Ki nyeri idén a viadalt? – írta: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

Ki nyeri idén a viadalt?

 

 

 

Ki nyeri idén a viadalt? – írta: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Szinte hihetetlen, hogy milyen gyorsan elszállt egy év, és már megint javában zajlik az Eurovíziós dalválogató az M1-en. Azt azért nem állítanám, hogy emiatt lázban ég az ország, hiszen az első adás 700 ezres, és a második adás 600 ezres nézettségét maximum hőemelkedésnek lehet nevezni. Mérsékelt az érdeklődés annak ellenére, hogy az egyik legjobb időpontban, szombat este nyolc után fut a műsor. Csak összehasonlításként, a TV2-n a Rising Star legutóbbi két adása vasárnap esténként több mint 1 millió 300 ezer nézőt ültetett le a képernyők elé.

 

Azt kell, hogy mondjam, az idei 30 versenydalt végighallgatva (a YouTube-on az összes szám megtalálható), egyiknél sem éreztem elsőre, hogy igen, ez az a bizonyos dal, amelyiket minden további nélkül, úgy, ahogy van, nyugodt szívvel kiküldeném az Eurovíziós Dalfesztiválra. Vannak persze jobb, és kevésbé jó dalok a mezőnyben, de olyat, amelyik minden általam fontosnak tartott kritériumnak megfelelne, nem nagyon találtam.

Mert milyen is egy jó Eurovíziós dal? Először is legyen különleges, és jól megjegyezhető. Ne legyen tucatszám, valamivel tűnjön ki a nemzetközi mezőnyből. Az sem árt persze, ha emellett van valamilyen mondanivalója, és végül persze mindehhez lehetőleg társuljon egy jó hangú, nagy nyomás alatt is megbízhatóan teljesítő előadó.



Bár többször is hangsúlyozták a műsorban, hogy ez a verseny a dalok versenye, véleményem szerint dal és előadó szerves egységet alkotnak, nem választhatók el egymástól. Kiváló dalszerzők is többször beleesnek abba a hibába, hogy nem a megfelelő énekesre bízzák a szerzeményüket. Ezt éreztem az első elődöntőben Malek Miklós és Dimitri Ehrlich Woke Up This Way című dala esetében is, amelynek az élénkpirosra festett hajú Antal Timi kissé erőszakosra sikeredett előadásmódja érzésem szerint nem igazán tett jót. De ugyanez sokszor előfordul fordítva is, amikor egy jó hangú énekes egy olyan dallal nevez be a versenybe, amelyben nem igazán tudja megcsillogtatni a tényleges képességeit.

 

Ki nyeri idén a viadalt? – írta: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

A másik gyakori probléma, amellyel adásról-adásra szembesülök, az előadók rutintalansága. Számos versenyszámnak fel van töltve a YouTube-ra a stúdióban felvett változata is.

Többször is megesett már velem, hogy a stúdiófelvétel alapján beleszerettem egy-egy dalba, majd ezután hideg zuhanyként ért az élő adásban tapasztalt bizonytalan előadásmód, és az ehhez társuló hamiskás énekhang. Hiába, a stúdiótechnika manapság már sok mindenre képes… Addig-addig javítgatják a hangzást, amíg minden hang tökéletesen nem szól. Ez a rádiók számára meg is felelne, de akár tetszik, akár nem, az Eurovíziós Dalfesztivál több százmillió néző előtt megrendezett élő műsor! Oda csak olyan énekest szabad kiengedni, aki élőben is jól teljesít.




Úgy működik ez, mint a sport világa. Egy világrekord elérése, vagy egy-egy győzelem mögött sokévnyi, gyakran kínkeserves edzésmunka áll. Sajnos az élő koncerteken megszerezhető rutin önmagában a tehetséggel nem pótolható. Ezeket a dolgokat át kell élni, meg kell tapasztalni.

 

Többen is elvéreztek már az élő műsor megpróbáltatásai során. Például a Szécsi ikrek. Esetükben két igazán tehetséges, egyedi hangszínű fiatal lányról beszélünk, akik saját szerzeményükkel (Our Time) léptek fel A Dalban (a zene mellett még a szöveget is ők írták). Sajnáltam őket, mert tényleg egy jó pörgős, mai számot alkottak, de elegendő színpadi tapasztalat híján az élő előadásuk színvonala messze alulmúlta a YouTube-ra feltöltött videójuk minőségét.

 

 

Mindennek ellenére valakit mégiscsak ki kellene választanunk, nehogy az idén az osztrák sógoroknál megrendezett fesztivál magyar előadó nélkül maradjon. Szerencsére vannak azért páran, akikben benne rejlik a sikeres szereplés lehetősége.



