Láttad már az erdőt éjjel?Készült: Győri Dia írása nyomán
Azt tudom már magamról, hogy az alváshiányt nehezen tolerálom. Kíváncsi voltam, hogy ilyen környezetben ez milyen szinten zajlik majd.
A rajt Gödöllőn az Erkel Ferenc általános iskolában volt. Este negyed kilenc felé értünk oda. Addigra már egészen nagy sor ácsorgott a suli előtt. Becsekkoltunk, aztán kezdetét vette a mulatság.
A kapott térképvázlat szerintem csapnivaló volt, de igazából meg sem próbáltam használni, mivel a társaim tudták az utat, lévén már nem először járták be. Végül 20:40-kor sikerült elrajtolnunk. Azt még tudom, hogy az Erzsébet-parkon át vettük az irányt, de onnan aztán igazán nem sok ötletem van, ami az útvonalunkat illeti. Elmentünk a gyógyszergyár mellett, felmásztunk egy az autópálya fölött áthaladó útra, kaptattunk emelkedőn, csúszós sáros talajon, gyalogoltunk kivágott erdő helyén, melyen az út is eltűnt, s csak a szúnyogokat felriasztva, bokrokon átkelve tudtunk utunkra visszatalálni. Van emlékem hajnali ködös rétről, a Szent László-kilátóról és a mellette elhelyezkedő ellenőrzőpontról, s megvan Kerepes is, ahol megpihentünk kicsit. Később aztán Mogyoródon is átmentünk.
Fitten indultam a túrán, és hajnali olyan kb. 2-ig, úgy ahogy meg is voltam. A fejlámpát egész sokáig nem kapcsoltam fel, mert remekül lehetett látni, sokáig világosabb volt az ég minden másnál. Az időjárás is kitűnő volt, az idő nagy részében elegendőnek bizonyult a póló is. Esőt sem kaptunk, szóval idén nem lett belőle olyan világraszóló élmény dús kaland, mint amilyen tavaly volt a résztvevőknek :-) Ezt a tavalyit egyébként a pontőrökkel* szóba elegyedve többször is felemlegették a "túlélők" :-) *Pontőrök: ők vannak az ellenőrzőpontokon a túra alatt. Ők pecsételnek be az ún. itinerbe (ellenőrzőfüzet), bizonyítván ezzel, hogy ott jártál azon a ponton, valamint sokszor adnak frissítőket és, ennivalót is. Szóval ők a szervezőkhöz tartozó emberkék.
Bár nem tudom… Elég érdekes ez a sötétben túrázás. Nem úgy érzékeled a dolgokat, mint napfényben…
Hajnaltól kezdve lassan zombi módba kapcsolódtam. Egyre jobban rám telepedett az alváshiány következtében fellépő álmosság. A szemeim minduntalan megkíséreltek lecsukódni. Volt nálam egy energiaital (gondoltam, a túlélőkészletbe jó lehet), azt megittam, de nem nagyon rémlik, hogy bármi hatása lett volna. Annak ellenére, hogy a szúnyoghadak is mindent elkövettek, hogy ébren tartsanak, ettől kezdve vészesen lefelé ívelt a karrierem. Az álmosságból már nem tudtam kikecmeregni, félig lehunyt pillákkal, magam elé meredve, gépiesen lépkedve haladtam. Hihetetlen módon elfáradtam. Nem is értettem, elvégre a 30 km az nem kuriózum számomra. És mégis... A helyről egyáltalán fogalmam sem volt, de ha egészen ébren vagyok, sem sok lehetett volna, lévén koromsötétségbe burkolózott minden.
Konklúzióim:
Összességében: nagyon érdekes és hasznos tapasztalás volt. Azt szűrtem le belőle, hogy a jövőben ezt a fajta túrázást nem feltétlenül fogom erőltetni, mert nem adott annyi örömöt, ami miatt érdemes volna.
Az eredeti, bővebb beszámoló a Vadregényes túrablogon olvasható Grafikai szerkesztés: P. Horváth Zsuzsi
|