Hópárduc lesen a Himalájában – Beszélgetés Kókay Szabolcs természetfestővel – szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

Hópárduc lesen a Himalájában

Beszélgetés Kókay Szabolcs természetfestővel

 

 

 

„Akkora az ember, amekkorák az álmai.”

Hópárduc lesen a Himalájában – Beszélgetés Kókay Szabolcs természetfestővel – szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/Ezt a mondatot néhány hónapja egy regényben olvastam. Akkor nagyon megfogott, és most újra bevillant, miközben Kókay Szabolcs természetfestővel a Skype-on beszélgettem. Úgy érzem, Szabolcs egy olyan ember, aki tényleg mer nagyokat álmodni, és nem csupán álmodozik, hanem meg is valósítja ezeket az álmokat. Tavaly Pápua Új-Guineán járt, ahol paradicsommadarakat festett.(Erről az expedícióról a „Tilos az A” webmagazin is tudósított.) Idén tavasszal pedig már harmadik alkalommal utazott el hópárduc lesre az indiai Ladakh régióba, mivel régi nagy vágya volt, hogy eredeti élőhelyén figyelhesse meg a világ egyik legtitokzatosabb állatát.

 

Hópárduc lesen a Himalájában – Beszélgetés Kókay Szabolcs természetfestővel – szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/


Névjegy: Kókay Szabolcs magyar természetfestő és illusztrátor. Budapesten született 1976-ban. Gyermekkora óta készített rajzokat, és érdekelte a természet, kezdetben elsősorban a madarak. Komolyabban csak 1996-ban kezdett el állatokat rajzolni. Az 1996 és 2001 közötti időszakban a magyar természetvédelemben dolgozott, először a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesületben, majd a Természetvédelmi Hivatalban, ahol a Washingtoni Egyezmény (CITES) végrehajtásában látott el feladatokat. 2001 óta főállású illusztrátorként, természetfestőként dolgozik. Képzőművészeti iskolát nem végzett, minden tudását autodidakta módon szerezte meg. (forrás: Wikipédia)

 

 

Hópárduc lesen a Himalájában – Beszélgetés Kókay Szabolcs természetfestővel – szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/ 

Mikor érkeztél haza Indiából?

Pont egy hete, csütörtökön.

Akkor még nagyon frissek az élmények… Milyen hosszú volt ez az utazásod?

Két és fél hétig tartott.

Hópárduc lesen a Himalájában – Beszélgetés Kókay Szabolcs természetfestővel – szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Jól tudom, hogy ezt az utat most te szervezted?

Igen. Öt barátomat sikerült beszerveznem. Nagyon változatos volt a társaság. Volt köztük olyan, aki ökoturizmussal foglalkozik, és sokfelé visz túrákat, és volt, aki a Kiskunsági Nemzeti Parknál dolgozik. Egy erdélyi házaspár is csatlakozott hozzánk, amelynek a hölgy tagja egy természetvédelmi szervezet munkatársa, és velünk jött egy pesti üzletember barátom is, aki a szabadidejében madarászik.


Mi volt az úti célotok?

A Hemis Nemzeti Park a Himalájában. Ez Dél-Ázsia legnagyobb nemzeti parkja, kb. akkora, mint nálunk Fejér megye. Ez a hópárducok egyik ismert élőhelye.

Szerettem volna végre közelről látni hópárducot, mert az előző két túrámon csak olyan jó egy kilométerről sikerült megfigyelni őket.


Szabályozzák valamilyen módon azoknak a számát, akiket beengednek hópárduc lesre a nemzeti parkba?

Az eddigiekben nem volt semmilyen korlátozás, de mostanában, mivel egyre nagyobb az érdeklődés, sorra hozzák az egyre szigorúbb rendelkezéseket. Azt hiszem a csoportok számát is korlátozni fogják, meg a fenn töltött napok számát is. Én olyan tíz napokat töltöttem el odafent mindegyik alkalommal, de ezután úgy tudom, egy hétre akarják csökkenteni az engedélyezett tartózkodási időt.

