Progresszív törmelékek – ABC sorrendben - 1. rész – Aardvark, Ben, Czar – írta: Murányi György, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

PROGRESSZÍV TÖRMELÉKEK

ABC sorrendben

 

 

Progresszív törmelékek – ABC sorrendben - 1. rész – Aardvark, Ben, Czar – írta: Murányi György, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

A rock zene olyan, mint egy puzzle, ami nem azonos nagyságú darabokból áll. Vannak olyanok, amiket könnyű a helyükre tenni, Ők azok az előadók, akik ismertek, népszerűek, könnyű hozzájutni a lemezeikhez, akiknek a munkássága önmagáért beszél, mert komoly életművük van. Mint például, a Deep Purple, az Emerson, Lake And Palmer, a Pink Floyd... 15-20 ilyen van – szerintem.

Progresszív törmelékek – ABC sorrendben - 1. rész – Aardvark, Ben, Czar – írta: Murányi György, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
A következő csoportba azok tartoznak, akik már nem jutnak el mindenkihez, akiknek csak néhány jó albumuk van, de az egész – a kép – értelmezhetetlen nélkülük, hiányuk esetén csak torzó marad. Ilyen például, a Uriah Heep, a Black Sabbath, az Atomic Rooster ... Na, ebből a fajtából aztán van bőven.

A sorban aztán azok jönnek, akik „dobtak egy Nagyot” – lemezt vagy csak egy számot – de még mindig árnyalják a képet. Kihagyhatatlanok! Iron Butterfly, Affinity, Arzachel... Annyian vannak, mint a mák.

Végül következnek a törmelékek. Legtöbben csak egy lemezt „követtek el”, egyetlen olyan számuk sincs, ami nélkül nem ismerhető fel a kép. Olyanok, mint a puzzle-ban az ég, vagy a fű. A szélén helyezkednek el, de viszonyítási alapnak jók. Párhuzamba állítva az értékekkel, érezheti az ember, hogy mitől zseni a zseni, jó a jó és középszerű a középszerű.

Következzék néhány példa az utóbbiakra:

 

 

AARDVARK

A Rare Bird  és a szintén NOVA-s Egg példáját követve, gitáros nélkül jött létre az Aardvark – Frank Clark dobos, David Skillin énekes, Stan Aldous basszusgitáros és Paddy Coulter billentyűs alkotta a zenekart, utóbbit később Steve Milliner váltotta.

Progresszív törmelékek – ABC sorrendben - 1. rész – Aardvark, Ben, Czar – írta: Murányi György, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/


1970-ben jelentette meg a DERAM NOVA (SDN 17) a zenekar nevét viselő albumot.

A nyitószám, a Copper Sunset a tanítanivaló, kemény alap és az ének ellentétére épül, egy rövid orgonaszóló előrevetíti, hogy érdemes meghallgatni a lemezt.

A Very Nice Of You To Call gyenge kompozíció, de Milliner pazar zongoraszólót nyomott, sajnos visszajött az ének. A Many Things To Do-ra és még inkább a The Greencap-re igaz, hogy nyögvenyelősen indul, de jó kis orgona improvizáció kerekedik belőle.

Úgy tűnik muzsikusra és nem az énekesre kellett volna bízni a zeneszerzést.

 

Az I Can’t Stop nagyon biztatóan indul, reménykedtem, hogy instrumentális kompozíció lesz belőle, de sajnos nem – ettől még izgalmas az orgonajáték.

 



A második oldal rémes énekléssel kezdődik (The Outing – Yes) két perc után kezdenek el játszani, itt kellett volna felkeverni a számot.
Aztán mégsem alakul ki belőle semmi, hét perces sci-fi aláfestő zenét adtak elő. A tingli-tangli Once Upon A Hill jól jött utána, oldotta a rémületet.
A Put That In Your Pipe And Smoke It végre azt hozta, amit vártam, szépen dolgoztak mindhárman, Skillin pedig csendben maradt.

A zenészek munkásságának érdemi része ezzel a lemezzel le is zárult.

 

 

 

BEN

Látszólag kicsin múlnak a dolgok, az egyik zenekar jelentős karriert fut be, a másik megmarad egylemezes előadónak. A Vertigo adta ki a Nucleus és a Ben anyagait is, mindketten jazz-rock-ot játszottak, ismertségük, fogadtatásuk között mégis hatalmas a különbség.

