"Tilos az A" webmagazin - Balaton-átúszás 2012 - banner

 

 
   

 

 

Miért nem úszom át jövőre a Balatont?

Balaton-átúszás 2012

 

Mivel három részvétel után két évet kihagytam a Balaton- átúszásban, úgy döntöttem: idén már épp itt az ideje a negyedik részvételnek. Az első döbbenet akkor ért, amikor a www.balaton-atuszas.hu oldalt böngészgetve rábukkantam a nevezési díj összegére, mely számszerűen 5000 Ft volt. Hát ez igen súlyos összeg, gondoltam, - főleg hogy még a húgomat is meghívtam az átúszásra - de vigye el a csuda, akkor is elmegyek.

 

El is érkezett hát július 7-e, s persze nem sikerült elég korán elindulni Révfülöpre (8-tól kezdve lehetett rajtolni), így mikor fél 10 tájban megpróbáltuk megközelíteni a települést, irdatlan araszoló kocsisorba csöppentünk. Megállapítottam, hogy az ember már megint magának csinálja a problémát azzal, hogy nem tömegközlekedve érkezik (beleértve ebbe természetesen magunkat is; hozzátartozik, mi azért érkeztünk kocsival, mert négyünknek így jobban megérte, mint vonattal). Lassan becsorogtunk Révfülöpre sok más sorstárssal egyetemben, s némi keresgélés után parkolóhely is akadt.

 Balaton-átúszás 2012 - kép1

A kikötő közelében hömpölygő emberhordák. Besoroltunk, majd kerestünk egy helyet, ahol két nem úszó kísérőnk megvárhat majd minket. Lecuccoltunk, aztán a húgommal elindultunk elvégezni a nevezési szertartást – akkor még nem sejtve, hogy ennek hossza egy japán teaszertartás hosszával vetekszik.

 

1. számú sorban állásunk színhelyei az orvosi vizsgálat sátrai voltak, melyek előtt összefüggő pacában tömörültek a népek. Balaton-átúszás 2012 - kép

Megkezdtük hát ki tudja, hány órás várakozásunkat a tűző napon az izzadó meztelen testek erdejében (irdatlan hőséget jósoltak aznapra, melyet az időjárás nem is hazudtolt meg). Éheztünk, szomjaztunk, s emellett alig haladtunk. Egy alkalommal megkínáltak minket egy tűzoltótömlőből vízzel, melyet úgy fogadtuk, mint a bibliai égből hullott mannát. Felfrissített – mindamellett, hogy eláztatta a nevezési lapokat és a pénzeket. Sebaj, némileg sikerült őket a markunkkal megóvni.

Nehezen, de azért sorra kerültünk. Az orvosi vizsgálat annyiból állt, hogy vérnyomást mértek, és ennyi. Az eredményt én nem tudtam leolvasni az analóg kijelzőről, velünk pedig nem közölték – csak benyomták a pecsétet, oszt kezit’ csókolom.

 

2. számú sorban állásunk felé tartottunk tehát gyorsan, mely maga a nevezési sátor volt. Itt szintén több sátor közül lehetett válogatni, de persze nem volt érdemes, mert mindenhol sokan álltak. Itt azért előbb sorra kerültünk; s itt kellett leperkálni a nagy lóvékat – vajon van összefüggés a kettő között..?

 Balaton-átúszás 2012 - kép

Végre megvoltunk mindennel, indulhattunk a kikötő felé vízre szállásunk helyszínére. Óránk nem volt, de 1-1,5-2 órát szobroztunk már a tűző napon étlen-szomjan, mire eljutottunk oda, hogy mehettünk úszni. Frenetikus volt. Folyamatosan a táskámban felejtett Mars csokira vágytam. Milyen jó lett volna, ha a várakozás közben osztogatnak valami ételt-italt!

 

A vízre szállás már flottabbul ment: zuhanyozás, csuklópánt vonalkódjának digitális leolvasása, majd irány a Balcsi! A víz hőfoka kiváló volt; egy darabig a magunk által felkavart iszapban úsztunk, majd tisztult a víz is, a tömeg is nagyobb térben szóródhatott szét, így az úszás körülményei egyre jobbakká váltak.