Ilyen például a Passed együttes, akiknek a Mesmerize című száma a mezőny legegyedibb hangzású dala. A hárfa felhasználását a hangszerelésben különösen jó ötletnek tartom. Ha ez a dal lenne a kiválasztott, akkor bizony a nemzetközi döntő előtt alaposan fel kellene készíteni a fiatal csapatot, mert az ő esetükben is a rutintalanság, és a magabiztosság hiánya rejti a legnagyobb veszélyt. Gondoljunk csak bele: nem hogy az iskolapadból éppen csak kikerült fiatalok, de még a szakma „régi motorosai” számára sem lenne könnyű feladat egy hatalmas koncertteremben több ezer néző előtt énekelni azzal a tudattal, hogy a TV képernyők előtt is milliók követik a szereplésüket.

 



Ha viszont egy mindig megbízhatóan teljesítő előadót keresünk egy viszonylag jó dallal, akkor talán Szabó Ádám lenne a megfelelő választás. Az egykori „harmonikás fiú” mára jó hangú énekessé vált, aki hamis hangok nélkül, mély átéléssel képes érzelmeket átadni a közönségnek. Ugyanakkor, ha őt küldenénk Bécsbe, akkor véleményem szerint érdemes lenne teljesen kiaknázni a benne rejlő lehetőségeket. Mindenképpen beépítenék a számába egy harmonika szólót is, ha már egyszer egy ilyen hangszer virtuóz muzsikus képviselné Magyarországot. Ettől megjegyezhetőbbé válna a magyar produkció, és úgy gondolom Ádám is magabiztosabbnak érezné magát szeretett hangszere társaságában.

 

 

Rajtuk kívül az eddigi két elődöntő során szívesen hallgattam még az üde hangú Dallos Bogi World of Violence, valamint a dinamikus Éliás Gyula és a Fortissimo Run to You című versenydalát is. Bár Éliás Gyulát szívem szerint összehoznám egy jó stylisttal, ugyanis sokat rontott az összhatáson a fejére tett túl kicsi kalap és a kelleténél egy-két számmal kisebb fekete bőrdzseki látványa.

 

A szombati harmadik elődöntőben két fellépőre vagyok igazán kíváncsi. Az egyikük Csemer Boglárka (Boggie), akinek a Parfüm című ötletes videója tavaly több mint 7 milliós nézettséget ért el az Interneten. Ő már a nemzetközi ismertség előnyével indulhatna az Eurovízión, bár érzésem szerint a versenydala a Wars for Nothing egy kissé túl komolyra, melankolikusra sikeredett. A másik fellépő, akit várok, az Other Planet együttes, akiknek az esetében egy különleges énekhang párosul a modern hangzással és egy kis Depeche Mode-os beütéssel.

 

Amúgy a harmadik elődöntőben megszólal majd két könnyűzenei „nagyágyú” is Wolf Kati és Keresztes Ildikó személyében, de ha rajtam múlna, én a profizmusuk ellenére egyiküket sem küldeném ki az Eurovízióra. Kati idei dala fele annyira sem jó, mint a 2011-es What About My Dreams, és sajnos az is csak a 22. helyre volt elegendő. Keresztes Ildikó pedig szerintem egy okos, a pályáját tudatosan építő előadó, aki tisztában van vele, hogy a maximalizmusa ellenére nagy valószínűséggel nem ő lesz a kiválasztott, ennek ellenére kihasználja a televíziós szereplés által kapott ingyen reklám lehetőségét.



Végezetül szeretnék még megemlíteni egy méltatlanul korán kiesett versenyzőt is. Szakács Gergő Ősz utca című száma - bár az egyik zsűritag, Pierrot szerint a szövege enyhén szólva nem szárnyal költői magasságokban – érzésem szerint több mint slágergyanús.
Szerintem 2015 egyik leggyakrabban játszott száma lesz a kereskedelmi rádiókban.
Többször is előfordult már velem, hogy a dallama egy-egy napra „beköltözött” a fejembe, és időről-időre azon kaptam magam, hogy az Ősz utcát dúdolgatom.
A műsorbeli kudarca ellenére hiszem, hogy ez a szám sikerre van ítélve.

 

 

Mindent összevetve kíváncsian várom, hogy mi lesz az idei végeredmény. Bízom benne, hogy egy olyan dal nyeri meg a viadalt, amelyik legalább olyan színvonalon képviseli majd az országot, mint a tavalyi 5. helyezést elért Running Kállay-Saunders András előadásában.

Készült: 2015-ben, február első napjaiban

 

Grafikai szerkesztés: P. Horváth Zsuzsi

Ki nyeri idén a viadalt? – írta: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/