Behavazva az Alacsony -Tátrában – készült: Győri Dia írása nyomán, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

Behavazva az Alacsony-Tátrában - Készült: Győri Dia írása nyomán

 

 

 

 

 

Behavazva az Alacsony -Tátrában – készült: Győri Dia írása nyomán, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

2015 első túráján az Alacsony-Tátra Chopok csúcsára és környékére indult ötfős kis csapatunk: Csab, Balázs, Zsolti, Sanyi és jómagam.
Igazi téli havas túrára készültünk hótalppal, hágóvassal, hólapáttal és lavina jeladó-vevővel felszerelkezve.

 

Behavazva az Alacsony -Tátrában – készült: Győri Dia írása nyomán, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Egy január végi szombaton kora hajnalban indultunk Hévízgyörkről Balázs autójával. A „nagyonhajnali” indulás inkább hajnaliba csapott át, de így is tartósan sötétben utaztunk még jó darabig. Elviekben 3 óra alatt ki lehet érni Szlovákiába, ezért úgy terveztük, hogy már 9 felé nekiindulunk a túrának. Ez az időpont azonban jelentős csúszást szenvedett több okból kifolyólag, úgymint:

Már javában Szlovákiában jártunk, amikor is egyre többször találkoztunk azzal a jelenséggel, hogy a vastag hóréteg alatt roskadozó, út fölé hajló fák az útra szakadtak, vagy út menti fák dőltek az útra. Volt, hogy emiatt a forgalmat is megállították, de volt, hogy pusztán nekünk kellett útra dőlt fákat kerülgetve óvakodni, mely Csab száguldását jelentősen visszavetette. Mindez csoda fehér tájon zajlott, úgyhogy gyönyörűséges volt!
Lassan közeledtünk Trangoskához, - a kiszemelt parkolóhoz a hegy alatt - ahol ott szerettük volna hagyni az autót. Ide egy vékony, patakvölgyben felfelé kígyózó út vezetett, mely most jelentős autósforgalmat bonyolított, mivel sokan igyekeztek síelni, snowboardozni a hegyre. A felfelé igyekvő autóknak hol volt, hol nem volt hóláncuk. Mi téli gumiban nyomtuk, és szépen haladtunk is volna tartósan felfelé, ha nem kellett volna időről időre megállnunk a szembe jövő autók miatt. Közben az útszélen autók álltak és szerelték fel a hóláncot. Nagy össznépi hóban evickélős mulatság volt.

Épp jól haladhattunk volna, de az előttünk álló sor miatt kényszerűségből mi sem tehettünk mást, minthogy lehúzódtunk az útszélre, s Balázs előkotorta a hóláncokat. Kezdetét vette a hosszadalmas hóláncos szenvedés :-))) Lánczörgés, vitázás, cigi füst, gengszter rap, napszemüveg, másik kocsik hórukkolással való megtolása, kocsi körül kacagva kergetőzés, hóba ugrás és hóba belevágás, miközben Sanyi keservesen izzadt a láncokkal.  Bizony szép, vidám időtöltés volt :-) Felkerültek a láncok, de az egyiket hamar le is dobta a kerék, úgyhogy újra kellett szerelni. Nagy nehezen azért meglett, s óvatosan nekiindultunk felfelé. Kicsit kattogott a jobb oldali, de sebaj – gondoltuk - csak' kitart! Így értünk fel a parkolóba végre.

Mire aztán az átöltözési és felszerelkezési ceremónia is lezajlott, 11 óra lett... Eredeti tervünktől így el kellett állnunk időhiány okán, s a Chopok nevű csúcsot vettük célba (2023 m), mellőzve most a Dumbier (Gyömbér) csúcs megjárását. Egy sípálya szélén kezdtünk felfelé nyomulni, s igen hamar melegünk lett... Egy platóra felérve kicsit neki is vetkőztünk, s volt, aki hótalpat, volt, aki hágóvasat csatolt magára, így haladtunk tova, miközben nem feledtünk el időről időre hátranézni s csodálni a szemünk előtt kitárulkozó tájképet...

Behavazva az Alacsony -Tátrában – készült: Győri Dia írása nyomán, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

Szétszakadoztunk, s az épp aktuális sípálya tetején vártuk be egymást, miközben a síelőket szemléztük. Kis csoki-szotyi-ropi-meleg tea, aztán elindultunk a közeli Kosodrevina ház felé a legnagyobb szűzhavon át. Mélyen beleszakadva nehézkesen és időigényesen evickéltünk.

