Alapítvány?

Alapfokú művészeti oktatással, szociálisan hátrányos helyzetű, roma tanulókkal és a családjaikkal. Vannak művészeti projektek a gyerekeknek és a szüleiknek, segítik a családok életét minden lehetséges szinten. Nagyon sokrétű a tevékenységük.
Amit ebből Toldon látok: élelmiszer- és ruhaadományok osztása, közös főzés, baba-mama klub, művészeti foglalkozások, biobrikett-készítés (amit télen a családok fűtőanyagként használhatnak). És persze ott van a Szuno-projekt is (a gyerekek rajzait a szülők kihímzik, táskákra, párnákra, használati eszközökre varrják, ezt eladják, és a bevételt visszaforgatják a családoknak. 

A toldi modell – Fiatalok a kilátástalanság ellen – szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Hogyan kerültél kapcsolatba az Alapítvánnyal? Hol hallottál először róluk?

Az ELTE-re jártam, magyartanárnak készültem. Az egyik évben Raátz Judit tanárnő és a szemináriumi csoportunk leutazott Toldra egy napra. A tanárnő már régről ismerte L. Ritók Nórát, az Igazgyöngy vezetőjét. Megkérte, hogy hadd nézzünk meg egy napot az alapítvány működéséből. Azért mentünk pont Toldra, mert Told egy olyan falu, ahol az Igazgyöngy legtöbb tevékenysége jelen van.

Miért döntöttél úgy, hogy te is szeretnél részt venni ebben a munkában?

Már hazafelé menet a vonaton megfogalmazódott bennünk egy drámatábor terve. Elképzeltük, hogy mennyire jó lenne a Toldon élő gyerekeknek drámapedagógiai foglalkozásokat tartani. Ez eleinte csak egy érzés volt, egy kezdeti lendület. Később megtudtuk, hogy Toldon már egy éve működik egy önkéntes csoport, akik táborokat is szerveznek, így kézenfekvő volt, hogy hozzájuk kapcsolódjunk.

Hogy személy szerint én pontosan miért is vágtam bele ebbe az egészbe, azt nehezen tudnám megmagyarázni. Mindig volt bennem egyfajta romantikus vonzódás a cigány kultúra iránt. Annyira különlegesnek, annyira másnak és izgalmasnak láttam, de valójában nem sokat tudtam róla. Kisgyerekkorom óta rengeteg cigány népzenét hallgattam, de ennyi volt az összes kapcsolatom – gyakorlatilag semmi – a cigánysággal. Később kiderült, hogy a valóság egyáltalán nem olyan, mint amilyennek elképzeltem. Nem olyan misztikus, de talán még sokkal érdekesebb.

A toldi modell – Fiatalok a kilátástalanság ellen – szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Kik működtették Toldon azt a bizonyos tábort?


Ez egy önkéntes csoport, amely főleg egyetemistákból áll. Két különálló csoportosulásból jött létre: az ELTE Illyés Sándor Szakkollégiumában indult egy kurzus, amelynek keretében egy nyári tábort szerveztek Toldra. Ugyanakkor, velük párhuzamosan Lencse Máté, az ELTE PPK oktatója is elkezdett tábort szervezni. A két csapat már az első nyár folyamán egyesült, aztán később hozzájuk csatlakoztunk mi is.

Mi az, amivel konkrétan te tudod segíteni az alapítvány tevékenységét?

A toldi önkéntes csoportunk munkacsoportok formájában működik. Van társasjátékos, drámás, szövegértést fejlesztő, matematikai, nyelvekkel foglalkozó, a nagyoknak beszélgető kört szervező és a kicsiket fejlesztő munkacsoportunk. Én három munkacsoportban vagyok benne: a drámásban, a szövegértésesben és a beszélgetősben. Ezek közül a drámásat vezetem. Most már úgy működünk, hogy nem csupán táboraink vannak (nyáron három + az évközi szünetekben egy-egy), hanem próbálunk egy folyamatos jelenlétet biztosítani, hogy a gyerekeket heti rendszerességgel segítsük a tanulásban. Minden héten három napot Toldon tölt két önkéntes, és skype-on keresztül is foglalkozunk velük. Mivel most már befejeztem az egyetemet, és teljes állásban dolgozom, én ezekben a leutazásokban és skype-os tanításokban nem nagyon tudok részt venni. Szeretném valahogy megszervezni, de nem könnyű. Inkább a táborok szervezésében és lebonyolításában vagyok aktív.

Eddig hány hátrányos helyzetű gyerekek részére szervezett tábor munkájában vettél részt?

2013 nyarán voltam először. Eddig összesen öt táborba mentem el - volt olyan, amelyikre csak pár napra sikerült leutaznom - és egyszer voltam három napot tanulni a gyerekekkel iskolaidőben is.

A toldi modell – Fiatalok a kilátástalanság ellen – szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Milyen körülmények között élnek azok a gyerekek, akik számára fejlesztő foglalkozásokat tartotok?