Hópárduc lesen a Himalájában – Beszélgetés Kókay Szabolcs természetfestővel – szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/


A Hemis Nemzeti Park 3000 méter feletti magasságban terül el a Himalájában. Mennyi időt kellet a magashegyi akklimatizációra szánnotok?

A megérkezés utáni két napot Leh városában és a környékén pihenéssel, meg kisebb kirándulásokkal töltöttünk el, és csak utána mentünk fel a nemzeti parkba. Szerencsére senkinek sem okozott komolyabb problémát a magasság. Voltak, akik szedtek valamilyen gyógyszert erre, de legtöbbünknél csak kisebb fejfájás jelentkezett.


Milyen volt az időjárás az ott tartózkodásotok alatt?

Nagyon jó. Napról napra egyre melegedett az idő.

 


Hány fok volt?

Napközben olyan 5-10, éjszaka lement azért akár mínusz 5 fokra is.


Akkor az utazás nagy részében olyasmi idő volt, mint nálunk itthon… Amúgy az akklimatizálódás két napja alatt miket néztetek meg?

Felkerestük a híres Tiksey kolostort, meg madarásztunk az Indus-folyó mellett. Nagyon jó madármozgás volt, rengeteg madarat láttunk.

 

Hópárduc lesen a Himalájában – Beszélgetés Kókay Szabolcs természetfestővel – szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

 

Belül is meg lehetett tekinteni a kolostort?

Igen. Volt a kolostorban egy vezetőnk, egy szerzetes, ő az egészet megmutatta. Bemehettünk az imatermeikbe, ahol köpenybe burkolózott szerzetesek imádkoztak. Nagyon érdekes volt.

Nagyságrendileg hányan laknak egy ilyen kolostorban?

Ha jól emlékszem, a Tiksey kolostorban olyan százharminc szerzetest említettek…

És milyenek Ladakhban az emberek?

Nagyon barátságosak, nagyon vendégszeretőek. Ezen a részen leginkább buddhisták vannak.

Hópárduc lesen a Himalájában – Beszélgetés Kókay Szabolcs természetfestővel – szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Milyen körülmények között élnek?

A falvak elég egyszerűek, de nagyon szép kis házaik vannak. Vályogtéglából készült épületekben laknak elég egyszerű körülmények között. A városban azért már nyüzsgőbb az élet, egy kicsit városiasabb, de az sem olyan, mint egy európai értelemben vett nagyváros. Ott is a legtöbb ház agyagból, vagy vályogból van készítve.

A két nap akklimatizálódás után kimentetek a terepre?

Igen. Nem tudom pontosan, hogy hány kilométer volt, de olyan két-három óra terepjáróval felmenni a nemzeti park bejáratához, és onnan még kb. egy óra volt a táborhelyre elgyalogolni. Nincs túl messze a várostól.

Hány helyi kísérőtök volt?

Jött velünk két vezető, akik a hópárducokat keresték nekünk, volt egy szakácsunk és még két-három fiatal segítő, akik hozták utánunk a csomagokat, a teát, egyszóval a kényelmünkről gondoskodtak. Nagyon sokféle ennivalót készítettek nekünk. Majdnem minden nap ettünk birkahúst, vagy csirkehúst. Még pizzát is sütöttek, pedig a konyha is csak egy sátor volt.

Hópárduc lesen a Himalájában – Beszélgetés Kókay Szabolcs természetfestővel – szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Csak azokkal a helyiekkel kerültetek kapcsolatba, akik részt vettek a túra szervezésében?


Nem messze a tábortól, alig néhány kilométerre van egy kis falu. A falusiak lejártak a patakpartra fűzfavesszőt gyűjteni.
A legidősebb bácsi a faluban 77 éves. Ő is jött velük, és amikor meglátott engem, Hópárduc lesen a Himalájában – Beszélgetés Kókay Szabolcs természetfestővel – szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/akkor odajött, és azt mondta, hogy emlékszik rám még 2011-ből, mert akkor is jártam fönn abban a faluban.

Jó arcmemóriája van…

Igen, nagyon fitt volt.


A nemzeti parkban olyan tábor van, ahol rajtatok kívül más megfigyelő csoportok is tartózkodtak?

