Vincézés-pincézés – Egy 25 kilométeres teljesítménytúra krónikája – írta: Győri Dia, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

 

Vincézés-pincézés

Egy 25 kilométeres teljesítménytúra krónikája

 

 

Vincézés-pincézés – Egy 25 kilométeres teljesítménytúra krónikája – írta: Győri Dia, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Vincézés-pincézés – Egy 25 kilométeres teljesítménytúra krónikája – írta: Győri Dia, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

Lényem "túra-összetevői" már hangosan hallatták nemtetszésüket elhanyagoltságukból kifolyólag, ezért hát megnéztem a hétvégi teljesítménytúra kínálatot, és megakadt a szemem egy vértesi teljesítménytúrán, ami ráadásul Csókakőről indul!

 

Csókakő és a Vértes nálam előkelő helyen állnak, így aztán régi kedves túratársam, Zsolti társaságában neki is vágtam a kilométereknek.

 
A nevezés a Bogi pincében történt, melynek megközelítése igazi tanyasi élményt nyújtott: egy ház udvarába behatolva az istállón kellett keresztülmenni, közben vethettünk néhány szeretetteljes pillantást vagy simítást a tehénkékre, majd a túra szinte legsárosabb helyén átkelve régi szekerek és csüdig vízben ácsorgó tehenek szemlélése után értünk a pincéhez.

A szervezők nagy szeretettel, extra kevés indulóval és egy kupica pálinkával köszöntöttek minket. Az itiner (útvonalfüzet, térképpel, és a pecsétek helyeivel) kézhez vétele és Zsolti kamáslijának felszerelése után el is indultunk.

 

 Vincézés-pincézés – Egy 25 kilométeres teljesítménytúra krónikája – írta: Győri Dia, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/Vincézés-pincézés – Egy 25 kilométeres teljesítménytúra krónikája – írta: Győri Dia, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/



Elsőre természetesen a várba kellett felmenni.

Mi hátulról közelítettük meg, és vegyes érzelmekkel csodáltuk a felújított tornyot: csillivilli fehér csiszolt kövekből volt kirakva, a tetejét pedig fényes márványszerű kövek koronázták.

Zsoltival egyezett a véleményünk: kissé eltúlzottnak éreztük az ilyen fokú felújítást.

Én személy szerint azt szeretem, ha egy váron látszik a kora, ha patinás - ez viszont már-már hivalkodó volt, és nagyon oda nem illő, szinte puccos...

Azért is éles a kontraszt, mivel a vár nagy része még mindig nagyon lestrapált állapotban van.

 

 

 

 

Eztán még egy darabig szeretett kékünkön haladtunk, majd letértünk a Buhin-völgyön.

Hamarosan első ellenőrző pontunkhoz érkeztünk, ahol megkaptuk pecsétünket az itinerbe, s már haladtunk is tova. Innentől hosszú utunk következett végig a Z+-on, egészen Csákberényig.
Visszagondolva mégsem tűnt olyan nagyon hosszúnak, mivel végigbeszélgettük az egészet. Szép volt a völgy, amiben haladtunk.

Sűrűn érkeztek be oldalról kisebb völgyek is. Hiányzott már nagyon a zöld szín, a langyos szellő, voltak viszont madárkák, és a Nap is ránk mosolygott. A mozgás során fel is melegedtünk, úgyhogy okunk panaszra nem lehetett! A sár sem volt túl nagy, alig kentem össze a gatyaszáram. 

 

Vincézés-pincézés – Egy 25 kilométeres teljesítménytúra krónikája – írta: Győri Dia, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

 

Egy nagyobb csapat túrázóval időnként előzgettük egymást, hol mi mutattunk utat nekik, hol meg ők nekünk. Volt egy roppant lelkes kajla kutyájuk is, Mogyoró, akit sajnos nem lehetett póráz nélkül vinni, így az egyik srác időnkén futott vele.

Egy rafinált helyen elvétettünk egy elágazást, és Zsolti itt üzemelte be először „Dögöt” (a GPS-t), aki visszavezetett minket a jó útra.

A jelzést egyébként szépen kifelejtették, az alapján tehát nem lehetett megtalálni az elágazást. Ez az egész pont a Strázsa-hegy (Őr-hegy) mellett van. A "hegyet" jól meg is néztük, és megbeszéltük, hogy oda egyszer fel kéne majd mászni!

 Innen már közel volt Csákberény, ahol a Vértes Gyöngye Vendéglőt kellett megtalálni ellenőrző pecsételés okán.

 A Z+ jelzés és az útvonal-leírásunk összhangjával nem voltunk túl elégedettek, de meglett a vendéglő és a pecsétek is. Fejenként egy-egy Snicker's járt, aztán Zsolti meghívott egy valamire, amiből végül is szilvás Unicum lett :-)

  Vincézés-pincézés – Egy 25 kilométeres teljesítménytúra krónikája – írta: Győri Dia, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

 

Némi tanakodás után megint a kutyás csapattal egymást kerülgetve indultunk neki a folytatásnak. Bár Csákberényből már egy keskeny aszfaltos úton közvetlenül el lehet jutni Csókakőre, a szükséges táv miatt a túraterv szerint egy karikát kellett beiktatni a hegyen. Így a zöldön haladtunk a Gémförtés-völgy felé, melynek neve igen tetszett nekem.