 Balaton-átúszás 2012 - kép5

S valóban: csak kétszer rúgtam meg egy-egy sporttársat. Úsztam a szokott mellúszásomban folyamatosan. 500 méterenként vannak nagy számozott felfújt bóják elhelyezve, ezeket szemmel tartottam. Úgy 1-1,5 km körül irdatlanul megéheztem, és onnantól nem keveset gondoltam arra, hogy de jó lesz majd megérkezni és enni!

Elkezdett aztán a szívem is szúrni kissé. Figyeltem a változást, de szinten tartotta magát, így aztán én is magamat, s úsztam tovább. Végül nem álltam meg egy hajónál sem (ugyanis ún. „úszófolyosó” gyanánt önkéntes vitorlások álltak lehorgonyozva zsinórban az úszók mellett, kikhez lehetett fordulni bármiféle probléma esetén, úgymint éhség, fáradtság, rosszullét stb.).

 

Gondolkodtam erről-arról, s közben úgy érzékeltem, mintha egészen gyorsan haladnék – mármint a korábbi évekhez képest. Elég erős hullámzás volt jobbról, s időnként, be is hörpöltem egy kis vizet. Egyszer erőteljes köhögés szakított ki úszásomból, amikor belélegeztem a vizet, dacára annak, hogy erre anatómiai kiképzésem nem tesz alkalmassá.

 

Fogytak a bóják s egyre határozottabb kontúrokat öltött a balatonboglári part. Megláttam aztán a gömbkilátót is, valamint egy-egy víz alóli felbukkanás alkalmával szemlélni próbáltam, hogy a part mely részén lehet a cél, ahová majd dokkolnom kell.

Hamarosan aztán azt láttam, hogy már állva caplatnak ki az úszók a part felé – s valóban, már az én lábam is leért. Felálltam hát én is, s a vizet taposva igyekeztem a szárazra. Vágytam már arra, hogy kiérjek, nagyon éhes és szomjas voltam, s azért el is fáradtam némileg.

 Balaton-átúszás 2012 - kép3

A „dokkoló kapuban” sárga pólós fizetett tapsolós lányok álltak, kik nagy mosolyogva fogadtak minket. Utána jött a csekkpont, ahol leolvasták a csuklópántunk vonalkódját, kértek egy mosolyt a kamerába, majd közölték az időnket. Esetemben ezt mondták: 2 óra 35 perc. Nocsak – gondoltam -, ez se nem hosszabb, se nem rövidebb az előző évieknél. Örültem annak, hogy nem mutattam romló tendenciát, ugyanakkor kicsi csalódással állapítottam meg, hogy nem volt helytálló az érzésem, miszerint viszonylag gyorsan haladok.

 

Elsőként húgomat kezdtem keresni, mert biztos voltam benne, hogy előbb ért be nálam. Közben igyekeztem felmérni, hogy a tömérdek mindenfelé kígyózó sor közül vajon melyikbe is kellene beállnunk ahhoz, hogy enni, inni és pólót kapjunk. Az italos pavilon hamar meglett, teljes meglepetésemre forró teát szervíroztak! „Bármilyen folyadék megteszi” alapon, magamhoz vettem egy poharat, s azt szopogatva nézelődtem. Egyszer csak megláttam Szilvit, ahogy átjött a csekkponton, így már közösen állhattunk be az egyik fornettis sorba.
Balaton-átúszás 2012 - kép

 

Kezdetét vette 3. számú sorbanállásunk – immár az élelemért. Közben megállapíthattam, hogy a Balcsi eme felén is áldatlanok az állapotok: hatalmas füves placc, mely nélkülöz minden fát és árnyékot. Így itt még órákig főhetnek a sporttársak a napon, amíg kajához és pólóhoz jutnak…

 

Sorra kerültünk aztán a fornettisnél, ahol egy aprócska tasakba fejenként 3 (azaz három) db pizzás apróságot helyeztek. Bár ez a kiváltság nem mindenkit ért: én személy szerint kettőt kaptam csak…

„Halál éhes vagyok, úsztam 2 és fél órát, és ennyi dukál az 5000 Ft-os nevezési díjamért… Szép.”

A fornettis szomszédságában leltük meg a vizes pavilont, ahol egy nagy pohár víz jutott. Ez jó volt. Emellett volt még a kávés pavilon is.