Igen, ez egy fix tábor, egy elég nagy területen. Ott táborozik mindenki, aki felmegy. Velünk egy időben volt fönt egy hölgy egymaga, vezetőkkel Tajvanról, rajta kívül volt még egy angol házaspár, majd néhány nappal utánunk egy mexikói házaspár is érkezett, és még volt fönt egy nagy indiai természetfilmes társaság is.


És akkor mindenki ment a szélrózsa minden irányába a saját vezetőivel párducot keresni?

A tábor fölött volt egy kilátópont, egy kisebb domb. Az összes idei megfigyelés onnan történt, úgyhogy leginkább erre koncentráltunk. Kora reggel egyből oda mentünk föl, a reggeli órákat ott töltöttük, utána kitaláltuk, hogy napközben merre menjünk el. Két-három kisebb oldalvölgy van a tábor környékén, azokat jártuk be, és aztán az esti órákat megint a kilátó dombon töltöttük. A reggeli és az esti órákban a legaktívabbak a párducok. Az előző években többet mentünk be a környéken található völgyekbe, akkor rendszerint egész napos, 10-16 kilométeres túrákat tettünk. Idén szinte semmilyen nagyobb túrát nem csináltunk.

 

Hópárduc lesen a Himalájában – Beszélgetés Kókay Szabolcs természetfestővel – szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

 

Azt lehet tudni, hogy mekkora hópárduc populáció él ezen a területen?

A nemzeti parknak ezen a részén, ahol ez a táborhely is van, meg ahol mi mozogtunk, ott úgy tudom, hogy 9-10 rezidens hópárduc él. De hát nagyon nehéz ezt megbecsülni, mivel nem könnyű megfigyelni őket.

És végül hogyan sikerült megpillantani ezeket a rejtőzködő életet élő állatokat?

Hópárduc lesen a Himalájában – Beszélgetés Kókay Szabolcs természetfestővel – szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Hópárduc lesen a Himalájában – Beszélgetés Kókay Szabolcs természetfestővel – szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/Az ötödik nap reggelén a falusiak jöttek lefelé a hegyről, és szóltak nekünk, hogy az egyik völgyben friss párducnyomra bukkantak. Valószínűleg éjszaka - a sátrainktól, ahol aludtunk olyan 400-500 méterre - mehetett föl egy magányos állat.

Mi is odamentünk a helyszínre, és rengeteg szép friss nyomot találtunk. A párduc a hátsó lábaival kaparva szokta megjelölni az ösvényeit. Ilyen kaparásokat is láttunk. Itt-ott vannak olyan sziklák, amik eresz szerűen belógnak. A párduc a belógó részre szokott egyfajta illatanyagot fröcskölni. Ez nem a vizelete, hanem külön egy mirigyben termel egy olyan váladékot, aminek nagyon erős illata van. Nem is kellemetlen ez a szag. Ezzel jelöli meg a területét. Ilyeneket is találtunk. Aztán ezekhez a sziklákhoz hozzá is szokott dörgölőzni, és akkor a sziklának a repedéseibe itt-ott fönnakad szőrszál. Ilyen szőrszálakat is találtunk.
Sokáig mentünk a nyomában. Egy kis oldalvölgyben egy patakmeder mentén kapaszkodott fölfelé. Egy idő után aztán látszott, hogy egyre jobban megy el az állat, úgyhogy visszafordultunk, nem követtük tovább.


És amíg el nem jött ez az ötödik napi észlelés, nem adtátok fel magatokban a reményt? Mivel töltöttétek az időtöket?

Egész nap a környező hegyoldalakat és a gerinceket néztük végig, távcsöveztünk. Hát ez elég unalmas már egy idő után. Leginkább a hatodik napon látszott a fásultság a társaságon. A többiek elkezdték mondogatni, hogy lehet, hogy idén nem jön össze semmi. Aztán a vezetőnk is mondta, hogy túl gyorsan melegszik az idő. Túl meleg van napközben, és valószínű, hogy a párducok már csak szürkület után, sötétben mozognak. Rajta is kezdett már a reménytelenség úrrá lenni.

