Kedves bluesrajongók!
Ezt a hozzászólást egyenesen Murányi Györgynek írom,de persze nektek is szól.
Kedves Murányi György !
Nagyra értékelem a blues és egyéb műfajok megismertetésében kifejtett tevékenységedet,én is sokat köszönhetek ennek.Sok lemezem van,mondhatom,hogy az életem a zene.Kb.15 évet biztosan lemezboltokban töltöttem turkálással és zenehallgatással.Ezért úgy érzem van jogom hozzászólni ahhoz,amit John Mayallról a Blueseum rovatodban írtál.Nem idézem,akit érdekel elolvashatja.Az a véleményem,hogy ezt csakis valamilyen "tudatmódosult" állapotban írhattad,mert ép ésszel ez felfoghatatlan !Méghogy be kell érnie a blues NB II.-vel !
Nos !John Mayall a brit és egyetemes blues utolérhetetlen állócsillaga,.az örökös világbajniok !A Bare Wires c. lemez a te általad leírtakkal szemben a blues és a fúziós zene kiemelkedő gyöngyszeme,ami messze megelőzte a korát !Az ott játszó zenészek nem csalódásból,hanem az összecsiszolódás okán maradtak együtt,mint Colosseum.Mayall hangja és éneke egyedi és utánozhatatlan !rengeteg lemeze alapmű!Ezt le kellett írnom !

Kedves Fórumozó!

Természetesen tiszteletben tartom véleményed.
Öreget, John Mayallt, nagyra értékelem a blues megismertetéséért folytatott harca miatt.
Azonban a fiatalok sokkal jobb zenészek, egész egyszerűen lejátszották Őt a pályáról.
Zenei képességei sajnos végesek, így csak a második vonalba tartozik. Az sem lebecsülendő!
A Bare Wires c. lemez egy átgondolatlan, zavaros semmi. Akkor vált el a feleségétől, s a lemez ezt a zűrt tükrözi. Természetesen ez is csak egy vélemény.
Úgy gondolom, hogy ha a blues igazi óriásait megismered, másképp látod majd Mavall tevékenységét.

Savoy Brown, Ten Years After, Chicken Shack, Fleetwood Mac, Aynsley Dunbar, John Dummer,
Tramline, Taste, Siegel Schwall, Charlie Musselwhite, Blues Project, McKenna Mendelson Mainline,
Blodwyn Pig, Cuby And The Blizzards, Mike Bloomfield, Love Sculpture, Bakerloo, Jeff Beck, Steamhammer, Climax Blues Band,Woody Kern ....

Murányi Gyuri

A felsoroltaktól többségében rendelkezem lemezzel,többel is.Az a 15-20 év a lemezboltokban nem telt el hiába.Azt hiszem ez tényleg ízlés kérdése.Ma is meghallgattam a Bare Wirest régóta először és megint futott a hátamon a hideg !zseniális !Akiket felsoroltál,szinte az összes lemezüket ismerem....Az összeset egyszerre nem lehet szeretni,hiszen óriási stílusbeli különbségek vannak !Mayallnak sem szeretem az összes lemezét,de sokat a gyűjteményem gyémántjának tartok.Köszönöm hogy válaszoltál és továbbra is szívesen véleményt cserélnék veled,ha lehetséges.
Jánoska György

Kedves Névrokonom, Gyuri!

Lehet, hogy személyesen is találkoztunk, a hetvenes években én is árultam lemezt a Múzeum körúton, aztán pedig hetente jártam be boltos cimboráimhoz (Dob u., Nagy Ignác u., Szt. István krt., Magyar u.,Liliom u., Bacsó B.u., József u.) majd pedig nekem is volt boltom.

Visszatérve Mayall-hoz. Nagyra tartom az Öreget, mert sokat tett a blues elfogadtatásáért,
de véleményem szerint sem hangja, sem pedig hangszeres tudása nem felelt meg a követelményeknek, amiket úgy 1967-68 táján a fiatalok felállítottak. Elég, ha csak a 15-16 éves Winwood játékához, a Ten Years After első lemezén található Help Me-hez, a Savoy Brown 1966-os kislemezeihez hasonlítod. Utóbbit valószínűleg Ő is jól ismerhette, mert Mike Veron volt az Ő producere is és ugyanabban a stúdióban vették fel, ahol az Ő anyagait is.

Azt a hatalmas minőségi ugrást, ami 1967-ben indult (és 1974-ig tartott) kevesen tudták megugrani, Alvin Lee, Jeff Beck, a Led Zeppelin, a Jethro Tull, a King Crimson, az ELP (stb,stb) megjelenése átrendezte a zenei életet, zseniális előadók csak egy lemezt tudtak kiadni (Arzachel, Bodkin, Czar, Dark), mert a hatalmas felhozatal elsöpört mindent. S még nem is volt szó a német zenei invázióról,
ami "zárójelbe tette" az angolszászokat is! Aki mögött nem nagy kiadó állt (Decca, Islands, Atlantic, EMI, Philips) az csekély kivétellel elvérzett.
Most, hogy írom a könyvemet, kicsit belemerültem a dologba, jobban kijönnek azok a finomságok, amik az elmúlt 40 éves, őrületes zenegyűjtésben nem tűntek fel. Időnként keményen fogalmazok, mert tudom, hogy majd egy lektor még finomítani fog a szövegen. Amennyiben módod van, hallgasd a net-en a műsoraimat. (www.civilradio.hu) - biztos több lesz az azonosság, mint John Mayall megítéléseben levő különbség.

Murányi Gyuri

Kedves druszám !
Elmondhatom,hogy természetesen hallgatom a műsoraidat,igaz mostanában a
blueseum címen valami rettenetes "nemzene" szokott szólni.Vagy már nem
?Eddig csak egyezés volt és sok zenére általad figyeltem fel.Természetesen
nem csak a bluest szeretem és gyűjtöm,ezért tudom mit értesz német zenei
invázió alatt.sok "kraut" és német progresszív lemezem is van.A lektorod
nevében is kérlek,hogy ne fogalmazz így Mayallról,mert ez tényleg csak
ízlésbeli különbség lehet.Én például oda vagyok a hangjáért,pedig hidd el én
is a blueshangú énekeseket szeretem.De az övé valami más és nem Takács Tamás
!
üdvözöllek

Gyuri!

Látod-látod. Ami Neked "nemzene", az másnak tetszik, Őt pedig Mayall hangjától kiveri a víz.
Virágozzék ezer virág!
Nem szoktam elmondani, hogy mik a kedvenc zenéim, mert ez csak rám tartozik,
nem szoktam sokat játszani belőlük, mert a műsor nem rólam szól,
de csak olyat szerkesztek be, ami értékes vagy érdekes.

Murányi Gyuri