Progresszív törmelékek – ABC sorrendben - 1. rész – Aardvark, Ben, Czar – írta: Murányi György, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

A Ben – Peter Davey (fuvola, klarinét, szaxofonok) Gerry Reid (gitár) Alex Maclerry (billentyűs hangszerek) Len Surtees (basszusgitár) David Sheen (dob) – 1971-ben készítette el egyetlen albumát. 

A sok tételes The Influence egy Jarrett kompozícióval indul (The Wooing Of The Child) melyet a zenekari tagok szerzeményei követnek – The Innocence Of The Child, The Interest Of The Youth, The Involvement Of The Man, The Realisation – majd egy másik Jarrett téma, The Wooing Of The Man következik és egy zenekari rész (The Conclusion) zár le.

A szólók (fuvola, gitár, szaxofon, elektromos zongora) igényesek és kidolgozottak, az összekötő részek elnagyoltak.


Meghallgatja az ember, élvezi az improvizációkat, de semmi sem marad meg a dallamból.

 


Nem véletlen, hogy a legnagyobb jazz muzsikusok is gyakran kölcsönöztek slágereket, musical betéteket. A Gibbon és a Christmas Execution zavaros, egymás mellé dobált elemekből álló zagyvalék, amiből még a szólók sem tudnak elindulni.

A Gismo bevezetése szerencsére rövid, s bár az egymást követő improvizációk (fuvola, zongora, gitár) önállú életet élnek, nincsenek egységes zenei fonalra felfűzve, önmagukban élvezhetők.

 

 

 

CZAR

 

1965-ben alakította Geoff Hawkins, Mick Ware, Steve Douglas, Derrick Gough és Phil Cordell a Prophets zenekart. A Them és a Screaming Lord Sutch társaságában léptek fel.

Progresszív törmelékek – ABC sorrendben - 1. rész – Aardvark, Ben, Czar – írta: Murányi György, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
1966-ban már négyen, Tuesday’s Children néven folytatták, nyáron adta ki első kislemezüket a Columbia. (When You Walk In The Sand/High And Drifting) Mick Ware és Phil Cordell gitározott, Paul Kendrick basszusgitározott és Derrick Gough dobolt.

Majd októberben a másodikat. (High On The Hill/Summer Leaves Me With A Sigh) 1967 januárjában, már a King-nél jelent a következő. (Strange Light From The East/That’ll Be The Day) Nyáron Cordell kilépett, érkezett Bob Hodges orgonista (ex-Attack), Phil McKenzie tenor szaxofonos (ex-TNT, Roger Davies bariton szaxofonos és egy rövid időre Hilary Roy trombitás.

December 28-án a Marquee-ben léptek fel az Amboy Dukes társaságában. További kislemezeiket a Mercury adta ki. 1969 júniusában a Cambridge Midsummer Pop Festival-on szerepeltek az Edgar Broughton Band, a Mighty Baby, az East Of  Eden, a King Crimson és Brian Auger társaságában, majd a Nice előtt léptek fel. Mint a nevek is mutatják, az angol középmezőnyben volt a helyük. Lehetőséget kaptak egy nagylemez (Czar, Fontana 6309 009) elkészítésére. Bob Hodges mellotronon, billentyűsökön, Mick  Ware gitáron, Paul Kendrick basszusgitáron játszott, Del Gough dobolt. Mint az album címe is mutatja, ekkor már Czar néven szerepeltek.


A szakírók egy része a King Crimson-hoz hasonlítja Őket. A Tread Softly On My Dream-ben a mellotron alapra, a sok váltásra és a helyenként darabos, heavy-progresszív zenekarokra jellemző dob- és basszus-játékra gondolhattak. Mások pedig a Uriah Heep hatását vélik felfedezni.

A Cecelia-ban hard rock elemek és vokálok hallhatók, az A Day In September nyitó, orgona motívuma Hensley-t idézi.  Szerintem, mindkét állítás erős túlzás.
Fripp-ék sosem voltak ilyen populárisak, az Uriah Heep dallamvilága nagyon messze áll a Czar-étól.

A többi, könnyűre vett számban –  Follow Me, Dawning Of A New Day, Beyond The Moon, Today – időnként hallható egy rövidke gitárjáték, de semmi több.

Kétségtelen, hogy vannak 2-3 perces igényes zenei részek, de ez 1970-ben már kevésnek bizonyult. Feloszlásuk indokolt volt.

  

Ugrás a második részhez -->
Grafika: P. Horváth Zsuzsi