Hópárduc lesen a Himalájában – Beszélgetés Kókay Szabolcs természetfestővel – szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
A hatodik napot az egyik völgyben töltöttük, ami a tábor alatt nyílik. Nézelődtünk, de nem nagyon láttunk semmit. Délután négy óra felé jöttünk vissza a táborba, teázgattunk, majd fél öt felé a vezetőnk azt mondta, hogy ő még fölmegy a kilátó dombra. Én is vele tartottam. A többiek lenn maradtak a táborban. Ekkorra ők már nem voltak annyira lelkesek. A domb tetejére olyan háromszáz lépéssel lehetett feljutni. Ez pont elég volt ahhoz, hogy teljesen kifulladjak, abban a ritka levegőben, úgyhogy ott leültem egy kőre. Nem is kezdtem el távcsövezni körbe, hanem próbáltam kifújni magam.

Eltelt pár perc, és akkor felkiabáltak nekünk, hogy hópárducot találtak. Az indiai filmes társaság hegyi vezetője vette észre a szomszéd hegytetőn a hópárducot. De persze pont akkor elfelejtettünk magunkkal vinni walkie-talkie-t, úgyhogy nem tudta elmagyarázni, hogy pontosan hol vannak, és a táborba sem tudtunk visszaszólni, ezért csak eszeveszettül integettünk nekik. Szerencsére megértették, hogy valami történik. Leszaladtam ahhoz a vezetőhöz a domb aljába, aki megtalálta a párducokat. Az ő teleszkópjába nézve megláttam az állatot. Először azt hittem, hogy csak egy van, de utána szóltak, hogy a másik sziklán is fekszik még egy, aztán nem sokkal utána meg mondták, hogy nem is kettő, hanem három párduc van.


Meg lehetett állapítani, hogy hím vagy nőstény állatok voltak?

Ez egy nőstény volt a két kölykével. Hát hogy a két kölyöknek mi a neme, azt nem nagyon tudtuk. Akkorák voltak, mint az anyjuk, körülbelül három évesek. Már egy jó ideje figyelték őket, s az évek során többször is találkoztak velük.

 

Hópárduc lesen a Himalájában – Beszélgetés Kókay Szabolcs természetfestővel – szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

 

Mennyi ideig neveli a hópárduc a kölykeit?

Azt mondják, hogy olyan három-három és fél éves korukig vannak az anyjukkal. Tehát ez már nagyon a vége felé volt. Most már néhány hónapon belül, valószínűleg szétválnak.

 

Mekkora egy kifejlett hópárduc?


Körülbelül az orrától a farka tövéig durván 1 méteres, és a farka meg még egyszer 1 méter. Olyan harminc-negyven kilósakra nőnek meg, de a nagyobb hímek lehetnek 50 kilósak is.
Hópárduc lesen a Himalájában – Beszélgetés Kókay Szabolcs természetfestővel – szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Ezek a párducok elég messze, kb. két kilométerre tanyáztak a szomszéd hegytetőn. Nagyjából két órán keresztül, este öttől hétig figyeltük őket.
Hétkor aztán már nagyon sötét volt, csak sziluetteket lehetett látni. Hihetetlenül aktívak voltak.

Gyönyörű dolgokat figyeltünk meg. A két kölyök rengeteget játszott egymással, birkóztak a hóban.
Porzott körülöttük a hó. Volt, hogy egy nagyobb szikla tetején kezdtek el bunyózni. Volt olyan, hogy az egyikük direkt lelökött egy kisebb követ a hegyoldalban, játszott vele, szaladt utána, elkapta, megállította.

Az anyjuk meg, ahogy a gerincen ment végig, több követ is megjelölt az illatanyagával. Ilyenkor fölemeli a farkát, és - miközben elhelyezi az illatanyagot - az egész farka hullámzik, remeg. A kölykök ezt mind végig szagolták. Nagyon érdekes volt az a két óra.

 

És ezután mi történt?

