Ősz a Szlovák-karszton – II. rész –írta: Győri Dia, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

 

Győri Dia:

Ősz a Szlovák-karszton

2. rész

 

Ősz a Szlovák-karszton – II. rész –írta: Győri Dia, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Ezen a reggelen két lehetőség kínálkozott: vagy korán kelünk megint, hogy kilenc táján részt tudjunk venni a már leegyeztetett barlangászatunkon Várhosszúréten (Krásnohorská Dlhá Lúka-n), vagy MÉG KORÁBBAN kelünk, hogy mindezek előtt még felhágjunk a közeli Leány-kőre (660 m), s onnan körültekintsünk. Ez utóbbit választottuk, így megint csak enyhe pirkadatban, fejlámpázva bontottunk tábort.

Bár éjjel a három réteg ruha pont megfelelő volt, most, a hálózsákból elővackolva igencsak hűvös volt a reggel. Gyorsan összekaptuk magunkat, és nekiindultunk.

 Ősz a Szlovák-karszton – II. rész –írta: Győri Dia, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

Kiértünk az erdőből, és csodás ködös, ám fagyosan zúzmarás réten haladtunk. A nálunk mélyebben fekvő völgyeket vastagon ülte meg a hajnali köd, amely immár minden reggel társunkul szegődött – a szemünknek öröm, a testünknek didergés.

A zsákokat elrejtettük egy borókabokorban, majd felszabadultan elindultunk a Leány-kő (Dievcenská skala) felé. Meg-megálltunk visszanézni. Szívünk és szemünk boldogan itta be a ködös völgyek s a felkelő Nap látványát. Álomszép volt...

 

Ősz a Szlovák-karszton – II. rész –írta: Győri Dia, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
A Leány-kőről elénk táruló panoráma mindent elkövetett, hogy még az előző látványon is túltegyen. A kilátópont egy mély, meredek völgy peremén van, s káprázatos szépségeket kínál a szemlélőnek: nekünk most a vastag ködpaplant, az élénk őszi színeket, a távoli hegyeket, -köztük a Tátrát-, s a felsejlő Krasznahorka várát prezentálta. Nem győztük tátani a szánkat, kattogtatni a fényképezőgépet, s álmélkodni... Ez a nap máris jól indul :-)

Kata azonban nem hagyta, hogy az egész napot kiguvadt szemekkel bámulva itt töltsük, hanem továbbhajtott minket, hisz leszervezett nekünk Várhosszúréten kilencre egy vezetett barlangászatot. Így hát elindultunk vissza a zsákjainkhoz. Közben már teljesen felkelt Nap, s a pazarul megvilágított, meseszép tájat még néhány fotón megörökítettük. Ahogy mélyebbre értünk, újra fagyosabb vidéken haladtunk, s itt megint csak olyan pazar látvány tárult elénk a köd és a napfény összhangjában, hogy rágondolva, még most is beleborzongok...

Szedtük a lábunkat Várhosszúrét felé, ahol a barlangi vezető már várt minket. Nagyon éhes voltam, reggeliznem kellett, és mivel erre másnak is volt igénye - s a barlangi vezető sem ellenezte -, nekiálltunk falatozni egy kicsit. Ezután bemálháztunk egy helyiségbe, majd a barlangi vezető (a továbbiakban csak bá') két emberenként megpakolt egy bag-et (táskát) barlangász felszereléssel, s elindultunk a Buzgó-barlang, vagy más néven Krasznahorkai-barlang felé.

 

A barlang a Világörökség részét képezi, és itt található a világ egyik legnagyobb cseppköve is, amely 34 méter magas, és a mérsékelt égövön a párját ritkítja. A barlangi túrát még érdekessé teszi egy ún. drótkötélpálya, amely víz fölött halad át.

 

A barlang távolabb fekszik a településtől, benn az erdőben. A bejárata előtt felvettük megfakult piros barlangász overalljainkat, majd csapatfotót készítettünk a bá' segítségével.