Behavazva az Alacsony -Tátrában – készült: Győri Dia írása nyomán, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

Sanyi a hótalpakon elöl haladva nekivágott a hónak, Balázs és Zsolti követték. Csabbal eközben csak néztük őket bizonytalanul, hogy lehet, hogy nem erre kellene továbbmenni. Sanyiék is erre a gondolatra jutottak, és hamarosan visszafordultak. Megtárgyaltuk, hogy inkább a felvonó nyomvonalán, azaz alatta vágunk neki a csúcs felé vezető emelkedőnek, úgyhogy arra vettük az irányt.

Itt aztán lehetett gyakorolni az elöl haladás során a nyomtaposást! Kipróbáltam, és mondhatom, jó kis edzés combra és kitartásra! A mély hóban ugyanis az elöl haladón kívül mindenki másnak könnyebbség, hogy egy már meglévő nyomba léphet.
Közben Sanyi és Balázs egyre inkább elmaradtak, majd már nem is láttam őket. Gondoltuk, hogy visszafordultak, mi viszont rendületlenül mentünk tovább. Balázs később elmesélt egy árokba nyakig hóba szakadós sztorit, mely szerintem egy roppant érdekes tapasztalás :-)

Egyre feljebb érve erősen hűlt a levegő, és feltámadt a szél. Még lent a parkolónál volt egy tábla, mely a csúcsra -12 fokot ígért. Csab végig nem húzott kesztyűt, és később láttam, hogy kézfeje "besünösödött", azaz a szőröket fehér dérburkolat lepte be :-) Majd lefagyott a keze...

Zsolti előrehúzott, mi pedig egymás nyomában ballagtunk, pontosabban én Csab nyomdokaiban. Egyre kevesebbet beszéltünk, mivel egyre inkább fogyott az energiánk. Délután volt, s én aznap még mindössze csak egy szendvicset ettem, ám Csab még annyit sem. Inni is roppant keveset ittunk, úgyhogy ki is voltunk tikkadva. Úgy éreztem, ha nem érünk hamarosan fel a csúcsra, s ott nem állok neki gyorsan enni, menten összeesek, mert elfogy az energiám... 


Ám továbbra is a hegyre telepedő felhőben meneteltünk, s a csúcs csak nem akart előtűnni. Minden lankásabb rész után azt vártam, hogy vége lesz a felvonónak, és végre valahára feltűnik a csúcs. Közben a felhők jöttek-mentek, időnként kitisztult a látóhatár. Ilyenkor sasoltunk előre bőszen. Egyre jobban fáztam... Rossz volt nézni, ahogy Csab többször szakadt bele vissza ugyanabba a nyomba, és mindig újra és újra erőt kellett gyűjtenie, hogy kiküzdje magát onnan...

Aztán végre feltűnt egy épület sarka, majd a többi része is. Végre, felérünk!

Behavazva az Alacsony -Tátrában – készült: Győri Dia írása nyomán, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/ 

A ház környéke nyüzsgött az élénk síelőktől, mindenfelé lécek és snowboardok voltak a hóba szúrva. Rövid úton tisztáztuk, hogy azonnal bemegyünk a menedékházba. Ez volt a Kamenna chata kb. 2000 m-es magasságban. A ház egyébként durván be volt havazva, olyan látványt nyújtott, mintha tejszínhabba és habcsókba lenne burkolva :-) De én ezt akkor alig vettem észre kimerültségemben.

Határozottan benyomultunk a házba. Ami odabent fogadott minket, az a tömény heringeffektus volt: eleve alig fértünk be, ülőhely az nyilván nemigen volt, nyüzsgő hangzavar, a pult előtt millió ember várakozott, hogy kikérje az éltető élelmet és italt... Nem foglalkoztunk semmivel, olyan fáradtak voltunk. A fal mellé állítottuk a zsákokat, és egy pad csücskére rogytunk. Élveztem az ülő pozíciót, a mérsékelt meleget, majd hamarosan az előcsomagolt meleg teát, szendvicset és csokit is. 

Nos, negyed 4 volt, mire a menházba értünk, és 4-ig engedtük meg magunknak, hogy ott pihenjünk. Akkor azonban a sötétedésre való tekintettel el kellett indulnunk lefelé. Erőt vettünk magunkon, és felszedelőzködtünk.