Hát, aznap este nagy ünneplés volt. Volt velünk pálinka, koccintottunk, meg ilyenkor – amikor egy csoport végre lát párducot – szoktak sütni egy tortát is.
Hópárduc lesen a Himalájában – Beszélgetés Kókay Szabolcs természetfestővel – szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Aztán másnap reggel már fél hétkor zörgették a sátramat, hogy keljek fel azonnal, mert itt vannak még mindig a párducok! Épp a tábor fölött, egy a hegyoldalban kiugró párkányon pihent a három állat. Sokkal közelebb voltak, mint előző nap, olyan 600-800 méterre lehettek. Odajöttek egész közel a tábor fölé, és aztán az egész napot ott töltötték. Lehet, hogy az éjszaka volt valami zsákmányuk, sikerült valamit elkapniuk, és nagyon belaktak, mert egész nap csak pihentek, lustálkodtak és aludtak. Nem is mozdultak el arról a párkányról. Egész későn, amikor már lement a nap és erősen szürkült, csak akkor indultak el. Fölmentek szép lassan a hegyoldalban, és eltűntek.

Azt lehet tudni, hogy hol laknak? Barlangokban?

Csak amikor megszületnek a kölykök, és még egész kicsik, akkor laknak barlangokban, egyébként meg szabadon járkálnak. Szerintem majdnem minden napot más-más helyen töltenek. Nappal pihennek, és éjszaka aktívak, akkor mozognak és így járják be a területüket.


A második megfigyelési napon már tudtál festeni is?

Hát egy-két gyors vázlatot csináltam. Ekkor sem voltunk igazán közel, úgyhogy nagyon részletesen nem láttam őket, így csak laza vázlatokat tudtam készíteni.
Hópárduc lesen a Himalájában – Beszélgetés Kókay Szabolcs természetfestővel – szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Hópárducot rajzolni, festeni nagyon nagy kihívás számomra. Nehéz elkapni a jellegzetes karakterét.
Gyakorlásként rendszeresen készítek ceruzavázlatokat, és szeretném majd ezt a fajt állatkertben is rajzolni. Magyarországon három állatkertben: Veszprémben, Szegeden és Nyíregyházán tartanak hópárducot.



És a vázlataid alapján készítesz majd olajképeket is?

Persze, hiszen rengeteg élményem volt. És nem csak azt tudom megfesteni, ahol konkrétan láttuk a párducokat, hanem direkt kerestem szebb sziklás részeket, amikről készítettem egy csomó fotót. Majd itthon átnézem őket, és amelyik megtetszik, abba majd beleképzelek, belerakok egy párducot.

 



Hát igen, még ha fotóról is készül egy festmény, azért a helyszínen, átélt élmény nagyon sokat hozzáad a végeredményhez…

Én nagyon szeretek utánajárni a témáknak, mert sokkal jobb lesz a kép, sokkal hitelesebb, hogy mindent magam láttam. Menet közben is faggattam a helyieket, kértem, hogy meséljenek, hogy milyen tapasztalataik vannak. Tőlük is gyűjtöttem be olyan információkat, amiket aztán fel tudok használni a festményeimnél is.

 

Hópárduc lesen a Himalájában – Beszélgetés Kókay Szabolcs természetfestővel – szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

 

És miket meséltek neked? Mondtak érdekes történeteket?

Ó, hát persze. Például időnként előfordul, hogy zsákmányolás közben baleset éri a párducokat. Többször találtak már elpusztult hópárducot lent a sziklafal tövében.
Hópárduc lesen a Himalájában – Beszélgetés Kókay Szabolcs természetfestővel – szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Volt, hogy együtt feküdt a zsákmányával. A kék vadjuh a leggyakoribb zsákmányállata, egy ilyennel együtt feküdt lezuhanva a sziklafal alján. Vagy például idén hallottam, hogy él arrafelé a hazai vörös rókának egy ottani alfaja a tibeti vörös róka, és állítólag azt is gyakran zsákmányul ejti a párduc. Az is egy érdekes jelenet lehet…


Ezen a két megfigyelésen kívül volt még más élményetek is a párducokkal?

Nem, ez után, hogy két napig ilyen jól láttuk őket, a csoport azt kérte, hogy egy kicsit variáljuk meg a programot, mert, hogy itt már unalmas lett volna tovább keresgélni, és hát a párducokon kívül nagyon mást nem is nagyon lehetett volna látni odafönt.