Toldon két cigánysor van, elsősorban onnan járnak hozzánk a gyerekek. A faluban a felnőttek nagy része munkanélküli, segélyekből élnek. A legtöbb családban sok gyerek van. Nem egyszerűek a körülményeik – már amennyire én kívülről látom. Az alapítvány igyekszik őket támogatni a házak felújításával, taneszközökkel, élelmiszerrel, ruhával, fűtőanyaggal.

Ismeritek a gyerekek szüleit is?

Van az önkéntesek között, aki gyakrabban jár Toldra, mint én. Nekik szorosabb a kapcsolatuk a szülőkkel. Persze beszélgetünk, találkozunk velük, de az otthonaikba ritkán hívnak be.

Szerinted a körülményeik ellenére boldogok ezek a gyerekek?

Furcsa kérdés... Nem könnyű meghatározni, hogy milyen egy boldog gyerek. Sok nehézséggel kell szembenézniük, az iskolában nem könnyű nekik, általában ők az úgy nevezett „rossz gyerekek”, akikkel „mindig baj van”, nincs felszerelésük, felállnak, mozgolódnak, csúnyán beszélnek. Sok a családi nehézség, és a lelki probléma is. Ennek ellenére általában vidámak, felszabadultak, és önfeledten tudnak játszani.

A toldi modell – Fiatalok a kilátástalanság ellen – szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Mi a véleményed? Sikerül a munkátokkal valamennyit könnyíteni ezeknek a gyerekeknek az életén?

Azt remélem, hogy igen. És amióta jelen vagyunk a faluban, látunk is változásokat. Elsősorban a tanulás, a tanuláshoz fűződő viszony, a társas viselkedés, kommunikáció terén. Biztosan nem lesz nekik könnyű, nem tudunk mindent megoldani, csak az életük egy kis szeletére vagyunk hatással, de az a hatás nem haszontalan.

Milyen tematika köré szerveződnek ezek a táborok? Milyen játékokkal ismertetitek meg a gyerekeket, milyen jellegű foglalkozásokat tartotok nekik?

Társasjáték-pedagógiai, drámapedagógiai, kézműves és szabadtéri játékokat viszünk Toldra. Ezen kívül van a kicsiknek fejlesztő foglalkozás és a nagyobbaknak beszélgető kör. Ilyenkor is tanulunk néha velük, de csak ha nagyon szükséges – hiszen szünet van – például ha készülnek egy dolgozatra vagy egy pótvizsgára.

Folyton próbálunk nekik új játékokat tanítani. Már nagyon sok társast ismernek például; ez az egyik legrégebbi eszközünk. Szeretnek métázni, zsinórlabdázni, sorversenyeket játszani. A drámafoglalkozásokra viszünk nekik mindenféle kör-, ritmusjátékokat, szituációs gyakorlatokat, dalokat, mondókákat.
Az utóbbi időben minden hétre viszünk egy-egy mesét is, amelyet közösen mesélünk, eljátsszunk, és közben beépítjük a drámás játékainkat. A meséhez kapcsolódva vagy attól függetlenül sokat kézműveskedünk velük: készítettünk már papírsárkányt, tolltartót, öröknaptárt, saját társasjátékot, nemezlabdát. Nem tudnám felsorolni, mi mindent.

A toldi modell – Fiatalok a kilátástalanság ellen – szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Milyen nehézségekkel szembesültetek a munkátok során?

Nem szeretem a nehézségeket sorolni, de persze mindig vannak. Ez valahol jó is, mert kihívás őket megoldani.

Én személy szerint azt érzem néha nehézségnek, hogy a gyerekek nem jönnek el mindig. Van, hogy elfáradnak, más programjuk van, vagy egyszerűen csak nincs kedvük eljönni. Így nehezebb a foglalkozásokat egymásra építeni – nekem főleg a drámánál jelent ez problémát. Ennek ellenére ez valójában nagyon jó, mert a működésünknek talán egyik legfontosabb tulajdonságát mutatja. Azt, hogy a mi foglalkozásainkra a gyerekek akkor és annyi időre jönnek, ahogyan a kedvük tartja. Annyira vesznek részt a foglalkozásokon, amennyire szeretnének. Semmi sem kötelező. Közösen játszunk, közösen tanulunk, pusztán azért, mert szeretünk közösen játszani és tanulni. És ha nincs hozzá kedvünk, akkor nem csináljuk. Ez szerintem abszolút távol áll a mai közoktatás működésétől. Azt gondolhatná az ember, hogy nem működőképes, pedig az. Viszont folyamatos reflexiót, újragondolást, és változást igényel tőlünk. Persze ez sem könnyű, de szerintem nagyon hasznos.

Természetesen szembe kell néznünk olyan dolgokkal, mint a verbális és fizikai agresszió. Ez eleinte nagyon nehéz volt nekem, nem tudtam mit kezdeni az ilyen helyzetekkel. Most sem tudom, hogy jól kezelem-e, nem is biztos, hogy el tudnám mondani, hogy hogy kezelem, de már nem okoz olyan problémát. Próbálunk ellene dolgozni, de nem erőszakosan. Csak akkor lépünk közbe a konfliktushelyzetekben, ha azt szükségesnek látjuk.