Ezután indult a túra. Nem volt különösebben nehéz megítélésem szerint. Voltak benne szűkebb szakaszok, kúszás-mászás, s talán a legextrémebb a drótkötelezés volt a víz felett (ahol az egyik kötélen menni, a másikon pedig kapaszkodni kellett). Túránk legvégén magasodott a híres nagy cseppkő, ahol hosszabb szünetet tartottunk, és a bá' itt több információt is megosztott velünk.

 Ősz a Szlovák-karszton – II. rész –írta: Győri Dia, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

A barlangászat után levettük az overallt, s visszaindultunk az erdőn át a faluba. Elhaladtuk a barlangból előfolyó patak mésztufagátjai, és az egykori vízimalmok mellett is, s egy helyütt még a szomszédos településen lévő várra is ráláttunk. A panziónál eltöltöttünk még némi időt, majd továbbindultunk.

A terv az volt, hogy elcsípünk valahol egy buszt, amellyel megközelítjük a Szádelői-völgyet, ami igencsak izgalmas csemegének ígérkezett a térkép alapján. A buszos lehetőségekről még Kata tárgyalt a barlangi vezetővel, s az útmutatás alapján elindultunk a néhány kilométerre lévő főbb közlekedési út irányába.

 


Intermezzo 1. Csak erős idegzetűeknek!
- Ez volt az a nevezetes útszakasz, ahol először szembesültem azzal, hogy a testemet viszkető pöttyök borították el...
Ennek külön története van! Elsőként - talán még előző nap- Katán jöttek ki a kiütések. Tele volt a teste, s viszketett veszettül. Másnap már én is viszkettem, de mivel nem nézegettem magam, így nem tudtam a pöttyökről. Ám ott, ahol utunk áthaladt a vasút alatt (azon a nevezetes pozíción!), megláttam őket! A pöttyöket! Sokkolt! Jesszus, mi ez??? Katán is, és rajtam is! És máson meg nem! Egyelőre nem tudtuk hova tenni a dolgot, de bennem a vakarózási hajlam ezután felerősödött, talán a vizuális kontakt miatt, vagy talán csak innen már tudatosan vakaróztam. Brrr.... Hárskút közelében aztán elértük a főutat, s miközben a buszt vártuk, ismét vad vakarózást csaptam. Kata dicsőn ellenállt a hajlamnak, s énrám is igyekezett hatni, és a többiek is próbáltak lebeszélni a vakarózásról. Kerültek kalciumos pezsgőtabletták is nagy tételben, de emellett megszabadulva a bakancsomtól és a zoknimtól, kéjes gyönyörűséggel kapirgáltam a lábfejeimet és a bokáim környékét... Jujj, de borzasztó így visszagondolva is... -  Intermezzo 1.vége

 Ősz a Szlovák-karszton – II. rész –írta: Győri Dia, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

Megérkezett aztán a buszunk, kellőképp tele emberrel. Felnyomultunk, s átbuszoztunk Dernőn (Drnava), Kiskovácsvágásán (Kovacova), Lucskán (Lucka), majd a végállomásra, Barkára (Borka) értünk. Gyönyörű tájon vezetett a buszút: egy völgyben haladtunk, melyet színes erdős, vagy épp füves domboldalak vettek körül. Barka falu egy zsáktelepülés, amely csodás környezetben fekszik. Innen kezdtünk el újra túrázni. Lassan elhagytuk a falut, majd egy kis kápolnánál megálltunk enni.

 




Intermezzo 2. Csak erős idegzetűeknek!
- Itt, elvonultam pisilni, és azzal szembesültem, hogy valóban mindenhol teli vagyok pöttyökkel... Igazán aggasztó volt a helyzet... – Intermezzo 2. vége

 

Dénes és Vera a kajakészítés területén újfent kitettek magukért. Alig álltak neki, hamarosan nyálcsorgató bundáskenyér-illat kezdett terjengeni. Ők az egyetlenek, akik képesek egy túrára tojást hozni, és nekiállni gázfőzőn bundáskenyeret csinálni! Zseniális :-) Most is nagy örömöt okoztak nekünk azzal, hogy mindenkinek körbekínáltak egy személyre szóló példányt. Mennyei volt!

Ősz a Szlovák-karszton – II. rész –írta: Győri Dia, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

Kata a térképet mustrálva, előadta további útitervét, amelyet aztán a különböző javaslatok hatására újra kellett tárgyalni és szervezni, mivel megint kóros időhiányban szenvedtünk.