Még lett volna legalább két napunk a nemzeti parkban, de a két párducos nap után inkább visszamentünk Lehbe, mert a későbbiekre volt még egy programunk. Egy magashegyi tóhoz akartunk fölmenni, a Tso Kar-tóhoz (4500 m), ezért úgy döntöttünk, hogy inkább legyen plusz egy napunk ott. Másnap reggel fel is mentünk a tóhoz, ami a várostól kb. 200 km-re található, de az út 8 órát vett igénybe.

 

Hópárduc lesen a Himalájában – Beszélgetés Kókay Szabolcs természetfestővel – szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

 

Miről híres az a tó? Ott is madarakat lehet megfigyelni?

Igen, vannak nagyon érdekes madarak és ott él egy nagy termetű szamárféle, a tibeti vadszamár is. Farkasokat is lehet látni, és vadbirka féléket is, mint például az argalit.
Hópárduc lesen a Himalájában – Beszélgetés Kókay Szabolcs természetfestővel – szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
A világ legritkább darufaja is odafent költ, csak még egy kicsit korán jártunk ott. Egy-két napon belül akár már érkezhettek is. Bhutánban telelnek, de sajnos mi nem találkoztunk velük. Tso Karból végül egy nappal hamarabb visszajöttünk, félve, hogy a havazás miatt fönt ragadhatunk. Pót programként fölmentünk a Lehtől 80 km-re található Ulley faluba és az utolsó napunkon megnéztük még a Liker kolostort is .


Készülsz még a Himalájába máskor is?

Ez attól függ, hogy lesz-e érdeklődés. Ha össze tudok szedni egy legalább 4-5 fős csoportot, akkor visszamegyek, mert ebben az esetben nekem ingyen van az út, ha viszem a vendégeket ennek a kinti turista irodának. Azért egy ilyen lehetőséget biztosan nem hagynék ki.

 

Annak, aki a csoport tagjaként utazik ki, nagyságrendileg mennyibe kerül egy ilyen utazás?

Egyre jobban mennek fel az árak. Idén olyan napi negyvenezer forintról beszélhetünk. Az tíz nap alatt ez négyszázezer forint fejenként, plusz a repülőjegy.


Hópárduc lesen a Himalájában – Beszélgetés Kókay Szabolcs természetfestővel – szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

Az még mennyi körülbelül?

Olyan kétszázezer forint körül van.



Szükség van vízumra is?

Igen, Indiába kell turista vízum.



És mi a helyzet a védőoltásokkal?

Fönn a hegyvidéken nincs különösebb veszély, az egy tisztább régió a magasság miatt. Ott nem nagyon kell félni semmitől.

Az út végén volt két napunk Delhiben, de én nem nagyon foglalkoztam emiatt a rövid idő miatt a védekezéssel.

A többiek úgy tudom adattak be maguknak védőoltást hepatitisz és tífusz ellen. Nekem ezek még érvényesek voltak a korábbi utazásaimból kifolyólag.

 

Hópárduc lesen a Himalájában – Beszélgetés Kókay Szabolcs természetfestővel – szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

 

Meg tudod fogalmazni, hogy mi vonz téged ennyire a hópárducokhoz?

Nagyon szeretem a macskaféléket. Ez egy izgalmas, szép állatcsoport és valahogy ezek közül is a hópárduc az egyik legszebb. Valószínűleg az is hozzájárul a rajongásomhoz, hogy ez az egyik legnehezebben megfigyelhető nagymacska.

Azért ez nem olyan, mint mondjuk Afrikában az oroszlánok, hogy odavisz hozzájuk a szafari busz. A hópárducoknál tényleg meg kell dolgozni azért, hogy az ember végre megpillanthasson egyet.

 

Fotók és rajzok forrása: Kókay Szabolcs
Grafikai szerkesztés: P. Horváth Zsuzsi

 

Hópárduc lesen a Himalájában – Beszélgetés Kókay Szabolcs természetfestővel – szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/