 Behavazva az Alacsony -Tátrában – készült: Győri Dia írása nyomán, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/


Odakint sok-sok felhő, enyhe szürkület és masszív hideg fogadott. Úgy döntöttünk, hogy a lefelé útra mi is felvesszük a hótalpakat, de mire felszereltem magamra, rendesen szétfagytam. 

Botladozva nekiindultunk. A kézujjaim és lábujjaim jó szokásuk szerint alig érezhetőre fagytak, s én megint csak reménykedtem abban, hogy a mozgás majd felserkenti bennük a jótékony vérkeringést. Ez idővel valóban meg is történt, a kézujjaimba maradéktalanul visszatért a vér, a lábujjaimba pedig annyira, amennyire az elázott bakancs engedte. Én ezzel is elégedett voltam.

 

Behavazva az Alacsony -Tátrában – készült: Győri Dia írása nyomán, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Ahogy felmelegedtem, a kedvem is jobb lett. Esetlenül botladoztunk a hótalpakon, s idővel már káromoltuk őket rendesen, mivel nem igazán bírtunk bennük menni :-)

Aztán jókat kacagtunk egymáson, hogy micsoda szépséges balett mozdulatsort adtunk elő.
Valahányszor beszorult a hóba a hótalp, vagy megbotlottunk saját magunkban, s elvesztettük az egyensúlyunkat, vagy épp térdig szakadtunk a hóba, aztán alig bírtuk kirángatni a böszme hótalpakat, a mozdulatsort pedig különféle elesésekkel zártuk - szóval azt kell mondanom, egyedi és megismételhetetlen produkció volt :-))) Így haladtunk lefelé.

Közben Csab konkrétan meggyűlölte a hótalpat, s szerintem titkos terveket szőtt a világ összes hótalpának megsemmisítésére :-)))))) Én megálltam ott, hogy nekem a hótalp nem barátom. Kész.

Az aznapi hótalpas előadásomat egy különleges produkcióval zártam, melyet szerencsére senki sem látott: orra estem, és hosszú perceken át nem bírtam talpra vergődni, hol jobbra, hol balra hasaltam el, majd már a hátamon fekve fejjel előre csúsztam.
Valahogy aztán megfordultam, de akkor meg orral előre csúszva túrtam a havat, majd a fenekemet a magasba emelve mint egy kukac próbáltam felkelni, de már-már feladtam, annyira nem akart összejönni :-D Csab mindebből semmit sem látott, mert közben előrébb haladt, úgyhogy egyedül kuncogtam magamon :-) Valahogy aztán két lábra álltam (én, az előember), de már alig vártam, hogy a Kosodrevina ház mellett letépjem magamról a hótalpakat, s jó messzire hajítsam őket!

Azt a megkönnyebbülést, melyet a hótalpak eltávolítása idézett elő bennünk, nehéz szavakba foglalni...
Csab a többieket keresve bekukkantott a házba, de mivel nem voltak ott, gyorsan indultunk tovább az egyre masszívabb szürkületben lefelé.

A sípályákon már csak elvétve suhant el egy-egy fejlámpás árny, úgyhogy egészen a magunkénak éreztük a helyet. Olyannyira, hogy fenékre ülve ujjongva csúszkáltunk lefelé, és mivel tök jó lejtése volt a terepnek, egész hosszúakat tudtunk csúszni :-)


Behavazva az Alacsony -Tátrában – készült: Győri Dia írása nyomán, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Aztán megláttuk végre azt a gépet is, amelyik a sípályákat egyengeti: ez a ratrak nevű szörnyeteg. Hatásos színre lépés volt: a sötét sípályán fentről érkezett egy hatalmas reflektorokkal felszerelt szokatlan kinézetű monstrum, mely lánctalpakon surrant, és csíkosra kente a pályát :-)))
A ratrak által szűzre egyengetett terepen elsőként a mi lábunk hagyott nyomot :-)

Toronyiránt közelítettük meg a parkolót, melyet már majdnem teljes sötétségben értünk el.
A többiek már mind a kocsi mellett dekkoltak, úgyhogy gyorsan bemálháztuk a holmit és magunkat, s elindultunk Myto település felé, ahol is foglalt szállásunk volt az Encián panzióban.