Már épp készülődtünk az induláshoz, amikor egy igen komoly autóval megállt mellettünk egy pasas. Először szlovákul szólt hozzánk, majd a reakcióink hallatán átváltott magyarra. Azt tudakolta, hogy merre mennénk, merthogy ők most vadászni fognak itt a közelben. Nekem nem volt teljesen egyértelmű, melyik úttól óvna minket, de nagyjából elmondtuk neki, hogy merre túrázunk majd. 

 

Erdei úton haladtunk a már megszokott csodásan színes lombú fák között, míg aztán becsatlakoztunk a Szádelői-völgybe. Kata vágya az volt, hogy a völgyön menjünk végig, ugyanakkor csábító volt a völgy felett vezető útvonal is. Mindkettő nem fért bele, s mivel lassan alvóhelyről is gondoskodni kellett, a völgy feletti utat választottuk. Továbbindulás előtt azonban muszáj volt vizet vételeznünk. A cuccokat lepakolva többfelé váltunk, s vízkeresésre indultunk. Végül Zsolti talált egy remek kis forrást egy hozzávezető aranyos kis ösvénnyel, így sorban odavonultunk palackjainkkal.

 

Ekkor úgy tűnt, újabb túratársunktól kell megválnunk. Palit ugyanis veszettül kínozta a derékfájása, s már nem akarta bevállalni a völgyből való felmászást. Dacára, hogy egyre hidegebb lett, úgy döntött, hogy lent marad, s keres egy alkalmi szálláshelyet, és majd másnap valamelyik településen csatlakozik hozzánk. Mit volt mit tenni, elbúcsúztunk tőle, s továbbindultunk.

Kis idő múlva egy kis menedékházfélére bukkantunk. Katának eszébe jutott, hogy ennek környéke mégiscsak jobb szálláshely lenne Pali számára, így visszament érte. Itt vettünk másodszor is búcsút Palitól :-)

 

Ezt követően egy számomra jó nehéz út vette kezdetét, hisz a térképen sűrű szintvonalakkal ábrázolt helyen másztunk felfelé. Lemaradtam a többiektől, s Kata egy darabig velem tartott. Nemsokára tettünk egy kis kitérőt az ígéretes kilátás reményében, s nem is csalatkoztunk: itt ízelítőt kaphattunk a Szádelői-völgy látványából. Álomszép volt!

Ősz a Szlovák-karszton – II. rész –írta: Győri Dia, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

Az alkony már megint ott loholt a nyomunkban, így indulnunk kellett tovább. Lihegve gyűrtem a szinteket, s haladtam a többiek nyomdokain. Egészen addig, amíg rájuk nem bukkantam, azt követően, hogy ők meg rábukkantak az aznapi sátorhelyünkre. 

Hát ez csodálatos egy hely volt! Nekem a Badacsony tetején lévő Ranolder-kereszt környékét juttatta eszembe, és az ottani sátrazásunkat... 

A sátorhelyünket egy újabb kilátópont közelében választottuk ki. Igyekeztünk kihasználni az utolsó fényeket, s ámultunk a völgy bámulatos látványán. 

Ősz a Szlovák-karszton – II. rész –írta: Győri Dia, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

Hátra volt még a szokásos esti sátorverős-vacsorázós ceremónia. Épphogy csak belefogtunk, amikor mit látnak szemeink: Pali cammog felfelé. A bevett fájdalomcsillapítók hatására elmúlt a derékfájása, és inkább utánunk jött! Újra együtt volt a csapat, aznap mégsem vesztettünk embert :-)

A hőmérséklet újfent kellemesnek ígérkezett, s öröm volt, hogy nem lent a fagyos völgyben tanyázunk. Vackunkba bújva Katával hosszú kellemes beszélgetést folytattunk, meghallgattuk Zsolti bedugult orrú hortyogását s Pali szokásos horpasztását. A szél járt a fák között, s a levelek zörögve felelgettek neki...