A toldi modell – Fiatalok a kilátástalanság ellen – szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Mi volt a legnagyobb sikerélményetek Toldon ?

Van egy fiú, aki már évek óta ötödik osztályos volt. Az elmúlt évben magántanulóként tanult csak nálunk, és már félig-meddig passzióból is ötödikes akart maradni. (Nagyon okos gyerek egyébként.) Most eldöntötte, hogy mégiscsak megnézi, milyen is az a hatodik osztály, és sikerültek is neki az osztályozó vizsgák.


Ami pedig számomra nagy sikerélmény az az, hogy amikor először lementünk, hogy drámás foglalkozást tartsunk a gyerekeknek, és megpróbáltunk egyszerű körjátékokat játszani velük, még körbe állni sem szerettek volna. Nem értették a helyzetet. A kultúrház udvarán álló vasoszlopokra csimpaszkodva kiabáltak nekünk, hogy „nem jövünk le, és nem állunk körbe”. Rájöttünk, hogy először meg kell tanulnunk közösen körbe állni. Ez tavaly nyáron volt. Azóta több olyan tábort is tartottunk, amelyben reggelente 1-1,5 órás drámás foglalkozások voltak minden nap. Egy mese köré fűztük fel a játékokat, képzeletbeli helyzetben voltunk végig, játszottunk, meséltünk közösen, verseket, dalokat tanultunk meg. Most épp egy kicsit mélyponton vagyunk itt is. Kicsit elfáradt a forma, amit kitaláltunk, de azt hiszem, nagyon szép utat jártunk be a gyerekekkel a drámajátékok segítségével. Itt is a megújulás, és újragondolás vár ránk.

.

És mi a helyzet a rasszizmussal? Ahol mindenki szegény, ott jobban elfogadja egymást cigány és nem cigány?

A faluban jelen van a rasszizmus is. Talán nem olyan erősen, mint sok más településen, de nem hiszem, hogy maga a szegénység bármennyire is enyhítene rajta. Nagyon elkülönül a cigány és nem cigány réteg. Külön- külön utcákban laknak, és a cigánysorok láthatóan szegényebbek.

A toldi modell – Fiatalok a kilátástalanság ellen – szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Te mit tanultál a gyerekektől? Megváltozott benned valami a táborokban szerzett élmények hatására?

A gyerekektől szabadságot tanulok. Nagyon közvetlenek, őszinték és szókimondók, és ez nekem, aki alapvetően elég zárkózott, visszahúzódó vagyok, nagyon jót tesz.

Szerinted még milyen eszközökkel lehetne küzdeni a mélyszegénység ellen? Látsz valamiféle egyéb kiutakat?

Nagyon jó kiútnak tartanám például azt, ha az Igazgyöngy Alapítvány mintájára sok hasonló szervezet jönne létre Magyarországon. Olyanok, amelyek nem csak a szegénységet, vagy csak a tanulási nehézségeket, vagy csak a munkanélküliséget akarják megoldani, hanem próbálnak minél szélesebb spektrumban gondolkodni. Ugyanolyan fontosnak tartják a művészi önkifejezést, a családok jó működését, mint a ruha- és élelmiszerhiány megszüntetését, vagy a nyílászárócseréket. Szerintem ilyen átfogóan gondolkodó, a helyszíneken valóban jelen lévő, rugalmas, fejlődni képes szervezetből kellene sok.
Nem csak sajnálni kell ezeket az embereket, és nem csak segélyeket kell osztogatni, hanem együtt kell velük lenni, és közösen kell gondolkodni. Az Igazgyöngynek részben az is a célja, hogy mintaként szolgáljon erre. A mi önkéntes munkánknak is ez a célja. Nem véletlenül vezetünk blogot minden egyes Toldon töltött napról. Megosztunk minden játékötletet, tapasztalatot, hogy ezeket, aki szeretné, használni tudja.

Mik a terveid a jövőre nézve mindezzel kapcsolatban?

Mindenképpen szeretnék önkéntesként dolgozni az Igazgyöngy Alapítványnál ameddig csak az életkörülményeim engedik. Jó lenne legalább a táborokban aktívan részt venni. Vannak még más terveim is, de azok még nagyon képlékenyek.

Szeretnék egy drámás képzést szervezni az önkénteseknek, hiszen nem vagyunk hivatásos drámapedagógusok, szükséges a megújulás. Másrészt újabb és újabb feladatokat, tananyagokat dolgozunk ki a gyerekeknek, amiket azok az önkéntesek tudnak használni, akik leutaznak Toldra, vagy skype-on tanulnak a gyerekekkel.

És várom már, mikor mehetek megint. Ha lesz egy szabad hosszúhétvégém vagy egy iskolai szünet, máris utazom Toldra.

 

„Mert hisszük, hogy a gyerekeken keresztül tudunk tenni egy jobb, élhetőbb világért.” / Igazgyöngy Alapítvány /



Fotók forrása: ped2.hu
Grafika: P. Horváth Zsuzsi

 

 

A toldi modell – Fiatalok a kilátástalanság ellen – szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/