Sanyi a nyelvtudásával hamar szót értett a szállásadó nénivel, aki a szlovák mellett angolul is kommunikált.
Elfoglaltuk a szobáinkat, és Sanyi főzött nekünk a szobában gázfőzőn vacsorát: levest és szalonnás babos konzervet :-) Igazán jól esett!
Lementünk aztán még inni egy-egy csupor bort, meg beszélgetni kicsit, aztán forró fürdőket véve szunnyadni tértünk.

 

Behavazva az Alacsony -Tátrában – készült: Győri Dia írása nyomán, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

Másnap reggel 6 órakor volt ébresztő, hogy a házinéni által fél 8-kor szervírozott reggelit már indulásra kész állapotban fogyasszuk el.
Ragyogó égboltra, szép hóra és hatalmas jégcsapokra virradtunk.


Reggeli előtt még átnéztük a kézműves portékákat, amiket a panzióban eladásra kínáltak. Csupa jó dolgok voltak: bögrék változatos forma- és színvilágban, kerámia apróságok, kézműves ékszerek, pólók, teafüvek, tányérok stb. Zsolti már előző nap vásárolt kedvesének holmit, de most Csab és én is elcsábultunk 1-1 „begrére”. Hozzáteszem: minden olcsóbb volt, mint itthon a kézműves vásárokban!



Nekem nagyon jól esett a reggeli: sajt, felvágott, vajas kenyér, müzli, tea és kávé. Ezután elbúcsúzva az Enciántól, újra az előző napi parkoló felé vettük az irányt. Mivel aznap viszonylag korán indultunk, most csak kevés autóssal találkoztunk, így hólánc nélkül is lendületesen fel tudtunk hajtani a parkolóba. Csodálatos napsütésben szikrázott az egész táj!

Behavazva az Alacsony -Tátrában – készült: Győri Dia írása nyomán, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/


Erre a napra azt terveltük ki, hogy egy másik sípálya mentén törünk a magasba, teszünk egy pici kitérőt a Derese nevű csúcsra (2003 m), majd a gerincen átballagunk újra a Chopokra.

Gyakorlatilag Trangoskáról 1 napos túrával 3 csúcs érhető el: a Dumbier (Gyömbér), a Chopok és a Derese.
Nagy vágyunk, a Gyömbér most sajnos nem fért bele időhiány okán (szombaton a késői indulás és a korai sötétedés miatt, vasárnap pedig az időben való hazaindulás kényszere miatt), így maradt a másik két csúcs.

Egy darabig fák között haladtunk felfelé, majd rátértünk egy sípálya szélére, és onnantól sípályák oldalában túráztunk. Időnként sítúrázók haladtak el mellettünk, s bizony mondom, hogy ez még egy nagyszerű tevékenység lehet!
Feltúrázol a magad erejéből a hegyre (nem pedig kényelmesen egy felvonó viszi fel a segged), majd pedig lehasítasz a sítalpakon... Sajnos van egy nagy hiányosságom: még életemben nem volt sítalp a lábamon :-)))) De ami késik, ugyebár, nem feltétlenül marad el :-)

Némely síelőt és snowboardozót hódolattal bámultunk: a vér profik óriási hófelhőt felverve ezerrel és magabiztosan száguldottak lefelé. Volt, aki háttal siklott!

Aznap hólapátokat is vittünk magunkkal, mivel el akartuk ásni egymást, azaz ki akartuk próbálni, hogy milyen érzés hó által eltemetve lenni.

 

 


Egyre magasabbra törve, visszabámészkodva egyre szebb és szebb látvány várt ránk. Meg-megálltunk szusszanni, nekivetkőztünk, hó alatt megbúvó csörgedező patakot csodáltunk vagy épp mókáztunk...

 Behavazva az Alacsony -Tátrában – készült: Győri Dia írása nyomán, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

Megint szétszakadozott a csapat. Mint később kiderült: Zsolti fájlalni kezdte a térdét, mely egy korábbi túrán kezdett el rakoncátlankodni. Sanyi és Balázs pedig kényelmesebb tempóban haladtak.
Csabbal hamarosan rátértünk egy cikk-cakkos pályára. Kimelegedve, beszélgetve, a tájat csodálva haladtunk. Csodás szakasz volt...