Eljött az utolsó reggelünk is. Ezen a napon végre nem kellett korán kelni! Aznap nagyjából csak a délelőtt volt túrázásra szánva, utána már a hazautazás lépett a porondra. Terveink szerint az országhatárig akartunk elgyalogolni, s ott elcsípni egy buszt.
Komótosan készülődtünk. Még egy kis "meditálásra" is jutott idő a völgy peremén, aztán összeverődtünk néhány csapatkép készítése erejéig. A völgy bejáratával pont szemközt egy nagy cementmű ormótlankodott, amely furcsamód, most a ködből rejtélyes kastélyként emelkedett ki. Még szép is volt a maga módján!

Ősz a Szlovák-karszton – II. rész –írta: Győri Dia, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

Ez is egy csúcs szuper hely, nem volt könnyű otthagyni... Elképesztő, de az összes sátorhelyünk annyira király volt, hogy jobb sem kell!
Alig indultunk neki, egy juhnyájjal találkoztunk. Egy tájékoztató tábláról azt is megtudtuk, hogy az ősrégi legeltető állattartás miatt tűnt el a környékről a talaj és kerültek napvilágra a mészkősziklák. Átmásztunk egy sáncon is, amely még régebbi emberi nyomok emlékét őrzi.
Hamarosan egy kilátóhely kínálkozott, így megszabadultunk zsákjainktól, és elindultunk felderíteni. Álomszép hely volt! Több szikláról, és dombról is alá lehetett tekinteni a völgybe, amelynek a kijáratánál még köd lengett, bár az előtörő Nap már kezdte elűzni a foszlányokat... Fotóztunk, mászkáltunk, gyönyörködtünk, én meg sorra kaptam a tiltásokat ("ne ugrálj úgy!"), ijedezéseket ("jézusom, Dia!!") s a jövőre vonatkozó csúnya fenyegetőzéseket ("többet nem jössz velünk túrára!"), mindezt azért, mert kissé „bezergültem” a sziklákon :-)

Ősz a Szlovák-karszton – II. rész –írta: Győri Dia, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Továbbindultunk, elszakadva ettől a szép helytől is. Hamarosan már a fennsíkon haladtunk, amely csupa-csupa bokát nem kímélő sziklával volt borítva, s ráadásul egy idő után lejteni is kezdett. Sokáig folyamatosan lefelé mentünk, s már lassan mindenkinek kezdett elege lenni ebből a sziklás lejtőből. Én közben egyre éhesebb lettem, de sajnos Kata a pihenőt csak későbbre ígérte, így hát ki kellett tartani.

Megláttuk aztán Torna várát előttünk a távolban. Jól látszott: le kell ereszkednünk egy nyeregbe, s utána újra felfelé kell másznunk a vár irányába. Elég szép volt, ahogy a rom ott trónolt egy meglehetősen szabályos kúpformán.

Csapatunk kissé szétszakadt, mert nem ment mindenkinek egyformán a köveken való bukdácsolás. Egyre jobban vártam azt a pillanatot, amikor Kata majd azt mondja, hogy pihenhetünk, de valahogy úgy tűnt, hogy ez a perc nehezen jön el...
Végül a vár alatt álltunk meg, ott, ahonnan elindult a várba felvezető ösvény. Sajnos Kata kihirdette, hogy nem sokáig maradhatunk itt, ugyanis ha időben leérünk, akkor sikerülhet a korábbi buszt elérni, így aztán, aki fel akar menni a várba, az most induljon.
Mentem is volna, de elsőként ételt követelt a szervezetem, így hát lefészkeltem a zsákomra, és evéshez láttam. Kata, Vera és Dénes pedig felmentek a várhoz. Én most lemondtam a várlátogatásról. (Bár Kata szerint nem sokat vesztettem, de azért megnéztem volna.) No mindegy, most a testemet kellett jóllakatnom, nem a lelkemet :-)

Továbbállva, hamarosan leértünk Tornára, s onnan még visszatekintettünk a várra.

A faluban a bolt és a kocsma felé orientálódtunk, Pali ugyanis sörre és Tatransky Caj-ra akart meghívni minket. A kocsmában csak az előbbi volt, de szerencsére az utóbbit a boltban be lehetett szerezni. Pali egy lila színű, 62 fokos példányt vásárolt. Eddig még csak az 52 fokoshoz volt szerencsém, kíváncsian vártam hát most ezt, de a kóstolásra később került csak sor.