 Miután csöppet sem jóllakva álltunk, kifigyeltük, hol osztják a pólókat. Beálltunk hát oda is, hogy átszenvedjük magunkat 4. számú sorban állásunkon. Alig kezdtünk azonban bele, mikor egy pólóosztós néni közölte, hogy nyugodtan hagyjunk fel a fűcsomók taposásával, ugyanis elfogytak a pólók. Először az M-es, majd az S-es is, de a többi is kifogyóban van. Úgy egy óra múlva hozzák a többit, addig menjünk el…

Balaton-átúszás 2012 - kép

 

Úgyhogy ott álltunk a millióval tűző napon, éhesen, póló nélkül… És várjunk még egy órát! Hát még mit nem!!!

Muszáj volt keresnünk valami árnyékot, mert kivoltunk. Úgyhogy a fornettis pavilon háta mögé vonultunk, ahol már kornyadozott néhány sorstársunk. Itt kitéve az árvaszúnyogok zaklatásának és némi csevejbe bonyolódva a mellettünk pihegő sráccal, pihegtünk mi is kicsit, majd ismételten úgy döntöttünk, hogy mi nem várjuk meg az egy óra múlva érkező pólószállítmányt - bármennyire is fáj érte a szívem -, hanem elindulunk a kompra, mely majd visszaszállít minket az északi partra, ahol remélhetőleg akad majd valami kaja is. Kimentünk tehát a kordonon, s közelítettük a kikötőt nagy reményekkel, melyek azonban úgy fogytak, ahogy bontakozott ki előttünk a hosszú embersor.

Balaton-átúszás 2012 - kép2

Nyilván eljött az 5. számú sorban állásunk ideje. Hihetetlen méretű sor várakozott a kompra a napon, részben a forró betonon kapkodva talpainkat… Boldogan üdvözöltünk egy kósza felhőt, mely a nap elé tolakodott. Micsoda felüdülés volt! Két helyen aztán folyt a várakozók lába alá a víz, az is nagyon király volt!

Balaton-átúszás 2012 - kép

 

Megint csak nem tudom, mennyi időt vártunk, de aztán megjött végre a kompunk, melyre mindenki felfért. Hosszú ideig kókadoztunk a kompon a túloldal irányába, s legalább két ember rosszul is lett közben.

 

 

Az én szemszögemből nézve így zajlott le az idei átúszás. Két oldalról nézve két különböző véleményem van.

1. a teljesítményem: meg voltam magammal elégedve, mivel tartottam attól, hogy olyannyira legyengültem fizikailag az utóbbi időben, hogy tán alig bírom majd átúszni a tavat. Szerencsére nem így történt; kiderült, hogy szinten tudtam tartani magam az utóbbi években, s tendáltam az eddigi teljesítményeimhez (a korábbi alkalmakkor szinte percre pontosan ilyen időt úsztam).

2. a szervezés: na, ez már más tészta. Azóta beszéltem olyannal is, aki már korán reggel ott volt, s ő meg volt elégedve mindennel. Nos, ezt az elégedettséget nem sokáig sikerült fenntartaniuk a szervezőknek, ez meggyőződésem. A hatalmas tömeghez képest kevés orvosi vizsgálatos és nevezési sátor volt található, nem volt árnyék sem az indulási, sem az érkezési oldalon, sőt az indulásnál órákat kellett étlen-szomjan várakozni a tömegben a napon… Kb. 11.000 ember indult az átúszáson. 5 különböző alkalommal és helyen kellett sorban állnunk, miközben elfáradva, kitikkadva és éhezve pörköltük magunkat a napocska sugaraival… Irdatlan pénzeket szedtek be a nevezésekkel, viszont ennek csak töredékét kaptuk vissza szolgáltatás fejében.

Megfontolandó, hogy ha a szervezés nem változik, az ár viszont emelkedik tovább, részt veszek-e még az átúszáson a későbbiekben…

Győri Dia

 

 

Aki átszelte a magyar tengert és megosztotta az élményeit: Győri Dia

 

 

 

 (Szerkesztés és grafika: P. Horváth Zsuzsi)

Balaton-átúszás 2012 - kép4