Behavazva az Alacsony -Tátrában – készült: Győri Dia írása nyomán, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

Ritkás lábnyomok vezettek a Derese csúcs felé, úgyhogy mi is elhagytuk a sípályát, és zömében szűz havas terepre tértünk. Csab saját utat akart törni, így ő keményen dolgozott, én pedig kényelmesen a nyomaiban haladtam. Közben teljesen fel kellett öltöznöm, mert itt most már megint igencsak hideg kezdett lenni. Kabát, kesztyű, sapka, de még a kapucni is felkerült.
A csúcs közelében egy platóra felérve csodáltuk kicsit a tájat.
Konkrétan a Derese csúcsra nem mentünk fel, az még egy csöppet odébb lett volna. Ugyanakkor ez volt az a pont, ahonnan először sikerült meglátnunk a Magas-Tátra hóval lepett fenséges vonulatát, mely mindig rabul ejt földöntúli szépségével!

Nem sokat időztünk itt, elég hideg volt, éhes is voltam, és úgy gondoltuk, a többiek nem akarnak majd ide kitérőt tenni, úgyhogy indultunk is vissza a fő csapásra, hogy a csapat újra egymásra találjon. Nagyjából egyszerre értünk mind oda, s együtt mentünk tovább. Balázzsal és Csabbal egy darabig a kevésbé kijárt gerincúton haladtunk, nem pedig a síúton, de aztán mi is letértünk. Balázs hótalpakban nyomta, és valami elvetemülten veszett módon trappolt velük, jókat mulattunk rajta :-D

Itt láttam először olyat, hogy emberek paplanernyőre kötve sítalpakon siklottak. Egy ilyen ember próbált elindulni a széles sícsapáson, azt hiszem, elég macerás művelet lehet ez, mert egy másik ember próbálta rendezgetni a hátán az ernyőt hozzá rögzítő zsinórok kavalkádját. Többször kellett elindulnia, mert ha a levegő nem kapott bele kellőképp az ernyőbe, akkor meg kellett állni, s megint igazgatni a dolgokat... Azt hiszem, roppant adrenalin dús mulatság lehet, ugyanakkor eléggé macerás is...

 


Ezen a szakaszon (a Derese és a Chopok közötti úton) jelentős népvándorlás folyt: gyalogtúrázók, sítúrázók, síelők, paplanernyős síelők (ezt a fajta tevékenységet nem tudom, hogy hívják hivatalosan). Hamarosan ott voltunk a Chopokon lévő sífelvonó állomásnál. Csab hamar elvonult arra az oldalra, ahonnan a legjobb rálátás kínálkozott a Magas-Tátra vonulatára, Zsolti fényképezett, Sanyi és Balázs a felszerelésüket igazgatták, én pedig kívánságra fotóztam, nézelődtem, várakoztam és beszélgettem.

 Behavazva az Alacsony -Tátrában – készült: Győri Dia írása nyomán, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

 

Átbaktattunk mi is oda, ahol Csab heverészett a hóban, és nekiálltunk mindenféle kaját elővenni és felfalni, miközben hol a Magas-Tátrában gyönyörködtünk, hol pedig Zsoltiban, aki fejjel előre le akart bucskázni a szakadékba :-))) Ettünk paradiót, puffasztott rizses csokit, lekvárt, sajtot, és még nem tudom, szóval mindent, ami csak előkerült. Közben nekem az ujjaim annyira le voltak fagyva, hogy most igazán nem vehettem ki a kezem a kesztyűből, így viszont semmit sem tudtam kibontani vagy szétszedni, de hála a túratársaknak, meg lettem etetve :-)

Behavazva az Alacsony -Tátrában – készült: Győri Dia írása nyomán, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

 

Most is láthattuk, hogy maga a Chopok csúcs valójában még egy puklival odébb magasodik fölénk, de egyikünk sem érezte annyira motiváltnak magát, hogy oda felhágjunk, úgyhogy mikor már eléggé fázott mindenki, inkább elindultunk vissza lefelé, amerről jöttünk.

Nem sokat haladtunk azonban a széles síúton, mivel felmerült, hogy vágjuk le a cikk-cakk utat a szűzhavon át. Zsolti és Csab is nagy örömmel vetődtek rá a lejtőre, s mi többiek is követtük őket.

A térdig-combközépig való hóba szakadás általános jelenség volt, úgyhogy különösebben nem hasítottunk. Közben Balázs pisztáciával örvendeztetett meg minket.

 

Zsolti nagyon víg volt lefelé, a térde már nem fájt, és nagyon élvezte a szép havas terepet.