 

Kis pihenő után megint továbbindultunk, célunk a már csak néhány kilométerre lévő országhatár volt, ahol van egy buszmegálló. Az aszfalt szélén haladtunk, s hátratekintve meglepődve láttuk a hosszan elnyúló meredélyben tátongó száját a Szádelői-szurdoknak. Teljesen döbbenetes, ahogyan keletkezett! (Elvileg patak vájta ki, elképesztő belegondolni...) Többeknek a Tatabánya fölé magasodó Kő-hegyet juttatta eszébe a látvány - és valóban hasonlatos is volt.
Ősz a Szlovák-karszton – II. rész –írta: Győri Dia, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/


Elhaladtunk egy kőbányászat miatt eltűnőfélben lévő hegyoldal mellett, aztán már oda is értünk a határhoz. Itt megbontottuk végre a Tátrateát. Finom illatán felbuzdulva belekortyoltam. A könnyem is kijött tőle, olyan erős volt... Az utóíze nagyon finom, de kőkemény egy ital, az biztos :-)

 





Intermezzo 3. Csak erős idegzetűeknek!
- Amíg vártunk a buszra, ropit ettünk és vakaróztunk. Ekkor fedeztük fel, hogy nemcsak Kata és az én testem van elborítva pöttyökkel, hanem Zsoltin és Zolin is ékeskedik néhány példány. Egyre rejtélyesebb volt a dolog. Elkezdtünk gondolkodni növényben (csípés), állatban (csípés), kajában (romlottság, allergia), s minden gondolatot vakarászat és egymás csitítása követett ("Kata/Dia, légy erős, kibírod, ne vakard!!!") – Intermezzo 3. vége



Az érkező busszal csak Tornanádaskáig tudtunk elmenni, így aztán onnan vonatoztunk Miskolcig, majd tovább a Keletibe (s én még Tatabányára).

 


Intermezzo 4. Csak erős idegzetűeknek!
- Útközben Kata vadul guglizott a telefonján a pöttyeink eredetét kutatva, de nem sok eredménnyel járt. A kiütésekről utólag sok minden kiderült…. A rejtély legvalószínűbb megoldása: egy bársonyatka faj borított el minket, ennek a váladékára mutattunk allergiás reakciót.
A Wikipédia szerint:
"Jellemzően kövek alatt, sziklákon vagy a talajon élnek. Ragadozó életmódot folytatnak, petékkel, lárvákkal és apró rovarokkal táplálkoznak. Petéiket a talajba rakják, s hatlábú narancsvörös lárváik a felszíni lágy szárú növények szárán, levelein tartózkodnak. Mintegy ötven bársonyatkafaj lárvája élősködő életmódot folytat, szájszerveikkel az ember vagy más meleg vérű állat testfelületéhez tapadva annak feloldott hámsejtjeivel és szövetnedveivel (de nem vérrel) táplálkozik. Csípésük, pontosabban emésztőváladékuk az emberi bőrön viszkető kiütést okozhat (trombidiózis), illetve a feltételezések szerint különféle betegségek terjesztői is lehetnek. Néhány nap elteltével, jóllakottan a gazdaállatról a talajra hullanak, s további életüket a talajszinten élik le."
Brrrr!!! Álmomban sem jutott volna eszembe, hogy  túrázás során ilyenfajta veszélyek is leselkedhetnek ránk :-(
Egyébként négyünkből hárman elmentünk dokihoz (különböző helyekre), és a három orvos háromféle diagnózist állított fel: 1. bárányhimlő, 2. ételallergia, 3. atka. Az első kettőt elvetettük. Nagyon úgy tűnik, hogy "beatkultunk" :-D – Intermezzo 4. vége



Összefoglalva a túrát: maximálisan kihasználtuk az ősz utolsó gyönyörű négy napját és elképesztően szép helyeken jártunk egy nagyon jó társasággal. Kata szervezése kifogástalan volt. Köszönjük! Én pedig már alig várom a következőt!

 

 Grafika: P. Horváth Zsuzsi

Ősz a Szlovák-karszton – II. rész –írta: Győri Dia, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/