 Vincézés-pincézés – Egy 25 kilométeres teljesítménytúra krónikája – írta: Győri Dia, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

Maga a völgy igazán vadregényes szépséggel bírt: teli volt hintve különböző méretű mohás sziklákkal. Nagy élvezettel, duzzadó lelkesedéssel haladtunk benne!

Beértünk a kutyás csapatból két srácot, akik közül az egyik fájó lábaira panaszkodott. Zsolti egyből vette is elő számára a kenőcsöt, a gyógyszert és a pezsgőtablettát, én meg élénken figyeltem, mik kerülnek elő rejtélyes zsákjából. A srácban friss túrázót köszönthettünk, s talán kicsit túlerőltette magát. További sportsikereket kívánva továbbálltunk.

Vincézés-pincézés – Egy 25 kilométeres teljesítménytúra krónikája – írta: Győri Dia, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/


És itt, a Gémförtés-völgyben, egy lépésnél egyszer csak megláttam magam előtt az út szélében egy szarvasagancsot! Egy igazi, ott heverő agancsot! Micsoda boldogság, oly régóta vágytam arra, hogy találjak, és most itt volt előttem! Örömöm határtalan volt :-) Megcsodáltam, szép volt nagyon!

 

Nemsoká' az ún. Pap-irtásra értünk. Itt aztán megint ugrándozott a szívünk az örömtől, úgy tetszett nekünk a vidék: ez egy amolyan karsztfennsík-jellegű terület volt, puha füves, kőkibukkanásokkal, bokros-kisfás növényzettel. Már csak a virágok hiányoztak, de jönnek most már azok is hamarosan :-)

 

Jobb kéz felé zöld háromszög-jelzés csalogatott minket, így le is tértünk arra megnézni a beígért szép kilátást.

 

 

Hát csalatkozni nem kellett: a Kopasz-hegyen voltunk, s kinyílt előttünk az Ezerjó borút s a tőle délre elterülő sík vidék. Csodaszép volt a táj! Szerencsére Zsoltinak sikerült életet lehelnie kimerült fényképezőgépébe, így ő is meg tudta örökíteni a látványt.

 

Vincézés-pincézés – Egy 25 kilométeres teljesítménytúra krónikája – írta: Győri Dia, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/ 

Leereszkedtünk egy két gerinc közötti járatlan völgyecskébe, és „Dög” útmutatása alapján mentünk tovább. Ez aztán egy igazi elvarázsolt völgy volt: keszekusza ágakkal, mohás sziklácskákkal, út nélkül! Felkapaszkodtunk a szomszédos platóra, ahol elszakadtunk egymástól, mert Zsolti „Döggel” az utat kereste, én meg inkább a kilátás felé bóklásztam. Persze nemsokára megleltük egymást, és újra együtt haladtunk a karsztos fennsíkon, mely az őszi Szilicei-fennsíkot juttatta eszünkbe.


Vincézés-pincézés – Egy 25 kilométeres teljesítménytúra krónikája – írta: Győri Dia, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Hamarosan visszataláltunk a Z+-ra, ami levitt minket a Csákberény-Csókakő közötti aszfaltra, az ún. Ezerjó borútra. Itt addig mentünk, amíg a Sáfrán pincéig nem értünk, ahol megtaláltuk utolsó ellenőrző pontunkat. Pecsét, forró tea, borkóstolás, és egy kis süti volt a menü. Én már érzékeltem, hogy kezdek kiszáradni a kevés folyadékbevitel miatt, így a tea különösen jól esett. Szürcsölve figyeltem a szőlők fölötti sziklás "hegyeket", melyeken nemrég jártunk. Szépségesek voltak!



Várt még ránk némi aszfaltozás, majd a jelzés letért róla az Aranyhegyi-szőlők felé. Dombokon-völgyeken mentünk, s ráláttunk Csókakőre, a várra, a Vértesre.

 

A faluba beérve két turistalányt vettünk észre egy lovak és birkák lakta udvar kerítése mellett, ahogy fotózták és etették az állatokat. Mi is oda vettük az irányt, fotózás, simogatás, ajnározás, etetés következett, majd továbbhaladtunk a közeli cél felé.

 

Most már csak a faluban kellett gyalogolnunk valamennyit, átkelni a "farmon", átvenni az emléklapot egy kézfogás kíséretében, és választani egyet a díjak közül, amik aranyos kis kerámia csuprocskák voltak!
Elmajszoltam egy szelet zsíros kenyeret hagymával és egy kis szalonnával, legurítottunk egy-egy pohár teát, majd indultunk is Fehérvár felé.

Igazán élménydús túra volt számomra, nagyon feltöltött pozitív energiákkal és jókedvvel. Alig várom a következőt! :-)

(2013. szeszélyes áprilisa)

Grafika: P. Horváth Zsuzsi

 Vincézés-pincézés – Egy 25 kilométeres teljesítménytúra krónikája – írta: Győri Dia, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/