 

Behavazva az Alacsony -Tátrában – készült: Győri Dia írása nyomán, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

Egy helyütt megálltunk és vastag szűz hóval borított helyre húzódtunk.
Megleltük ugyanis lavinagyakorlatozásunk színterét. Itt akartuk kipróbálni azt, hogy milyen érzés, ha hó temeti maga alá az embert.

Én már itthon jeleztem, hogy ezt majd ki akarom próbálni, meg akarom tapasztalni, úgyhogy én voltam az első személy, akinek egy hólapáttal meg kellett ásni a saját sírját :-) Buzgón neki is láttam, ám embernyi mély nem volt a hó, így végül derekamnál derékszögben megtörve bújtam be az odúmba, fejjel előre. Azonnal nekiálltak betemetni, nem kíméltek, alaposan leápolták a hátam, mindenhová buzgón tömörítették a havat.

Én még épphogy csak tapasztalni kezdtem az érzést, mikor lábaimat megragadva kirántottak a hó alól... Csodálkozva néztem rájuk, hogy de hát miért szedtek máris ki...? Mire ők: merthogy mozgattam mindkét lábamat! Az volt ugyanis a jel, hogy húzzanak ki. Én meg csak hápogtam, ugyanis észre sem vettem, hogy mozgattam a lábaimat.

Rögvest kértem, hogy temessenek be újra, hisz így még mintha mi sem történt volna. Úgyhogy ástam egy másik odút, s megint nekiálltak betemetni. Itt már volt mit tapasztalni, érzékelni: éreztem a temetés alaposságát, ahogy az oldalamhoz is gondosat odatömködték a havat. Éreztem, ahogy valaki végiggyalogolt a hátamon :-) Éreztem azt, ahogy egyre gyorsabban lélegzek apró üregemben. Éreztem, ahogy a levegővételnél a testem kitágul és nekifeszül szűk odúm hófalának... Várakoztam egy darabig, s ezeket érzékeltem, majd jeleztem a lábaimmal, mire egy-kettőre kint voltam a hó alól.
Ugyan ez csak egy próba volt, de azt hiszem, iszonyú lehet lavina által eltemetve lenni...

Behavazva az Alacsony -Tátrában – készült: Győri Dia írása nyomán, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/



Utánam Balázs következett, ő is ásott magának egy odút. Nagy megelégedettséggel temettem, tapostam a hátát :-))


Ő jó sokáig elvolt az üregben, majd jelzett, mire Sanyi és Csab megragadták a jobb lábát, Zsolti meg a balt, és húzni kezdték.

Én még lőttem 2 fotót, aztán mikor kisebb pánik kezdett kitörni amiatt, hogy Balázs nem indul meg ki a hó alól, Zsolti mellé lépve én is húzni kezdtem a bal lábát.


Igazán nehéz volt, fogást szinte csak a nadrágon találtam, és azt hittem, letépjük róla a gatyát, ő meg ott marad a hó alatt.
Húztuk, mint az atom, s végül kijött...

 

 


Az eltemetés során megélt élményekről beszélgetve indultunk tovább lefelé. Zsolti előrement, magában emésztette a történteket. Csab egyszer csak Sanyi ötlete nyomán hólapátra pattant, és hangosan örömködve szánkázott alá. Mi hárman pedig eszmecserébe bonyolódva baktattunk utánuk a hegyoldalban. 

 

Behavazva az Alacsony -Tátrában – készült: Győri Dia írása nyomán, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

 

 

 

A kocsihoz érve aztán bepakoltunk, át-le-felöltöztünk, majd most én telepedtem a kormányhoz, s elindultunk hazafelé.

 

Besztercebányán még betértünk egy áruházba, mivel én szerettem volna Tátrateát vinni haza.

 

Vettünk még némi innivalót és rágcsát, aztán kint a kocsiban várakoztunk Sanyira, aki még ráérősen vásárolt :-)

 

Mikor végre előkerült, elindultunk, ő pedig finom katonákat adagolt számunkra a beszerzett friss kenyérből és Csab szalonnájából. Hú, de jó volt... :-)Behavazva az Alacsony -Tátrában – készült: Győri Dia írása nyomán, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

 

 

 

Fenekeket szétülve, fáradtan, de sok-sok felejthetetlen élménnyel gazdagodva értünk haza.

 
 
Fotó: Győri Dia és Kerekes Zsolt
Grafika: P. Horváth Zsuzsi
Még több a túráról: itt